1. fejezet

�lmokat rejtettem �rzelmeimbe, tal�n kicsit t�l kor�n. Egyed�l egy nagy, r�miszt� v�rosban, ahol minden ember olyan furcsa! V�rjunk, alaptalanul kezdtem az eg�szet…
Vegy�nk egy vak, h�lye, pesszimista Toki�i csajt, jelen esetben engem. Adjunk hozz� egy bazinagy v�rost, ami messzir�l �lomba ill�, k�zelr�l tot�l rettenet. Mit kapunk? Igen, egy hibbant ty�k New York-ban van! Azt�n… j�n mindennek a v�ge…

Kezdem nektek az elej�n, mert �gy semmire sem megy�nk! Volt egyszer egy l�ny, aki t�nd�rmesek�nt d�delgette �lm�t. Im�dta �jra �s �jra fontol�ra venni, mit is szeretne tulajdonk�ppen. V�g�l is, 18 �ves volt csak, �gy jogosan tervezgette j�v�j�t, de nem tudta, hogy k�rtyav�rra �p�tgetni a legnehezebb, hisz b�rmelyik percben romba d�lhet. Az �let sosem fen�kig tejfel… Ezt minden bizonnyal fel is fogta, de olyan karriert akart el�rni, amihez mer� szerencse is kellett. �let�t azonban minden megnehez�tette.

Vagyis �hm… Ford�tok nektek, rendben?! Hogy soha semmit nem tudok norm�lisan elmondani… Haruno Sakura vagyok, lassan 22 �ves fiatal n�, akinek �lma, hogy eljusson New Yorkba, �s munk�t tal�ljon ott. Igen �rdekes munk�t… Toki�i vagyok, de ap�m New Yorki volt, am�g meg nem halt, �gy foly�konyan besz�lem a nyelvet. Any�m mindig is ellenezte, hogy Toki�ban ezt haszn�ljam, vagy ak�r egy ilyen „alantas, �rthetetlen” sz� is elhagyja a sz�mat… Haragudott, tal�n t�ls�gosan is ap�mra, nem b�zott meg benne azok ut�n, hogy megcsalta �t a titk�rn�j�vel. Az � elveszt�se azonban m�g neki is f�jt. �letem legborzalmasabb id�szaka akkor kezd�d�tt. Hisz elveszteni egy sz�modra p�tolhatatlan embert, �s egyre jobban elfelejteni �t olyan, mintha… Soha nem is l�tezett volna! Ezt akartam a legkev�sb�. Egy id� ut�n m�r senki sem eml�kszik r�, nem tudj�k, hogy n�zett ki, nem b�rj�k feleleven�teni. Ennek a tudat�ban lenni sz�rny� volt. Ap�m volt az, aki minden �lmomat t�mogatta, aki hitt bennem. De elvesztettem �t, �s akkor �rz�seim szerint az �lmomat is, vele egy�tt. Seg�ts�gre v�rt t�r�keny lelkem, megv�lt�sra! Bar�taim hi�ba pr�b�lt�k feledtetni velem a t�rt�nteket, hi�ba pr�b�lt�k m�ssal lek�tni elm�met. Nem ment nekik, �s nekem se… V�g�l, valami hatalmas nagy csoda folyt�n er�re kaptam. V�rt New York! El kellett innen szabadulnom, messzire futnom, hisz itt minden a m�ltra eml�keztetett, mit annyira nem akartam feledni, akkor m�gis ink�bb eltemettem volna. Bar�tn�m telefonh�v�sa mentett meg. Mindent feloldott, �s egy olyan lehet�s�get k�n�lt nekem, amit nem b�rtam visszautas�tani. Megkereste az �lmomat, �s visszahozta nekem! �s akkor elromlott minden. Egy f�rfi �ltal tett k�l�n�s aj�nlat seg�tett enyh�teni az akkori f�jdalmat. Ennek viszont nagy �ra volt…

Sz�val, most itt vagyok egy limuzinban, �s megyek a Konoha Street 48.–as sz�m� h�z�hoz. Tudniillik, ott fogok sz�ll�solni, luxus k�r�lm�nyekben. Na, els� sz�p oldala ennek az eg�sznek! A bar�tn�m, ki k�t, szerinte sz�rnyen ideges�t� �ccs�vel �l egy�tt egy vill�ban, igen sikeres �gyv�d. Id�sebb �ccse nyomoz�, a fiatalabb pedig h�res �js�g�r�. �n is annak k�sz�ltem, b�r tartottam att�l, hogy ez a munka nem kecsegtet nekem t�l sok j�v�t, nekem azonban ez volt az �lmom. �gy �reztem, izgalmas 1 �vnek n�zek el�be. Legal�bbis b�ztam benne. 22 �vesen az ember m�r csak b�zni tud… hinni nem.
