Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

 

I swear I can't take things like this. It's just too perfect and cute and sweet and awww and omg there's too many feels.:

 
Menü
 
Vigyázz... Kész... Kincskeresés! by:Chantal27
Vigyázz... Kész... Kincskeresés! by:Chantal27 : 27/2. fejezet

27/2. fejezet

Chantal27  2012.05.30. 10:20



Naruto

Egész napos földön fetrengés, porolás, vésés, meg mittomén mi után semmi! Pedig azt hittem, gyorsan megtaláljuk a La muerte hogyishívjákot, csak tudnám, miért adtak neki ilyen bonyolult nevet… 
Viszont annyira boldog vagyok! Úgy látszik, én is tetszem Hinata-channak, és egyre jobban beilleszkedik, aminek nagyon örülök. 
Bár valamit nagyon furcsállok. A sírban a Hyuuga lány többször rajtafelejtette a szemét Temén, aki ha viszonozta a pillantást, nagyon furán bámult rá. Ráadásul az a megjegyzése a drágámnak, hogy Sasuke tudna beszélni…
Baljós sejtelem kezd körvonalazódni bennem, azt hiszem, jobb, ha ezt még vacsora után megbeszélem Hinata-channal, mert aggódok. 
A vacsora megint csak marcipán, gyümölcsök és csicsa, ami még mindig nagyon finom, de most elég lesz egy pohárral is. Este rendesen felöntöttem a garatra, csoda, hogy nem rókáztam és még szerencse, hogy Cukorróka (mert a kedvesem olyan édes és a kedvenc állatom a róka) itt volt. Akkor meséltem neki a gyerekkoromról, meg vicces gimis élményekről, és ő is mondott egy-két szót, milyen volt az élet Orochimarunál… 
Elég durva kiképzést kaptak Nejivel mindketten már kiskoruktól kezdve, ő csak öt éves volt, mikor az a kígyó magához vette őket. Elmondta, hogy annak a gonosz kígyónak a világon mindenhol rejtett föld alatti bunkerjai vannak és olyan modern felszerelése, hogy a hauriknak nincs sok esélyük. De a mai nap csalódása ellenére is úgy érzem, meg fognak menekülni. És ha még egyszer visszajövünk ide, megmutatom nekik, hogy nem a marcipán a legkirályabb kaja a világon, hanem a ramen! 
Az meg hihetetlen, hogy Sasuke koma végre lépett, ráadásul mindenki előtt! Nem gondoltam volna soha, mindig utálta, ha mások nézik őt.
Elmosolyodok. Teme végre belátta, hogy szereti Sakura-chant, valószínűleg még jobban, mint én azt gondolom. Feltételezem, már mindenféle pózban elképzelte… 
És jó dolog a főnököt is ilyen boldognak látni. Amíg azzal a szemét Nejivel volt, addig sosem volt ilyen, még az elején sem. És kevésnek sem lehet mondani az együttöltött időt, hisz bár még csak egy jó hónapja ismerik egymást, éjjel-nappal együtt voltak. Én se akarom elsietni a dolgot Hinata-channal, annál sokkal fontosabb nekem.
De most együnk! 
Már egészen besötétedett, mikor befejezzük a vacsit, Sakura-chan Temével pedig átmegy a saját szobájukba. Egek, még jó hogy van ajtó, remélem, nem lesznek azért túl hangosak, hihi!
Én pedig odafordulok Hinata-chanhoz, hogy megbeszéljem vele aggodalmamat. 
- Öhm, Hinata-chan… esetleg ismerted Sasuke-temét korábbról? – kockáztatom meg a kérdést, mire meglepetten, tágra nyílt szemmel kapja fel a fejét. Mintha kicsit félne, de asszem, csak képzelődök. 
- Sasuke-sant? Nem… nem hinném, hogy valaha találkoztam vele – válaszolja (velem beszélve már nem dadog), de közben lesüti a szempilláit, így nem láthatom azt a két szép levendula szemét. 
- Szóval nem az ex-pasid? Akkor miért bámultad ma annyira? – kérdezem sértett, féltékeny hangon, nem az első eset lenne, hogy aki tetszik, inkább az Uchihát választaná. 
- Mi? Jaj, dehogyis, Naruto-kun. Én… én nem is néztem rá… biztos csak azt láttad, ahogy elbambultam, és véletlen pont ő volt ott – magyarázkodik még mindig félrenézve, a hangja a végére erősen megremeg. 
- Hinata-chan, én bízok benned, de… ugye nem titkolsz semmit? – húzom össze a szemöldököm, mire kirázza a hideg, majd rám mosolyog. 
- Dehogyis, Naruto-kun… semmit – mondja, de mosolya hamisnak tűnik, és mintha félne. Attól tartok, mégiscsak rejteget valamit.
Magamhoz vonom, mire kissé megnyugszik. Majd ha el akarja mondani, akkor elárulja. Talán majd Sasukét is megkérdezem, hisz tudom, hogy ő is titkol valamit, és ez az egész ügy egyre inkább bűzlik… 

