1. fejezet

 Mi ez? Ez a hang olyan… ismer�s… Iszonyat ideges�t�… Mi a franc ez az �lland� cs�rg�s?! Ja, megvan. Most hogy felfedeztem frusztr�ci�m ok�t, r�gt�n �t�ttem is egy hatalmasat �breszt��r�mra, mire az v�gre elcsendesedett. Ut�ltam ezt, m�r megint h�tf� volt. Egy �jabb unalmas h�t, unalmas napok, unalmas pap�rmunk�val. Egy h�res archeol�gusnak ilyen unalmas �let j�r ki? Kisl�nykoromban mindig azt hittem, hogy a r�g�szek �lete tele van misztikus kincsekkel, izgalmas kalandokkal �s nem utols� sorban helyes pasikkal. Erre mi van? N�ha elutazom, �gy �vente k�tszer Egyiptomba vagy D�l-Amerik�ba n�h�ny cser�pdarab miatt, az �v t�bbi r�sz�t pedig mindenf�le �rlapok kit�lt�s�vel t�lt�m… T�l sok Indiana Jones filmet l�ttam annak idej�n.
 Most, hogy ilyen j�l megvitattam magammal szomor� sorsomat, tal�n ideje lenne fel�lt�zni, hacsak nem akarok megint elk�sni. Kakashi-sama biztos kiakadna r�m, holott f�n�k l�t�re � k�sik a legt�bbet. Ny�jt�zkodtam, majd nagy s�hajt�sok k�zepette elindultam a f�rd�be egy friss�t� zuhanyra, hogy rendesen fel�bredjek. Miut�n befejeztem, magam k�r� tekertem egy t�r�lk�z�t �s belen�ztem a t�k�rbe. Gyerekkoromhoz k�pest nem olyan sokat v�ltoztam. Az arcom tal�n kiss� keskenyebb lett, a testem pedig form�sabb. R�zsasz�n hajam most r�vidre volt v�gva, z�ld szemeim tal�n t�bb �retts�get mutattak. Legal�bbis ezt �ll�tj�k. �n a szememben csak t�bb hat�rozotts�got v�lek f�lfedezni, ennyi.
 Gyorsan felkaptam fekete nadr�gomat, egy halv�nyr�zsasz�n inget �s egy fekete bl�zert. A f�lembe akasztottam egy r�zsasz�n k�ves f�lbeval�t, valamint nyakamba ehhez ill� nyakl�ncot tettem. Ezt egy enyhe sminkkel eg�sz�tettem ki, gyorsan megreggeliztem, felkaptam t�sk�mat �s m�r mentem is. Mivel az irod�m nem volt messze, csup�n n�h�ny utc�nyira otthonomt�l, ez�rt mindig gyalog mentem. Szerettem �rezni a l�gy, reggeli szell�t, ahogy t�ncra h�vta hajam, s l�tni, ahogy m�g minden csillog a felkel� nap f�ny�ben. Azt is j� volt v�gign�zni, ahogyan napr�l-napra �jj��led a vil�g. Ez volt az egyetlen dolog, ami�rt �rdemes volt nap, mint nap felkelnem.
 Lassan oda�rtem az �p�lethez, ahol az �n b�rt�n�m - amit az �tlagos emberek irod�nak neveznek - van. Bel�ptem, s ismer�s l�tv�ny fogadott. Az asztalomon pap�rhegyek sorakoztak, szem�lyes k�nz�eszk�zeimk�nt. A m�sik �r�asztal m�g �res volt, de nem kell sok�ig v�rnom, pont kezd�sre beesett az �n t�kkel�t�tt asszisztensem is. Sz�ke haj�t kiss� �sszeborzolta a sz�l, de att�l m�g mindig helyes maradt. Tengerk�k szemeivel, sz�ke haj�val igaz�n j�l n�zett ki, sokaknak tetszett, de nekem nem, � csak a bar�tom volt. A bar�tom, aki mint mindig, most is b�rgy� vigyor�val �dv�z�lt.