A limuzin meg�llt, a sof�r pedig kisz�llt. Az ajt�t illedelmesen kinyitotta nekem, �n pedig kecsesen l�ptem ki bel�le, a feh�r magas sark�mon l�v� apr� gy�m�ntok megcsillantak a napf�nyben. �rdekl�dve, vagy ink�bb m�r csod�lkozva sz�lltam ki az aut�b�l. Hajamat, mit kontyba fogtam fel, h�s szell� h�vta t�ncra. Mosolyogva n�ztem v�gig az eg�sz birtokot. A hatalmas �p�let - mellyel szemben tal�ltam magamat - nagy k�tsz�rny� ajtaj�ra pillantottam. A nagy ajt� azonban hirtelen kiv�g�dott, �s egy ismer�s, sz�ke l�ny �llt ott, k�t kez�vel az ajt�sz�rnyakat fogva. Ravasz vigyor �lt az arc�n. Fekete rakott szokny�j�t meglibbentette a sz�l - ahogy p�r pillanattal ezel�tt az �n hajamat - vil�gosk�k egyoldal� toppja al�l kivillant feh�r melltart�ja, fekete magas sark�ja apr� gy�m�ntokt�l csillogott. A haja volt vagyis az egyetlen, ami tot�lisan �j volt sz�momra. T�tott sz�jjal b�multam, mennyit v�ltozott p�r �v alatt. D�bbenetem mosolyg�sba torkollott. Gyerekkori bar�tn�m arc�t �jra l�tni k�sz vil�gk�r�li �t volt.
- Te semmit sem v�ltozt�l! – vigyorgott g�nyosan r�m. Ismertem j�l, nem kellett sz�p�teni a dolgokat, most is a hajam zavarta! Ez�rt fogtam kontyba, hogy m�g v�letlen�l se l�ssa kiengedve…
- Ellenben veled! Mi ez a … hm, milyen st�lusnak h�vjam? Sexy? – vigyorogtam vissza r�. Ut�lta mindig is, ha azzal a jelz�vel illettem, hogy sexy. �ll�t�sa szerint, � nem sexy, csup�n vonz� volt. Nem �rdekelt per pillanat, milyen kifog�ssal �ll el� �jb�l. Ehelyett…
- Haruno Sakura, �n egy nap m�g megfolytalak! – mosolygott r�m fejcs�v�lva, �s lesietett a l�pcs�n, hogy karjaiba z�rhasson. Szorosan �leltem vissza. Hi�nyzott m�r azaz arrog�ns, szenvtelen, pimasz k�pe! Nagyon is…
- Kisasszony! – sz�lalt meg h�rtelen egy m�ly f�rfihang. H�trafordultam, hogy megl�ssam a hang tulajdonos�t. Csak most m�rtem igaz�n v�gig. Fekete id�tlen haj, vastag szem�ld�k, �s szinte vil�g�t�an feh�r fogak… Kiz�r�lagosan is csak egy idi�ta lehetett.
- Gai? – k�rdezte Temari �rtetlen�l a sof�rt p�szt�zva.
