Az emberek csak �gy �ml�ttek be az ajt�n, az �sszes oszt�lyt�rsunk itt volt. A h�zat pillanatok alatt beter�tett�k az emberek, szerintem m�sok is bej�ttek. In��k biztos �sszeszedtek k�ls�s�ket a v�rosb�l, vagy a t�borb�l. Mindenki letette a pi�j�t az asztalra, vagy kisebb csapatokba t�m�r�lve t�ncolni kezdt�nk a szoba k�zep�n, esetleg egy f�lrees� sarkon iszogatni kezdtek. A sr�cok hoztak hangsz�r�kat, amikb�l hangosan kezdt�nk hallgatni zen�t. Nem kellett sok id�, mire eg�sz j� hangulata lett mindenkinek, kiv�ve k�r�lbel�l nekem. Az est�m nagy r�sz�t kint t�lt�ttem a teraszon cigizve, �ltal�ban szerencs�re egyed�l, n�ha egy-egy r�szegebb forma pedig mell�m szeg�d�tt. �gy ment el legal�bb egy �s h�romnegyed �ra. Senki sem volt rajtam k�v�l teljesen j�zan, b�r, igaz, hogy �n sem, mert k�t doboz s�rt legur�tottam, de nem �rtott meg. Sz�pen elkezdtem oszlatni a t�meget, t�nyleg vagy negyvenen bent voltak. Elkezdtem Narut�val az embereket kiterelni a h�zb�l, �s szerencs�re egy kicsit j�zanabb volt, mint a t�bbiek. Egy �t-t�z percig viszont ez is eltartott, �gy nagyon siet�sen kellett mindenkinek mennie a tal�lkoz� fel�. K�zben hozz�nk csap�dott, a m�r kicsit j�zanabb Shikamaru �s Chouji is, �gy seg�tettek a t�rsas�got elvinni, szerencs�re csak n�h�ny utc�val arr�bb, az erd� fel�. De ez nem azaz erd� volt, ahol eddig k�t versenyt is megrendeztek, hanem, ami felvezetett a hegy fel�. A kis csapatunk viszont m�g nem volt jobban, pedig tartani kellett volna az �lc�t, hogy mi nem ittunk. A k�t tan�r vagy f�l �ra k�s�ssel meg�rkezett, m�r igen bes�t�tedett. Ez seg�tette a t�rsaim �lc�j�t. 
- J� est�t – k�sz�ntek, mire mindenki valami hasonl�t ny�g�tt ki. – Eln�z�st a k�s�s�rt, de sok�ig tartott elhelyezni a pontokat. 
- A l�nyeg, hogy itt vagyunk, �gy kezdj�k is el. Csendet szeretn�k. – �gy is t�rt�nt. - Ez egy �jszakai akad�lyverseny lesz, t�z helysz�nnel, azaz t�z k�ls�st avattunk be nektek, akikt�l pecs�tet kell k�rnetek. 
- De nem lesz ilyen k�nny� az eg�sz – szak�totta f�lbe Anko. – Kulcsokat kell keresnetek. Az arany pecs�thez az arany kulcs j�r. Mindenki eld�nti a p�rj�val, hogy milyen m�don gy�jti be �ket. Tilos elvenni m�st�l, de nem is aj�nlatos egy�bk�nt, mivel minden csapatnak lesz egy-egy kulcsa mindegyik pecs�thez. Itt csak az id�ben kell majd versengeni. 
- Gyertek, kaptok zsebl�mp�t �s t�sk�t. 
Sorba �lltunk kettes�vel, elvett�nk p�ronk�nt egy-egy t�sk�t �s zsebl�mp�t, majd be�lltunk a rajthoz. A nyolc csapat nyolcf�le „bej�rathoz” �llt, egym�st�l �tven-hatvan m�terre. Sasuke is el�g r�szeg volt, ahogy pr�b�lt k�t l�bon meg�llni, kev�s sikerrel, �gy az el�tt�nk l�v� f�ba kapaszkodott. Egy l�v�s hangj�ra kell majd elindulnunk. 
- H�, Sasuke! J�l vagy? – n�ztem r�, mivel egy kicsit f�ltettem. 
- Igen – v�laszolt kurt�n, majd vett egy nagy leveg�t. – J�l vagyok.