- J� reggelt, Sakura-chan!
- J� reggelt, Naruto! - mosolyogtam vissza r�. Nem tudom, mi van benne, de egy k�sz energiabomba, m�r ha besz�dr�l van sz�. Bezzeg, ha a munka ker�l sz�ba, r�gt�n megh�zza mag�t, ez�rt- hab�r � a titk�rom, vagy mim- az � feladat�t is gyakran �n v�gzem. K�sz �ld�s az ilyen, nem? De n�zz�k a j� oldal�t… Iz�… mi is az? Mondhatn�nk, hogy legal�bb nem unatkozok �s van kivel besz�lnem, de akkor hazudn�k, ugyanis Naruto mond�k�ja egyszer�en olyan h�lyes�gekb�l �ll �s olyan unalmas, hogy az m�r f�j. P�ld�ul mikor felvettem mi volt az els� mondata…? „L�tezik r�zsasz�n haj?”.
- Jaj, Sakura-chan k�pzeld, van egy h�rem!
- �s mi az? - r�ncoltam szem�ld�k�met, mert ha Naruto ilyet mond, akkor sose lehet tudni, mi k�vetkezik.
- Sz�val reggel nagy k�m�san felkeltem, �s hogy fel�bredjek, gondoltam megeszem a tegnap rendelt ramen-marad�kot, de mikor ben�ztem a h�t�be az �res volt, �s ekkor r�j�ttem, hogy tegnap nem is hagytam rament, sz�val �gy d�nt�ttem rendelek megint, de…
- Naruto, a l�nyeget! - n�ztem r� szigor�an. Hogy b�r ennyi ostobas�got �sszehordani?
- J�l van, na! - h�zta fel s�rt�d�tten az orr�t, de gyorsan visszav�ltozott „norm�liss�” �s folytatta. - Sz�val miut�n reggeliztem, valaki felh�vott…
- Ki?
- Valami h�res professzor vagy mi…
- Tess�k?! - kaptam fel a vizet. M�gis m�rt keresne egy h�res professzor olyasvalakit, mint �? Nem mondom, Naruto nagyon kedves sr�c alapvet�en, m�g a rossz tulajdons�gai ellen�re is az egyik legjobb bar�tom, de valljuk be, �rtelmileg nem �pp az els�k k�z�tt szerepel. A pap�rmunk�ra m�g viszonylag j�, de m�sra nem nagyon. – Mit akart t�led?
- T�ged keresett. Azt mondta nagyon fontos, �s hogy h�vd vissza. Itt a sz�ma - Azzal �tny�jtott egy kis cetlit. Gyorsan �rte ny�ltam f�l k�zzel, m�g a m�sik kezemmel a telefonomat kotortam el�. Hallottam, ahogy kics�ng. Egyszer. K�tszer. H�romszor. Negyed…
- Hal�? - sz�lt bele egy kedves n�i hang a vonal m�sik v�g�n.
- J� napot! Dr. Sakura Haruno archeol�gus vagyok. Az asszisztensem mondta, hogy…
- �, h�t persze. Azonnal kapcsolom Tsunade-sam�t - v�gott k�zbe a n�. Tsunade-sama?... Olyan ismer�s ez a n�v. Vajon hol hallhattam m�r? De nem volt sok id�m gondolkodni, mert hirtelen egy er�teljes, kiss� �lces hang� n� sz�lt a telefonba.
- J� napot! Dr. Sakura Harunoval besz�lek? - k�rdezte, de valahogy nekem ez ink�bb k�vetel�snek hangzott. Te j� �g, vajon milyen lehet az �letben?
- Igen, k�rem sz�l�tson Sakur�nak. Bocs�nat, de megk�rdezhetem, hogy �n kicsoda? - tettem fel az engem foglalkoztat� k�rd�st.
