|
3. fejezet
Egy csaj 2012.03.27. 18:51
Temari gondtalanul sétálgatott az utcán. Megvolt a véleménye Inoról a mai napi viselkedése miatt. Egyrészt bosszantónak és szörnyen idegesítőnek találta, ráadásul… de nem, ezt az észrevételt nyomban elhessegette. Kizárt, hogy amit látott, az valóban az lett volna. Ino nem olyan! Neeem, Ino még mindig Itachit szereti! Igaz?
Temari megtorpant. Kezeit kihúzta fekete farmerszoknyája zsebeiből, és elővette a telefonját. Ránézett a hátoldalára ragasztott, kicsi, de annál jelentőségteljesebb matricára. Egy képet ábrázolt. Ő, Sakura, Hinata, Tenten és Ino. Meg persze Naruto ujjának egy ici-pici darabja, ami belelógott, mikor fotózott. Elmosolyodott a képet tanulmányozva, és leült egy közeli padra. Hátradőlt, úgy kezdte el fürkészni az eget, ölében a telefonnal. Shikamaru is folyton a felhőket nézegette – gondolta, és mintha egy pillanatra elszomorodott volna. Hiányzott neki a fiú, de tudta, hogy nem szegheti meg ígéretét. Megígérte Shikamarunak, hogy…
Hirtelen egy kapucnis alak kikapta Temari öléből a telefont, és futni kezdett, mintha puskából lőtték volna ki.
- Héé! – kiáltotta idegesen Temari, és futni kezdett az alak után. Egyenesen belegázolt egy pocsolyába. Szitkozódva, de továbbra is követte a rablót. Térdig érő fekete csizmája nyomokat hagyott maga után. – Gyerünk, nagylány! Csak ennyire vagy képes? Hahó! Ki az iskola legjobb futója? Öcsém, miért mindig én? – bíztatta magát Temari, majd nagyobb sebességre kapcsolt. – Ó, hogy szakadna rám az ég!
**
Deidara a fejét fogta. Néha fel-felnézett, majd újra a talajt kezdte pásztázni tekintetével. Karjait keresztbe fonta, és türelmesen várta, hogy Sasori végre leálljon. Barátja van egy órája kergetett már egy hülye kutyát, aki elcsórta a pulóverét – ki tudja, miért.
- Haver, fogd már meg azt a rohadt dögöt! – kiáltotta idegesen. Sasori megtorpant. Csodálkozva nézett barátjára.
- Szia Kankuro! – lengette meg a karját, azzal tovább futott. Deidara oldalra nézett. Csakugyan ott állt mellette Kankuro, kezében egy nagy csomag popcornnal. Vígan majszolgatta, de most a szeme sarkából Deidarára nézett.
- Mi van? – kérdezte teli szájjal, mire Dei fejbe vágta őt.
- Te idióta! – jegyezte meg szánakozva. Egyszerűen odasétált Sasorihoz, a kutyát megragadta a farkánál fogva, kiszedte a szája közül a pulóvert, és odaadta Sasorinak. – Mehetünk már végre? – kiáltotta idegesen. Sasori némán bólintott.
- Majd ideküldünk valakit, hogy kaparja fel Kankurot! – vont vállat nyugodtan, és elsétáltak.
**
Sakura arcán könnyek folytak végig. Hátát a ház falának támasztotta, és kézfejével letörölte a könnyeket.
- Ostoba vagyok – suttogta, és fejét lehajtotta. – Annyi bűnt követtem el az életben. Minek is jöttem vissza? – kérdezte halkan magától. – Hát persze. Tudom, miért – sóhajtott, és felnézett a holdra. – Miattad – válaszolta meg saját kérdését, és kezeit keresztbe fonta. – De ugyan mi értelme volt, mondd? Túl… nehéz lett az életem ahhoz, hogy újra önmagam lehessek.
Érezte, hogy a zsebében lévő telefonja rezeg, de nem foglalkozott vele. Szemét továbbra se vette le a holdról. Úgy érezte, becsapta magát. Mintha hiányozna egy része. Az, ami régen megvolt.
- Tényleg felnőttem volna? Ennyire elveszítettem volna az uralmat az eszem és a szívem felett?
Megrázta a fejét, és ellökte magát a faltól. Jobbra fordult, de rövid sikoly hagyta el a száját. Rémülten nézett a barna szempárba.
- A frászt hozod rám! – sziszegte, és kikerülte a fiút.
- Komolyan gondoltad, amit mondtál? – kérdezte halkan. Sakura megtorpant. Hátranézett. Szemei félelmet és egyben fagyosságot tükröztek.
- Ez nem rád tartozik, érted, Sasori? Semmi közöd hozzá – válaszolta rezzenéstelen arccal, és visszafordult.
- De barátok vagyunk.
Sakura érezte, hogy meleg ujjak érintik hűvös bőrét. Megremegett.
- Fogalmad sincs róla, mit éltem át. Fogalmad… sincs – suttogta szomorúan, és kitépte a kezét a fiú kezéből. Lassan megfordult, és újra szembenézett Sasorival. Szemeiben könnyek ültek. – Miért akarod, hogy másnak lássam magam, mint aki vagyok? Egy szemérmetlen kis kurva vagyok, tudd meg, Sasori! Egyáltalán nem érdekelt, mit hagyok itt magam után, nem érdekelt, mi lesz a tetteim következménye! Jól tudtam, hogy számítanak rám!
- Ez nem i…
- Ne mond, hogy nem igaz! Itachi megcsalta Inot! Én pedig cserben hagytam Sasukét.
Sasori döbbenten nézett a lányra. Hát ezért viselkedett barátja olyan furcsán, mikor megtudta, hogy Sakura újra a városban van.