- Haruno kisasszony csomagjait felvigyem a vend�gszob�ba? – k�rdezte illedelmesen.
- Igen, �s sz�ljon a csel�deknek, hogy pakoljanak ki a gardr�bba! – parancsolta kim�rten Tema. Meglep�dtem, milyen feln�ttes, egyben n�ies lett. Miut�n kioktatta a sof�rt, fel�m fordult. – Gyere! – intett, �n pedig k�vettem be a vill�ba. A hatalmas el�t�r, ami el�m t�rult, igen szokatlan volt. Velem szemben egy sz�les l�pcs� �llt, ami a tetej�n el�gazott jobbra �s balra. A k�t oldalamon sz�les �s r�vid folyos�k h�z�dtak. Az egyik a nappaliba, a m�sik az eb�dl�be vezetett.
- Kankuro, Gaara! – ki�ltott Temari. A nagy b�m�szkod�som k�zepette �sszerezzentem hangj�ra. Smaragd szemeimet a nappali fel� ford�tottam, ahonnan k�t fi�, vagy ink�bb m�r f�rfi l�pett ki. Az id�sebb vigyorg�, vid�m st�lusa egyb�l eszembe juttatta a r�gi, idi�ta, sz�rnyen gyerekes Kankurot, a fiatalabb flegma, �s k�z�mb�s viselked�se pedig a komor, hideg Gaar�t. Egyik�k se v�ltozott az �vek m�l�s�val, vagyis csak Temari lett kiss� m�s. Kankuro ugyanolyan h�ly�n n�zett, �s ugyanolyan barna �s rakonc�tlan volt a haja, mint akkoriban, �s Gaara is megmaradt a kis v�r�s, „engem ez nem �rdekel” sr�cnak.
- Sakura, hogy te mennyit… - kezdte sz�tt�rt karokkal Kankuro, �n azonban a szav�ba v�gtam.
- V�ltoztam? Kiz�rt! – mosolyogtam r�, �s meg�lelve �t, arca k�t oldal�ra 1-1 puszit nyomtam, majd elt�volodva t�le, Gaar�hoz l�ptem. � �rdekl�dve n�zett v�gig rajtam, �s mintha halv�nyan elmosolyodott volna. Nem akartam meg�lelni, nem akartam puszit adni neki, hisz hajdan egyiket se szerette…
- H�t meg sem �lelsz? – k�rdezte tettetett s�rt�d�tts�ggel. Csod�lkozva pillantottam arc�ra. Meg�lelve �t, r�k�rdeztem szokatlan viselked�s�re egyszer�en.
- Megv�ltozt�l?
- Tiszt�zzuk… - s�hajtott. – Nem vagyok m�r azaz arrog�ns, bek�pzelt, h�lye fi�, aki voltam! – mondta komoran. Szemei megcsillantak. �reztem szavainak s�ly�t, a m�ltra akart tiszt�n eml�keztetni. Mikor m�g az �r�kr�l l�gtunk, �s egy �res oszt�lyteremben cs�kol�ztunk. Akaratlanul is elmerengtem. Visszar�ntva magamat a jelenbe, enyh�n megr�ztam a fejemet. Hisz � szak�tott velem! Sz�p volt, j� volt, elm�lt. Nincs m�r tov�bb…
- Sakura, �lsz? – r�zott meg enyh�n Temari.
- Persze, csak elgondolkodtam. – v�laszoltam halkan. �jra belepillantottam a t�rkiz szemekbe, �s megl�ttam a csillan�st, �jra… Tudta, hogy a m�lt j�rt a fejemben. Elvigyorodtam, als� ajkamba haraptam, �s pajkosan r�kacsintottam. Most �n leszek az, aki mindent tudni fog! Te is csak f�rfib�l vagy, Gaara…
Temari elindult az emeletre, �n pedig gyorsan ut�na futottam. Egy nagy, t�gas �s f�nyes szob�ba vezetett. A nagy, r�zsasz�n baldachinos �gy, a hatalmas szekr�ny �s t�k�r egyb�l elnyert�k tetsz�semet.
