Sasuke lass� l�ptekkel k�zeledett az �p�lethez. A fekete aut� m�r a gar�zsban pihent, ellent�tben a bulival, ami, mintha mi sem t�rt�nt volna, folyt tov�bb a tet�n. De �t most ez zavarta a legkev�sb�. Szemeit lecsukva tartotta, kez�vel a zseb�be t�rt. Ahogy n�h�ny enyhe f�nycs�va megvil�g�totta arc�t, m�g k�v�natosabbnak t�nt. Az �vegajt� automatikusan kiny�lt el�tte, � pedig v�ltozatlanul haladt tov�bb, �szre sem v�ve Suigetsut, aki ez�ttal cs�ndben figyelte a fi�t, ahogy besz�ll a liftbe. Gy�ng�n felnyitotta m�lyfekete szemeit �s egy gyors mozdulattal megnyomta a megfelel� gombot. A szerkezet beindult, de Sasuke, mintha nem is �lne, csak �llt ott, r�snyire kinyitott szemekkel, zsebre tett k�zzel, mozdulatlanul. A lift, b�r csak p�r pillanat volt az eg�sz, l�tsz�lag szokatlanul lassan �s csendesen haladt, m�g nem meg�llt. M�g csak meg se rezzent, mik�zben kiny�lt az ajt�, csak n�zett maga el� bamb�n. Azonban kellett neki n�h�ny m�sodperc, m�g mozg�sra b�rta a l�b�t. M�g lassabb, de ann�l nyugtalanabb l�ptekkel indult meg a hossz�, keskeny foly�s�n, majd meg�llt az egyik ez�st�s ajt� el�tt. Csak �llt �s n�zett azokkal a gy�ny�r�, f�jdalmat t�kr�z� szemeivel. De nem �llhatott ott sok�ig, ezt � is tudta. V�g�l a kilincshez ny�lt �s halk nyikorg�s k�s�ret�ben kit�rta az ajt�t.
S�t�t volt. Azt a kev�s f�nyt, ami volt, az ablakon ben�z� csillagok adt�k, amik hossz� �vben s�t�ttek v�gig Karinon. A fotelben �lt, s s�padt b�r�t�l el�t�, v�r�s tincsei takart�k az arc�t. A fej�t lehajtotta, s nem reag�lt az ajt� hangj�ra. A l�nyt l�tv�n Sasuke arca m�g jobban eltorzult, mik�zben h�tulr�l becsukta az ajt�t. Tov�bbra is csend honolt, �gy nem volt mit tenni.
- Karin… besz�ln�nk k�ne – t�rte meg a csendet a fi�, mire Karin szipog�sok k�zepette kapta fel fej�t.
A szemei k�nnyekkel k�zd�ttek, de ak�rhogy pr�b�lta visszatartani, egy meleg csepp g�rd�lt le az arc�n. Sasuke m�g mindig ugyan�gy n�zett r�, mint az el�bb, ha nem volt m�g fesz�ltebb.
- Szak�tanunk kell – mondta halkan.
A l�ny e szavak hallat�n hirtelen ledermedt. A szipog�s abbamaradt. Az arc�r�l m�ltatlans�got, szomor�s�got �s �rtetlens�get lehetett leolvasni.
- E-ennyi? – ny�gte elcsukl� hangon. – Lel�psz az �jszaka k�zep�n, �s amikor visszaj�ssz, minden magyar�zat n�lk�l csak annyit tudsz mondani: „szak�tanunk kell”?
- Sajn�lom.
�jabb sz�net k�vetkezett. A l�ny �rtetlens�ge d�bbenettel p�rosult.
- H�t persze. Ami�ta itt vagyunk, olyan furcsa vagy… f�leg az�ta, hogy azzal a sz�ke sr�ccal �sszebalh�zt�l – kezdte ny�gvenyel�sen. – Eredetileg abban a kis fah�zban sz�lltunk volna meg a parton, igaz? De volt ott valami, vagy ink�bb valaki, akir�l nem akart�l, hogy tudjak. �s ez a valaki miatt mondasz most ilyeneket, ugye?
- Nem mondhatok semmit.
- Mi az, hogy nem mondhatsz semmit? Nem szak�thatsz velem magyar�zat n�lk�l! – folytatta egy fokkal hangosabb hangnemben �s Sasuke ford�totta tekintet�t. – K�ze van ahhoz a „Sakur�hoz”, �gy van? Amint a sz�ke fi� eml�tette a nev�t, benned kihagyott valami �s az�ta olyan vagy, mint egy rongy… ki az a l�ny? Mit akar…
- Karin! – v�gott a szav�ba a fekete haj�, s szeme idegesen �sszesz�k�lt. – Semmi k�z�d hozz� – mondta �s a h�l� fel� vette az ir�nyt.
