21. fejezet

Temari�k h�za
7:53

Temari pislogott egyet-kett�t, pr�b�lta felfogni a helyzetet. Tal�n m�g van ideje elmenek�lni. Tal�n m�g id�ben kifuthatna a h�ts� ajt�n. De hi�ba, a l�ba nem mozdult. Pein komoran p�szt�zta �t tekintet�vel. Gaara mintha �rezte volna a fesz�lts�get, h�tr�lt p�r l�p�st, majd mindent �rt�en biccentett a fi�nak, �s elhagyta a helysz�nt. Temari d�h�s pillant�st k�ld�tt �ccse ut�n. Pont ezt nem akarta! Kettesben lenni Peinnel…

- Tudod, mi�rt vagyok itt! – mondta halkan Pein, Temari m�gis tiszt�n hallotta. Sz�m�ra ez ink�bb volt ord�t�s. Szemt�l szemben ennyi �v ut�n, k�s�rteties eml�keket �bresztett fel. Csak egy pillant�s, csak egy sz�, �s minden olyan volt, mint az a nap, mikor eld�lt, ki ir�ny�t, �s kit felednek el.

- Temari – sz�l�totta a l�nyt, de az mintha meg sem hallotta volna. Szemei el�tt �gy peregtek az elm�lt �jszaka esem�nyei, mintha a kazett�ra felvett filmet n�zn� vissza. Bonyolult �gyekbe keveredett, �s hi�ba igyekezett, m�r sok-sok �ve eld�lt, hogy am�g sz�ks�g van r�, ebb�l ki nem m�szhat.

**

- Kisl�nyom!

Egy sz�ke, vid�m mosoly� kisl�ny l�pett ki szob�ja ajtaj�n. Alig lehetett t�bb t�z �vesn�l. Olyan gondtalanul �s felszabadultan futott le a l�pcs�n, mintha m�g soha nem b�ntotta volna senki ezen a vil�gon. Val�j�ban �gy is volt. M�g egy rossz sz�val se �rtottak neki.

- � itt a l�nyom!

A kisl�ny felpillantott anyj�ra. A n� arc�n is ugyanolyan mosoly pihent. Szeretetteljesen n�zett vissza l�ny�ra, �s b�tor�t�an megl�kte el�re. A l�ny szem�gyre vette az el�tt�k �ll� h�rom embert. Egy f�rfi, egy n�, �s egy fi�.

- No l�m, te lenn�l a kis Temari? – mosolyodott el a f�rfi. A gyerek lassan b�lintott. S�t�tk�k szemeivel a fi�t n�zte �rdekl�dve. – � a fiam, Pein…

A fi� el�re l�pett. Lassan a kisl�ny kez��rt ny�lt, felemelte, majd l�gyan megcs�kolta a k�zfej�t. Temari beleborzongott az �rz�sbe.

- …a v�leg�nyed!

**

- Temari, k�rlek, figyelj r�m!

Temari megr�zta a fej�t. Felpillantott a fi�ra, �s el�re l�pett. Alig p�r centire voltak egym�st�l. Pein csod�lkozva n�zett a s�t�tk�k szemekbe. Temari tekintete d�ht�l csillogott.

- Mi�rt nem fogod fel v�gre? Nem tartozol nekem semmivel se! – sziszegte �sszeszor�tott fogain kereszt�l a l�ny, �s megfordult, Pein viszont elkapta a csukl�j�t, �s visszar�ntotta, egyenesen a mellkas�ra. Temari �k�lbe szor�totta a kezeit. Feln�zett a fi�ra, hisz magasabb volt n�la.

- Csak szeretn�d, hogy ne tartozzak semmivel!

**

Temari sz�ve vadul kalimp�lt, ahogy a s�t�t, elhagyatott utc�kon futott. Tizenhat �ves volt, �s fiatal kora ellen�re, gy�r�sujj�n gy�m�ntgy�r� csillogott. �les kanyart vett, �s szembefordult a s�t�t sik�torral. L�tta egy idegen alak k�rvonalait, de ahhoz m�g nem tudta el�gg� kivenni, hogy tudja is, kiket rejthet a s�t�ts�g.

- Gyere el�! – ki�ltotta. L�ptek zaj�t hallotta, �s egy f�rfi l�pett el�. Arc�n k�r�rvend� mosoly h�z�dott. – Engedd el! – parancsolta Temari, �s bepillantott a sik�torba. M�r l�tta, ki fekszik a f�ld�n. Ki n�z r� �veges tekintettel a f�lelem miatt.

- Kotr�dj innen, kisl�ny! – suttogta a f�rfi, de hangj�ban �rz�d�tt a vid�ms�g. – Neked ehhez semmi k�z�d!

Temari habozva pillantott le a kez�re. M�ly l�legzetet vett, �s felemelte a kez�t, majd a f�rfi orra al� tolta.

