Sakura

Ink�bb gyorsan elhessegettem a gondolatot, s r�gt�n t�rcs�ztam is Tsunade-sama sz�m�t, az �lmom ut�n vil�gos volt, mit kellett tennem.

- Hall�? Itt a Nemzeti M�zeum – hallottam Shizune hangj�t a vonal m�sik fel�n.

- Shizune, itt Sakura. D�nt�ttem: elv�llalom – sz�ltam bele nagy magabiztosan a telefonba. Nem volt k�rd�ses t�bb� a dolog, ak�rmilyen vesz�lyekkel is j�rt, egyszer�en nem hagyhattam, hogy az az Orochimaru nyerjen. �s h��t… iz�… a fekete haj� sr�c is helyeselte…

- Mi? Komolyan? Teljesen biztos vagy benne? Ugye tudod, mif�le kock�zattal j�r ez? – k�rdezett, s �gy hangzott, mintha le akart volna besz�lni a dologr�l. Egy kis id�be telt, m�g r�j�ttem: agg�dott miattam.

- Teljesen komolyan mondom. Elmegyek �s megszerzem a La muerte de la Ros�t m�g az el�tt az Orochimaru el�tt! – ki�ltottam harciasan, �reztem, hogy ezt kellett tennem.

-… Rendben. �r�l�k, hogy elv�llaltad – v�ltott �t el�gedett� a hangja.

- Akkor j�. �hm… besz�lhetn�k Tsunade-sam�val? – k�rdeztem �vatosan, mert nem tudtam, hogy a tegnapi ut�n, milyen lehetett az �llapota.

- Iz�… Tsunade-sama… khm… nincs abban a helyzetben, hogy most besz�lni tudjon – mondta el�gg� diszkr�ten, pedig �n is l�ttam, mennyit ivott el�z� este.

- �, �rtem. Gondolom, megmondod neki, ha majd, khm, jobban lesz, hogy elv�llaltam… Egy�bk�nt hogy siker�lt este hazavinni? – k�rdeztem k�v�ncsian. Er�sen �lt bennem az eml�k, hogy milyen sokat nyomtak Tsunade-sama mellei, �s hogy milyen neh�z volt m�g kett�nknek is. �szint�n sz�lva el se tudtam hinni, hogy Shizune k�pes volt hazacipelni.

- H�t �sszej�tt a dolog, mert tal�lkoztam egy nagyon rendes fiatalemberrel, aki mag�t�l hajland� volt seg�teni hazavinni �t. Hab�r – itt hallottam egy kis kuncog�st – az igaz, hogy �n is seg�tettem neki egy kicsit.

- M�gis mit? – El nem tudtam k�pzelni, hogy Shizune m�gis mit tehet egy fiatal f�rfi�rt, ami�rt az ilyesmire hajland�.

- Ne gondolj nagy dologra. Szeg�nyke olyan helyes volt, hogy egy rak�s csaj let�madta, �n meg kimenek�tettem k�z�l�k – nevetett egy kicsit, hab�r �n el nem tudtam k�pzelni, hogy valaki olyan helyes legyen, hogy �n k�r�l�tte legyeskedjek. Ok�, egy kiv�tellel…

- Aha, �rtem. Ha nem haragszol, most leteszem, mert m�g fel kell k�sz�ln�m a holnapi utaz�sra �s m�g ki kell ny�ratnom magam a f�n�k�mmel – nevetg�ltem zavartan, de a v�g�re az arcomra fagyott a mosoly, mikor belegondoltam, hogy ennyi k�s�s�rt mit fogok m�g kapni Kakashit�l.

- J� rendben. Akkor gyere holnap negyed h�tre a rep�l�t�rre, majd az ajt�ban v�runk �s odavezet�nk Tsunade-sama mag�nrep�l�j�hez.

- Ok�. Akkor holnap. Szia – k�sz�ntem el, �s letettem a telefont.

Vill�mgyorsas�ggal felvettem egy feh�r, t�rdig �r� nadr�got egy z�ld, h�romnegyedujjas fels�vel. Felkaptam m�g egy s�t�tz�ld kardig�nt mell�, egy ugyanolyan sz�n� lapos sark� balerinacip�t, majd kifel� menet fogtam a t�sk�mat �s rohantam, ahogy csak tudtam. (Mivel most nem magassark� volt rajtam, annyira nem n�ztek h�ly�nek…). A belem is majd kik�ptem, mire be�rtem az irod�ba, �gy v�gtam ki az ajt�t, hogy Naruto pap�rjai mind leestek asztal�r�l.

- Sakura-chan… f�ltelek… - jelent meg egy balj�s kifejez�s az arc�n, s egyszer csak �szrevettem, hogy Kakashi ott �llt a h�tam m�g�tt.

- Nocsak, nocsak… hol j�rt a mi b�r�nyk�nk? – k�rdezte v�szj�sl�an semleges hangon, de az a szeme, ami l�tszott (a m�sikat maszk takarta el, a fene �rti…) vill�mokat sz�rt. Nyeltem egy nagyot. Eddigi gyors sz�vver�sem temp�ja a pillanat t�rt r�sze alatt megk�tszerez�d�tt a felszabadult adrenalint�l.