A l�ny teljesen lefagyott. Meglepetten b�mult maga el�, s szeml�lte a fi� �res hely�t.
- Sasu…ke…
A szeme �jb�l megtelt k�nnyel, s ez�ttal nem tartotta vissza a s�r�st. Az asztalra vetette mag�t �s �gy b�g�tt tov�bb. Azonban a szeme f�lt�kenys�gr�l �s kit�r� gy�l�letr�l �rulkodott. P�r perc m�lva fel�llt �s viharosan indult �sszeszedni a cuccait. Itt m�r nincs semmi keresnival�ja.
Sasuke bev�gta maga m�g�tt az ajt�t �s neki t�masztotta mag�t. Egyenetlen�l vette a leveg�t, szem�t fekete tincseit�l nem lehetett l�tni. Az eddig visszaszor�tott idegess�g egyk�nt z�dult le r�. Gyeng�n csusszant le a f�ldre, de m�g mindig az ajt�nak t�maszkodott. „Megcsin�ltam… szak�tottam vele. De vajon t�nyleg… helyes ez �gy?” – gondolta, s Karin eltorzult arca ut�n Sakura k�nnyes tekintete villant fel az agy�ban. Az l�gz�se �jb�l egyenletes lett, de a fesz�lts�g csak m�g jobban n�tt benne. „Teljesen meg�rtem, ha ezek ut�n nem akar �jra l�tni. De ha m�g �gy is lesz, akkor is j�l d�nt�ttem. Minek �ltassak egy l�nyt, amikor �gyse szeretem… ha az elej�n nem �rzek �gy, akkor ut�na se fogok.”

Annyira rohantam, hogy nem is �reztem a l�bam. A fejem m�g mindig sajgott, forgott velem a vil�g �s sziv�rv�nyos sz�nekben hull�mzott a leveg�… legal�bbis �n �gy l�ttam. Emellett a gyomrom is kavarogni kezdett, �gy �reztem, nem b�rom sok�ig, hogy ne ok�djak ide. Ellenben… amennyire is pr�b�ltam d�h�ngeni, nem siker�lt. Szokatlanul nyugodt voltam, de m�gis minden olyan hom�lyos… furcsa �rz�s ker�tett mag�ba, de akkor �s ott nem �reztem, hogy b�rmit tennem kellett volna. M�r csak p�r m�ter v�lasztott el a sz�ll�t�l, amikor megcs�sztam egy pocsoly�n �s eltany�ztam a h�v�s k�v�n. Csakhogy eszembe se jutott, hogy talpra �lljak. Csak fek�dtem ott �s bamb�n vizslattam a csillagokat. Az arcom ez�ttal s�padt volt, s smaragdz�ld szemem k�zel sem t�nd�kl�tt olyan �l�nken.
P�r m�sodperccel az es�sem ut�n enyhe f�ny kezdett pisl�kolni az egyik ablakban. A szemem sark�b�l odapillantottam, s valamennyire l�ttam, ahogy Kakashi kin�z.
- Sakura!? Mit csin�lt�l? �s mit keresel itt ilyen kor�n? – dob�l�zott k�rd�seivel minim�lis meglepetts�ggel.
Nyomban ez�ttal tompa ki�lt�s �t�tte meg a f�lemet a m�sik ir�nyb�l. R� se heder�tve Kakashira a hang ir�ny�ba vontam tekintetem. Egy kis alak kezdett kibontakozni a domb alj�n, s egyre csak k�zeledett fel�m.
- Sakura! – kiab�lta �jra nevem m�r nem is olyan t�volr�l.
Naruto? – f�radt szemeim er�tlen�l k�vett�k a fi� minden mozdulat�t, mik�zben � lehajolt hozz�m.
- Sakura, j�l vagy!? M�rt l�pt�l le? �s mit csin�lsz te itt..?
- Naruto! – sz�lt r� a m�sik, mire a sz�ke d�bbenten pislogott r�.
