Sasuke

Naruto kiguvadt szemekkel, furcsa kifejez�ssel b�mul maga el�…

Sakura m�g a l�legzet�t is visszafojtja, �n fesz�lten v�rom a t�rt�n�seket. Azt�n…

- Ez a v�z piszok j�!!! – der�l fel Naruto arca, mire nekem megjelenik az a bizonyos v�zcsepp, Sakura meg felh�borodott arccal elkezdi r�zni Dobe fej�t.

- TE IDI�TA! MI AGG�DUNK �RTED, TE MEG ITT SZ�VATSZ MINKET! – kezd el �v�lt�zni vele, mire Naruto arc�n f�l�s kifejez�s jelenik meg.

- Ugyan, ugyan, Sakura-chan… - pr�b�lja nyugtatgatni, mik�zben egyre t�bb h�lye pof�t v�g. Kutya baja…

�gy folytatj�k m�g egy darabig, de �n �gyet sem vetek r�juk, hanem a t� fel� fordulok, majd lehajolok, s magam is iszok egy keveset bel�le. J�ghideg, krist�lytiszta v�z, mint amilyen a patakok�. Semmi k�l�n�s, nem �rzek semmit. Akkor m�gis hogyan…?

Fel�tlik bennem egy pillanatra, hogy tal�n csak k�pzel�dt�nk �s a h�tamhoz ny�lok, pedig nagyon is j�l tudom, hogy nincs ott semmi. Mi a fene folyik itt?

- Egy�ltal�n m�gis mi t�rt�nhetett volna, Sakura-chan? Ez csak v�z… - hallom Naruto hangj�t, ahogy m�g mindig pr�b�lja menteni az irh�j�t, de ord�t�s helyett, a Haruno most remeg� hangon, halkan v�laszol.

- A h�ta… Sasuke h�ta… - suttogja komolyan, �n pedig h�trafordulva l�tom, hogy Naruto �rtetlen�l r�m n�z.

- �, t�nyleg, Teme, l�tom m�r jobban vagy! Akkor az a z�ld trutyi m�gis m�k�dik? – �rdekl�dik csod�lkozva, �n viszont csak visszafordulok a t� fel�, szavaimat Sakur�hoz int�zem.

- �n is ittam bel�le – itt hallom, ahogy elakad a l�legzete, - de nincs benne semmi k�l�n�s, ami magyar�zatul szolg�lna – k�zl�m t�rgyilagos hangon, pedig sz�momra �pp olyan furcsa ez az eg�sz, �pp olyan term�szetfeletti, mint neki. Egyel�re. �gyis kell lennie valami tudom�nyos v�lasznak.

- T�nyleg… semmi? – k�rdezi m�g mindig halkan, remeg� hangon.

- Hn… - gondolok egyet, s az ujjamba harapok, amib�l kiserken az ismer�s v�r�s ned�. Sakura persze r�gt�n �szreveszi a sz�nd�komat, mell�m ugrik �s megragadja a kezem.

- Sasuke! – ki�ltja, de a szem�ben l�v� f�lelem t�bbet mond b�rmi m�sn�l.

- Eressz – hallom a hangom, mint egy parancsot, ezt most musz�j megpr�b�lnom.

Az ujjamat lassan, �vatosan beledugom a hideg v�zbe �s v�rok. M�g Naruto is l�legzetvisszafojtva figyeli, hogy most mi lesz, pedig fogalma sincs semmir�l. Azt�n �gy egy perc m�lva kih�zom az ujjam. A v�z lemosta v�rem, de…

- Semmi… - suttogom, az apr�cska heg ott maradt az ujjam v�g�n. Mellettem Sakura is csal�dottan s�hajt: mindketten azt v�rtuk, hogy begy�gyul a seb.

- Most meg mi van? Valaki mondja m�r el nekem iiis! – nyafog Dobe m�g�tt�nk, mire egy �jabb s�haj ut�n Sakura elmagyar�zza neki a t�rt�nteket c�mszavakban.

Ilyen nincs… hogyhogy most nem m�k�dik? Tal�n a v�zes�s alatt kell lenni…? Ezt a felt�telez�st gyorsan elvetem, hisz ez ugyanaz a v�z, mint ami onnan j�n. De az�rt odamegyek, s a v�zes�s al� is bedugom az ujjam… ism�t semmi.

Visszaballagok Narut��khoz a gondolataimba m�lyedve, ahol Sakura �pp most fejezte be a „mes�t”.

- Hogy MIIII?!! Sasuk�nak meggy�gyult a h�ta?! A v�z miatt?! – pattan fel d�bbenten, majd fel�m fordul, a h�tam m�g� szalad, s maga is megcsod�lja reggeli edz�sem eredm�ny�t, majd egy halk „f��” kiny�g�se ut�n szembeker�l velem, s rendk�v�l �rtelmesen k�zli: - Ez durva…

- K�sz�nj�k ezt a nagyon okos meg�llap�t�st… - morgom ep�sen, jelenleg semmi kedvem nincs a h�lyes�geihez. Gondolkozni akarok, ki kell tal�lnom, mi�rt csak egyszer m�k�d�tt a v�z, �s akkor mi�rt m�k�d�tt.

- Most, hogy Sasuke h�ta behegedt, tov�bb k�ne menn�nk… - jegyzi meg halkan Sakura. – Pakoljunk �ssze, egy�nk �s azt�n folytassuk utunkat – mondja, mire Naruto vid�man �sszecsapja a tenyer�t.

- Rament reggelire! – kurjantja, oldva ezzel egy picit a fesz�lt l�gk�rt. Pinky is megereszt egy halv�ny mosolyt.

- Rendben, de el�bb szedj�k le a s�trat! – feleli, azt�n Narut�val elindulnak a folyos� ir�ny�ba, de �n megragadom Pinky karj�t �s visszar�ntom magamhoz. � �rtetlen�l n�z r�m.

- Naruto, menj el�re… m�g szeretn�k valamit megbesz�lni Sakur�val… - mondom komoly hangon, mire az eml�tett meglepetten, Dobe pedig kaj�nul n�z r�m.

- � hogyne, megyek is… de tudod, csak halkan – kacsint r�m, mire Pinky �rtetlen k�pet v�g, �n pedig most figyelmen k�v�l hagyom a megjegyz�st.

- Csak menj – sziszegem, mire v�gre elkotr�dik, �n pedig elengedem a v�kony kart.

- M-mir�l akarsz besz�lni, Sasuke? – tekint fel r�m Sakura elpirulva, mire s�hajtok egyet.

- Egy�rtelm�, nem? A v�zr�l – mondom t�rgyilagosan, mire csal�dottan lebiggyeszti ajkait egy pillanatra, de azt�n �jra komolly� v�lik tekintete.