- Iz�… hehe… elaludtam – hajtottam le sz�gyenkezve a fejem, nem akartam a (f�l) szem�be n�zni.

- �s mi�rt kell olyan k�s�n lefek�dni? – folytatta a vallat�st, b�r ezt nem tudom, milyen jogon k�rdezte, mikor semmi k�ze nem volt a mag�n�letemhez. Hab�r, Kakashi az �vek alatt amolyan „p�tpap�v�” v�lt bizonyos szinten. B�r a k�s�st nem nagyon toler�lta (kis k�pmutat�!), viszont j� f�n�k volt, olyan, akire mindig sz�m�thattunk.

- Mert k�s�n �rtem haza? – t�ncoltam a k�s �l�n.

- �s mi�rt �rt�l haza k�s�n? – k�rdezett tov�bb. Hezit�ltam. Hallgassam el el�tte a dolgot, vagy mondjam el neki? Majdnem hamleti k�rd�s volt ez, de v�g�l �gy d�nt�ttem, bevallom neki az igazat, elv�gre t�le kellett k�rnem a szabads�gomat is, amit j� indok n�lk�l soha nem adott meg. Biztos t�mogatna, biztattam magamat, tal�n nem is b�ntetne meg annyira. B�r erre nem l�ttam t�l sok es�lyt, m�gis ez volt a d�nt� �rv, ami�rt elmondtam neki az igazat.

- Tsunade-sam�val… vacsor�ztam, ez�rt tudtam csak k�s�n lefek�dni.

- �gy �rted, a Nemzeti M�zeum igazgat�j�val, azzal a h�res r�g�sszel?! – kerekedett el szeme, l�tszott rajta, hogy erre nem sz�m�tott. Lassan b�lintottam, majd folytattam a besz�det.

- Kakashi-senpai, el kell mondanom valami nagyon fontosat – mondtam, majd vettem egy m�ly leveg�t, �s besz�ltem tov�bb. – Nem tudom mennyi id�re, de el kell utaznom. Tsunade-sama bizony�t�kot tal�lt…

- Mire? – k�rdezte, miut�n egy hosszabb sz�netet tartottam. Furcsa volt �gy �l�ben kimondani olyan embernek, aki m�g nem tudott r�la.

- Van bizony�t�ka a… La muerte de la Ros�ra.

- Lehetetlen – r�zta hitetlenkedve a fej�t.

- El�sz�r �n se hittem el, de… n�zze meg ezt – jutott eszembe a t�rk�p, �s gyorsan el�kapartam a t�sk�mb�l. – Tess�k – ny�jtottam �t �vatosan, � pedig �tvette t�lem. P�r percig �sszesz�k�lt szemmel tanulm�nyozta, azt�n s�hajtott egyet, �s visszaadta.

- Elk�peszt�…

- Akkor most komolyan l�tezik?! – �v�lt�tt a k�pembe Naruto, boldogan �s izgatottan egyszerre.

- Igen – feleltem mosolyogva.

- Iz�… ez melyik is? Mindig elfelejtem az erekly�k nev�t – n�zett r�m cseppet b�nb�n�an, �n pedig elnevettem magam. Ez annyira jellemz� r�.

- Tudod, a v�r�s k�, ami Umgabug� volt – eml�keztettem, b�r kicsit m�g r�zott a nevet�s. Egy ideig cs�ny�n n�zett r�m, de azt�n elt�nt a kifejez�s az arc�r�l �s ism�t izgatotts�g vette �t a hely�t.

- Ok�, most m�r eml�kszem – d�rzs�lte meg a fej�t.

- Sakura, mikor mentek? – k�rdezte Kakashi. V�rjunk csak, gondoltam, mi ez a t�bbes sz�m?

- Megy�nk? – hangs�lyoztam ki a t�bbes sz�m els� szem�lyt. Hogy �rtette azt, hogy megy�nk? Egyed�l megyek… nem?

- H�t te meg Naruto – forgatta szem�t Kakashi. Az �tlet elgondolkodtatott. Hogy vigyem magammal Narut�t? H�tr�nyok: kicsit sokat besz�l, hangos, cseppet idi�ta, m�g azt se tudta hirtelen, mi a La muerte de la Rosa. El�ny�k: a bar�tom, vicces, egy kis seg�ts�ggel b�r, de esz�be jutott, milyen k�r�l volt sz�, �s eg�sz j�l verekszik. Ez az ut�bbi v�g�l �tbillentette a m�rleget, �gy hat�roztam, viszem t�kkel�t�tt asszisztensemet is. Nem akartam �n vereked�sbe bocs�tkozni term�szetesen, de sose lehetett tudni. M�g j�l j�het…

- �, persze. J�n Naruto is… ha akar – tettem hozz�, b�r el�g volt r�pillantanom sz�ke haverom arc�ra, r�gt�n tudtam a v�laszt.

- H�t hogy a fen�be ne akarn�k! – kezdett ugr�lni �s a leveg�be bokszolni, mint egy kisgyerek. El�gedetten elmosolyodtam. Egy ilyen kaland t�rsas�ggal j�val izgalmasabbnak t�nt.

- Sz�val? – n�zett r�m Kakashi, mire eszembe jutott, hogy v�laszolni k�ne.