- Ez a te szob�d! – mosolygott Tema.
- Nagyon sz�p, k�sz�n�m! – mosolyogtam vissza r�. � az �gyhoz s�t�lt, �s le�lt a sark�ra.
- Szeretn�k k�rdezni t�led valamit… - mondta titokzatosan. Le�ltem mell�, �s v�rakoz�n pillantottam r�. Nagyot s�hajtott. – Ugye nem akarsz kavarni az �cs�mmel? – b�kte ki v�g�l.
- Melyikkel, mert kett� van! – vigyorogtam. Megforgatta a szemeit.
- Gaar�val!
- Nem, nem tervezem… Mi�rt? – k�v�ncsiskodtam.
- Menyasszonya van! – mondta komolyan. Meglep�dtem. Erre nem sz�m�tottam…
- Igen? – er�ltettem mosolyt az arcomra. – �s ki a szerencs�s? – �rdekl�dtem.
- Hyuuga Hinat�nak h�vj�k. Egy gazdag csal�d l�nya, ap�nk int�zte a h�zass�got. �sszel lesz az esk�v�, de Gaara m�g nem is ismeri a l�nyt… Nem sz�vesen ment bele, hisz minden bizonnyal… - megakadt. D�bbenten meredtem r�. F�ltem att�l, amit mondani akart. - …t�ged szeret! – suttogta.
- Nem, az nem lehet! Kiz�rt! Mi f�l �ve szak�tottunk, k�t h�nappal az el�tt, hogy elk�lt�ztetek! Pontosan…���…m�jus 6-�n! – magyar�ztam tiltakozva.
- Sakura! Gaara m�jus 6-�n tudta meg, hogy el van jegyezve! – emelte fel hangj�t kiss� indulatosan. Ha lehetett, m�g nagyobb szemekkel meredtem r�. Akkor az�rt szak�tott velem, mert…
- Nem akarta, hogy megtudd… - hajtotta le fej�t Temari. Kezeit az �l�be helyezte, �s kiss� lelkiismeret furdal�st �rezve, - tal�n m�g szomor�an is – n�zte a padl�t. Egy kisebb vil�g… Na j�, ink�bb v�ros omlott �ssze bennem! Mi�rt mindig �n?! Valaki ott fent nagyon pikkel r�m! Ugye nem te, apu? – emeltem a plafonra tekintetemet, mintha �tl�thatn�k a mennyezeten, eg�szen a felh�kig. M�r megint k�pzelegtem…
- Akkor mi�rt h�vt�l ide? �gy csak szenvedni fogunk… Tal�n haza kellene mennem. – s�hajtottam szomor�an.
- Nem, dehogyis, eszedbe ne jusson! – pattant fel indulatosan. – Sakura, az�rt h�vtalak ide, hogy az �leted s�nbe j�jj�n. Ismerd el, ap�d elveszt�se mindent megv�ltoztatott. Any�d fogs�g�ban es�lyed se lesz arra, amit m�r r�g megkaphatt�l volna! – magyar�zta, �s ezzel rem�nyt �nt�tt bel�m. Tudtam, hogy most igaza van. – Hiszek benned! – mondta v�ratlanul. Csillog� szemekkel, d�bbenten meredtem r�. Ki tud 24 �vesen hinni, �s nem csak rem�lni? Temari…
- Arigatou Temari, arigatou! – �lltam fel, hogy meg�lelhessem, teljes sz�vemb�l. Nem �rdekelt, hogy jap�nul mondtam neki, tudtam, �gyis �rti. Szemeimbe k�nnyek gy�ltek, �s szinte s�rva szor�tottam magamhoz…
- Nem Sakura, n�lunk �gy mondjuk… k�sz�n�m! – mondta s�r�s hangon, m�gis nevetett.