- Te lefeküdtél Itachival – suttogta halkan. Sakura lehunyta szemeid, de könnyei még így is kicsordultak.
- Százszor megbántam már – mondta bánatosan. – De már megtörtént, változtatni nem tudok rajta – nyitotta fel újra szemeit.
- Sakura, én ezért nem haragszom rád – rázta meg a fejét Sasori. – Viszont erről Sasukénak is tudnia kell.
- Még nem – jelentette ki magabiztosan a lány. – Túl korai lenne.
**
Hinata mosolyogva ült a kanapén, és nézett rá egy ugyancsak mosolygó lányra, kinek tejfölszőke haja és jégkék tekintete volt. Ő Naruto unokatestvére, Asuka volt.
- Nem mondod – nevetett Hinata. – Tényleg?
- Tényleg – bólintott rá Asuka. – Utána le is esett a szekrény tetejéről!
Hinata elvigyorodott. Ekkor csengettek, így az ajtóhoz sétált. Mikor kinyitotta, csodálkozva nézett a fiúra.
- Kiba? – suttogta döbbenten.
**
Temari kifulladva dőlt egy ház falának a térdeire támaszkodva.
- Francba – sziszegte, és kiegyenesedett. – Ezt már cseszhetem – morogta, és zsebre vágva kezeit, már indult volna, de egy hang megállította. Szorosan a ház falához lapult, és kinézett mögüle. Szemei elkerekedtek. Ino és Shikamaru ültek egy padon. Ino kezét a fiú kezére tette, és mosolygott. Shikamaru halványan ugyan, de visszamosolygott.
- Szerintem te egy nagyon kedves fiú vagy – mondta halkan Ino, és elpirult.
- Kellemetlen, de… régóta nem volt ilyen jó beszélgetőtársam – mosolyodott el szélesebben a fiú, és fejét az ég felé fordította. – Szépek a csillagok, nem?
- Azt hittem, csak a felhőket szereted – jegyezte meg bátortalanul Ino.
- A csillagoknak több a mondanivalójuk, még akkor is, ha nem tudod megfejteni, mit is jelent ez pontosan – magyarázta Shikamaru, és kezét kihúzta a lány keze alól. – Most mennem kell, később találkozunk. Szia – köszönt el, és felállt, de Ino hangjára megtorpant.
- Várj! – pattant fel a lány is. Megfordította a fiút, egy puszit nyomott az arcára, majd elfutott. Shikamaru döbbenten meredt maga elé. Temari szomorúan pillantott a földre. Tehát ő nem hiányzik a fiúnak. Sőt! Shikamaru tökéletesen megvan nélküle is. Temari megfordult, hátát ismét a falnak vetette, majd lecsúszott a földre. Térdeit felhúzta, és karjait rájuk helyezte. Bánatosan nézett fel a holdra.
- Miért mindig az én életem a legbonyolultabb? – suttogta, és fejét is ráhajtotta a térdére.
**
Itachi kiitta az összes kávét a csészéből, és a pénz az asztalra dobta. Öccse türelmetlenül nézett rá.
- Feszült vagy – állapította meg komoran. Itachi vállat vont. Nem szívesen akart beszélni Sasukével. Naruto, aki a két Uchiha között ült, értetlenül fürkészte őket.
- Itt komoly gondok uralkodnak – bólogatott nagyokat okosan, és keresztbefont karokkal hátradőlt.
- Fogd be, Naruto – vetette oda neki Sasuke. Naruto sértődötten kinyújtotta rá a nyelvét, és konokul maga elé meredt. – Ki vele, mi a bajod! – követelte a fiú, de bátyját ez nem hatotta meg. – Engem nem tudsz átverni!
- Hagyj békén! A gondom egyedül csak rám és az érintettekre tartozik! Neked semmi közöd ahhoz, mi történik velem! – rivallt rá öccsére Itachi.
- Érzem a testvéri szeretetet – fintorodott el gúnyosan Sasuke.
- Hahó, én is itt vagyok! – szólt közbe Neji, akit látszólag senki nem vett észre. Ő is a két fiú között ült, Narutoval szemben.
- Jó tudni – vigyorodott el a szőke srác. Neji már épp emelte volna az öklét, de Sasuke lefogta a karját. Még mindig bátyját nézte, aki viszonozta a gyilkoló pillantást.
- Jól van, mehetünk már, vagy még egy óráig szemeztek itt, hátha fellobban valami szeretet kettőtök között?! – állt fel gúnyos mosollyal az arcán Naruto. A két fekete szempár mást rá ugrott, és ha szemmel lehetne ölni, Narutot már temethetnénk. – Oké, tehát maradunk – ült vissza a helyére sóhajtva a fiú.
- Már megint az Akatsuki, igaz? – sziszegte ingerülten Sasuke. Itachinak a szeme se rebbent.
- Mondtam már, semmi közöd hozzá! – válaszolta hidegen.
- Az öcséd vagyok!
- És ez engem miért érdekelne? A magánéletem rám tartozik. És ha az Akatsukiról van szó? És ha másról? Te csak az én idegesítő öcsém vagy, aki nem képes felfogni, hogy már rég nem vagyunk gyerekek! – mondta emelt hangon Itachi, és felállt. Még egy utolsó, lesújtó pillantást vetett a társaságra, majd elviharzott.
- Ez aztán hamar felkapja a vizet – jegyezte meg halkan Naruto. Neji egyetértően bólintott. – Na és mi a helyzet, Tenten még mindig „programokat” talál ki neked? – vetett fel egy új témát, hogy oldja a feszültséget, de Sasuke még így is csak maga elé meredt.
- Igen, de…
- Valami baj van? – kérdezte meghökkenve Naruto. Neji sóhajtott egy nagyot.
- Tenten terhes!
- HOGY MIII???
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