- Holnap indulunk.

- Hmm… akkor azt hiszem, ezt a napot oda k�ne nektek adnom…

- Egy pillanat – sz�lt k�zbe Naruto. – Sakura-chan meg�ssza a k�s�st b�ntet�s n�lk�l? – kerekedtek el szemei, m�g az eny�mek vill�mokat sz�rtak. Tudtam, hogy nem a rosszindulat, hanem puszt�n az idi�tas�g besz�lt bel�le, de akkor is t�nkretette a tervemet, hogy eltereljem Kakashi figyelm�t. �vatosan r�sand�tottam, szemmel l�that�an nagyon elgondolkodott.

- � igen. J� is, hogy eml�keztetsz Naruto… hmm… mit is csin�ljak? – morfond�rozott hangosan, mik�zben �n nagyokat nyeltem, �s elhat�roztam, hogy megfojtom Narut�t, ha ennek v�ge. Ink�bb megyek egyed�l, mint egy ilyen szerencs�tlen t�kkel�t�ttel.

- L�ssuk csak… aha… nem, m�gsem… tal�n ink�bb… �, rossz �tlet… igen… ez lesz az – n�zett r�m f�n�k�m, �n m�r reszkettem a f�lelemt�l, t�gra ny�lt szemekkel verejt�kben f�r�dve meredtem r�, hogy mondja ki az �t�letet.

- Nos Sakura – kezdett bele, el�g v�szj�sl� tekintettel. – A b�ntet�sed… - folytatta, de akkora hat�ssz�netet tartott, hogy azt hittem, elfelejtette, mit akart mondani. -… semmi.

Semmi… semmi… semmi, visszhangzott fejemben, d�bbenett�l hatalmasra ny�lt szemeimmel b�mulva Kakashira, �s nem tudtam hinni a f�lemnek. Semmi?? Ez biztos csak valami f�lre�rt�s… de nagyon is tetszett…

- Biztos, hogy j�l mondtad senpai? Mintha azt mondtad volna, hogy Sakura-chan nem kap b�ntet�st – besz�lt tov�bb Naruto, �n pedig elk�pzeltem, hogy el�sz�r kik�t�z�m egy sz�khez, hal�lra csikizem, feldarabolom, �s a marad�kot kihaj�tom a kuk�ba… Akkor el�g cs�b�t� dolognak t�nt… De szerencs�j�re megmenek�lt.

- J�l hallottad, Naruto. A k�r�lm�nyeket figyelembe v�ve most az egyszer eltekintek a b�ntet�st�l – mondta mosolyogva Kakashi, �s �n nem �rtettem, hogy mondhattam valaha is rosszat erre a j� emberre.

- K�sz�n�m, Kakashi-senpai! – hajoltam meg el�tte h�l�san, majd mosolyogva felemelkedtem.

- De most menjetek, pakoljatok �ssze! �s nagyon aj�nlom, hogy hazahozz�tok a La muerte de la Ros�t! – b�cs�zott el „j�k�v�ns�gaival” Kakashi, mi pedig �sszeszedt�k a cuccunkat �s elindultunk az utc�kon. Mikor elt�nt az �p�let, ahol dolgoztunk, szikr�z� tekintettel Narut�hoz fordultam.

- „Sakura-chan meg�ssza a k�s�st b�ntet�s n�lk�l?” – affekt�ltam Naruto hangj�t, s k�zben d�h�sen n�ztem r�. – Naruto, van fogalmad r�la, hogy milyen k�zel j�rt�l a hal�lodhoz? – sziszegtem az arc�ba, nehogy m�g egyszer, ak�rcsak hasonl� is esz�be jusson.

- Hn? Mi�rt? Am�gy eg�sz j�l ut�nzod a hangomat – vigyorgott r�m, s az annyira �szinte volt, hogy nem b�rtam r� tov�bb cs�ny�n n�zni, hanem �n is elmosolyodtam. Ezt szerettem Narut�ban, az �szintes�g�t, tisztas�g�t �s egyszer�s�g�t. Valami�rt, k�pes megv�ltoztatni az embereket, s ez�rt nagyon tiszteltem. Az egyik legjobb bar�tom.

Mikor arra az utcasarokra �rt�nk, ahol elv�ltak �tjaink, m�g meg�ll�tottam a sz�k�t.

- Naruto, ugye tudod, mit kell hoznod? – k�rdeztem t�le, mintha egy kis�vod�s lett volna, de sajnos sz�ks�g volt r�.

- H�t persze! Rament! – ki�ltotta csillog� szemekkel, mire t�bben fel�nk fordultak, s tekintet�kkel ezt k�rdezt�k. „Ez biztosan norm�lis?” Vettem egy nagyon m�ly leveg�t, s miut�n elsz�moltam t�zig csak azut�n v�laszoltam.

-TE T�KKEL�T�TT IDI�TA!!! Hogy j�rhat egyfolyt�ban csak a kaj�n az eszed?!! Ezt nem hiszem el! Megy�nk D�l-Amerik�ba, �s az �sszes cucc, amit hozni akarsz, az a RAMEN?!! – ord�tottam m�r az utols� sz�t, �s kezdtem azt hinni, hogy Tsunade-sama komoly hat�ssal volt r�m. De m�gis hogy kellett volna reag�lnom, amikor olyan ostobas�got mondott?