- Szerinted hogyan…? – kezd bele a k�rd�sbe, �s nem hib�ztatom, ami�rt nem mondta v�gig. „Szerinted hogyan tudta egy rak�s egyszer� v�z behegeszteni a h�rom centi m�ly sebedet?” Csak egy „kicsit” hangzik h�ly�n… de m�gis �gy t�rt�nt.

- … Nem tudom – v�laszolom, b�r nem sz�vesen vallom be tan�cstalans�gomat. – Te mennyit l�tt�l?

- �-�n? – hebegi, s arca megint pipacs sz�nt �lt mag�ra. Hmm? – ���, csak annyit, hogy, iz� t�nc… vagyis edzett�l, a sebed meg csak… beforrt – feleli v�gre, de nem �rtem, mi�rt hebeg. De kezdem kapizsg�lni…

- Egy�ltal�n mit kerest�l itt? – k�rdezem, s az arckifejez�s�b�l �t�lve, r�tapintottam a l�nyegre.

- �-�n csak reggel l�ttam, hogy elt�nt�l, gondoltam megkereslek, hisz m�g mindig gyeng�lkedt�l… �s itt megtal�ltalak – fejezi be gyorsan.

- Hmm… �s mikor l�ttad, hogy itt vagyok, mi�rt nem sz�lt�l r�gt�n? M�ltkor nekem est�l egy kis s�ta miatt – folytatom, s lassan egy apr�, el�gedett mosoly kezd megjelenni a sz�m sark�ban. – �rz�keltem, mikor bej�tt�l, pont szemben voltam veled, nem l�thattad m�g a h�tamat, hogy ennyire megd�bbenhess… - folytatom �rtatlanul, mik�zben �lvezem, ahogy arca a v�r�s egyre m�lyebb �rnyalatait veszi fel. Fogalmam sincs mi�rt, de szeretem, amikor ilyen piros, j�l �ll neki. S b�r igaz, hogy kezd�nk alaposan elt�rni a t�rgyt�l, de… annyira nem b�nom… �gysem tudn�nk megmagyar�zni a reggel esem�nyeit.

- H-hogy mi�rt? H�t… �n csak… - kezdi el, egyre ink�bb zavarban van.

- Hn… csak? – k�rdezem b�g� hangon, �s most m�r nem b�rom elrejteni a vigyoromat. Ezt az�rt, ami�rt tegnap meg�lelte Narut�t…

- Ugyan m�r, mi�rt leskel�dn�k ut�nad?! – pattan ki bel�le a k�rd�s, amire el�gedetten b�lintok: ezt akartam hallani.

- Ki besz�lt leskel�d�sr�l? - k�rdezem �rtatlan hangon, de k�zben kaj�n mosolyra h�zom ajkam, s b�r �lvezem a j�t�kot, megint azon kapom magam, hogy nem �rtem, mi�rt viselkedek �gy.

- Ha csak ennyit akart�l, akkor �n megyek, seg�tek Narut�nak… - jelenti ki Sakura, b�r k�zel sem siker�l olyan nyugodtnak l�tszania, mint szeretett volna. Ink�bb olyan, mint aki menek�l. Hmm…

Pinky futva indul vissza a folyos�n, egy ideig m�g el�gedetten ut�nan�zek. Azt�n visszafordulok a t� fel�, h�tha most, hogy magamra hagytak, meg tudom fejteni a rejt�lyt… hi�ba.

Sakura

A fen�be is Sasuk�val! Olyan iz�, mikor �gy viselkedik, szinte r� sem ismerek! Hogy a csud�ba tud n�h�ny k�rd�ssel �gy zavarba hozni?! Annyira l�tom rajta, hogy �lvezi!

A tenyerembe temetem v�r�s arcom, gyalogl�sra lass�tom a temp�m, s k�zben azon gondolkozok, �n mi�rt �lvezem annyira ezeket a szitu�ci�kat. Tal�n mert amikor ilyen, akkor �gy �rzem, kicsit k�zelebb van hozz�m…

Persze ez h�lyes�g, � sosem fog �gy �rezni ir�ntam. Annyira szerencs�tlen vagyok, hogy pont �t v�lasztotta az a nyavaly�s sz�vem… meg k�ne pr�b�lnom elfelejteni valahogy… Hisz m�g mindig nem ny�lt meg nekem… val�sz�n�leg nem is fog soha…

De h�t hogy a francba tudn�m elfelejteni?! Itt van a k�zelemben, az orromban �rzem illat�t, ajkamon m�g mindig �g az a r�szeg cs�k! Hogy tudn�m elfelejteni, hogy � annyiszor megmentett, hogy minden h�lyes�gem ellen�re m�gis valamennyire megkedvelt (asszem)?! Hisz el�g r�n�znem, hogy �jra a b�v�let�be essek! �s mindez hi�ba…

�s m�g itt van ez az eg�sz La muerte de la Rosa �gy is. A kez�nkben a vil�g sorsa, egy �r�lt �ld�z minket, �s a tetej�be tal�ltunk egy egyszer felhaszn�lhat� csodavizet! Nem is tudom, melyik �rzelmemre hallgassak: a k� miatt �rzett izgalmamra, ami�rt ak�r az �letem is odaadn�m, a Sasuke ir�nt �rzett szerelmemre, ami�rt szint�n meghaln�k, a zavarts�gomra �s f�lelmemre, ami�rt bel�ptem ebbe a var�zslattal teli, ismeretlen vil�gba (ami igaz, vonz is), vagy pedig az Orochimarut�l val� retteg�semre, hogy meghalhatok, �s hogy minden elveszhet a vil�gon.

Ez az eg�sz olyan neh�z… M�r �reztem ezt p�rszor az utaz�sunk alatt, de most teljess�g�ben �t�lem, ahogy leh�z a teher. Azt k�v�nom, b�rcsak ne nekem k�ne ezt v�gigcsin�lni, b�rcsak h�trad�lhetn�k �s a boldog tudatlans�gban �lhetn�m megszokott, unalmas kis �letem. �s k�zben m�gis vonz a vesz�ly, m�gis akarok seg�teni… Furcsa ez.

V�gre ki�rek az alag�tb�l, hogy l�ssam, Naruto m�r le is szedte a s�trakat, megrakta a t�zet, �s �pp azon fil�zik, milyen kaj�t egy�nk. (Fogalmam sincs honnan szerezte Rod az instant rament…). Kikapom a kez�b�l az egyiket an�lk�l, hogy r�n�zn�k, majd elkezdem forralni a vizet.