A vacsor�n�l kiss� szorongva f�szkel�dtem a helyemen. �reztem magamon a t�rkiz szemeket, szinte �gettek. Mikor a vill�m m�r harmadszorra esett a f�ldre, szerencs�tlen�l hajoltam le �rte, �gy leestem a sz�kr�l. Kankuro ijedten pattant fel, hogy felseg�tsen.
- J�l vagy? – k�rdezte, mik�zben felt�p�szkodtam.
- Persze, csak kicsit sz�d�l�k! – emeltem kezemet a fejemhez. Hosszan lehunytam szemeimet. �reztem, l�baim �sszecsuklana, f�ztam. F�lni kezdtem, nagyon f�lni… Sz�p lassan els�t�t�lt a vil�g, �n pedig hagyva magamat a jelent�ktelen semmis�gnek, belet�r�dtem. Ekkor kezd�d�tt minden, amire m�r r�g�ta felk�sz�lt valaki… vagy valakik!

- Hol vagyok? – nyitottam ki szemeimet. A vak�t� feh�rs�g l�tt�n gyorsan vissza is csuktam �ket, �s csak fokozatosan pr�b�lkoztam �jra a k�s�rlettel. Mintha enyhe szell� s�p�rt volna v�gig a helys�gen. Libab�r�s lettem, �s megremegtem. Rettenetesen hideg volt. Mikor v�gre k�rbe tudtam n�zni, csak nagy feh�rs�get l�ttam. Semmi m�st… K�v�ncsian kerestem egy embert, aki megmondhatn�, mi t�rt�nt velem. De nem, nem l�ttam senkit se.
- Hah�! – ki�ltottam. Nem j�tt v�lasz. Kezemet �jra a fejemhez kaptam, mint p�r perce. M�r nem sz�d�ltem. Ahogy karomat elemeltem, r�m�lten n�ztem v�gig magamon. B�r�m falfeh�r volt.
- Valaki �rulja el, mi t�rt�nt! – ord�tottam p�nikszer�en.
- Meghalt�l… - hallottam a m�ly, egyben igen kellemes hangot. Lass�tva ford�tottam fejemet a h�tam m�g�tt l�v� fel�.
- Te…tess�k? – meredtem a f�rfire d�bbenten. Feh�r ruh�ja a f�ldet s�p�rte, �s szinte kivehetetlen volt a helys�g sz�ne miatt. Arc�n bar�ts�gos mosoly �lt, azonban a s�padt b�re – csak�gy, mint az eny�m – nem volt t�l b�ztat�. Feh�r szak�lla a derek�ig �rt, �s a v�g�t egy ez�st gy�ngy�s c�rn�val megk�t�tte. Meleg, szeretettel teli kisug�rz�sa n�mik�pp megnyugtatott. – Ism�telje meg, k�rem! – k�rleltem l�gyan, rem�nykedve.
- J�l hallottad, ne sz�p�tsd a dolgokat! A rem�ny m�r elveszett… Meghalt�l, ezen m�r semmi sem v�ltoztat! – s�hajtott fejcs�v�lva. Megremegtem. Halott vagyok, v�ge… Ami�rt k�zd�ttem, amiben m�r hinni sem tudtam, csak rem�nykedtem. �ltattam magamat! Mit is k�pzeltem? Hogy �n valaha is h�res �js�g�r� leszek? R�hej… �mb�r m�g lehets�ges, hogy a pasi csak viccelt…
- Rossz tr�f�t �z velem! – sziszegtem fel� d�h�dten.
- �gy gondolod, tr�fa? – k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel. B�tortalanul h�tr�ltam p�r l�p�st. � a k�zt�nk l�v� p�r m�terre meredt, �s kez�vel intett. A padl�ban egy fekete, nagy lyuk keletkezett, melyben egyre ink�bb kezdtek kirajzol�dni New York �p�letei.
