Csak �lltam ott el�tte, �s meredtem b�multam a f�ldet. Annyi k�rd�se volt, �s olyan hirtelen z�d�totta �ket r�m! B�rcsak v�laszolni is tudtam volna r�juk. De nem, nekem musz�j a vil�g legh�ly�bb angyal�nak lennem! Sz�nakozva pillantottam r�, mire � keresztbefonta a karjait, �s v�rakoz�n n�zett a szemembe.
- J�l van na, a csaj nem volt szimpi… - ford�tottam el mogorv�n a fejemet. Most j�n valami sz�rnyen ironikus, g�nyos megjegyz�s. Hajr�, v�rom!
- Tulajdonk�ppen nem �rtem, mi�rt nem volt az. Szerintem t�k norm�lis. – vont v�llat higgadtan Sasuke. Komolytalanul b�multam r�. Norm�lis? Hah�! A csaj minden volt, csak nem norm�lis.
- H�t most m�r mindegy is, az eb�det nem f�jhatod le! A l�nyok ut�lj�k, ha egy fi� kit�r valami olcs� tr�kkel a randi el�l. B�r… ez esetben ez nem is lenne olyan sz�rny�! Kit �rdekel, ha egy h�lye ribanc felkapja a vizet? Senkit, igaz? Rendben, akkor tess�k! – nyomtam a kez�be egy telefont, �s el�gedetten figyeltem. � el�sz�r a kez�ben tartott k�sz�l�kre, majd �jra r�m n�zett. Egy laza mozdulattal a kanap�ra dobta a telefont. Elh�lve, t�tott sz�jjal, �sszer�ncolt szem�ld�kkel bomb�ztam gyilkolni k�pes szemeimmel.
- Figyelj Sakura, Ayame, vagy tudja Isten, ki vagy! A randi meg van besz�lve, a csaj is j�fej, sz�val nincs kiz�rva, hogy ak�r �ssze is j�v�k vele. Vagyis m�r el is h�zhatod a cs�kot, k�sz a seg�ts�get! – emelte fel jobbj�t int�sre, �s h�tat ford�tott nekem. Mekkora egy.... sz�m�t�, arrog�ns, idi�ta fafej!
- Hah� zsenik�m! Mint m�r elmondtam… - hangs�lyoztam igen hangosan - …id�zem, „Csak addig maradhatok itt, am�g a k�ldet�s tart. Se tov�bb, se el�bb.” H�nyszor verjem a fejedbe, mondj egy sz�mot! – sziszegtem g�nyosan.
- H�t tess�k! A „k�ldet�sed” v�ged �rt. Megvan, amit akart�l. Elt�nn�l v�gre? – mordult r�m nem �pp kedvesen. Morcosan h�tat ford�tottam neki keresztbefont kezekkel. Lehajtottam a fejemet, �s hogy m�g jobban kifejezzem, mennyire sz�nalmasnak �rzem magamat, s�rni kezdtem. Nem tudom mi�rt, csak �gy j�tt… �s hi�ba akartam elt�nni, nem tudtam hirtelen csettinteni…
- Ez is a te hib�d! – ki�ltottam m�rgesen Sasuk�re, aki �rtetlen�l n�zett engem. Nyugodts�got er�ltettem magamra, �s abbahagytam a s�r�st. K�zfejemmel let�r�ltem a k�nnycseppeket az arcomr�l. – Nem tudok elmenni, nem fogod fel? Hidd el, mindent sz�vesebben csin�ln�k, minthogy t�ged pesztr�ljalak! Csakhogy… semmi sem ilyen egyszer�! Nekem a biztos nem el�g! A hat�rozott „tuti hogy meglesz” kell, �s azt csak akkor tudhatom meg, hogy t�nyleg siker�lt, ha itt maradok. – motyogtam, m�gis �gy l�ttam, komolyan veszi, amit mondok, �s fesz�lt figyelemmel k�s�ri minden szavamat. – J�l van! F�lek! Ezt akartad hallani? H�t halld! F�lek!! – ki�ltottam teljesen kikelve magamb�l. Zavartan �sszer�ncolta a szem�ld�k�t.
- Mit�l? – k�rdezte �rtetlen�l.
- Att�l, hogy… - lehajtottam a fejemet. Mit�l f�lek? Megmondom �n! – Att�l, hogy soha… soha t�bb� nem tudom majd, ki is voltam! Vagy ki lehettem volna… - suttogtam. Kell nekem itt az �letemr�l csever�szni? H�t hogyne, nekem persze mindet ki kell t�lalnom, de neki nem? �, most m�r �gyis mindegy. Lehet, Sasuke meghal, �s �n… �n… Milyen baroms�gokat besz�lek �n itt? Enyh�n megr�ztam a fejemet, �s kiegyenesedve, magabiztosan n�ztem farkasszemet vele. – Basszus, musz�j nek�nk folyton besz�lgetn�nk? Kir�z t�led a hideg! – pattantam fel hevesen.