Am�g dolgozok, meg�rkezik Sasuke is. Arc�n nem t�kr�z�dik semmilyen �rzelem, ergo m�g mindig nem siker�lt semmit kital�lnia a v�zes�sr�l… tal�n sosem tudjuk meg.

Elk�sz�l a ramen, s Naruto csacsog�sa k�zben megreggeliz�nk. Direkt nem gondolok ink�bb Sasuk�ra, helyette ink�bb azt sz�molgatom, milyen messze lehet m�g a v�zes�s. Ez a barlang itt m�r el�g hat�rozottan annak a jele, hogy k�zeled�nk.

- Szerintetek mennyi id�, m�g oda�r�nk? – teszem fel hangosan is a k�rd�st, f�leg ink�bb Naruto fel� fordulva, de Sasuke v�laszol.

- M�g kb. k�t-h�rom nap van h�tra.

- M�r csak?! – ki�ltok fel izgatottan, azt hiszem, most jut el igaz�n el�sz�r a tudatomig, milyen k�zel is j�runk m�r. �s ott mi lesz? Egy�ltal�n be tudunk jutni arra a titkos helyre, ahol �rzik… T�nyleg! Rod mondta, hogy a haurik lesz�rmazottai m�g mindig �rzik a k�vet. Tal�lkozni fogok igazi haurikkal! �s l�thatom majd a La muerte de la Ros�t!

Hirtelen �r�mm�mor t�lt el, �s elkezdek nevetni. Naruto csatlakozik hozz�m, a fene tudja, mi�rt, Sasuke viszont csak �sszevont szem�ld�kkel m�reget.

- M�gis mi van? – b�ki ki v�g�l, mire �n �s dr�ga asszisztensem megpr�b�ljuk abbahagyni a r�h�g�st, t�bb-kevesebb sikerrel. M�r �pp lenyugodn�k, mikor Naruto is beny�gi:

- Am�gy min is nevet�nk? – �s mindezt �rdekl�d� arccal…

Term�szetesen �jra kipukkan bel�lem a nevet�s, �s ez �gy megy egy darabig. Meg kell mondjam, ez j�l esett most. Valamivel k�nnyebbnek �rzem magam, �s valahogy meger�s�tett abban, hogy nem vagyok egyed�l ezzel a hatalmas probl�m�val. Hisz itt van a mindenl�benkan�l, diliny�s bar�tom, �s az �n vezet� j�ghercegem. Kicsit megnyugszok, �s elhitetem magammal, hogy minden rendben lesz. Mint a filmekben, ahol v�g�l mindig megmenek�l a f�h�s.

Reggeli ut�n azt�n tov�bbmegy�nk. Az es�erd� term�szetesen gy�ny�r�, �s most m�r val�s�gos hegyvid�ken j�runk, az Andok dzsungel�ben, ez�rt haladunk m�g kocsival is ilyen lassan. Mindenesetre h�l�t adok az �gnek, ami�rt a Cerro de Pasco csak olyan �tsz�z m�ter magass�gban tal�lhat�, �s ami�rt v�g�l m�gis lett aut�nk, �s nem nek�nk kell v�gigm�sznunk ezt a neh�z terepet.

A szok�sos eg�sz napi utaz�s ut�n t�bort ver�nk, �s m�g mindig a var�zs v�zes�sen t�rj�k a fej�nket. Elhangzik Narut�t�l n�h�ny �rdekes �tlet (Sasuk�t egy tizedm�sodpercre az UFO-k rabolt�k el �s gy�gy�tott�k meg, vagy megjelent egy l�thatatlan m�gus �s var�zsp�lc�j�val beforrasztotta a sebet…), de igaz�b�l semmire sem jutottunk. Szerintem alapvet�en rosszul k�zel�tj�k meg: ez abszol�t paranorm�lis, nem foglalkozhatunk vele �gy, mint egy �ltal�nos �ggyel. De b�rmennyire is pr�b�lok elvonatkoztatni, sehogy sem tal�lok magyar�zatot. Mindenesetre a nap folyam�n el�g id�m volt bar�tkozni a term�szetfelettivel, �gy m�r nem riaszt annyira a gondolat, mint reggel. S�t, igaz�b�l m�r egyenesen vonz… olyan kaland szaga van.

�gy gondolatokkal tele ver�nk s�trat, az �rk�d�st most �n kezdem. De most nem b�rok a t�z k�r�l �lni, musz�j s�t�lnom egy kicsit. Tudom, hogy vesz�lyes, de a mai ut�n nem tud �rdekelni. Fogok egy zsebl�mp�t, elindulok balra, ahol kicsit kev�sb� s�r� a n�v�nyzet �s jobban l�tom, ha valamilyen �llat j�n. Szerencs�m van, a hold viszonylag er�sen vil�g�t, de az�rt elk�l a l�mpa. Olyan harminc m�ter ut�n pomp�s l�tv�ny t�rul a szemem el�: egy kis tengerszem, ami visszaveri a holdf�nyt, �s �gy az eg�szet m�gikus ragyog�s vonja k�rbe. Gy�ny�r�…

Eg�szen illik a hangulatomhoz, �gy h�t odas�t�lok a partj�ra, �s egy kisebb ki�ll� szikl�r�l �lvezem a l�tv�nyt. �gy �rzem, napokig ellen�k itt. Ahogy csod�lom a t�jat, hirtelen, ha csak egy pillanatra is, mintha a v�gtelent fogadn�m magamba, meg�rtem, hogy nekem els�sorban a La muerte de la Rosa a k�ldet�sem, Sasuk�val nem szabad annyit foglalkoznom, b�rmennyire szeretem is. V�ratlanul elt�rp�lnek szerelmi gondjaim, ugyan mi az a vil�g sors�hoz k�pest?  T�l sok forog kock�n ahhoz, hogy egy ilyen – a vil�g szem�ben – apr�s�ggal t�r�djek.

- Sakura? – sz�lal meg m�g�ttem az a j�l ismert, b�rsonyos, fagyos hang, �s ezzel az egy szav�val t�k�letesen sz�tz�zza a v�gtelen vil�gomat. Sz�tlanul fel� fordulok, �s ahogy r�pillantok, r�j�v�k, hogy k�ptelen vagyok nem foglalkozni vele. A vil�g fontos… de � is az, m�g ha � soha nem is fog �gy gondolni r�m. Mintha vill�m csapna bel�m, el�r a felismer�s: �n ezt az embert szeretem. B�rmit megtenn�k �rte. De ha a vil�g megsz�nik az lenni, aminek ismert�k, akkor abb�l Neki is baja lesz. Elmosolyodok, mint aki valami nagyon fontosat �rtett meg.