- Ez itt New York, az id� mint l�thatod, itt nem �llt meg! – magyar�zta fesz�lten a f�rfi. B�lintottam, mert val�ban, az emberek gondtalanul s�t�lgattak az utc�kon, �s a nagy torony�ra is f�l egyet �t�tt. A kar�r�mra pillantottam… meg�llt, pontosan 12:11-n�l. A f�rfi �jra intett egyet a kez�vel. A k�p elmos�dott, �s hirtelen megpillantottam Temari k�nnycs�kozta arc�t, Gaara szomor�an csillog� szemeit, �s Kankuro �sszeomlott �br�zat�t. Valamit k�rbe�lltak, �s csak arra meredtek. Temari hirtelen felpattant, �s a telefonhoz futott, �gy szabad l�t�sk�rt adva nek�nk a dologra.
- Te �r Isten! – cs�szott ki a sz�mon. Megr�k�ny�dve n�ztem saj�t magamra. Testem �lettelen�l fek�dt a padl�n, a hajam kibomlott �s sz�tter�lt, de valaki m�r gondosan kis�p�rte a tincseket az arcomb�l. – Mondja, hogy ez nem igaz! K�rem! Mondja, hogy csak �lmodom! – fordultam k�nnyes szemekkel a f�rfihoz, kezeimet er�sen �k�lbe szor�tva.
- Sajn�lom, de ez a val�s�g! – s�hajtott egy�tt �rz�en.
Megt�rten rogytam a padl�ra, b�r azt sem tudtam, egy�ltal�n van-e padl�. Az idegen �jra intett a kez�vel, mire a k�r elt�nt. K�zelebb j�tt hozz�m.
- Meg�rtem, ha ez most f�j neked… - guggolt le el�m, �s kez�t a v�llamra tette.
- �gy gondolja? �, kit is zavarna az, hogy meghalt, �s elvesztette az �lm�t, amiben kem�nyen, tal�n m�g hitt is? – hangom cinikusan csengett, �s d�h�sen meredtem r�. � azonban m�gis l�gyan mosolygott r�m, hi�ba pr�b�ltam min�l ink�bb ellenszenves lenni vele.
- Ugyan az �l�k k�z� nem tudlak m�r �gy igaz�n visszavinni… - kezdte halkan. – De seg�thetek kiss�, ha akarod! – mosolygott bar�ts�gosan, m�g mindig. K�rd�n, kerek szemekkel meredtem r�. Enn�l m�r �gysem lehet rosszabb.
- Hogyan? – k�rdeztem v�g�l. Kiegyenesedett, �n pedig feln�ztem r�.
- Angyal leszel! – jelentette ki nemes egyszer�s�ggel.

Magyar�n v�g�l is itt kezd�d�tt minden. Ekkor lettem az, aki nem akartam, ekkor lettem olyan, amir�l �lmomban sem hittem, hogy l�tezik. De n�zz�nk vissza kicsit, mert egyenl�re ink�bb a m�lthoz ragaszkodn�k.

- �letem minden perc�t j� tev�ssel t�lt�m, �s noha �lvezem, hogy m�r nem a kem�ny kisl�ny szerep�t hordom a h�tamon, nehezemre esik n�ha a megvil�gos�t�s. Mert h�t… Rendben, visszat�rtem az �letbe, feladatot kaptam, k�teless�geim vannak, ez valami�rt m�gis sokkal jobb, mint ami volt… gondolom. P�r gondom az�rt m�g van! Senki sem l�t engem, nem tudom megfogni a dolgokat, �s nem �hezem! Ez az�rt komoly probl�ma!
- Szellemek vagyunk!
- Nos, tulajdon k�pen… Hinata! H�nyszor k�rtem, hogy ne sz�lj bele a mes�mbe! – rivalltam r� a l�nyra, aki mellettem �lt a padon. Fekete haja a derek�ig �rt, �s levendula sz�n� szemei pajkosan csillantak meg.