Kakashi cs�ndesen r�zta a fej�t. A k�kszem� �rtette a c�lz�st, s szomor� tekintettel �sszeszedett engem �s elindult befel� a h�zba. Hallottam, ahogy az ablak becsuk�dik. Ekkora a szemem m�r egyre csak h�z�dott �ssze, ennek ellen�re nem b�rtam �sszez�rni. �reztem, ahogy lassan valami puh�ra fektetnek, s r�m h�zz�k a takar�t. M�r nem nagyon figyeltem a t�bbire, �gy arra se adtam semmi reakci�t, hogy Naruto vonakodva kimegy a szob�b�l. Egyszer�en �gy maradtam. Furcsa k�ppel bambultam a plafonra. Nem �reztem semmit. Nem �rdekelt semmi. �szint�n sz�lva azt se tudtam nagyon, hogy mit�l d�ltem �gy ki, ugyanis amikor Sasukere gondoltam, ink�bb lettem volna ideges, mint let�rt. Nem �rtem… mi folyik itt…

Karin egy hatalmas b�r�nd�t h�zva maga ut�n futott le a l�pcs�n �s sz� n�lk�l haladt el Suigetsu mellett, aki csak egy kev�ske f�zis k�s�ssel esett le, hogy az �pp most k�sz�l elh�zni a cs�kot. Annak pedig egy�ltal�n fel se t�nt fi� jelenl�te.
- Hm… mi a – d�nny�g�tt a sr�c, majd mikor megl�tta a v�r�st, nyomban felkapta a fej�t. – Hova m�sz, Karin? – R�gt�n fel�llt, mire a l�ny meg�llt �s lassan fel� ford�totta sz�raz k�nnyeit�l kipirult arc�t.
- Haza – vetette oda megvet�en.
Azaz csak pr�b�lt megvet� lenni, ink�bb olyan volt, mint egy duzzog� kisl�ny. Suigetsu el�sz�r csak fur�n pislogott, majd kit�ntorgott az asztala m�g�l.
- Figyelj, Karin – s�hajtott kellemetlen�l. - Nem k�ne hazamenned. Nem hinn�m, hogy Sasukenek tetszene, hogy csak �gy elm�szk�lsz…
- �t �rdekli a legkev�sb�, hogy mit csin�lok – mondta kem�nyen, mire a sr�c m�g jobban meglep�d�tt.
- Mi van? Azt ne mond, hogy…
- De igen! �s akkor mi van!? – v�gott k�zbe �s �jb�l eleredtek a k�nnyei. - Ha �gy vessz�k, soha nem mondta, hogy szeret… csak �n k�pzeltem be magamnak. �n loholtam folyton a sark�ban, �n besz�ltem neki folyton �s �n h�vtam rand�ra. � tulajdonk�pp… ezen a nyaral�son k�v�l semmit se tett �rtem. L�tszik, hogy amint megmozd�tja az ujj�t, minden darabokra hullik… el se kellett volna j�nn�m, �s akkor minden mehetne a r�gi ker�kv�g�sban – t�rt ki bel�le.
Reszketve, �k�lbe szor�tott k�zzel �llt ott. Szem�t �sszecsukta, az arca m�g jobban kipirult a d�ht�l �s a f�jdalomt�l. Suigetsu egy�tt �rz�n n�zett r�, majd megint csak fels�hajtott.
- Tudod… Sasuke m�r csak ilyen. Cs�ngenek rajta a n�k, de �t ez a t�ma �rdekli a legkev�sb�. �gy is szerencs�snek mondhatod magad, mert �ltal�ban a kapcsolatai maximum p�r hetesek… �s z�r�jelben megjegyezn�m, hogy van olyan kedves, hogy mindig akkor szak�t, amikor ott vagyok a k�zelben… pech – vakarta meg a v�ll�t nyugodtan, mint ha mi sem t�rt�nt volna.
Karin �rtetlen�l b�mult r�. A s�r�s mintha abbamaradt volna.
- Arr�l nem is besz�lve, hogy minden egyes alkalommal le kell v�gnom ezt a dum�t – v�gta zsebre kezeit �s hal�los nyugalomban n�zett a m�sikra. – Csak egyetlen l�ny volt, aki nem rohant s�rva hozz�m… vele tal�n nem is szak�tott. De amikor Sasuke vele volt, teljesen m�smilyen lett. Karin. A ti kapcsolatotok m�r az elej�n rem�nytelen volt.
- Hogy..?
- Gondolom hallott�l m�r arr�l a bizonyos incidensr�l az Uchiha fam�li�r�l.
- Igen, �s? Hogy j�n most ez ide? – k�rdezte ink�bb m�r g�nyosan.
- Na mikor t�rt�nt ez a dolog?
�s most esett le Karinnak a dolog.