- Ez�rt van ez az eg�sz, nem? – ki�ltotta d�h�dten, �s elh�zta a kez�t. A f�rfi l�tsz�lag j�t mulatott a helyzeten.

- �gy gondolod? Nos, lehet benne valami – j�tt a v�lasz elgondolkodva. Temari egy hirtelen mozdulattal leh�zta a gy�r�t.

- Engedd �t el! – parancsolta �jra, imm�r sokkal hat�rozottabban.

- Csak egy mozdulatodba ker�l! – vigyorodott el �jra a f�rfi, �s s�v�rogva a l�ny �k�lbe szor�tott kez�re pillantott, amiben a gy�r� pihent. Temari egy er�s mozdulattal a t�volba haj�totta a kis t�rgyat, �s farkasszemet n�zett a f�rfivel, aki elkomorodott. - �gyes kisl�ny! – biccentett neki el�gedetten, majd zsebre v�gta kezeit. – Azt javaslom, vigy�zz a bar�todra. M�g egyszer miattad ker�l bajba – f�zte m�g hozz�, azzal elfordult, �s els�t�lt. Temari befutott a sik�torba, �s let�rdelt a fi� mell�. Kez�t �vatosan a m�ly sebre helyezte.

- Pein, k�rlek, ne haragudj r�m! – suttogta k�nnyt�l csillog� szemekkel. A fi� l�gyan elmosolyodott.

- Sose tudn�k, megmentetted az �letemet!

**

- Ha m�r akkor nem lettem volna ilyen meggondolatlan, most…

Pein elhallgatott. Bizonytalanul hunyta le szemeit. Temari tudta, mire gondolhat.

- T�vedsz! – suttogta. – Nek�nk m�r semmi k�z�nk egym�shoz. Az egyed�l az Akatsuki dolga volt. Ha a feles�ged lenn�k, m�r nem �ln�l.

Pein csod�lkozva nyitotta fel szemeit.

- A fen�be is! – ki�ltott fel Temari. – Szereted Konant, h�t nem?

�rezte, hogy arc�n v�gigfolynak a k�nnyek. K�zfej�vel gyorsan let�r�lte �ket.

- Az Akatsukinak m�r nincs j�v�je. Te b�ztad meg Karint is, nem igaz?

- Az csak r�nk tartozik, hogy mi�rt van �tban Sakura! – emelte fel a hangj�t Pein. Temari kihaszn�lta, hogy enyh�lt a szor�t�s a csukl�j�n. Elr�ntotta a kezeit, �s vagy egy m�tert h�tr�lt.

- Tudod, mi�rt volt sz�ks�gem emberekre? Nem! Mert m�g ezt sem k�rdezted meg! Felt�tel n�lk�l megb�zol bennem. Mit csin�ln�l, ha kider�lne, hogy az ellens�ged vagyok, mondd? Lehet, id� el�tt meghaln�l, az �n hib�mb�l. Azt… �n sem �ln�m t�l. – Temari �k�lbe szor�tott kez�t a sz�v�re helyezte. – Meg kellett v�denem Sakur�t. Tudnom kellett, hogy biztons�gban van-e. Nem akarom, hogy bajba ker�lj�n, �s ezt csak miattad csin�lom. Ha � meghalna, szerinted kit okoln�nak a hal�l�val? Karint! �s ha Karin meghal, ki k�vetkezik? Konan? Tayuya? Te! Ezen k�v�l pedig, Sakura a bar�tom. Nem fogom hagyni, hogy b�rmi baja essen. Ak�r az �letem �r�n is megv�dem!

Pein lehajtotta a fej�t, �gy meredt a padl�ra. Az, amit most Temari mondott, elszomor�totta. �sszeszorult t�le a sz�ve.

- Sajn�lom – suttogta, �s � is �k�lbe szor�totta a kezeit. Nagy er�fesz�t�s�be ker�lt meg�llnia, hogy �t ne �lelje Temarit. – De ez a k�teless�gem. Hi�ba, m�r nem tudok olyan egyszer�en kisz�llni ebb�l. K�rlek, ne haragudj r�m ez�rt! – azzal sarkon fordult, �s elfutott. Temari d�bbenten, kerek szemekkel n�zett ut�na. Keze m�g mindig a sz�v�n pihent.

Gaara halkan n�v�re mell� l�pett, �s a v�ll�ra rakta a kez�t. Mindent hallott.


Konohai park
8:30

Sakura csendben �ld�g�lt egy padon, �s h�g�t figyelte, amint egy cs�p�g� orr� fi�val veszekedett. Akaratlanul is elnevette mag�t, mikor a fi� k�rbe-k�rbe rohang�lni kezdett, Moegi pedig �ld�zte �t.

- Udon! Gyere ide! – ord�totta idegesen.

- Nem! – ki�ltott vissza a fi�. – Te panaszkodt�l, hogy k�v�r vagy! K�rlek, a fut�s csak a hasznodra v�lik!