- Ugyan m�r! – nevetett. – �gy besz�lsz a sorsodr�l, mintha annyira borzalmas lenne! Pedig nem, nem az! Igazs�g szerint �n sokkal jobban szeretem ezt az �letemet, mint a r�git… - h�zta fel t�rdeit a padra, �s �t�lelte �ket. – Az ap�m hozz� akart adni egy vadidegen fi�hoz. Az�rt ez el�g ciki, nem? R�ad�sul nem is �rdekelte a v�lem�nyem! Nem foglalkozott azzal, hogy �n m�st szeretek… De �gy m�r sokkal de sokkal jobb. Most m�r nem kell �sszeh�zasodnunk, nem kell gyereket sz�ln�m, �s nem kell elvesztenem a sz�zess�gem! – mosolygott. Hangja olyan gyermeteg volt, m�gis annyira felszabadult �s gondtalan.
- Hogy mi? – hitetlenkedtem fintorogva. – Te m�g sz�z vagy?! – k�rdeztem.
- Az! H�t te?
- Honnan tudn�m? - s�hajtottam, tekintetemet a b�r�nyfelh�s �gre emelve. – Tudod, az�rt nem csupa t�nd�rmese ez az eg�sz! B�nt, hogy �n m�g nem eml�kszem a m�ltamra! – hajtottam le a fejemet.
- Ugyan, ez sem nagy probl�ma! Szerintem sokkal jobb �gy… K�s�bb, ha minden beugrik, m�g �gy-ahogy meg�rted, az esem�nyek mi�rt alakultak �gy, �s nem leszel annyira d�h�s. Ellenben ha egyb�l tudat�ban lenn�l mindennek, tal�n lenne olyan, akit sz�vesen megfojtan�l, de m�r nem tudn�d… - magyar�zta, de egy kukkot se �rtettem bel�le. Annyit viszont fel tudtam fogni, hogy ez szerinte egy pozit�v tulajdons�ga az angyals�gnak. H�t szerintem nem volt az! Jogtalanul vett�k el t�lem az eml�keimet! K�rem �ket vissza…
- Mond Hinata-chan, hogy h�vt�k a fi�t, akihez hozz�ment�l volna? – k�rdeztem unottan, mik�zben a z�ld f�sz�lak k�z�l leszak�tottam egy vir�got, �s t�pegetni kezdtem a szirmait.
- Gaara. – mondta �rtetlen�l. Hirtelen nagyon deja vu �rz�sem lett. Mintha hallottam volna m�r ezt a nevet… - Mi az? – k�rdezte.
- Nem tudom, valahonnan ismer�s a n�v, de fogalmam sincs, honnan… - t�n�dtem el.
- Hm… Lehet, ismerted! – vont v�llat nyugodtan.
- Lehet. – s�hajtottam. Zavart, hogy tudatlans�gban hagytak. – Hol van m�r Garokonu? M�r itt k�ne lennie… - n�ztem k�rbe k�v�ncsian.
- �r�lj, hogy k�sik! Legal�bb addig se sz�rakoztat minket a h�lye favicceivel! – forgatta meg szemeit unottan, mik�zben a k�rmeit vizsg�lgatta. A luxus �tka! – futott �t agyamon sz�nakozva. J�, lehet, hogy Hinata egy kis elk�nyeztetett liba volt r�gen, de ennek egy cs�ppnyi jel�t, ha mutatta. T�bbet nem igaz�n, hisz el�tte azt sem tudta, ki is, �gy tiszta lappal, �j szem�lyis�ggel kezdhette �jra �let�t. Amikor azonban beugrott neki r�gi �lete, b�r kiss� m�s lett, att�l m�g ugyan�gy a csapatt�rsam maradt, aki mell� beosztottak, �s akivel j�ban-rosszban egy�tt voltam.
Hirtelen egy �reg f�rfi bukkant fel a l�that�ron. Az �szi id�j�r�st eln�zve, kiss� hideg lehetett, � m�gis egy sz�l feh�r p�l�ban �s nadr�gban j�rk�lt. Mi – szellemek – nem �rezt�k a h�m�rs�kleteket. Ez eg�sz j� is volt. Abban j�rtunk, amiben akartunk.