Sasuke

Vacsora után (kezd elegem lenni a marcipánból, utálom az édességet) átvonulunk Sakurával a mi szobánkba. A vágy éget, de türtőztetem magam. Ő megy előttem, majd hirtelen megtorpan. Aztán felém fordul, és még pislogni sincs időm, mikor már a derekam köré fonja lábait, ajkát pedig az enyéimre tapasztja. Kéjes bizsergés fut végig rajtam, majd megragadom egyik kezemmel a fenekét, a másikkal a hátát tartom, és szenvedélyesen viszonzom a csókot. Észre sem veszem, és az ágyon kötünk ki. Egyre csak csókolom, miközben szikrázik körülöttünk a levegő, a kezem becsúszik az apró top alá, hogy vándorútra induljon felfelé…
- Sasuke… én… én még nem állok készen erre… - tolja el a kezem gyengéden, mire én sóhajtok és kissé keserűen elmosolyodok. 
- Tudom… - nézek a szemébe, majd emberfeletti erővel megmerevítem magam, és a gondolat, hogy azzal, hogy leállítom magam, neki teszek jót, elég erőt ad. 
Egy darabig csöndben bámuljuk egymást, úgy, mint még soha, mert most végre egyikünk sem rejti el az érzéseit. Még én sem. Aztán újra megcsókolom lágyan, édes ajkának érintése kellemesen bizserget, de ez most nem annyira a vágyat, hanem az összetartozás érzését erősíti bennem. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de mindennél fontosabbá vált számomra. Végül Sakura töri meg a csendet. 
- Miért? – kérdezi halkan.
- Hmm?
- Miért én? Azt hittem, idegesítelek – mondja csendesen, szemében millió kérdést látok. 
- Még most is idegesítesz – kezdem jegesen, mire megrémül, aztán elvigyorodok. – Mert egyszerűen az őrületbe kergetsz – válaszolom, aztán komolyabb hangnemre váltok. – Te vagy az egyetlen, akit komolyan érdekel, ki vagyok… te figyelsz rám… és ez idegesítő érzés, mert ilyen még sosem volt – felelek őszintén, és engem is meglep szavaim igazsága. 
- Majd hozzászoksz – mosolyog rám, amit viszonzok. 
- Igen… először azt hittem, te is csak egy vagy a sok közül…
- Pedig már első alkalommal is igazán levettelek a lábadról – kuncog, én pedig szélesen elmosolyodok
- Az biztos, főleg a vörös csipkés bugyid tetszett – vigyorgok rá pimaszul, és még most is képes a gondolatra elpirulni, miután már kétszer láttam meztelenül. 
- Micsoda?! Mikor láttad? – néz rám, mire felnevetek.
- Mikor felálltál, drága – húzogatom a szemöldököm, mire elneveti magát, aztán egy ideig csendben fekszünk. - Akkor nem gondoltam volna, hogy még egyszer találkozni fogok azzal a szerencsétlen kiscsajjal – nevetek, mire gyengéden a karomba bokszol és kinyújtja a nyelvét. 
Egy darabig csak a másik légzését hallgatjuk, aztán megtöröm a csendet, el akarom neki mondani, hogy ő nem egy szerencsétlen kiscsaj, hanem egy okos, érett nő.
- Te vagy az első, akinek igazán vannak elvei… akinek van személyisége… aki törődik másokkal és a világgal… mennyire mások vagyunk – súgom csak úgy magamnak a végét, de meghallja. 
- Annyira talán mégsem. Csak a bátyádon akarsz segíteni… az életedet kockáztatod érte – mondja, miközben félresöpör az arcomból egy szemembe hulló tincset. Kissé megborzongok. – Szerintem, amíg valaki képes így szeretni valakit, addig valóban ember… egy jó ember. És még ha meg is szűnik a mellkasunkban a szívünk dobogása, a szeretet örök. Sasuke, te jó ember vagy - magyarázza biztatóan, nekem meg tágra nyílik a szemem, Sosem hittem volna, hogy ilyet gondol rólam. – Nagyon szereted Itachit, ugye? 
- Hisz a bátyám… - felelem, és bár egy kicsit még mindig sokkolva vagyok attól, amit az előbb mondott, most eszembe jut, hogy én gyakorlatilag Sakura ellen dolgozok… Ha megtudja, egy világ dől benne össze… még hogy jó ember… 
- Szeretlek, Sasuke… - mondja végül egy ásítás közben, én pedig megrándulok. Nem tudhatja meg… 
- Köszönöm… - válaszolom, mire a mellkasomra hajtja a fejét, gyengéden átkarol, majd szinte rögtön el is alszik. 
Úgy kell csinálnom, hogy ne tudja meg…