- A Nemzeti M�zeum igazgat�ja vagyok, k�rem sz�l�tson Tsunad�nak - v�laszolt, mire beugrott valami �s elakadt a l�legzetem.
- �gy �rti az a Tsunade, aki az els� mamutcsontv�zat �s m�g sok egyebet tal�lt meg?! Maga a Nemzeti M�zeum igazgat�ja?! - akadtam ki felfedez�semen, hogy gyerekkori p�ldak�pem van a vonal m�sik v�g�n. Mikor kicsi voltam mindig be�ltem h�rad�t n�zni a sz�leimmel, h�tha hallok valamit Tsunade-sama fel�l, �s volt is mit hallani. Tudom�som szerint a legnagyobb r�g�szek egyike.
- Haha, l�tom m�r hallott r�lam. Ennek �r�l�k, �gy a bemutatkoz�s r�szt �tugorhatjuk - hallottam nevet�s�t a telefonban.
- Tsunade-sama, minek k�sz�nhetem a megtiszteltet�st, hogy…
-… felh�vtam? - v�gott k�zbe. – Nos, hallottam mag�r�l m�r ezt-azt, igen j� h�r� archeol�gus.
V�rtam a folytat�st, de egy ideig nem sz�lt bele a telefonba, amit- t�relmetlen ember l�v�n- gyorsan megel�geltem.
- �s? - s�rgettem. Tal�n kicsit nyers, de ut�lom, ha h�zz�k az idegeimet.
- Mondja csak, hallott m�r La muerte de la Rosa k�r�l?
- A R�zsa hal�la? Hiszen az csak mese… - �rtetlenkedtem. Hogy j�n ez most ide? Mire akar ez a n� kilyukadni?
- Gondolja, Sakura? - tette fel a k�rd�st, furcsa, kiss� f�tyolos hangon, amit�l a hideg v�gigfutott a h�tamon.
- K�rem, ne nevettessen. Egy legend�s k�, amelyet az azt�kok k�sz�tettek, �s var�zser�vel b�r? Csak nem hisz az ilyenekben?
- Tudja, mi a k� titkos ereje? - Most m�r t�nyleg nem v�gom a dolgot. Az�rt h�vott fel, hogy esti mes�t mes�ljen?
- �ll�t�lag b�rmire r� tud venni b�rkit, bla, bla- kezdtem el most m�r nyafogni egy kicsit. T�rjen m�r a l�nyegre!
- Sz�val nem hisz benne?- k�rdezte, s mintha kicsit csal�dott lett volna.
- K�ne? Semmi bizony�t�k nincs, hogy l�tezik- kezdtem el �rvelni.
- �s mit sz�lna, ha azt mondan�m, hogy van?
- Tess�k? Azt hiszem rosszul hallottam. Megism�teln�? - Most komolyan azt mondta, hogy van bizony�t�ka, vagy menjek el a f�l�szetre? Ha egy ilyen kincs l�tezne, azt b�rmi �ron megkeresn�m. M�zeumban lenne a helye. Csak h�t nem l�tezik… ugye?
- J�l hallotta, Sakura. �s �pp ez�rt h�vtam mag�t.
Te-tess�k? Te szent Isten! Azt hiszem menten sokkot kapok… J�l van Sakura, nyugi… L�legezz m�lyeket… Ki-be, ki-be. Na l�tod, �gy kell azt csin�lni! V�rjunk csak, mit mondott?! Van bizony�t�ka a La muerte de la Rosa l�tez�s�r�l? Ezt k�ptelen vagyok felfogni. Hihetetlen. Ilyenek csak a filmekben t�rt�nnek! Ez majdnem olyan, mintha megtal�lt�k volna a frigyl�d�t. Azta…
Olyan sok�ig maradtam a d�bbenett�l csendben, hogy m�r csak arra eszm�ltem, hogy Tsunade-sama sz�longat.
- Hah�, Sakura! Sakura! Ott van m�g?- k�rdezte agg�d�an.