- Nehogy azt hidd, hogy engem jobb �rz�s ker�t hatalm�ba, mikor r�d n�zek! – forgatta meg a szemeit sz�nakozva. H�pogva kerestem a j� szavakat, egy profi visszav�g�st, de hi�ba. Nem j�tt ihlet.
- Elmegyek s�t�lni! – jelentettem ki mogorv�n.
- Elment az a marad�k eszed is? – csattant fel Sasuke.
- Maradj m�r, nem vagy az any�m! Az angyalod vagyok, �s nem a csicsk�sod, gyereked, esetleg a talpnyal�d, netal�nt�n a feles�ged! Ezeket felejtsd is el… - sziszegtem neki megfesz�tett arcizmokkal. T�relmem v�ges, nagyon is.
- H�t menj, de ne nekem panaszkodj, ha eg�szen v�letlen�l valami bajod esik! – vetette oda, �s azzal elt�nt a h�l�szob�ban. Sz�r�s szemekkel n�ztem ut�na. Sz�nalmas alak vagy te, Uchiha Sasuke! Megcs�v�ltam a fejemet, �s kil�ptem a z�rt ajt� fal�n. Ilyenkor mindig azon agyalok, vajon vissza tudn�k e t�rni a r�gi �letembe, mert h�t hogy… akkor nem tudn�k �gy s�t�lgatni mindenen �t… nem? El�gg� szar lenne! �gy sokkal jobb. Tudj�tok mit? �n bevallom, szeretek angyal lenni! Na j���… nem szeretek, de az�rt igen t�rhet� mel�nak sz�m�t. Zsebre dugtam a kezeimet, �s lassan botork�lva elindultam. Szerencs�tlennek �reztem magamat. Olyan sok k�rd�sem volt nekem is. Szerettem �lni? Voltak bar�taim? Volt… khm… h�t… �rtitek! Volt pasim?? Sz�z voltam? �s ami a legfontosabb… ki voltam?! Egyed�l csak egy dolog van, ami megmaradt a m�ltb�l. A nevem! Igazs�g szerinte… az sem ad sokat. Sakura. Egyszer� n�v, annyi mindenkit h�vhatnak �gy. A vezet�knevem tenne tal�n csak k�l�nlegess�, m�ss�, hogy ne olvadjak bele a fojtogat� k�rnyezetembe.
- Ayame!
Ayame… Igen, mi�rt is pont ez a n�v jutott az eszembe? Olyan idi�ta vagyok! Ayame. Ez is egy �jabb megv�laszolatlan k�rd�s. Van valaki, akit Ayam�nak h�vnak? Tal�n egy r�gi ismer�s�m? Tal�n… rokonom?
- Ayame!
Felkaptam a fejemet, �s k�rben�ztem. Egy barna haj� fi� �llt el�ttem. Bar�ts�gosan mosolygott r�m, �s ugyan tekintete zavart volt, szemeinek csillog�sa ezt elhom�lyos�totta.
- Kiba… - suttogtam kiss� meglepetten.
- V�gre! Azt hittem, m�r �szre sem veszel! – nevetett j�kedv�en, �s elvigyorodott. Nem tudom, de volt benne valami k�l�n�s. Annyira… m�s volt, mint a t�bbiek, akiket eddig l�ttam. � volt az els� ember, akivel ittl�tem alatt sz�ba �lltam. Az els� emberem! Milyen… k�l�n�s!
- �h… - kaptam �szbe, �s zavartan vakargatni kezdtem a tark�mat. – Csak elgondolkodtam. Tudod a b�ty�m mostans�g az agyamra megy. �pp csajt akartam neki keresni, de pechemre pont egy kurv�t fogtam ki neki. Erre mikor elr�ngattam t�le, leszedte a fejemet! – morogtam bossz�san. �gy visszagondolva mindenre, l�tszik, hogy minden az �n hib�m. Ilyenkor �gy el�sn�m magam! Kiba viszont nem n�zett h�ly�nek. L�gyan elmosolyodott.
- A b�ty�d hagyta, hogy te keress neki n�t? H�t nem lehet valami nagy a f�rfi-becs�lete! – jegyezte meg vigyorogva. Elnevettem magamat.
