3. fejezet
Dorica1995 2012.05.31. 10:15
Visszacsókoltam Sasukénak, aki nem a barátom volt. Sőt, még csak az álbarátom sem. Annyira zavarban voltam, hogy megszólalni sem tudtam, miközben ő csak mosolygott rám, majd látva az arckifejezésemet, az arcát a kormánynak támasztotta. Aztán újabb percek teltek el, ami csak azzal telt el, hogy bámultunk ki az autó ablakán.
- Sajnálom, tudom, hogy hülyeséget tettem- fakadt ki. - Minden az én hibám, neked barátod van és boldog vagy vele, mi pedig még csak nem is ismerjük egymást.
- Az én hibám is, mert én sem ellenkeztem…
- Csak egyszerűen annyira vonzónak talállak az elejétől kezdve, hogy azt nem tudom elmondani. Gyönyörű vagy. Sajnálom, sajnálom, sajnálom.
- Tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna, rendben? – mondtam, miközben már suttogtam a mondat végét.
- Persze, ez természetes. Remélem, hogy megtudsz nekem bocsájtani, Sakura.
- Megtudok, de egyelőre magamnak kell – vallottam be. – Ez titok, értetted? Bajba sodornál, ha ez kitudódna.
- Evidens. Azért eljössz hétvégén? – mosolygott rám. Látszott rajta, hogy nagyon szerencsétlenül érzi magát. De közel sem volt ahhoz, hogy én hogyan voltam.
- Nem tudom, Sasuke, nem tudom – ráztam meg a fejemet. – De köszönöm a fuvart. Holnap találkozunk!
- Szia, Sakura.
Nagy levegőt vettem és kiszálltam a kocsijából. Idegesen lépkedtem fel a járdánkra, majd néhány lépcsőfokkal később a kulcsomat kezdtem keresni a bejárati ajtónk előtt. Fél füllel hallottam, ahogy Sasuke autója újra beindul, majd elhagyja az utcát. Pár perc múlva már a konyhában álltam, még mindig a kinti ruhámban, egy kis vacsorát dobtam össze magamnak, majd felvonultam az emeletre a szobámba. Estre hét óra van, szépen elrepült az idő nap közben. Anyáék, ha jól tudom egy barátjukhoz mentek át vacsorázni, valami üzleti dolog miatt. Szóval egyedül maradok estére, ráadásul senkinek sem mondhatom el ezt az egészet…
A titoktartásom teljesen addig maradt meg, amíg nem voltam annyira ki, hogy fürdés után, felcsatolt hajjal, egy köntösben leültem az ágyamra és tárcsáztam Temari telefonszámát. Remélem, hogy még nem alszik este tízkor. Nem bírtam várni holnapig, addig megemésztene ez a dolog. Tudom, hogy ő csak örülni fog ennek, mivel az elejétől kezdve össze akart minket hozni. Tudom, hogy ő annyira boldog lesz, hogy nem is lát a megcsalás probléma mögé.
Ez megcsalás? Jézusom, venné már fel a telefont…
- Igen? – szólt bele.
- Sakura vagyok, zavarlak? Irtó fontos lenne. De nem biztos, hogy telefontéma, át tudsz jönni? Vagy én átmehetek?
- Inkább gyere te, most szaladtam ki a telefon csörgésére a kádból – mondta.
- Ne haragudj, de hidd el, hogy érdekes a mondandóm.
- Gyere, úgy húsz perc múlva itt vagy? – gondolkozott el.
- Sietek.
- Rendben, szia!
- Szia – mondtam, majd letettem.
Gyorsan felöltöztem, haraptam valamit a konyhában, majd mentem is a kocsimhoz, hogy még időben ott lehessek Temarinál. Már számtalanszor voltam nála, de most annyira ideges voltam, hogy majdnem rossz irányba fordultam az egyik kereszteződésnél. Ilyenkor utálhatnak a vezetők. Szerencsére gyorsan odaértem, majd leparkoltam a hoz mellé és siettem az ajtóhoz. A csengetésemet Temari öccse vette észre, aki két puszival köszöntött, majd felengedett a nővéréhez. Kettőt kopogtam, mielőtt beléptem volna, majd benyitottam. Temari az ágyában ült és egy ujságot olvasott, amikor beléptem.
- Ülj le és mesélj!
- Szóval délután találkoztam Rennel, aztán egy teázóba mentünk a plázában – kezdtem. – Persze ott megjelent Sasuke és a bátyja, de semmi sem történt addig, amíg nem ment ki Ren pár percre és nem hívtak magukhoz. Szóval odamentem és megismerkedtem a bátyjával is, itt még semmi sem történt. Hívtak a hétvégére, meg próbáltak marasztalni, aztán Ren közölte, hogy el kell mennie, szóval én is leléptem.