Éjszaka, miután elalszunk – s bár boldog vagyok, mégis kínzó kérdések kísértenek, mielőtt álomba merülök – furcsa álmok gyötörnek. Naruto megjegyzése miatt Davy Jonesról álmodok, hogy a dzsungelben áll egy vödör vízben, aztán egyszer csak elvigyorodik, majd a mellkasához nyúl és kitépi a szívét, de a szíve helyén a La muerte de la Rosa van. Rátekeri csápos kezét és egy szempillantás alatt összeroppantja, majd elindul felém, de ekkor átváltozik Sakurává, aki susogó hangon ismételgeti: „… mellkasunkban a szívünk… mellkasunkban a szívünk…”
Lihegve ébredek fel hajnalban, tágra nyílt szemekkel bámulok magam elé és átjár az az érzés, mikor rájössz valamire, anélkül, hogy tudatosan gondolkoznál rajta, mintha a tudatalattid azóta a problémával foglalkozna, mióta hallotta. Hiszen olyan egyértelmű. 
A mellettem fekvő Sakurára pillantok, akinek rózsaszín haján megcsillan az ablaknyíláson beáramló holdfény. Amint rá tekintek, újra eltölt a boldogság érzése, de szinte rögtön társul mellé az aggodalom is. Nem tudhat róla… Most van lehetőségem megtalálni… 
Gyorsan felkapok magamra egy nadrágot, majd egy pillanat alatt kint is állok az éjszakában. Egy teremtett lelket se látni, ami nem csoda, így hajnali négy felé (a vízeséses kaland óta nem volt rémálmom), így észrevétlen tudok maradni. 
Gyorsan haladok, így néhány perc alatt elérem azt a bokrot. Félrehúzom én magam, és szerencsém van, az őr hortyog. Csendesen lelopakodok mellette, a fáklyát elveszem mellőle, majd elindulok. Még szerencse, hogy megjegyeztem, mikor miket kell megnyomni. 
Öt perc alatt leérek a folyosóra, az ajtó mögül fényt látok kiszűrődni. 
Kopogtatok három rövidet és két hosszút. Az ajtó készségesen kinyílik, és egy értetlen, álmos fej bukkan fel mögüle. 
- Megbeszéltük, hogy még átvizsgáljuk a helyet, minél hamarabb, mielőtt jönne az ellenség – rögtönözök gyorsan, az őr pedig elég fáradt, hogy kérdés nélkül higgyen nekem. – Jobban tudnék koncentrálni, ha egyedül lehetnék bent – jegyzem meg, mire az bólint és komótosan kisétál.
Amint becsukódik mögötte az ajtó, a sírhoz rohanok. Megint megrázom a fejem, nem tudom, hogy nem jöttem rá hamarabb. Nem tudom, hogy nem jöttek rá évezredek alatt. 
A kezemmel megfogom a megmaradt pólyát a halott mellkasán és félrehúzom. Elfintorítom az arcom a hirtelen megcsapó bűz és foszladozó hús látványa miatt, de most nem finomkodhatok. A kezemmel benyúlok a mellkasába, a hús és a csontok könnyen engednek a kezemnek. Hirtelen hideget és laposat érintek. Megragadom és kihúzom. 
A kő a lámpa fényében vérvörösen ragyog, szikrái millió irányba szétszóródnak. Nyelek egyet. 
Megvan. Megtaláltam a La muerte de la Rosát.
Egy darabig csak bámulom, képtelen vagyok felfogni, hogy tényleg sikerült. Aztán behunyom a szemem, sóhajtok egyet, és érzem, hogy újra tudok rendesen gondolkozni. 
Egy perc után döntök. Nem mutatom meg senkinek, hanem mielőtt Orochimaruék támadnak (valahogy megpróbálom elérni Nejit a fülemen lévő adóvevőn keresztül), kicsempészem és odaadom nekik. 
Zseb híján a nadrág korcába dugom a követ, hogy kívülről ne látszódjon. Még egy darabig mászkálok össze-vissza, majd mikor úgy érzem, már elég ideig voltam bent, dobogó szívvel kinyitom az ajtót és elmegyek az őr mellett, aki el is aludt. 
Gyorsan végigrohanok a folyosón, a kincses kamrába, onnan fel, elosonok a hauri mellett és csendesen kimászok a bokron. De kint már várnak rám…
- Naruto?