- Szia, Sasuke. Sz�p hely, nem? – mosolygok r� tov�bbra is, mire Neki valami �rtetlens�g suhan �t az arc�n, majd egy apr�t b�lint �s meg�ll a szikla mellett.

- Mi�rt nem a s�trat �rz�d? – k�rdezi �rdektelen hangon.

- �lj mell�m, csod�latos ez a t� – hagyom figyelmen k�v�l k�rd�s�t, �s meglepet�semre mell�m telepszik.

Sok�ig sz�tlanul b�muljuk a fekete t�kr�t, �s valami csendes b�kess�g sz�ll meg minket. �rzem az oldalamon a Sasuke test�b�l �rad� h�t, hallom, ahogy l�legzik, m�r amennyire hallok b�rmit is zakatol� sz�vemen k�v�l. Eszembe jut, hogy tegnap elmondtam Neki legmegal�z�bb �lm�nyemet �s keser� mosolyra h�zom a sz�m, ami�rt � m�g mindig nem mes�lt el semmit. De h�t itt van. Mellettem. �s most csak ez sz�m�t. Hirtelen �tlett�l vez�relve megfogom a kez�t. Hideg �s nyirkos. Meglep�d�k, ezek szerint � is ideges? �s m�g jobban meglep�d�k, mert nem r�ntja el, kezemben hagyja a kez�t. Tov�bbra is arra gondolok, hogy sosem fogom megtudni, mit �rzett akkor, mikor meg�lt�k a csal�dj�t, �s min ment kereszt�l, ami�rt ilyen rideg �s elutas�t� lett. K�nny sz�kik a szemembe, �s halkan megsz�lalok.

- Sosem fogod el�rulni, igaz?

K�rd�sem hat�s�ra �sszer�zk�dik, mint aki �lomb�l �bredt fel, majd elengedi kezemet �s elfordul t�lem, �gy csak a h�t�t l�tom. Halkan s�hajtok egyet, hi�ba k�sz�ltem erre, akkor is csal�dottnak �rzem magam.

- Sz�val nem… - s�gom, majd tenyerembe temetem arcom, �s p�r percig k�nos csend telepszik r�nk. Mi�rt nem ment m�g el? �gy szokta, nem?

- J�lius 23.-a volt… a sz�let�snapom…

Sasuke

Sakura teste megfesz�l, ahogy egy pillanatra meg�llok, hallom visszafojtott l�legzet�t. Hallani akarta, h�t most megkaphatja…

- Akkoriban m�g vid�m gyerek voltam. A sz�leim meglepet�s bulit szerveztek nekem, �s �n nagyon boldog voltam, ott volt az �sszes bar�tom �s sok aj�nd�kot kaptam. De igaz�b�l nem ez sz�m�tott, hanem �k. Any�m gy�ny�r� volt s�t�tk�k, vir�gos ruh�j�ban, Ap�m az �nnep alkalm�b�l �lt�nyt vett fel, mindkett�j�k�n ott d�szelgett az Uchiha c�mer. Meg�leltek �s r�m mosolyogtak, �s m�g Ap�m is azt mondta, b�szke r�m, Itachi pedig egyet�rt�en b�lintott. Mindig is versenyezt�nk egym�ssal, �s akkor megaj�nd�kozott egy gy�zelemmel – merengek el egy id�re, s �jra magam el�tt l�tom azt a napot, ami olyan csod�latosnak indult. – Minden t�k�letes volt. Csakhogy…

-… Csakhogy? – cincog k�zbe Sakura, miut�n egy hosszabb sz�netet tartok.

- �jszaka volt, pontosan h�rom �ra huszonkilenc perc… Mindannyian b�k�sen �s boldogan aludtunk, mint akikkel a vil�gon semmi baj nem t�rt�nhet – keser� �nir�ni�val besz�lek, majd egy g�nyos mosoly ut�n folytatom. – Itachi elkezdett r�zni, azt mondta, valami zajt hallott a sz�leink szob�j�b�l, de engem nem �rdekelt. Vissza akartam fek�dni, mikor egy sikolyt hallottam… Any�m sikoly�t – nyelek egyet, �jra �t�lem az eg�szet, a meleg j�liusi �jszak�t, Itachi kez�nek nyirkoss�g�t a v�llamon, hallom a csendet megt�r� sikolyt �s ugyan�gy elszorul a sz�vem, mint akkor. – Kilop�ztunk a szob�b�l, Itachi maga m�g� �ll�tott, de annyira f�ltem, hogy nem b�nta t�z�ves b�szkes�gem. Odarohantunk a szob�jukhoz �s eml�kszem, hogy nagyon rem�nykedtem benne, hogy Any�m csak egy p�kt�l riadt meg. Mindig is f�lt t�l�k…

- De nem az volt… - suttogja elhalv�nyulva Sakura, �s mikor r�pillantok k�nny�ztatta arc�ra �s l�tom rajta a f�jdalmat �s az egy�tt�rz�st, musz�j elfordulnom. Az egy�tt�rz�s t�l szokatlan, a f�jdalom… az t�l ismer�s…

- Az ajt�ban �lltunk, mint a s�b�lv�nyok. Mozdulni sem tudtunk, nem is mert�nk. V�gign�zt�k, ahogy az a k�pc�s rohad�k felemeli �s els�ti a pisztoly�t. Ap�m Any�m el� vetette mag�t, a goly� a homlok�ba csap�dott bele, r�gt�n meghalt – egy pillanatra elcsuklik a hangom. Sosem mondtam el ezt senkinek, Narut�nak is Itachi mes�lte… Nem gondoltam volna, hogy fel�leszti akkori �rzelmeimet… - De nem k�m�lt�k Any�mat sem. Ott �lltunk az ajt�ban, �s n�zt�k, ahogy az a fick� m�g� ker�l, kir�nt egy katan�t �s… - megd�bbenve veszem �szre, hogy egy nedves csepp esett �k�lbeszor�tott kezemre. Elmorzsolom ujjaimmal ezt a r�g nem l�tott k�nnyet, �s gyorsan visszafojtom a t�bbit. Sakura hangosan szipog. – A feje pont el�nk gurult le… Sikolyra volt nyitva a sz�ja �s megdermedt benne a hal�lf�lelem. Mindent v�r �ztatott. �s az a kett�… ott futott el mellett�nk, Any�m gyilkosa s�rolta a v�llamat �s �n �rtetlen�l n�ztem ut�na �s nem b�rtam felfogni, hogy a sz�leim meghaltak… az nem lehetett… - csuklik el megint a hangom, �s minden er�met �ssze kell szednem, hogy visszatartsam gyenges�gemet.

- Elkapt�k �ket? – k�rdezi egy kis id� m�lva Sakura, hagyta, hogy megnyugodjak egy kicsit.