- Hol következik majd az izgi rész? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mindjárt, várj.
- Jó, mondjad tovább!
- Szóval egyedül voltam, aztán hazaindultam gyalog. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Aztán megállt mellettem Sasuke kocsival és felvett, aztán elvitt haza. Utána megcsókolt a kocsiban – hadartam.
- Ó – vigyorgott. – Milyen volt?
- El nem tudom mondani – sóhajtottam. – Jó, nagyon jó. Tudod, hogy mióta nem csókolóztam úgy valakivel, hogy azt élveztem is?!
- Most már érted, hogy miről beszélek mindig neked?
- Mindig is értettem – néztem rá rosszallóan. – Csak már elszoktam az ilyen igazi, valóságos dolgoktól.
- Örülök, hogy megtaláltátok egymást, de vajon lesz folytatása ennek?
- Arra kértem, hogy tartsa titokban és felejtsük el az egészet – vallottam be zavartan.
- Ez most komoly? – mászott bele mérgesen az arcomba. – Megcsókolt álmaid férfija, aki ráadásul nem is nézhetne ki jobban, meg nem is lehetne tökéletesebb, de te elküldted a francba?
- Egyáltalán nem küldtem el sehova – tettem karba a kezemet. – Ez megcsalás.
- JA! Megcsalsz egy szerződést, ki érdekel? Nem az arab országokban élünk, hogy bárkit is eszközként lehessen használni! Lásd már be!
- Belátom - emeltem fel én is a hangomat.
- Ne öljétek már meg egymást – üvöltött be az ajtó túlsó feléről Gaara.
- Ne haragudj, csak zavar, hogy hagyod ezt az egészet – vakargatta a tarkóját. – Lásd be, hogy tenned kell valamit, ez így nem pálya.
- Tudom, de mégis, hogy mondhatnám ezt el a szüleimnek? Nem vagyok velük túl jóban…
- Egyszerűen csak mondd meg, hogy ez van. Nem erőltethetnek rád semmit, de ha mégis, más eszközökhöz kell folyamodni.
- Mint például? – húztam fel a szemöldökömet.
- Mondd meg nekik, hogy szólsz a médiának erről az egészről. Főleg, hogy ez konkrétan szerződéses titok, amit te megszeghetsz, csak például én nem. Meg ilyenek. Na?
- Ez egy remek ötlet – vigyorogtam.
- Mondtam – dőlt hátra az ágyában.
- Ezt holnap reggel megmondom nekik, hogy hadd gondolkodhassanak a dolgon délutánig. Jaj, Temari, annyira örülök, hogy segítesz nekem – öleltem meg.
- Ez a dolgom. Amúgy mondott még valamit? – kérdezte.
- Azt, hogy nagyon vonzónak talál már azóta, hogy megismerkedtünk, meg nem bírt magával.
- Jaj, ez édes. Talán még nem rontottad el annyira, hogy teljesen leszálljon rólad – gondolkodott el.
- Remélem.
- Biztos – mosolygott rám.
- Na, akkor nem is zavarnék tovább – néztem rá a telefonom képernyőjére. – Későre jár.
- Holnap találkozunk.
Szépen kisétáltam a szobájából, elköszöntem néhány családtagtól, akiket láttam, aztán beültem a kocsiba és hazakocsikáztam. Jóval nyugodtabb voltam most, viszont miután hazaértem, még felhívtam Rent, hogy előre közöljem vele a hírt.
- Sakura, kissé késő van – vette fel.
- Ne haragudj, de fontos. Döntést hoztam.
- Mondjad.
- Vessünk véget ennek a színjátéknak. Szakítsunk, elegem van.
- Szóval találtál valakit? – nevetett halkan.
- Igen – sóhajtottam. – Vagyis talán, még nem biztos. Sajnálom, de ez már nekem unalmas. Rendes kapcsolatot szeretnék!
- Nekem is. Elég gáz, hogy titokban kell szexelnem csajokkal, miközben téged is simán megfektetnélek – mondta. – Csak hát az egyezségünk. – Lelki szemeim előtt láttam, ahogy kajánul vigyorog.
- Ó – vigyorogtam én is. – Édes vagy, hogy nem próbálkoztál be.
- Ez természetes.
- Kár, hogy ilyen körülmények között találkoztunk.
- De attól még jóban leszünk, igaz? – kérdezte.
- Persze. Holnap reggel hozakodok vele elő, délutánra szerintem ne tervezz semmit. Biztos összeültetnek minket.
- Az tuti. Amúgy örülök, hogy végre a sarkadra álltál. Már régóta nem vagy a „régi”.
- Nekem csak most esett le – mondtam. – Na, csak ennyit szerettem volna. Akkor holnap biztos találkozunk.
- Persze. Már csak a médiára vagyok kíváncsi.