- M�gis mi m�s k�ne m�g? – k�rdezte �rtatlan �br�zattal, l�ttam rajta, nem �rtette, mi volt a bajom.

- Mondjuk terepruha, s�tor, h�l�zs�k, kullancs- �s sz�nyogriaszt�, gy�gyszerek, t�rk�pek Perur�l, ir�nyt�, p�nz, de ne felejtsd el �tv�ltani perui solba �s igen, hozz �lelmet �s italt is – mondtam, mire elkezdett ujjongani. – De ne csak rament – folytattam, �s a lelkesed�se kicsit al�bbhagyott.

- Ennyi? – k�rdezte cseppet m�g mindig s�rt�d�tten, de nem tartott sok�ig.

- Iz�… - kicsit haboztam, miel�tt kimondtam volna. – Hozhatsz n�mi… fegyvert is. Mondjuk pusk�t vagy pisztolyt…

- He? Minek? – n�zett r�m kikerekedett szemekkel.

- H�t… csak. Egy olyan vesz�lyes orsz�gban, mint Peru, sose lehet tudni – Pl�ne, tettem hozz� magamban, ha egy gyilkos van a nyomodban…

- Ok� – vigyorodott el. – Olyan lesz, mint a gimiben a haverokkal – mondta, �s engem csup�n egy „kicsit” lepett meg ez a mondata. M�gis miket csin�lt ez gimis kor�ban?

- Rendben van. Akkor legy�l k�sz �s reggel hatra menj ki a Toki� rep�l�t�rre. A f�kapun�l tal�lkozunk – mondtam m�g neki, majd m�r fordultam is, hogy elinduljak hazafel�. M�g hallottam, hogy azt morogja „�, az olyan kor�n van…”, de nem �rdekelt. B�ztam benne, hogy 24 �ves feln�ttk�nt �ssze tud pakolni egyed�l is.

M�g �ton hazafel� v�ltottam n�mi p�nzt, azt�n gyorsan elmentem a h�zamba �s �sszeszedtem a dolgokat, amiket Narut�nak felsoroltam, kieg�sz�tve m�g egy-k�t cuccal, mint p�ld�ul a r�g�szfelszerel�sem (kis v�s�k, meg �s�k, finom m�szerek). M�g felh�vtam any�m�kat telefonon, kisebb sz�p�t�sekkel felv�zoltam nekik a helyzetet, �s elk�sz�nt�nk egym�st�l. Rem�lhet�leg nem az utols� telefon�l�s volt k�zt�nk. Felh�vtam In�t is, aki elpanaszolta, hogy elutazott valahov� az a „cukkancs kis karate edz�”, akir�l egy csom�t besz�lt m�r, (csak �n nem figyeltem oda), de miut�n meghallotta, hogy �n is elutazok, r�gt�n elfelejtette �s j�k�v�ns�gaival elb�cs�zott (egy�bk�nt a mai mondata ez volt: „Veled van az er�!”…). A t�bbi bar�tn�met is felh�vtam m�g, v�g�l Tentent�l is elk�sz�ntem, aki �jra �s �jra bocs�natot k�rt, hi�ba mondtam neki, hogy nincs mi�rt. V�g�lis nem szak�tottak Nejivel, de nem b�ntam, l�ttam rajtuk, hogy �k T�NYLEG szeretik egym�st, b�r Tentennek m�g mindig jobbat k�v�ntam. H�t ez van, t�r�dtem bele. V�giggondoltam, hogy mindenkit�l elk�sz�ntem-e, de mivel t�bb ember nem jutott eszembe, elkezdtem csomagolni.

Miut�n mindent bepakoltam (�s m�g vagy h�romszor ellen�riztem) �gy d�nt�ttem, ideje lefek�dni, s mikor �jra kinyitottam a szemem, m�r szerda volt, hajnali f�l �t. Vettem otthon egy utols� gyors zuhanyt, fel�lt�ztem egy k�k farmerba, hozz� egy feh�r toppot, fel� pedig egy vastag, barna kardig�nt h�ztam. Nagyon k�nyelmes volt �gy egy�tt, t�k�letes az utaz�shoz. Bekaptam a reggelimet, m�g kb. h�sszor �tn�ztem az eg�sz h�zat �s a csomagokat, de mindent rendben tal�ltam. Az �t a rep�l�t�rig el�g sok id�, mivel az a v�ros m�sik fel�n volt, �sszesen negyven�t perc. Az �r�mra pillantottam, �t �ra h�sz percet mutatott. M�ris k�s�sben voltam…

Gyorsan felkaptam barna csizm�mat (kifejezetten ilyen alkalmakra), fogtam a holmimat �s kifutottam az utc�ra. M�g egyszer utolj�ra alaposan megn�ztem a h�zamat, a halv�nyr�zsasz�n, majdnem feh�r falakt�l kezdve a faablakokon �t a torn�cig mindent, majd elford�tottam a kulcsot a z�rban �s leintettem egy taxit. Most �tkoztam magam, ami�rt a k�lv�rosban �ltem, de nem tehettem ellene semmit. A sof�r seg�tett berakni a csomagtart�ba k�t b�r�nd�met, majd besz�lltam a j�rm�be.