- Igen… r�gt�n. Valamelyik szomsz�d telefon�lt. Hal�lra �t�lt�k �ket. Itachi nem n�zte v�gig… �n viszont az �veg m�g�l figyeltem, ahogy beadj�k a m�rget annak a kett�nek �s gy�l�letet �reztem, ami�rt nem el�g kegyetlen�l halnak meg. Gy�l�ltem, hogy csak ott �lltam az ajt�ban, �s nem tudtam tenni semmit. Ez�rt kezdtem el karat�zni. Itachi munk�ba �llt, �s �llami seg�ts�ggel �lt�nk. Konoh�b�l Toki�ba k�lt�zt�nk �s �jrakezdt�nk mindent.

- De mi�rt? Mi�rt tett�k ezt? – k�rdezi, mire �n r�gt�n d�hbe gurulok �s felpattanok a helyemr�l.

- Az �j cs�sz�r miatt! Neki m�r nem kellett a kl�nunk, a kl�n, amely gener�ci�kon �t v�dte a koszos segg�ket! Mindenkit kiny�rtak a csal�dunkb�l, mi voltunk az utols�k! – ord�tom, l�tom, hogy Sakura megszeppenve b�mul. Pr�b�lok kicsit lehiggadni, de most nem megy t�l k�nnyen. 

- De… akkor titeket… titeket mi�rt hagytak �letben? – k�rdezi f�l�sen, mire �n haragosan v�llat vonok.

- Bizony�ra gyakorolta cs�sz�ri kegy�t, vagy csak megv�rja, am�g mi is el�g id�sek lesz�nk ahhoz, hogy sokat vesz�ts�nk a hal�llal! – ord�tok m�g mindig, egy kis g�nyos felhanggal vegy�tve. Sakura nem sz�l semmit, csak n�m�n �l �s n�z r�m, arc�n k�t oldalt k�nnypatak folyik le, amit megvil�g�t a holdf�ny.

- Sajn�lom – mondja s�r�s hangon, mire csak durv�n megr�nd�tom a v�llam.

- Rem�lem, most boldog vagy, te vagy az els�, aki ezt �gy hallotta! – mondom neki ugyancsak kem�nyen, majd h�tat ford�tok �s elindulok vissza a t�borunk ir�ny�ba, de hirtelen k�t v�zna karocska karol �t h�tulr�l, meg�ll�sra k�sztetve.

- K�sz�n�m, hogy elmondtad – suttogja a h�tamba nyugodt, �s legnagyobb meglepet�semre val�ban h�l�s hangon, amit�l megd�bbenek. Azt v�rtam, hogy megint elmondja, mennyire sajn�lja, �s mennyire egy�tt �rez, ami egy fikarcnyit sem �rdekelt volna. Ehelyett megk�sz�nte ezt a r�ms�get?

- Ennyire szereted a borzalmakat? – k�rdezem goromb�n, �gy is �ppen el�gg� kit�rulkoztam m�r el�tte.

- Nem – szipog egyet. – K�sz�n�m, hogy �szinte volt�l… k�sz�n�m, hogy megosztottad velem ezt a terhet… k�sz�n�m, hogy megb�zt�l bennem – v�laszol, szavait�l t�gra ny�lik a szemem. Ennyire sokat jelentene neki…? A d�bbenett�l fel� fordulok, len�zek a k�nny�ztatta, angyali arcra, smaragd szemei egyenesen r�m n�znek, �s b�r szipog �s folyik a k�nnye, a sz�ja sark�ban van egy b�ztat�, r�szv�t teli mosoly, ami kiv�telesen nem tasz�t. M�g � k�sz�ni meg?

- Sakura… - egyszer csak azt veszem �szre, hogy k�zel�tek fel�, majd megd�bbenek azon is, hogy nem akarok ellen�llni. – K�sz�n�m… - lehelem ajkaiba, amik ezut�n k�szs�gesen ny�lnak meg nyelvem el�tt. L�gyan cs�kolom meg, �lvezem azt az �des cseresznye �zt, ami m�g azt is kiveri a fejemb�l, hogy nekem ezt nem szabad. Furcsa megtapasztalnom az eg�sz testemen v�gigmen� bizserg�st, amit eddig egy n� sem tudott kiv�ltani bel�lem, s a gondolatra belemosolygok a cs�kba, mire egy pillanatra elv�lunk, Sakura pedig j�t�kosan felvonja a szem�ld�k�t, de nem sok�ig hagyom l�legezni. Egyre jobban k�v�nom �t, akarom a test�t, a szellem�t, a lelk�t. �s ami m�g furcs�bb… azt akarom, hogy az �n lelkem �s testem pedig az �v� legyen.

V�g�l a leveg�hi�ny vet v�get a cs�knak, majd a karjaimba vonom �t, s egy kicsit mindketten zih�lunk. Fogalmam sincs, mi volt ez, puszt�n annyit tudok, hogy ezt a helyzetet most semmik�pp sem akarom megv�ltoztatni.

�gy �llunk p�r percig, hallgatva az �jszakai neszeket �s szuszog�sunkat, a t� f�nyes t�kr�t n�zve, ami val�ban gy�ny�r�. Halv�nyan �rz�kelem, hogy most valami nagyon fontos t�rt�nt. Itt van a karjaimban, feje a mellkasomhoz simul, �rzem testemben a remeg�s�t, ami lassan csillapodik. Egy pillanatra elhiszem, hogy minden rendben lesz.

Azt�n meghallom. Egy l�v�s. Naruto.

Sakura halkan felsikolt �s megremeg a karomban.

Gondolkod�s n�lk�l elindulok a t�borhely�nkh�z, hallom magam m�g�tt Sakura l�pteit. Amint a kis tiszt�sra �r�nk, megl�tjuk Narut�t is, aki egy sz�l nadr�gban �ll szemben �t emberrel, a f�k k�z�l pedig m�g j�nnek. Szorongatja jobb karj�t. V�rzik.

Gyorsan ler�gok h�rom embert, egyet le�t�k visszafordulva, az �t�diket Sakura m�r elint�zte. Kiss� meglepetten pillantok r�, � �pp thai box harc�ll�sban v�rja a t�bbi ellenfelet. Szeme l�zasan csillog, �gy t�nik, t�nyleg meg�rte edzeni vele.

- Naruto, el innen! – utas�tom egy fa m�g�, mik�zben Sakur�val mell� ugrunk, de � persze nem hajland� ennyivel feladni. �pp �t �rte el a leg�jabb t�mad�, � pedig j� er�sen le�t�tte egy balhoroggal.

