Kellemes szell suhan t a rten,
Dalol pacsirta szalad t az gen,
Vattafelhk sokasga tarktja az eget,
Mgsem kti le szilrdan a figyelmemet.
Szemem jobban foglalkoztatja a ltvny,
Ami dbbenten, hitetlenl ltvn,
Birtokolja elmm.
Karcs, knnyed alakja szinte letre kel,
Ahogy karjval az g fel nyl el,
Vkony karjai rzsaszn knnyeket hullatnak,
gy dvzlik kedvenc vszakukat.
Halvny-lnk szirmok ftyolknt hullanak,
Betakarva a gymoltalan, megviselt talajt,
Vdelmezve, vva.
Egy ismers emlk suhan t rajtam,
Egy ismers illat, amit gy akartam,
Egy ismers arc, ami a vilg,
Egy ismers kp, a hiny.
Szemeim eltt pereg most mindez,
Fjdalom, amilyen sosem volt mint ez,
Tmadjk szvem.
s most llok itt meredten,
Ridegen, akr egy hitetlen,
'Ki nem csak szemnek, de lelknek sem hisz,
Hitetlen, akit a vilg is vgan kitaszt.
Trzsnek dlk eme gynyr csodnak,
Lecsszom szirmai halott honba,
s csak Rd gondolok.
, let fja, mirt knzol?
Nem lehet velem, mond, miben bzol?
Abban, hogy knnyeid selymes hajt juttatjk eszembe?
Nem lehet velem, rtsd mr meg vgre!
Mg csak utnozni sem tudod jl, tudd meg,
Mert belled hinyzik valami, ami belle nem..
Az n Szerelmem.