- A f�rept�rre, �s ha k�rhetem, amilyen gyorsan csak lehet – mondtam neki, mire az beletaposott a g�zba �s teljes�tette k�v�ns�gomat, negyven perc m�lva a rept�r el�tt tal�ltam magam. Kifizettem a taxist, aki ut�na elhajtott. Nagyot s�hajtottam, csak �t percet k�stem. K�r�ln�ztem �s gyorsan kisz�rtam Naruto sz�ke haj�t a t�bbi k�z�tt, �s mivel l�ttam, � nem vett �szre (ez is csak Naruto lehetett, mert ki m�s lett volna k�pes nem �szrevenni egy r�zsasz�n haj� l�nyt?), ez�rt odasiettem hozz�.

- J� reggelt, Naruto! – k�sz�ntem neki bar�ts�gosan.

- �, j� reggelt, Sakura-chan! – felelt vigyorogva (mintha nem is hajnali hat �ra lett volna). – Am�gy valami eszembe jutott.

- T�nyleg? – kerekedtek el szemeim. Tudom, ez gonosz, de… az bizony ritka pillanat, mikor Narut�nak �tlete t�mad.

- Sz�val… hogy is fogunk mi eljutni Peruba?

- Naruto, egy rep�l�t�ren vagyunk. M�gis mit gondolsz? – tettem fel jeges hangon a k�rd�st. Hogy lehet valaki ennyire… ennyire… erre m�r nincs is sz�…

- J�, azt gondoltam, hogy rep�l�vel, de kinek a rep�l�j�vel. Ugye nem kell �rte fizetni? Mert n�lam most nincs jen – v�laszolt, �n pedig megnyugodtam. M�gsem annyira rosszak az agyi k�pess�gei, mint hittem.

- Ja. Tsunade-sama mag�nrep�l�j�vel megy�nk – s�hajtottam megk�nnyebb�lten �s �jfent az �r�ra n�ztem. Negyed hetet mutatott, sz�val elkezdtem kutatni Tsunade-sam��k ut�n. �t perc keresg�l�s ut�n a kapu el� befordult egy m�regdr�ga piros sportkocsi, amib�l sz�ke p�ldak�pem integetve sz�llt ki, Shizun�val mellette, akinek kicsit z�ldes volt az arcsz�ne. Vajon mit�l?...

- Sakura, �r�l�k, hogy itt vagy �s hogy elv�llalod a feladatot. Ezzel sokaknak teszel nagy sz�vess�get – �dv�z�lt, egyben elmondott egy r�videbb k�sz�n�besz�det, de nem b�ntam. Egy kis b�ztat�s igaz�n j�l esett.

- �r�mmel teszem. A La muerte de la Ros�nak a mi m�zeumunkban a helye – mosolyogtam r�.

- �, �s ki a fi�d? – villantott r�m egy kaj�n mosolyt, �n meg elv�r�s�dtem.

- Nem a fi�m, hanem az asszisztensem, Naruto Uzumaki. Naruto, �k itt Tsunade-sama �s Shizune – mutattam be �ket egym�snak.

- Hell�, Tsunade Nagyi, mint m�r hallottad, a nevem Uzumaki Naruto, szeretem a rament �s az edz�st, j� vagyok sportokban �s vereked�sben �s… – j�tt a felesleges sz��radat, de ekkor k�nytelen volt abbahagyni, ugyanis rep�lt p�r m�tert az �kl�m hat�s�ra.

- Hehe, kicsit idi�ta szeg�ny, de alapb�l j�indulat� – nevetg�ltem zavarodottan, de Tsunade-sama nem figyelt r�m, hanem d�h�sen f�jtatott, majd megfogta asszisztensem �s felemelte pulcsij�n�l fogva.

- Hogy nevezt�l? – k�rdezte �lesen.

- Hn? Tsunade Nagyinak – v�laszolta �rtetlen�l pislogva. Nem kellett volna… Szeg�ny �jra rep�lt vagy tizen�t m�tert, s v�rz� orral k�t�tt ki a f�ld�n.

- A megsz�l�t�som: Tsunade-sama, vil�gos? – f�jtatott m�g mindig, �n pedig k�zzel-l�bbal jeleztem Narut�nak, hogy b�lintson. Szerencs�re vette az ad�st �s hevesen b�logatott. – Akkor j�. Sakura – fordult most fel�m – induljunk a g�phez, sietn�nk kell.

Mindny�jan sz� n�lk�l ment�nk, �s p�r perccel k�s�bb szembetal�ltuk magunkat Tsunade-sama csillog�, n�gy szem�lyes mag�nrep�l�j�vel. Naruto gyorsan beugrott, majd seg�tett berakni az �n cuccaimat is. Miel�tt �n is besz�llhattam volna, p�ldak�pem megragadta csukl�mat.

- Sakura, amit most csin�lsz nem j�t�k. �g�rd meg, hogy nagyon vigy�zol magadra, �s ha �letvesz�lyes helyzetbe ker�lsz, akkor hagyod a k�vet �s visszaj�ssz – n�zett r�m nagyon komolyan �s l�ttam szem�ben az agg�d�st.