- M�g mit nem! Hogy kimaradjak a bulib�l?! – villantja fel r�kavigyor�t, �n pedig nyugt�zom, hogy �gysem lehet vele mit kezdeni. Gyorsan k�t mel�khoz ugrok, akiket egy csap�sra leverek, �gy van id�m m�g h�trasz�lni.

- Sakura, v�dd Narut�t! – ki�ltom, mire �tsuhan egy pillanatra a d�bbenet a l�ny arc�n, azt�n k�szs�gesen Naruto el� ugrik �s eloroz el�le k�t fick�t, akiket ler�g. M�g mindig bitang er�s.

Viszont nincs id�m figyelni, ahogy k�zd, �s ahogy Naruto ny�vog, j�nnek az �jabb t�mad�k. A fegyvereket gyorsan kicsavarom a kez�kb�l, elveszem az egyik pisztolyt �s belel�v�k k�t f�rfi l�b�ba, akik harck�ptelen�l esnek �ssze f�jdalmukban.

Nem tart sok�ig a harc, Neji most csak olyan tizen�t-h�sz embert k�ld�tt a nyakunkra. Bizony�ra ink�bb az volt a c�lja ezzel, hogy kider�tse, hol vagyunk. Ett�l az eg�szt�l eszembe jut, �n kinek az oldal�n is �llok �s hogy mi�rt. Hirtelen hatalmas �r�lts�gnek t�nik, amit p�r perccel ezel�tt tettem. Hogy lehettem ilyen idi�ta? Mi�rt mondtam el neki, mi�rt cs�koltam meg, mi�rt t�r�dtem vele?! Nekem nem ez a feladatom! Nem kock�ztathatom a k�ldet�sem siker�t ilyen ostobas�gokkal! Nem csaphatom be ennyire…

- Gyorsan tov�bb kell menn�nk �s tal�lnunk egy biztons�gos helyet, miel�tt m�g t�bb j�nne – jelentem ki higgadtan, pr�b�lva elnyomni gondolataimat.

- De Naruto keze… - kezd bele Sakura, de az eml�tett f�lbeszak�tja.

- Hagyd csak, Sakura-chan, kib�rom. Csak s�rolt – mondja mintegy f�lv�llr�l, de l�tom az arc�n, hogy nagyon is f�j neki. Nem sz�m�t, menn�nk kell tov�bb.

Gyorsan �sszepakoljuk a cuccunkat, felpakolunk a terepj�r�ra, majd elindulunk. A motor hangja nagyon durv�n hat az �jszak�ban, nem illik ide egy�ltal�n. Nem itt a hely�nk.

Az a rohadt k�! Amiatt van az eg�sz! Ha az nem lenne, nem rabolt�k volna el Itachit, nem k�ne most menek�ln�nk, nem k�ne becsapnom �ket! �tkozott La muerte de la Rosa! … �tkozott Orochimaru…

Naruto

���, ��, ��, ��, jujj de f�j! Az a szem�t d�g, aki ezt tette! Pr�b�lom imit�lni, hogy semmi bajom sincs �s ez a rengeteg v�r csak d�sznek van a karomon, de iszonyatos a f�jdalom. Igaz, a goly� t�nyleg csak s�rolt – �s levitt vagy egy centit bel�lem. A f�n�k a kocsiban elszor�tja a bicepszem, ez�rt a v�rz�s v�gre cs�kken, de m�g �gy is sz�d�l�k egy kicsit.

- Sakura-chan, sz�ks�gem van valami kaj�ra! Sz�d�l�k! – nyavalygok, ilyenkor mindig teljes�tik a k�r�semet. A f�n�k most csak meg sem dorg�l, csak ijedt tekintettel gyorsan el�vesz n�h�ny szelet csokol�d�t egy t�sk�b�l. K�szs�gesen veszem el �s cs�mcsogok rajta egy sort.

- K�sz�n�m! – kurjantom, mintha a vil�gon semmi baj nem lenne. Nyami, finom.

Szinte hajnalig utazunk a kocsival, mire tal�lunk egy kell�k�ppen nagy barlangot, ahol megh�zhatjuk magunkat. Sakura-chan most Sasuk�t k�ri meg, hogy menjen el almalev�l�rt �s aloe iz�biz��rt, hogy nekem is elk�sz�thesse azt a b�d�s z�ld trutyit. F�j.

Van valami furcsa most kettej�kben… Sakura szeme v�gig csillog, amikor Sasuk�ra n�z, Teme viszont elford�tja a tekintet�t, t�k�letesen �rzelemmentes arc�b�l arra k�vetkeztetek, hogy valami nagy baj van. M�gis mi folyik itt?

De most nem tudok rendesen gondolkodni ezen, mert a f�jdalom kis t�sz�r�sai �jra �s �jra belenyilallnak a kezembe, �n pedig �sszeszor�tott foggal t�r�m, k�l�nben ord�tan�k.

Am�g Sasuke t�vol van Sakura-chan gyeng�den kimossa a sebemet, mik�zben agg�d� tekintettel mustr�l, de n�ha-n�ha v�rakoz�steljesen a barlang bej�rata fel� pillant. Most a gy�gyf�zet �sszet�tel�t v�rja ennyire, vagy azt, aki hozza? �, ez kezd nagyon bonyolult lenni, valahogy musz�j kider�tenem…

- Sakura-chan, mikor tegnap megt�madtak, hol voltatok Sasuk�val? – k�rdezem, amennyire most t�lem telik vigyorogva, �s a legnagyobb el�gedetts�gemre a f�n�k alaposan belepirul a k�rd�sbe.

- �n csak felfedeztem egy tavat �s mikor Sasuke �szrevette, hogy nem �rk�d�k ut�nam j�tt… - hadarja el gyorsan, de az izgalmat nem tudja elrejteni a hangj�ban. Hmm… valamit titkol…

- Megint sm�roltatok? – villantok fel egy kaj�n vigyort, �s a f�n�k arcsz�ne m�g a f�jdalmat is elfeledteti a karomban. Bing�!

Sakura-chan elkezd hebegni-habogni, nem is �rtem, mit mond, de megmenek�l – egyel�re…

- Itt van minden, ami kell – l�p be Teme a „helyis�gbe”, �s a faz�k mell� dobja a hozz�val�kat. Sakura-chan l�zasan keresn� a tekintet�t, de � fel� sem fordul. Ajjaj… m�r megint kezdi? Kezd nagyon unalmas lenni…

- K�sz�n�m… - s�hajt egy nagyot a f�n�k, el�g az arc�ra n�znem, hogy tudjam, neki is kezd v�gre derengeni a helyzet, �s a karom miatti aggodalom mellett megjelenik pillant�s�ban a szomor� csal�d�s is. H�t nem igaz ez a Teme!