- Arra én is – sóhajtottam. – Szia.
- Szia.
Megfektetne? Ez komoly? Mondjuk vicces a helyzet, de örülök, hogy nem veszi zokon a dolgot.
Olyan szép reggelre ébredtem, hogy szinte repkedtem a fürdőszoba és a szobám között. Magamra kaptam egy világoskék farmert, egy fehér magas sarkút és egy fehér inget. Valahogy így fogok ma kinézni... Pár percig még forogtam a tükör előtt, majd megkerestem a táskámat, a kulcsaimat és lesétáltam a konyhába. Szerencsémre mindkét szülőm itt volt.
- Mondanom kell valamit, nem ér rá később – álltam meg előttük.
- Mondjad.
- A mai napon szakítok Rennel – mondtam. – Nem érdekel az egyezség, nem fogok ebben a kamu párkapcsolatban élni többet.
- De ez a kötelességed – szólalt meg apa.
- Nem érdekel a kötelességem. Az a kötelességem tizennyolc évesen, hogy vigyázzak magamra és tanuljak. Most mindkettőt csiszolom.
- Együtt maradsz Rennel és kész!
- Apa. Úgy három percembe telik, hogy elmeséljem az egészet egy újságírónak. Ráadásul van vagy három példányom a titoktartási szerződésről. Épp, hogy tizennyolc vagyok, nem erőszakolhattok rám semmit.
- Igaza van – mondta anya.
- Még szép. Szóval, apa, hogy döntesz?
- Nem a zsarolásod miatt, de igazat adok neked. Már nem érdekes senkinek sem a kapcsolatotok, így semmi értelme. Sajnálom, hogy felhasználtalak – motyogott.
- Remek, délutánra hívjatok össze egy találkozót Ren szüleivel. Neki már szóltam, de még hivatalosan is szakítanunk kell egymással.
- Az ugye ráér majd holnap? – kérdezett rá anya.
- Igen, persze. Viszont most rohanok suliba, sziasztok!
- Szia – köszöntek utánam, majd másról kezdtek beszélni.
A boldogságomat már semmi sem tudta elrontani, szóval fütyörészve és ordítva a kedvenc számomat mentem a suliba. Szépen leparkoltam a parkolóban, majd a bejáratnál elért a végzetem.
- Jó reggelt – köszönt rám Sasuke, majd beengedett maga előtt az ajtón.
- Neked is.
- Milyen óránk lesz?
- Fizika, a háromszázkilencesben.
- Köszi – mondta, majd továbbsétált a folyosón.
Most akkor ennyire le vagyok szarva? Jó.
- Szia – köszöntött Temari. Valahogy nem vettem észre, hogy elém állt.
- Jaj, szia. Ne haragudj, csak elgondolkoztam.
- Na, hogy ment a reggeled? – kérdezte azonnal, miközben elindultunk a terem felé, ahol kezdődik az első óránk.
- Remekül! Tegnap este még felhívtam Rent, hogy közöljem vele és nem különösebben zavarta. Tök jól reagált. Reggel meg apám meg szabadkozott, de feldobtam a médiát és anyám segítségével rábólintott. Holnap már nyilvánosság elé is állunk.
- Ó, ez tényleg király – örvendezett. Épp leültünk az asztalunkhoz, amikor találkozott Sasuke tekintetével az enyém.
- Bármi más? – zökkentett vissza.
- Hm, ennyi. Nem tudom, hogy mitévő legyek vele kapcsolatban – sóhajtottam.
- Beszélj vele.
- Tuti, hogy nem.
- Akkor ingereld addig, amíg nem támad le.
- Ez komoly? – kérdeztem el nevetni.
- Igen. Játszadozz vele.
- Hát, te hülye vagy!
- Próbáld meg, hidd el, erre harapnak a pasik – vigyorgott rám Temari.
Az óra, valamint a nap hátralevő nagy része egész normálisan telt, mintha mi sem történt volna az elmúlt egy napban. Temari is alábbhagyott a piszkálásommal, szerencsére. Épp a parkolóban álldogáltunk, az ebédidő most vette kezdetét és indultunk a szokásos éttermünkbe. Titokban frusztrált voltam, hogy Sasuke ott lesz. Mert ott lesz, ez biztos.
Úgy döntöttem, hogy még nem szeretnék foglalkozni vele. Később ráérek majd erre, először elintézem a ma délutáni megbeszélést, aztán a holnap délutáni sajtózást. Az elég kemény lesz. Most egy kicsit hagyom, hogy hadd sodródjak az árral, aztán amint minden a helyén lesz, szépen visszatér minden a régi kerékvágásba. Aztán ha minden jól megy, talán még Sasukéval is kialakulhat valami, aminek nagyon örülnék és ez egyelőre nem eltitkolt vágyam.
|