-… Meg�g�rem – egyeztem bele v�g�l, mire megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el ajkait, majd kezet r�zott velem.

- Akkor rendben. Nagy �r�m sz�momra, hogy megismerhettelek �s majd m�g tal�lkozunk – kacsintott r�m.

- Persze, hogy m�g tal�lkozunk. Viszl�t Tsunade-sama. Viszl�t Shizune – mosolyogtam r�juk �s felsz�lltam a g�pre. Az ajt�k csap�dtak m�g�ttem, a g�p kigurult, s hamarosan m�r fent, a magasban sz�lltunk. H�t nagyj�b�l �gy ker�ltem ide, a Csendes-�ce�n k�k vize fel�. �s most tartok az ismeretlenbe, hogy megszerezzem a La muerte de la Ros�t…

Sasuke

Reggel, mikor fel�bredtem m�r d�lel�tt t�z �ra volt. R�j�ttem, hogy a munkahelyemen m�g nem jelentettem be, hogy egy ideig elmaradnak az �r�k, ez�rt gyorsan fel�lt�ztem, �s �t perc m�lva m�r a villamoson �ltem. Mikor be�rtem a st�di�ba m�r egy rak�s liba ott tolongott, �s azt hittem hirtelen, hogy r�m fogj�k vetni magukat. H�l’ Istennek nem �gy t�rt�nt.

- Sasuke-sama! Mi�rt k�st�l Sasuke-sama?

- �s mi�rt nincs m�g itt Itachi-sama?

- Lesz most �ra?

- R��rsz ma d�lut�n?

�rtelmesebbn�l �rtelmesebb k�rd�seket l�velltek fel�m, de nem sok�ig b�rtam a h�lyes�g�ket.

- Az �r�k ismeretlen ideig elmaradnak. Se �n, se Itachi nem… �r�nk r� egy j� darabig. Ha �jra elindul a tanfolyam, akkor mindenkit �rtes�tek. Most menjetek el – k�z�ltem vel�k t�rgyilagosan, el�g hideg hangon. Kiss� megszeppentnek t�ntek, de nem �rdekelt. Azt akartam, hogy min�l el�bb h�zz�k el a segg�ket innen, hogy �sszeszedhessek n�h�ny cuccot. �gy t�nik, hatottam r�juk, mert az �lt�z�be siettek �s „viszonylag gyorsan”, t�z perc alatt k�sz is lettek. M�g mindny�jan elmentek, addig ott �lltam a bej�ratn�l, hogy ut�nuk bez�rhassam majd az ajt�t. M�r csak az a ribanc Karin maradt, aki szempill�it rebegtetve k�zeledett fel�m.

- Sasuke-sama, m�gis hov� m�sz? – k�rdezte ny�vog�s hangj�n, amit nagyon ut�ltam.

- Semmi k�z�d hozz� – vetettem oda neki fagyosan.

- De…

- T�vozz – v�gtam a szav�ba, �s megv�rtam, m�g majdnem s�rva kimegy az ajt�n. Nem foglalkoztam vele.

V�gre kiment, �n pedig bez�rtam a kaput ut�na. Kiraktam egy feliratot: „Ismeretlen ideig a st�di� z�rva”. Nem tudtam, mennyi ideig fog tartani, m�g megtal�lom a La muerte de la Ros�t, de �gy gondoltam, olyan sok nem lehet.

Miut�n beh�ztam a f�gg�ny�ket �s mindent els�t�t�tettem, hogy �gy t�nj�n, mintha nem lenne ott senki, elindultam az edz�terem melletti helyis�gbe, ahol a gyakorl�shoz sz�ks�ges fegyvereket tartottuk t�bbek k�z�tt. B�r a karate alapvet�en egy pusztakezes, fegyvertelen sport, harceszk�z�ket haszn�lni gyakorl�sn�l m�gis �rdemes. A legt�bb ellenf�l az �letben fegyverrel t�mad az emberre, ha megtanulod, hogy v�dekezhetsz ellene, akkor el�nyben vagy. �s ha azt is tudod, hogy kell �ket haszn�lni, akkor az ellenf�l k�tszeres h�tr�nyban van. Az �vek sor�n megtanultam b�nni ninjafegyverekkel, kunai-jal, shurikennel, senbonnal, valamint kiv�l�an forgatom a katan�t �s a szamur�j kardokat is. A rakt�rb�l el�szedtem j� n�h�nyat a fent eml�tettek k�z�l, majd miut�n bepakoltam �ket egy zs�kba m�g elmentem Itachi irod�j�hoz. J�l sejtettem, az ajt� z�rva volt, teh�t val�ban innen hurcolt�k el. Egy k�nnyed mozdulattal bet�rtem, s a b�ty�m feld�lt dolgoz�szob�j�nak l�tv�nya t�rult szemem el�. A polcr�l a k�nyvek le voltak dob�lva, a b�torok kett�has�tva ter�ltek el a f�ld�n, itt-ott egy-k�t v�rcseppet is felfedeztem, minek hat�s�ra �jra �tj�rt a gy�l�let. Azok a mocsok f�rgek! R�vid ideig csak magamban szitkoz�dtam �s nem tudtam elhinni, hogy vel�nk t�rt�nt ilyesmi. De miut�n t�bb-kevesebb sikerrel megnyugodtam, eszembe jutott az, ami�rt j�ttem. Odas�t�ltam Itachi �r�asztal�hoz, ami a t�bbi b�tordarabhoz k�pest viszonylag m�g �pebb volt, s kinyitottam a k�z�ps� fi�kot. Ennek az alj�n volt egy retesz, amin l�tszott, hogy a b�ty�m is pr�b�lta felnyitni, de val�sz�n�leg nem volt r� el�g ideje. Egyetlen mozdulattal elt�vol�tottam a fedel�t, s al�la el�bukkant egy r�gi, gy�ny�r� pisztoly. M�g ap�nk� volt, ez az egyed�li dolog, amit annak idej�n elhoztunk a r�gi h�zb�l. Miut�n let�r�ltem r�la az �vek sor�n felgy�lemlett port, egy f�nyes fekete, kecses �v� fegyvert tartottam a kezeim k�zt. Tal�n �rtelmetlen, de megsz�l�tottam m�g utolj�ra ap�mat.