- Hidd el, az mindenn�l nagyobb. Na meg az egoja… - mosolyogtam. Olyan k�nny� volt vele besz�lgetni. Lehets�ges, hogy ez a fi� m�g eg�sz k�zel h�zza mag�t a … a … h�t azt nem mondhatom, hogy sz�vemhez, mivel az val�sz�n�leg nincs is! Vagy ha van, m�r nem dobog… Ez a tudat elszomor�tott. Sz�v, mely m�r nem dobog… Hogy lehet �gy �lni?? �lni… Basszus, lopj�tok el a gondolataimat! Kurva �letbe! �n m�r r�g nem �lek!
Hirtelen azon kaptam magamat, hogy b�g�k. Komolyan, �n m�r lassan tavat csin�lhatn�k a saj�t, p�r nap alatt �sszegy�jt�tt k�nnyeimb�l. T�k j� lenne, tenn�k bele halakat, �s elnevezn�m a Szomor�s�g Tenger�nek! T�k�letesen lehetne itt kis�rni b�nkat-bajunkat.
- Ayame! Minden rendben? – k�rdezte agg�dva Kiba. Ez… aranyos…
Elmosolyodtam, �s k�zfejemmel let�r�ltem a k�nnyeimet. V�r�s szemekkel, de l�tszatra vid�m �br�zattal n�ztem r�.
- Persze. Csak tudod… �n m�s vagyok, mint a t�bbiek! Nem is l�tszik, mennyire… N�ha �gy �rzem, nem voltam, vagyok, �s nem is leszek ide val�. Soha! De nekem ilyen az �letem. Hozz� kell szoknom a b�nathoz, mert �gy l�tszik, nekem csak az jut. – magyar�ztam. K�nnycseppek keserny�s �ze kavargott a sz�mban. Az �gre pillantottam. – Ha nem lenne mindennek szab�lya, r�g nem lenn�k itt. Csakhogy k�zdenem kell a c�lom�rt, �s szerintem ez az egy dolog, amiben hasonl�tok az emberekre. – billentettem enyh�n oldalra a fejemet. Kiba komolyan b�mult. Mintha pontosan �rtette volna, mire gondolok. Mintha felfogta volna, hogy kivel besz�lget. Mintha �t�lte volna a helyzetemet!
- Mond csak… - mondta halkan, lehajtotta a fej�t, �s a f�ldre pillantott komoran. Kez�vel v�gigsim�tott barna haj�n. – Mi az igazi neved?
Nem lep�dtem meg a k�rd�s�n. Bevallom, valami ilyesmire sz�m�tottam. � is m�s volt, mint a t�bbiek. Valamiben k�l�nb�z�tt t�l�k. Nagy leveg�t vettem… �s most akkor is elmondom!
- Sakura vagyok, t�lvil�gi angyal a fellegekb�l! – n�ztem a szem�be rettenetesen magabiztosan, �s cseppet sem tr�f�lva. Azt akartam, hogy tudja, nem hazudok. – Hiszel nekem? – k�rdeztem, �s a kezemet ny�jtottam fel�. Egy m�terre lehetett t�lem, tal�n kett�re. B�tortalanul, de megfogta hideg kez�vel az ujjaimat. Beleborzongott az �rint�sbe, �s elmosolyodott.
- Hideg vagy, �s gy�ny�r�… - suttogta nagyon-nagyon halkan, a kezemet vizslatva. Szavai m�ly hegeket �gettek b�r�mbe, legal�bbis �gy �reztem. Felpillantott, �jra a szemeimbe. – Hiszek neked, Haruno… Sakura! – jelentette ki. Ugyan m�r nem volt v�rem, de ha lett volna, biztosan megfagyott volna.
- Mit mondt�l? – k�rdeztem vissza elh�lve.
- Tudom, ki vagy…ki volt�l! A te neved Haruno Sakura! M�r r�g meghalt�l… ahogy �n is! – billentette oldalra a fej�t.
- Ki vagy te? – k�rdeztem remegve. F�ltem t�le. �gy hirtelen belegondolva, hogy tal�n � mindent tudott r�lam, �s tud is, el�gg� megijedtem. Honnan tudjam, hogy � nem egy…
- Inuzuka Kiba, t�lvil�gi d�mon a pokolb�l! – vigyorodott el r�miszt�en, g�nyosan, �s… m�gis kedvesen. R�m�lten kaptam el a kezemet. Most seg�ts Istenem! Vagy legal�bb Garo-sama! Hinata? Ok�, rendben, be�rem Sasuk�val is! Mindegy, csak seg�tsetek!

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.