- I-igen- Enn�l t�bbet nem b�rtam kiny�gni.
- Helyes. J�jj�n el ma d�lut�n 5-kor a Nemzeti M�zeumba. Visz hall- b�cs�zott gyorsan, majd m�r csak a telefon b�g�s�t hallottam.
De egyet tudok: ma felt�tlen�l ott kell lennem a m�zeumban. Fogalmam sincs, hogy mi�rt, de �gy �rzem ezen a tal�lkoz�son valami nagy �s fontos indul el. Viszont - mily meglep� - �jfent elbambulhattam, mert egyszer csak Naruto tenyer�t l�ttam az arcom el�tt le-fel emelkedni.
- Sakura-chan, j�l vagy?- k�rdezte aggodalmaskod� szemekkel.
- Igen, persze- rogytam le a sz�kemre.
- Mit akartak t�led?
- M�g nem tudom biztosan Naruto… De sok mindent megv�ltoztathat - feleltem, de kiss� rejtelmesre siker�lhetett, mert �rtetlen arccal b�mult r�m �s elkezdett a k�rd�seivel bomb�zni, de mikor l�tta, hogy �gysem mondok t�bbet, h�l’ Isten abbahagyta.
A d�lel�tt�m tov�bbi r�sze fesz�lt v�rakoz�ssal telt, amit a pap�rmunka elv�gz�s�vel pr�b�ltam levezetni, ennek eredm�nyek�nt nagyon gyorsan haladtam. P�r �ra alatt k�szen voltam egynapi munk�mmal. (�gy Naruto volt kedves �tadni a saj�tj�b�l, csakhogy ne unatkozzam…). K�zben Kakashi is meg�rkezett, de egy r�vid biccent�s ut�n elt�nt irod�ja ajtaja m�g�tt. Olyan tizenk�t �ra fel� megsz�lalt a telefonom.
- Hal�! Tsunade-sama!- ki�ltottam k�ts�gbeesetten a telefonomba.
- H�t… nap… - hallottam a vonal m�sik v�g�r�l az �rces, ijeszt� hangot.
- M�r megint h�ly�skedsz, Ino? - s�hajtottam egy nagyot.
- Honnan tudtad? - k�rdezett vissza csal�dott - egy�bk�nt m�r norm�lis - hangon legjobb bar�tn�m.
- Honnan is? L�ssuk csak… �, megvan! A m�ltkor �gy sz�lt�l a telefonba, hogy: „�n vagyok az ap�d”… Ez el�g indok? - ironiz�ltam kicsit.
- J�l van na! Egy�bk�nt ki az a Tsunade, vagy ki?
- �hm, nem sz�m�t. Mi�rt h�vt�l?- v�ltottam gyorsan t�m�t. Se hazudni nem akarok, sem pedig hiszt�ri�s rohamot kapni, sz�val jobb, ha nem tudja egyel�re. Tudom, hogy el�bb-ut�bb �gyis kiszedi bel�lem - Ino eset�ben ink�bb el�bb - de most m�g tartom a sz�m.
- Nincs kedved elj�nni d�lut�n shoppingolni velem, Temarival �s Tentennel? A m�ltkor l�ttam a kirakatban egy annyira cuki lila szokny�t, ami szinte ord�tott, hogy vegyem meg. Musz�j megszereznem! - lelkendezett Ino. Sz�vesen elmegyek vele, hogy tal�lkozzak a l�nyokkal, de mi�rt pont v�s�rolni? Tudja, hogy ut�lok v�s�rolni… Na mindegy, elmegyek d�lut�n. D�lut�n? Csak most esik le, hogy nem �rek r�.
- Tudod, sz�vesen elmenn�k, de nem �rek r�…
- Mert, mit csin�lsz?
- �hm, h�t tudod csak annyi, hogy iz�, sz�val… - kutattam agyamban valami �rtelmes v�lasz ut�n, de Ino kiseg�tett.
- Nejivel tal�lkozol?