- Nincs h�nyingered? Sz�d�l�s? Ak�rmi?
- J�l b�rom a pi�t, szerencs�re nem szoktam h�nyni – mondta. – Aaa, nagyon sokat ittam! 
- Azt l�tom – mosolyodtam el. – Sz�ks�gtelen volt ez az eg�sz am�gy, de mindegy, most �gy kell neki�llnunk a versenynek…
- Nem kell morcosnak lenned, csak, mert te nem r�gt�l be – vigyorgott r�m.
- Ber�ghattam volna, de nem �reztem sz�ks�gesnek – s�hajtottam. Neked sem kellett volna, �gy most ezerszer nehezebb lesz, r�ad�sul v�rhatom majd a „kedves” megsz�lal�saidat, amiket, persze majd az italnak tudhatunk be. Sz�p lesz… 
R�n�ztem az �r�mra, ami f�ltizenegyet mutatott. L�v�s hangj�t hallottuk, �gy elkezdt�nk befel� s�t�lni az erd�be. 
- El�sz�r szerezz�k meg a kulcsokat, azt�n keress�k fel a b�lyeges embereket – mondtam, mire csak n�m�n b�lintott. – Sz�lj, ha van valami. 
- Ok�… - P�r percig csendben maradt, majd �jra megsz�lalt. - Sakura, szerinted mi�rt minket v�lasztottak egym�s mell�? Mi�rt nem lehett�l mondjuk Narut�val, �n meg Temarival? B�r, az mindegy, hogy ki kivel, itt mi lenn�nk a l�nyeg – motyogott. – Szerinted, mi�rt?
- Temari �sszerakott minket, sz�lt Kakashinak �s Ank�nak, hogy hadd legy�nk egy csoportban – v�laszoltam neki, mik�zben zsebl�mp�val a kezemben pr�b�ltam felt�rk�pezni a terepet. 
- De, mi�rt?
- Azt honnan k�ne tudnom? – Tov�bb s�t�ltam, � pedig m�g�ttem j�tt, m�g mindig el�g spiccesen. Ennek a besz�lget�snek m�r most l�tom, hogy nem lesz t�l j� v�ge. 
- M�g is, mi�rt? – Megr�ztam a fejemet, felelve, hogy fogalmam sincs. – Tal�n, mert �gy gondolja, hogy nek�nk egy�tt kellene lenn�nk.
- Ez butas�g – szaladt ki. 
- Hogy egy�tt kellene lenn�nk? – ism�telte meg a k�rd�s�t.
- Nem, az nem.
- Akkor…
- Az a butas�g, hogy azt hiszed, hogy � ezt akarja. Neki szerintem teljesen l�nyegtelen, hogy egy�tt vagyunk e, vagy sem. Csup�n a bosszant�som miatt csin�lta. Ennyi – fejeztem be, majd gyors�tottam a temp�mon. – M�g sehol sem tartunk, sz�val j� lenne, ha hamarosan kij�zanodn�l �s neki�llhatn�nk keresni. 
- Ahhoz t�l sokat ittam, ma m�r tuti nem leszek j�zan – r�h�g�tt h�tul. – El kell majd viselned, v�gig. – K�zelebb sietett hozz�m, �s mellettem j�tt. Rosszall�an r�n�ztem, majd �jra a terepet pr�b�ltam �tl�tni, kev�s sikerrel. 
Hossz� ideig csendben s�t�lunk egym�s mellett, szerencs�re, m�g kulcsokat is tal�ltunk. 
- M�g nem v�laszolt�l a k�rd�semre. 
- Rem�nykedtem benne, hogy elfelejted. Am�gy sem �rtem, mit akarsz ezzel kihozni, semmi �rtelme a k�rd�seidnek, r�ad�sul j�zanon �gysem fogsz semmire sem eml�kezni. 
- Fontos dolgokra mindig eml�kszem – mosolygott r�m, majd � vette �t a vezet�st. 
- T�ged zavart a Renes �gy, �n m�r r�g t�ltettem magamat rajta. Hetekkel ezel�tt volt, s�t, h�napokkal – motyogtam. – Ez�rt nem �rtem.