- Hogy mi van? Szerinted k�v�r vagyok? – h�borodott fel idegesen Moegi, �s gyorsabb temp�ra kapcsolt, hogy elkaphassa a fi�t. Sakura m�r nem l�tta, mi lett szeg�ny Udon sorsa, mert a figyelm�t lek�t�tte a parkba bel�p� fi�. Mosoly ter�lt el az arc�n, �s intett neki, hogy j�jj�n oda. Sasori is elmosolyodott, �s odas�t�lt.

- Szia – k�sz�nt halkan.

- Szia – k�sz�nt vissza Sakura, �s arr�bb cs�szott, hogy helyet szor�tson a fi�nak. Sasori le�lt.

- �r�l�k, hogy most Sasuke nincs itt – vallotta be a fi�. Sakura elvigyorodott.

- L�tom, van k�ztetek n�mi ellenszenv.

- N�mi – b�lintott r� Sasori. – De tulajdonk�ppen, nem ut�ln�m annyira, ha nem vele l�tn�lak minden nap.

Sakura l�legzete elakadt egy pillanatra. Pr�b�lta elrejteni csod�lkoz�s�t, de Sasori l�tta, mekkora meglepet�st okozott.

- Szeretem Sasuk�t, ezt te is tudod – suttogta bizonytalanul Sakura. Sasori �vatosan a l�ny t�rd�n l�v� kez�re tette a kez�t.

- Tudom. De biztosra veszed, hogy megb�zhatsz benne, felt�tel n�lk�l?

Sakura szemei megcsillantak. �rezte, ahogy sz�ve gyorsabb �temet kezd dikt�lni, �s a v�re pezsegni kezd. F�lt.


Hyuuga b�rtok
8:45

Hinata l�gyan n�zegette a csokor r�zs�t, amit im�nt hozott be az ajt� el�l. Tenten a szemeit forgatta.

- Olvasd el a cetlit – unszolta bar�tn�j�t, de az tov�bbra is a r�zsa �des illat�t�l elk�bulva simogatta az egyik vir�g szirmait. Ekkor a cseng� megsz�lalt, �s Tenten felpattant, hogy ajt�t nyisson.

- �, szia Naruto! – mondta j� hangosan, mikor a fi�t megpillantotta. Hinat�ba mintha vill�m csapott volna, felpattant, �s az ajt�hoz rohant. Olyan er�vel vetette mag�t a fi� karjaiba, hogy szeg�ny Naruto kis h�j�n hanyatt esett.

- K�sz�n�m a vir�got! – lelkendezett Hinata. Naruto �rtetlen�l tolta �t el mag�t�l.

- Milyen vir�got? – k�rdezte gyanakodva. Hinata nevetett.

- H�t amit te hagyt�l itt nekem, butus!

Naruto tov�bbra is k�rd�n pillantott a k�t l�nyra.

- A r�zs�kat! – mondta kiss� hangosabban Hinata, h�tha leesik szerelm�nek, de Naruto m�g mindig nem �rtett semmit.

- Valaki vir�got k�ld�tt neked? – k�rdezte d�bbenten. Hinata sz�ve kihagyott egy dobban�st.

- Nem… te volt�l? – k�rdezte agg�dva. Rem�lte, csak valami h�lye tr�f�t j�tszanak vele. De Naruto megr�zta a fej�t.

- Ki az a nyamvadt szem�tl�da tet�, aki vir�got mer�szelt neked k�ldeni? – h�borodott fel Naruto.

- Nincs n�v – sz�lt k�zbe Tenten, aki id� k�zben visszament a cetli�rt. – Csak ennyi : „Dr�ga Hinat�mank! Egy titkos h�dol�” . Rem�nykedj, Hina, hogy ne valami Lee f�le illet� legyen az, k�l�nben felh�vhatjuk Sasorit, hogy k�sz�lj�n fel a „pankr�tor viadalra”, vagy v�r fog folyni. Amint l�tom, Naruto m�r tervezgeti, hogy csin�lja ki a fick�t! – vigyorgott Ten.

- Nagyon vicces – fintorodott el Hinata, de az�rt a szeme sark�b�l Narutora pillantott. A fi�nak szinte f�st�lg�tt a feje, �s v�szj�sl�an �t�gette a falat, cs�ny�bbn�l cs�ny�bb szavakat suttogva.

- Sziasztok! – ki�ltott ekkor valaki az utca t�loldal�r�l. Ino futott oda hozz�juk. – H�t Narutonak meg mi baja? – k�rdezte �rdekl�dve.

- Hin�nak titkos h�dol�ja van! – magyar�zta Tenten.

- T�nyleg? – csod�lkozott Ino. Ten odany�jtotta neki a cetlit. – �h, ez Zaku lesz! – ki�ltott fel el�gedetten a l�ny.

- HOGY KI??