- Neji? �, igen, igen - b�logattam hevesen. Ennyit arr�l, hogy nem hazudok…
- �r�l�k, hogy v�gre kib�k�ltetek - hallatszott vid�m v�lasza.
- Ja, aha �n is - pr�b�ltam boldognak t�nni, de asszem nem voltam t�l megnyer�, legal�bbis Ino v�lasz�b�l erre k�vetkeztetek.
- Sakura, minden rendben van? - k�rdezte. �gy szeretem, hogy ennyire t�r�dik velem, t�nyleg igazi bar�t. De n�ha az�rt jobb lenne, ha nem lenne ilyen �lesl�t�.
- Persze, de most mennem kell, m�g sok a munka - j�tt az �jabb hazugs�g. Sz�rny� ember vagyok. Ino itt t�kre agg�dik �rtem, �n meg hazudok neki, mint a v�zfoly�s. Gratul�lok Sakura! Az emberi faj mintap�ld�nya!
- J�, akkor szia - b�cs�zott el.
- Szia…
R�ad�sul most megint eszembe jutott Neji. 1 hete cs�ny�n �sszeveszt�nk, majdnem szak�t�s lett a v�ge, pedig m�r egy �ve j�runk. De azt hallottam, hogy megcsalt. Persze �n sz�mon k�rtem, de � nem adott rendes v�laszokat �s v�g�l csak szidtuk egym�st. Az�ta se besz�lt�nk… 1 �ve nagyon szerettem… De most… nem �rzem m�r ugyanazt. Nem tudom mi lesz �gy ebb�l…
Egy telefoncs�rg�s hirtelen kiz�kkentett gondolataimb�l. Milyen n�pszer� vagyok ma!
- Hal�!- vettem fel ism�t a mobilom.
- Sakura. Neji vagyok- sz�lt bele a telefonba a m�r olyan j�l ismert m�ly hang. Emlegetett szam�r…
- �, szia.
- N�zd. A m�ltkori… �n t�nyleg nagyon sajn�lom. Tudod, hogy sosem csaln�lak meg.
- �h�m…- h�mm�gtem bele a telefonba.
- Figyelj, tudom, hogy h�romig eb�dsz�neted van. M�rt nem j�ssz �t �gy egy �ra m�lva, f�l kett� k�r�l? Megbesz�l�nk mindent, j�?
- J� - adtam be a derekamat.
- Akkor egy �ra m�lva �des. Cs�k - b�cs�zott vid�man.
- Szia - k�sz�ntem el halkan.Ez aranyos t�le, meg minden, de mi�rt csak egy �ra m�lva? Mi�rt ne most r�gt�n? Hab�r lehet, neki is van valami dolga �gy 24 �vesen…
A k�vetkez� �ra igaz�n „kellemes” volt, mert m�r dupl�n idegeskedtem. El�sz�r a La muerte de la Rosa, most pedig a hirtelen b�k�l�s. 1 �rakor �gy d�nt�ttem nem �l�k tov�bb t�tlen�l, hanem megyek. �gy legal�bb meglepet�s lesz neki, hogy kor�bban �rek oda, hisz csak �t percre lakik. Biztos �r�lni fog ennek. Sz�val felkaptam a cuccaimat �s elindultam. �t perc kellemes s�ta ut�n meg is l�ttam a nagy, narancs h�zat.
Pont, mikor oda�rtem l�pett ki az ajt�n az �desapja. Mikor megl�tott mosolyogva k�sz�nt nekem �s beengedett a h�zba, � pedig ment a dolg�ra. Ez �gy m�g jobb! �gy t�nyleg nem tudja, hogy itt vagyok. Egyenesen a szob�j�ban lephetem meg! Halkan osonva, mint egy bet�r� fellopakodtam az emeletre, majd elmentem a m�sodik ajt�ig �s hatalmas vigyorral az arcomon beki�ltottam:
- MEGLEPET�S!