- Garo-sama, k�st�l! – �lltam fel cs�p�re tett kezekkel. Tal�n kiss� gyerekes lehettem, mert meg is mosolyogta tettemet.
- Bocs�ss meg Sakura-san, de Okasu-kun lefoglalt! – pr�b�lta menteni mag�t.
- Garo-sama, Okasu-kun ma ment feladatra! Nem eml�kszel, pont te adtad neki! – emeltem fel mutat�ujjamat, ezzel lebuktatva �t.
- Rendben, rendben! Te nyert�l! – tette kezeit v�dekez�sk�ppen maga el�. Megenyh�lve n�ztem v�gig rajta, �s a tekercset kerestem, de nem l�ttam.
- Garo-sama, hol a tekercs? – pislogtam r� �rtetlen�l.
- Ma m�s, k�l�nleges feladatot kaptok. Sakura-san, te egy Uchiha Sasuke nev� fi�t l�togatsz meg! Hinata-san, te Uzumaki Narutohoz m�sz. Ha j�l tudom, ismerted. – fordult Hinat�hoz.
- Mondhatjuk �gy is! – pirult el Hinata. Ilyet is ritk�n l�tni… Hinata nem ilyen!
- Rendben. Kurenai majd mindent elmond neked! Menj! – intett Hinat�nak.
- Hai, Garo-sama! Sayonara addig is! – mondta, majd meghajolt �s elt�nt. Izgatottan meredtem Garokonura. M�g sose kaptam ilyen feladatot.
- Sakura-san, ne n�zz �gy r�m, k�rlek! – s�hajtott. – Figyelj r�m, mert csak egyszer mondom el! – figyelmeztetett szigor�an. B�lintottam. – Ez az Uchiha Sasuke vesz�lyben van. Ami�ta elvesztette a szerelm�t, �sszeomlott. Semmi sem �rdekli, legsz�vesebben meghalna, de mint tudjuk, ezt mi nem hagyhatjuk. – magyar�zta hal�l komolyan.
- Meg akar halni? – hitetlenkedtem. Sose �rtettem, az emberek mi�rt akarnak meghalni. Hisz nem lesz att�l jobb nekik… Vagy igen?
- Ne sz�lj k�zbe! – intett csendre Garokonu. – Meg kell �t v�ltoztatnod, �szhez kell t�r�tened, mert ha nem, p�r h�nap m�lva…
- Meghal! – v�gtam gyorsan a szav�ba.
- Sakura-san! – torkolt le.
- Gomen, Garo-sama! – hajtottam le a fejemet. Folytatta.
- Ha nem j�rsz sikerrel, egy ember hal�l�nak terhe fog nehezedni r�d. Biztos, hogy v�llalod a feladatot? – k�rdezte halkan, de hangj�n �reztem, hogy b�zik abban, �n nem v�llalom ezt el. Alaposan v�giggondolva mindent, d�nt�ttem.
- Hai! – b�lintottam.
- J�l meggo…
- Hai, Garo-sama! J�l meggondoltam! Ha nem �n, akkor m�s v�llalja el, �s m�s v�ll�n lesz a teher, azt pedig nem szeretn�m. Nem volt m�g olyan, hogy ne teljes�tettem volna feladatot, �gy ez sem lesz probl�ma. Azon k�v�l pedig… Szeretn�m m�r visszakapni az eml�keimet. Ezzel bebizony�tom majd, m�lt� vagyok a birtokl�sukra! – magyar�ztam komolyan. Garokonu hidegen vizslatta az arcomat, majd v�g�l elmosolyodott.
- Hiszek benned! – hunyta le szemeit.
- Arigatou Garo-sama! – vigyorodtam el, �s m�r indultam is Kurenaihoz az inform�ci�k�rt.