- K�t �ve… �gy egy h�nappal azel�tt, hogy �sszej�tt�nk…
- Pontosan. Sasuket az�ta Orochimaru neveli, akinek nagy tervei vannak vele, ez�rt nem engedheti meg, hogy… �gymond a „porn�ppel” l�gjon egy nem t�l kiemelked� iskol�ban. Ez�rt r�k�nyszer�tette �t a mag�niskol�ra, majd felvetett t�ged, hisz te is, ak�rcsak Sasuke, egy nagy v�llalat �r�k�se vagy. Ha egy ilyen l�nnyal j�r, j�t tesz az �zletnek. Neki pedig csak ez sz�m�t. Tulajdonk�ppen nem okolhatod magad az�rt, mert szak�tott veled.
- Ez azt jelenti, hogy v�gig… - A szeme �sszesz�k�lt. – Hogy h�vt�k azt a l�nyt?
- Mi? – Nem ilyesfajta reakci�t v�rt, de most m�r mindegy. – V�rj�’, m�r nem eml�kszem tiszt�n…
- Sakura?
- Honnan tudtad?
Karin nem v�laszolt, elfojtott d�hvel a szem�ben ragadta meg a b�r�ndj�t.
- Azt hiszem, maradok m�g egy kicsit – �s m�r indult is volna vissza. – Megn�zem magamnak ezt a „Sakur�t”…
- Eh… - beletelt p�r m�sodpercbe, m�g felfogta, mi t�rt�nik k�r�l�tte. – H�, v�rj m�r! Ha csak nem akarsz Sasuken�l aludni ki kell venned egy szob�t – sz�lt ut�na.
Karin hirtelen meg�llt �s egy k�ncsepp g�rd�lt le a fej�n.
- L�gyszii, Suigetsu, vagy hogy h�vnak, had legyek m�g itt! Nem hoztam magammal t�l sokat!
- J�l van na, tal�n meg tudom oldani…
- Akkor j� – s�hajtott megk�nnyebb�lten �s ny�jtotta a kez�t a kulcsok�rt.
„Semmi k�sz vagy ilyesmi, csak v�rja a kulcsot… kedves…” – gondolta, de v�g�l is visszav�g�dott a pult m�g�.

Aznap este m�g sok�ig nem aludtam, v�g�l valamikor a hajnali �r�kban elnyomott az �lom. Ez�ttal azonban nem l�ttam semmit. N�ha-n�ha felt�ntek azok a csillog� f�nypontok, de azt�n megint minden els�t�t�lt. Azt a k�t, egym�st szor�t� kezet sehol sem l�ttam. Csak sz�nes f�nypontokat. �s ennyi. Akkor legal�bb d�lig fek�dtem az �gyban, �s m�g tov�bb is folytattam volna a pihen�st, ha nem j�n k�zbe valami… azaz ink�bb valaki.
A nap m�r magasan j�rt, s az a tipikus es� ut�ni f�lledt meleg sz�llt le mindenhov�. Egy s�t�t haj� fi� s�t�lt a kik�vezett �ton a kis fa�p�let fel�. Arca, mint mindig, nyugodt volt, egyik keze a farmerzseb�ben, m�sik egy feh�r zacsk�t tartva l�gott maga mellett. Fels�je ez�ttal egy egyszer�, s�t�t p�l� volt, f�l�tte egy ugyan�gy s�t�t cipz�ras pulcsi. A bej�rathoz l�pett �s egy egyszer� mozdulattal kinyitotta az ajt�t. Ekkor felnyitotta m�lyfekete szemeit �s Ayame tekintet�be f�rta, aki el�sz�r led�bbent, majd hirtelen j�tt lelkesed�ssel felpattant.
Na ki m�s lett volna, mint…
- Sasuke – vis�totta a n�, mire a sr�c kicsit kellemetlen�l k�rben�zett, hogy hallotta-e valaki.
Amikor meggy�z�d�tt r�la, hogy nem, kisebb megk�nnyebb�l�s volt leolvashat� az arc�r�l.
- J� reggelt, Ayame…
- Kicsit k�sve j�tt�l, nem? Arr�l volt sz�, hogy a h�t elej�n j�ssz.
- K�zbej�tt egy-k�t dolog, �gy csak most �rtem ide. De m�r van sz�ll�som, most csak meg szeretn�k l�togatni valakit…
- Gondolom, hogy ki az a valaki – vetett r� cs�bos mosolyt.