„Ap�m, azt a b�na b�ty�mat elrabolt�k holmi j�tt-ment seggfejek. �n maradtam egyed�l, aki seg�thet rajta, nincs m�s… nincs t�bb Uchiha. Tal�n h�lyes�g, amit csin�lok, de… k�rlek, seg�ts. A csal�dunk nem t�nhet el a f�ld sz�n�r�l, a nemes Uchiha kl�nnak �lnie kell! Nekem is… Itachinak is… Meg fogom tal�lni azt a k�vet, ha l�tezik �s ut�na… ezzel a pisztollyal �llok bossz�t Orochimarun �s a talpnyal�in! Nem hagyom, hogy b�rki vagy b�rmi is elt�r�tsen. Egyed�l fogom ezt v�gigcsin�lni… �s siker�lni fog! Bossz�t fogok �llni! Erre esk�sz�m!”

Miut�n ezt �gy v�gigmondtam magamban furcsa megk�nnyebb�l�st �reztem, kiadtam magamb�l a fesz�lts�get. Egy c�l lebegett a szemem el�tt, �s innent�l kezdve m�r nem �rdekelt senki, m�g a pinky sem. Csak egy dolog�rt �ltem ett�l fogva: a bossz��rt.

Gyorsan eltettem a pisztolyt �s a t�sk�val egy�tt elindultam hazafel�. M�r ut�nan�ztem, hogy Peruban mi a p�nznem, �gy �tk�zben m�g �tv�ltottam egy kisebb �sszeget solba, ami el�g �gy egy-k�t h�napra. Mikor oda�rtem a h�zamhoz, k�sz�n�s n�lk�l elindultam a l�pcs� ir�ny�ba. Nem �rdekelt, hogy a nyolcadikon laktam, nagy sebess�ggel futottam felfel�, gyorsan szelve a fokokat. Ki akartam adni legal�bb egy kicsit a fesz�lts�get, ami az ut�bbi k�t napban felgy�lt bennem, ez�rt olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam. K�t percbe telt az eg�sz, �s fent tal�ltam magam Itachival k�z�s lakoszt�lyunkban. Itt gyorsan �sszedob�ltam a sz�ks�ges ruhanem�t, kaj�t, h�l�zs�kot, s�trat (ahogy hallottam, nem t�l j� a helyzet Peruban) �s mindent, amir�l �gy gondoltam, sz�ks�ges lehet. Az eg�sz belef�rt egy sportt�sk�ba, �gy �sszesen k�t t�sk�t vittem, ezt, meg amiben a fegyverek voltak. Mivel el�g kor�n kellett kelnem, ha hajnali h�romkor a rakparton akartam lenni, ez�rt gyorsan ettem valamit vacsira, lezuhanyoztam �s lefek�dtem pihenni. Egy dolog az�rt megnyugtatott: a kel�si id� most legal�bb a szok�sos r�m�lmom el�tt volt. Nem mintha f�ltem volna t�le, csak… jobb szerettem az �lmatlan �jszak�kat, ennyi. Amint az �gyamba d�ltem m�r aludtam is, el�g kimer�t� nap volt ez a mai.

Hajnali kett�kor keltett az �breszt�m, lenyomtam �s fel�ltem. Kiss� m�g k�m�s voltam a korai id�pontt�l, de mikor eszembe jutott, hogy mit kell tennem a k�zelj�v�ben, hamar kiment az �lom a szememb�l �s �bers�g vette �t a hely�t. Felkaptam magamra az utaz�sra kijel�lt ruh�mat, gyorsan megreggeliztem. Mire mindennel v�geztem, m�r f�l h�rom el�tt �t perccel j�rt az id�, �s mivel az �t a rakpartig metr�val kb. huszon�t perces, innen a metr�ig pedig h�rom perc az �t, ez�rt hamar elk�sz�ltem, fogtam a t�sk�imat, bez�rtam magam m�g�tt az ajt�t �s b�cs�t intettem a h�znak. Mikor kil�ptem az utc�ra, m�g s�t�t volt �s a v�ros f�nyei ragyogtak. A forgalom, mint mindig, most is el�g nagy volt a korai id�pont ellen�re is, de nem b�ntam, legal�bb egy dolog norm�lis �s megszokott volt. Szippantottam n�h�nyat a h�v�s leveg�b�l, majd hossz�, hat�rozott l�ptekkel indultam a metr��llom�s fel�. Mikor oda�rtem csak egy kicsit kellett v�rnom �s m�r indult is a k�vetkez� j�rat. A j�rm� gyorsan siklott, �gy �n id�ben oda�rtem a rakpartra. Az egyik dokkn�l megl�ttam a tegnapel�tti fick�t, aki g�nyos mosollyal fogadott, de ezt �rzelemmentes �br�zatom hamar let�r�lte. C�h… azt azt�n lesheti, hogy engem szenvedni l�sson, gondoltam.