Ezut�n Sasuke a barlang fal�nak t�maszkodik, v�letlen�l sem n�zve Sakura-chanra, aki id�k�zben elkezdte k�sz�teni azt a sz�rny�s�get. Felv�ltva n�zek hol r�, hol Sasuk�ra, �s r�j�v�k, t�vedtem: Teme az�rt n�ha lopva a f�n�k fel� tekint. Egyszer sajnos �szreveszi, hogy �szrevettem, �s ezek ut�n t�ntet�leg elfordul. A francba!

- K�sz van, Naruto – fordul fel�m Sakura-chan, legnagyobb meglepet�semre mosolyogva, arc�n olyasfajta kifejez�ssel, mint aki eld�nti, hogy nem fog s�rni m�r csak az�rt sem.

- Ez nagyon b�diiii – fogom be bal karommal az orrom, az eg�sz barlangot belepi ez a b�z. Sakura-chan hallat egy apr� nevet�st, majd egy kicsit elkomorodik az arca.

- El�sz�r kicsit cs�pni fog… - mondja, de nem v�rja meg a reakci�m, m�r teszi is jobb karomra a z�ld f�zetes rongyot.

- �����, ez cs�p, ez nagyon cs�p!!! – ord�tok, mert most m�g jobban f�j a karom, mint mikor eltal�lta a goly�. Hirtelen �szreveszem, hogy Sasuke meredten n�z ide, �veges tekintettel, ugyanakkor n�mi s�v�rg�ssal b�mulja a f�n�k�t. Nocsak… m�gis megt�rik a j�g?

- Nyugalom m�r, m�s is kib�rta ezt! – jelenti ki, majd jelent�s�gteljesen Sasuk�ra n�z, aki abban a minutumban elford�tja a fej�t. Sakura-chan v�llat von, majd �jra fel�m fordul. Hirtelen nagyon er�snek t�nik… asszem az el�z� tekintet�vel j�l odas�zott Tem�nek!

Miut�n pihen�nk �s esz�nk egy keveset tov�bbindulunk. A kocsiban Sakura-chan �s Sasuke felv�ltva vezetnek, ha Sasuke vezet, mi alszunk, ha Sakura-chan vezet, Sasuke alszik, �n meg mondom a f�n�knek, merre menjen. L�tom rajta, hogy egy�b gondjai mellett er�t vesz rajta az izgalom, ahogy k�zeled�nk a La micsod�hoz, ahogy Teme is egyre fesz�ltebb. H�t, �rdekesnek �g�rkezik. De azt hiszem, m�g miel�tt oda�rn�nk, nem �rtana, ha ez a kett� v�gre kib�k�lne, hagyn�k a dr�m�t �s �sszej�nn�nek, azt�n meg csin�ln�nak mini-Tem�ket, hihi.  

Azt�n �jszak�ra let�borozunk, az el�z� �tutazott �jjel �s az eg�sz napos utaz�s el�g ny�zott� tett minket. Amint t�bort �t�nk, remek �tletem t�mad, zsenialit�somhoz m�lt�an.  

- Teme, eddz Sakura-channal! – jelentem ki, mire mindketten megh�kkennek. – Mivel �n nem vagyok harck�pes �llapotban, j�, ha Sakura-chan el tud int�zni n�h�ny mel�kot – mondom �rvk�nt, mire a f�n�k szem�n �r�m �s rem�ny suhan �t, Sasuke ezzel ellent�tben r�snyire sz�k�lt szemmel m�reget. Majd fels�hajt �s megadja mag�t, bel�tja, igazam van.

- Vegy�k �t, amit eddig tanult�l – utas�tja, azt hiszem, ez az els� alkalom ma, hogy sz�lt a f�n�kh�z.

- Rendben – b�lint elsz�ntan, majd k�veti Tem�t, hogy egy nagyobbacska helyet tal�ljanak.

- Menjetek csak, �n addig csin�lok rament! – ki�ltok ut�nuk, majd �gy teszek, mintha keresn�m az instant tasakot. De amint elt�nnek a szemem el�l, ut�nuk lop�zok, m�g megl�tok egy kisebb r�tszer�s�get, aminek k�t v�g�n fel�lltak �s egym�st b�mulj�k. Hehe, ilyen j� bulit nem hagyhatok ki!

Sakura

Van bennem egy kev�s f�lelem ezzel az edz�ssel kapcsolatban, de igaz�b�l m�r nagyon v�rom, hogy elkezdj�k. Igaz, megtudtam, mi�rt v�lt olyann�, amilyen, de van m�g valami m�s is, amit titkol. A mai nap alv�s helyett f�j�n has�tott bel�m a gondolat, hogy igaz�b�l m�g mindig nem tudom, mi�rt van itt, mi�rt kutat a La muerte de la Rosa ut�n. Val�sz�n�leg ugyanazon okb�l, ami�rt folyton visszah�tr�l �s figyelemre sem m�ltat. Musz�j kider�tenem, mi van a h�tt�rben, ha minden igaz, tal�n megtudom… most vagy soha.

- T�madj – parancsolja higgadtan, �n pedig k�szs�gesen engedelmeskedek. Ha testk�zelben lesz�nk, mindj�rt m�s lesz a helyzet, mert a tegnapi ut�n, ha m�st nem is, azt megtudtam, hogy legal�bb fizikailag vonz�dik hozz�m. Azzal ink�bb nem �ltatom magam, hogy esetleg t�bbet is jelentek sz�m�ra, de igaz�b�l ez nem is l�nyeges. Csak � sz�m�t.

Gyorsan odaugrok hozz� �s megpr�b�lom felr�gni, de � k�nnyed�n kit�r el�lem, kez�vel, egy laza mozdulattal megl�ki a h�tam, �gy majdnem elesek. Gyorsan �jra szembeker�l�k vele �s most az �kl�mmel pr�b�lkozom, de csap�saim el�l mindig elugrik. Egyszer azt�n, mikor elh�z�dik a fej�vel a jobbhorog el�l, elj�n az �n id�m. Nem is tudom, honnan j�n, de nagyon gyorsan megfordulok, �s a forg�sb�l r�gom meg, aminek eredm�nyek�pp elesik, �n pedig r�. Fel�l�k, felemelt �kl�met az arc�hoz tartom, �gy nem tud mozdulni. Elford�tja fej�t, �gy morogja.