Erre a fi� s�padt b�r�n enyhe v�r�s p�rok jelentek meg, majd gyorsan a sarokba n�zett.
- Nem az, amire gondolsz, csak…
- Nyugi m�r, tartom a sz�m – nevetett, s a h�velykujj�val a maga m�g�tt l�v� l�pcs� fel� mutatott. – F�nt van, ott, ahol legut�bb is voltatok. M�g alszik, de az�rt bemehetsz, szerintem �r�lni fog neked.
A fi� savany� k�pet v�gott. „Pont, hogy nem. Ez�rt is j�ttem ide.”
- �s… Naruto?
- � a szomsz�d szob�ban van Kakashival.
- Mi a…! �h, mindegy. K�sz, Ayame – �s m�r indult is felfel�.
A n� angyali mosollyal apr�kat integetett, mintha nem tudn�, mit csin�lt, majd m�r komoly fejjel fordult a m�sik terem fel�, ahonnan most l�pett ki Naruto.
- Sz�val m�gis visszaj�tt – jegyezte meg keser�en.
- �s l�that�lag b�nja a dolgokat. De szerintem azt, amit legut�bb neked mondott, nem gondolta komolyan.
- Ja, persze. El�g neh�z elk�pzelni.
- Ha komolyan gondolta volna, nem lenne itt. Am�gy meg – kezdte �s megsimogatta a sz�ke fej�t – b�szke vagyok r�d! Azt hittem, nem b�rod ki �s r�t�rsz.
- Milyen kedves ma valaki…
Sasuke ekkorra m�r r�g fel�rt a legf�ls� emeletre, s �vatosan nyomta le a kilincset. El�sz�r csak r�snyire t�rta ki az ajt�t, hogy megn�zze, alszom-e m�g. Mikor l�tta, hogy igen, cs�ndesen bej�tt �s visszaz�rta. A padl� fadeszk�kb�l volt kirakva, ak�rcsak a fal is, s �gy egy�tt eg�sz kis hangulatos helyet hozott �ssze. A k�t �gy k�z�tt egy hatalmas ablak engedte be a napsugarakat, ami megvil�g�totta v�dtelen arcomat. A fi�t m�r az els� pillanatban ellept�k az eml�kek, ak�rcsak engem, amikor el�sz�r tettem be ide a l�bam a h�ten. Az egyetlen, ami hi�nyzott inn�t a s�t�t h�l�zs�k a f�ld�n. Helyette most egy egyszer� sz�k �llt mellettem, mintha el�re oda lett volna k�sz�tve. K�nnyed l�ptekkel k�zel�tett fel�, majd lehuppant a hely�re. �jabb p�rok tark�tott�k az arc�t, ahogy v�gigm�rt. Szinte l�tott engem ugyan�gy, k�t �vvel ezel�tt. De most m�gis, teljesen m�shogy �rzett. Nem is m�shogy… ink�bb sokkal m�lyebben, sokkal er�sebben �rz�d�tt rajta a v�gy.
Hunyor�tani kezdtem, s r�snyire felnyitottam a szemem, mik�zben egy r�zsasz�nes tincs kics�szott a f�lem m�g�l. Egyre csak pislogtam, ugyanis b�rmennyire is pr�b�lkoztam, olyan volt, mintha egy tonna valami akarn� visszah�zni �ket. Amikor v�gre siker�lt felnyitnom �ket, m�g csak azt l�ttam, hogy valaki �l itt. Ki ez? Egyre feljebb vontabb tekintetem, hogy v�gre l�ssam az arc�t is, de egyel�re csak s�padt �ll�t, s mell� lehull� fekete haj�t tudtam megszeml�lni. Nagy nehezen siker�lt eg�szben v�gigm�rnem �t… de amikor megl�ttam… nem is tudom, mit �reztem. Izgatotts�got… boldogs�got… f�jdalmat, d�h�t… nem tudom. De az biztos, hogy erre a szemem m�r meger�ltet�s n�lk�l t�gra ny�lt.
- Sasuke – ny�gtem halkan, ugyanis jelenlegi �llapotomban nem b�rtam hangosan sz�lni.
- Fel�bredt�l? – k�rdezte l�gyan, s �des mosollyal sim�tott v�gig az arcomon.
Akaratlanul is megszor�tottam ujjait. Egy pillanatra musz�j volt �reznem az illat�t. Idi�ta, mit csin�lsz m�r megint? Gyorsan eltoltam a kez�t �s fel�ltem.
- Mit keresel itt? – A hangom gy�nge volt, s �gy n�ztem r�, mintha m�g mindig �lmodn�k.