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
HTML szerkesztő
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 
Pontos idő
 

 

 

Kattints a képre a Főoldalra jutáshoz

 

 

 

 
CHAT
Név:

Üzenet:
0 / 250
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Szavazás
Értékeld a munkánkat!
Milyennek tartod az oldalt?

Nagyon szeretem!
Tetszik
Egész jó
Fejlesztésre szorul
Nem tetszik
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Számláló
Indulás: 2010-05-31
 

Hallod, ahogy susognak a levelek? A kopasz, téli fák szellemlevelei. Élet közeleg halk sóhajban.
Berill


* Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. * Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. * Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. *    *****    Elindult a Játék határok nélkül rajongói oldal! Ha te is szeretted a '90-es évek népszerû mûsorát, nézz be ide!    *****    Megjelent a Nintendo Switch 2 és a Mario Kart World! Ennek örömére megújítottam a Hungarian Super Mario Fan Club oldalt.    *****    Homlokzati hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    A PlayStation 3 átmeneti fiaskója után a PlayStation 4 ismét sikersztori volt. Ha kíváncsi vagy a történetére, katt ide!    *****    A Bakuten!! az egyik leginkább alulértékelt sportanime. Egyedi, mégis csodálatos alkotásról van szó. Itt olvashatsz róla    *****    A PlayStation 3-ra jelentõsen felborultak az erõviszonyok a konzolpiacon. Ha érdekel a PS3 története, akkor kattints ide    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran! Mese, mese, meskete - ha nem hiszed, nézz bele!    *****    Az Anya, ha mûvész - Beszélgetés Hernádi Judittal és lányával, Tarján Zsófival - 2025.05.08-án 18:00 -Corinthia Budapest    *****    ✨ Egy receptes gyûjtemény, ahol a lélek is helyet kapott – ismerd meg a „Megóvlak” címû írást!    *****    Hímes tojás, nyuszipár, téged vár a Mesetár! Kukkants be hozzánk!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.