- L�tom, nem felejtett�l…

- Nem, val�ban nem – hirtelen, nem is tudom mi�rt, de bed�h�d�k, �s kedvem van a fej�hez v�gni minden eddigi s�relmemet. – Mi�rt? Mi�rt ker�lsz m�r megint? – a hangom m�g az �n f�lemben is kiss� hiszt�rikusan cseng, de most nem �rdekel. – Tegnap azt hittem, azt hittem…

- H�t rosszul hitted – sziszegi, de m�g mindig nem n�z r�m. – Mit gondolt�l? �n vagyok a sz�ke herceg feh�r lovon? – k�rdezi, hangja csak csepeg a g�nyt�l. – Ha ez kell, menj Narut�hoz, t�lem ilyet nem kapsz – mondja, tov�bbra is g�nyol�dva, de most nem � fog gy�ztesen kiker�lni ebb�l.

- Ne j�tszd a nagyfi�t! Ha ennyire nem �rdekellek, mi�rt mentett�l meg annyiszor?! Mi�rt mes�lted el nekem tegnap?! – �v�lt�k r�, mire megmerevedik az arca, �s v�gre a szemembe n�z, furcsa, megfejthetetlen tekintettel.

- Te t�nyleg nem �rted?! Ne is gondolj arra, hogy lesz b�rmi is! – t�r ki a v�laszad�s el�l, mik�zben �jra elford�tja a fej�t, �gy suttogja: - Nem is akarom, hogy legyen…

- Akkor meg ne viselkedj �gy, mintha akarn�d! Egyik nap cs�kolsz, m�sik nap le se szarsz… - �rzem, hogy k�nnyek gy�lnek a szemembe. – Ennyire gy�l�lsz, hogy �gy j�tszol velem?! – k�rdezem, mire t�gra ny�lnak szemei �s �jfent a r�m tekint.

- Nem gy�l�llek! – ki�lt hevesen, majd �szreveszi mag�t, �s les�t�tt tekintettel, kiss� sz�gyenkezve ism�tli meg. – �n… �n nem gy�l�llek.

- T�nyleg nem? – n�zek r�, mert most m�r v�gk�pp kezdek �sszezavarodni. Ha nem gy�l�letb�l sz�vat �s nem is kedvel, akkor mi�rt ilyen?

- Csak szimpl�n ideges�tesz – vonja meg alattam a v�ll�t, m�g majdnem egy kis mosoly is van a sz�ja sark�ban. Sz�val ennyi. Ideges�tem �s rajtam vezeti le a fesz�lts�get. Pomp�s… A felfedez�st�l �rzem, hogy lassan kicsordulnak a k�nnyeim, �kl�met magam mell� eresztem.

- �rtem. De ha ennyire ideges�telek, mi�rt tartasz vel�nk egy�ltal�n? Tulajdonk�ppen… mi�rt vagy itt? – v�ltok t�m�t, mert az el�z� t�ls�gosan is f�jdalmas, ez pedig am�gy is r�g�ta �rdekel m�r.

- Hogy mi�rt vagyok itt? – szemmel l�that�an fesz�lyezi a k�rd�s.

- Mi�rt keresed a La muerte de la Ros�t? Eleinte sietn�nk kellett, az�rt nem k�rdez�sk�dtem sokat, de most m�r el kell �rulnod – v�laszolok sz�momra is meglep�en nyugodt hangon, mintha arcom k�t oldal�n nem cs�rgedezne k�nnypatak.

- Hmm…

- Egyszer m�r befogadt�l a bizalmadba… amit nagyon k�sz�n�k. Senkinek sem fogom elmondani, soha. �n csak arra gondoltam, tal�n jobban �rezn�d magad, ha v�gre megszabadulhatn�l a terhedt�l – mondom mosolyogva, �jra felcsillan a rem�ny bennem.

- Hn… - hangzik �jb�l, s b�r ez nevets�ges, komolyan elgondolkozok rajta, nem unja-e ezt a folytonos h�mm�g�st. Egy darabig hallgatunk, �n v�rok, v�rok, de csak nem akar megsz�lalni. Azt�n egyszer csak �szreveszem, hogy m�g mindig rajta �l�k �s kezd kiss� k�nos lenni a helyzet, ahogy �gy b�mulunk egym�sra �s h�t ennyire, khm, testk�zelben vagyunk…

Gyorsan megpr�b�lok fel�llni, de Sasuke nem hagyja, hanem megragadja a csukl�m �s ford�t a helyzeten, �gy most � ker�l f�l�m. Tekintete �ppolyan l�zasan csillog, mint tegnap este.

- Sz�val tudni akarod?! Mert musz�j volt! – �v�lti, mire nekem elkerekedik a szemem.

- Musz�j? Te t�nyleg k�pes volt�l elj�nni a vil�g v�g�re, mert „k�telez�” volt? – nevetek, annyira hihetetlen �tlet. Egyszer�en k�ptelens�g, Sasuke nem az a t�pus, akire csak �gy r� lehet k�nyszer�teni valamit. Egy�ltal�n ki k�nyszer�thetn�?

- Igen, ha annyira tudni akarod! J�nn�m kellett… - csak ez ut�bbi mondatn�l n�z v�gre a szemembe, tekintet�ben f�jdalmat l�tok, �gy r�gt�n abbahagyom a nevet�st.

- De mi�rt?

- Mi… Itachi �s �n… nem voltunk el�g gazdagok, Itachi pedig… � feles�g�l akar venni egy meglehet�sen tehet�s l�nyt. Az apja felvetette ezt a La muerte de la Ros�s dolgot… Azt mondta, ha megtal�lom… rendben lesz a dolog Itachival… Ez�rt elj�ttem… hogy seg�tsek neki – sz�ri ki neh�zkesen a foga k�zt, mik�zben a f�ldet b�mulja, �n pedig hirtelen nagyon megsajn�lom. De valami az�rt �gy sem stimmel.

- �s akkor � mi�rt nem tart veled? – k�rdezem, mire egy apr� g�nyos mosoly jelenik meg a sz�ja sark�ban.

- Nem tudott j�nni. Nagyon le van k�t�zve… a leend� feles�ge… valamint a mostani eg�szs�gi �llapota sem engedte meg… Olyan, mintha fogoly lenne… - s�gja, nekem pedig �jra k�nny sz�kik a szemembe.

- De h�t m�sb�l nem tudn�tok p�nzt keresni? – k�rdezem el-elcsukl� hanggal.

- Nem… csak ezt hajland� elfogadni, mint valami „v�lts�gd�jat”… - ejti ki gy�l�lettel a szavakat.

- �! – �rzem, hogy lassan elkap a s�r�g�rcs. – �s te k�pes vagy ezt megtenni a b�ty�d�rt? – k�rdezem, el�gg� szentiment�lisan, de egyszer�en nem tudom f�kezni a meglepetts�gemet. Sosem gondoltam volna Sasuk�r�l, hogy ennyire szereti a b�tyj�t.

- Igen… a b�ty�m�rt…

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.