�gy �reztem magam, mint egy kisl�ny, aki r�zsasz�n fellegekben j�r.
- Bocs�natot szeretn�k k�rni… a tegnapi�rt.
A tekintete val�ban megb�n�st sugallt. De �n nem �rtettem, mi�rt, mert… nem is tudtam, mi az, ami�rt ezt mondta.
- Tegnap..? – Bamb�n vizslattam a k�p�t, s ahogy n�ztem, r�gt�n beugrottak a k�pek.
Olyan volt, mintha hirtelen minden besz�rk�lne. Enn�l jobban le sem tudn�m �rni ezt az �rz�st.
- �s k�rlek…
�jra r� emeltem z�ld szemeim, s a gyors mozdulatban �jabb tincsek hullottak el�re.
- Bocs�ss meg minden�rt.
Ledermedtem. Egyszer�en nem tudtam mit mondani.
- Az�rt, hogy elhagytalak �gy, hogy m�g csak el se k�sz�ntem… hogy ezek ut�n �gy tettem, mintha nem is ismern�lek. Hogy f�jdalmat okoztam neked… �s Narutonak is.
A sz�vem hevesen vert. Minden egyes dobban�sn�l azt hittem, nem kapok leveg�t. Nem b�rtam magammal: magamhoz �leltem �s olyan er�sen szor�tottam, ahogy csak tudtam, mik�zben �jb�l beleszippantottam a nyaka �des illat�ba.
- Megbocs�tok… Sasuke-kun…
Megv�rtam, m�g vissza�lel, s fej�t a mellkasomba f�rja, majd �vatosan elengedtem, s bizonytalanul t�rdeltem az �gy sz�l�n, mik�zben egy magass�gba ker�ltem vele.
- De csak egy felt�tellel – l�b�ltam el�tte a mutat� ujjam.
- B�rmit – v�gta r� haboz�s n�lk�l.
- Ma azt csin�ljuk, amit �n akarok – kacsintottam kaj�nul.
- Nincs ellenemre a dolog – suttogta, s fel�m k�zeledett.
H�v�s lehelete s�rolta als� ajkam, majd az ujjammal r�b�ktem az �v�re.
- Ne olyan gyorsan – �ll�tottam meg, b�r magam is sajn�ltam, hogy ezt mondom. – K�t �ve ut�n most l�tlak �jra, �s te azt hiszed, hogy egyb�l ezzel kezd�nk? Na nem…
A szemem csillogott az �r�mt�l. Egy perc alatt leforgott az agyamban a mai program, ami val�sz�n�leg neki is felt�nt.
- Kezdek f�lni t�led…
- F�lj is – vigyorogtam.
- De mindenek el�tt – v�gott k�zbe �s k�zbe vette a zacsk�t – ezt vedd be.
Furcs�llva, de elvettem �s egy doboz tablett�t h�ztam ki bel�le.
- Ok�… de mi�rt? Mi ez?
- Nem eml�kszel semmire, igaz?
- M�gis mire k�ne?
- Tegnap egy cs�v� k�b�t�t rakott az italodba – mondta komolyan �s m�g jobban a szemembe f�rta tekintet�t.
Na ne… az nem lehet. Akkor emiatt - �jabb k�pkock�k p�r�gtek a fejemben, a barna haj� fi�r�l, az iszogat�sr�l… majd arr�l, ahogy futottam az �jszaka k�zep�n, mik�zben forgott velem a vil�g. Akkor olyan volt, mintha nem is �ln�k. A l�t�som is teljesen m�s volt… �s gondolkozni se tudtam, mintha kihalt volna az agyam. Nem hiszem el, hogy eddig nem gondoltam erre…
- Igy�l meg kett�t egy poh�r v�zzel �s �gy t�z perc alatt elt�nteti a szervezetedb�l az anyagot.
- Ok� – v�gtam r� kis k�s�ssel, ugyanis teljesen belemer�ltem az arc�ba.
Olyan r�gen l�ttam, �s most itt van. Minden olyan gyorsan t�rt�nt… de olyan… olyan meleg �rz�s j�rja �t a testem… mintha eddig hi�nyzott volna valami az �letemb�l, amit most megkaptam. Egyet viszont most m�r biztosan tudok. Ak�rhogy is pr�b�lom elfelejteni, ak�rhogy is pr�b�lom kit�r�lni az �letemb�l, soha nem fog siker�lni…

...mert szeretem �t. Ilyen egyszer�.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.