- L�tom elj�tt�l, Uchiha – k�sz�nt�tt.

- Semmi j� reggelt? – vontam fel g�nyosan a szem�ld�k�m.

- �n a helyedben vigy�zn�k, mit mondok. El�g egy rossz sz� is, �s a b�ty�d m�r alulr�l szagolja az iboly�t – fenyegetett, de nem igaz�n hatott meg a dolog. � is �ppoly j�l tudta, mint �n: ha Itachinak csak egy haja sz�la is megg�rb�l, �n nem seg�tek nekik.

- Indulhatn�k v�gre? – v�ltottam t�m�t. Nem volt sok kedvem ezzel a szem�tl�d�val „b�jcsevegni”.

- M�g meg kell v�rnunk Hinat�t – mondta. Hinata? Hn… akkor ezek szerint azt a n�t �gy h�vj�k.

Nem kellett sok�ig v�rnunk, p�r percen bel�l el�nk fordult egy fekete Ferrari, amolyan igazi maffi�z� kocsinak kin�z� j�rg�ny. El tudtam k�pzelni magam a korm�ny m�g�tt…

- Ok�, itt vannak – mondta -ezek szerint- Hinata, mindenf�le k�sz�n�s n�lk�l, kez�ben lengetve k�t apr�, csillog� fekete t�rgyat, majd meg�llt el�ttem. Egy l�mpa megvil�g�totta az arc�t, ami eg�sz sz�p volt, mindenesetre l�tszott rajta, hogy arisztokrata sz�rmaz�s�, ak�rcsak a m�sik. A szemeik is �pp egyform�k voltak, �s ahogy jobban megn�ztem l�ttam, hogy nagyon hasonl�tottak egym�sra. Bizony�ra rokoni sz�l lehet k�zt�k, gondoltam.

- Uchiha, fogd – dobta oda nekem az egyik fekete cuccot, ami egy telefon volt.

- Van saj�tom is… - k�z�ltem vel�k a nyilv�nval� t�nyt.

- Ez egy m�holdas telefon, ak�rhol is vagy, b�rmikor felveheted vel�nk a kapcsolatot, ha m�gis sz�ks�ged lenne valamire.

- Ne sz�m�tsatok h�v�sra…

- Ez most nem vicc, felfogtad? M�sok is keresik a kincset, el�tt�k kell megszerezned a La muerte de la Ros�t! Nem �rdekel, hogy �ll�tod f�lre a t�bbit, ak�r meg is �lheted �ket, csak hozd ide a k�vet – oktatott ki a barna haj� f�rfi, mire �n �s�tottam egyet, „izgatotts�gom” jel��l.

- A cuccot megszerzem, de ut�na se engem, se Itachit nem l�tj�tok t�bbet – k�z�ltem vel�k a majdnem igazs�got. A bossz�mr�l el�g k�s�bb tudniuk, gondoltam, mondjuk, mikor �pp csin�lom. – �s ne sz�ljatok bele abba, hogy mit hogyan tegyek – vetettem r�juk egy jeges pillant�st, amire szemmel l�that�an nem sz�m�tottak, mert az arcukra fagyott a mosoly. �n ezt egy g�nyos ajakr�ndul�ssal viszonoztam, majd elindultam a cs�nak fel�. Egy kis k�s�ssel �k is k�vettek �s velem szemben be�ltek. Hinata elind�totta a motort, �s seperc alatt egy luxusjachton tal�ltam magam. A felsz�ll�helyen m�r ott �llt a f�nyes helikopter. Nem v�rtam sok�ig, felsz�lltam r�. M�g miel�tt az ajt� becsuk�dott volna, a f�rfi megsz�lalt:

- Ne feledd, a b�ty�d �s a saj�t �leted forog kock�n – mondta, mire �n k�zel hajoltam az arc�hoz, �s odasziszegtem neki:

- Te pedig azt ne feledd, hogy ha Itachinak b�rmi baja esik, akkor a k�vetkez� �ldozat te leszel, egyenesen a f�n�k�d ut�n – mondtam olyan fagyosan, ahogy csak tudtam, majd visszah�z�dtam az �l�semre. Egy darabig m�g eln�ztem a f�rfi d�bbent k�p�t, majd beindultak a propellerek �s felsz�llt a helikopter.

Ez�rt dekkolok most itt ezen a gengszterg�pen. �s most �tszelem az �ce�nt, hogy megszerezzek egy k�vet. A b�ty�m �lete a t�t. �s miut�n ezzel megvagyok… j�het a bossz�…

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.