- Annyira leszarom m�r a Renes dolgodat. A m�ltad, nekem is van bel�le. Egyszer�en, csak f�lt�keny voltam r�, hogy a bar�tn�je volt�l olyan sok�ig �s, hogy olyan nincs, hogy a „kapcsolatotok” v�ge ut�n j�n r�, hogy kellesz neki. 
- De m�r ez is r�gen volt. – Csend. - Err�l pedig ink�bb nem mondok semmit, �t neh�z kiismerni… 
- Nem a mi hib�nk, hogy nem tudtunk rendesen egy�tt lenni. Egy kapcsolatban. 
- Minden rendben volt, am�g nem j�rtunk – gondolkodtam el.
- T�ls�gosan is kedvellek ahhoz, hogy csak �gy �sszej�rjunk kavarni. Nem akarn�lak �sszet�rni, mint ak�rki m�st az eml�tett „m�ltamb�l”, rem�lem, hogy ez �rthet�. T�nyleg b�zom benne, hogyha �sszej�v�nk, ak�rmikor, n�h�ny napn�l, vagy h�tn�l tov�bb tart majd a kapcsolatunk. 
- �gy gondolod? 
- Mit? – Ahogy �llt, velem szemben, mintha tiszt�bb lett volna a tekintete. 
- Hogy kedvelsz, m�g mindig.
- Sosem mondtam, hogy nem kedvellek. Nagyon is kedvellek, �, ha te azt tudn�d, hogy mennyire – s�hajtott. 
- �, v�g�l is nem, csak lekurv�zt�l, meg semmibe vett�l hetekig. Ez m�sokn�l azt jelenti, hogy „nem �rdekelsz, maradj t�vol t�lem”. 
- Azt is akartam, de, mivel egy oszt�lyba j�runk, minden nap tal�lkoztunk, �gy pedig lehetetlens�g volt elszakadni t�led. 
- Kavart�l In�val – hoztam fel. 
- Te a b�ty�mmal, �s neki valami spanj�val, a SZ�LET�SNAPOMON. Legal�bb… annyi tapintat lehetett volna benned… hogy legal�bb nem ott pasizol be. 
- Gy�zt�l – adtam meg magamat. – B�r, ott nem kavartunk. 
- De ott tal�lkoztatok. 
- J� – legyintettem. – Sajn�lom. Ez van, m�r nem tudok rajta v�ltoztatni. Mindegy, keress�k a kulcsokat, m�r �gy is egy csom� id�t elvesztegett�nk. 
- Ezzel m�g �gysincs v�ge!
- Legyen – n�ztem h�tra r�, majd �jra �tnak indultunk. 
�gy m�r kicsit k�nnyebben tudtunk keresg�lni, b�r az a k�nos cs�nd nagyon fesz�lyez� volt eg�sz v�gig. Mindegy. F�l �ra leforg�sa alatt megtal�ltuk a kulcsokat, majd �jabb, legal�bb k�t �ra alatt k�rbej�rtuk a pontokat. Nagyon k�s�re �rt�nk haza, �gy hajnali kett� lehetett. Sasuke m�g mindig r�szeg volt, amikor elseg�tettem a h�zukig, b�r, m�r nem annyira, mint k�t-h�rom �r�ja, de ink�bb nem akartam firtatni az �llapot�t. Eg�szen az ajt�ig k�s�rtem. 
- K�sz�n�k mindent – motyogta. – Azt is bele�rtve, hogy elviselt�l, ha ak�rmire is eml�kszem majd, megkereslek – sim�tott v�gig a karomon, majd lehajolt hozz�m. 
M�r �pp k�sz�ltem volna ellenkezni, amikor r�j�ttem, hogy t�l k�s�. Lassan �rt el addig, hogy az ajkaink �ssze�rjenek, majd lassan vette birtokba a sz�mat. Semmi k�vetel�z�s nem volt benne, gyeng�d volt �s lass�. hossz� m�sodpercekig �lltunk ott, am�g hirtelen felolt�dott a k�lt�ri l�mpa, �gy vill�mgyorsan sz�tv�ltunk. M�sodpercekig csak n�zt�k a m�sikat, j� egy m�ter t�vols�gr�l. 
- Mennem kell – vettem nagy leveg�t. - Holnap tal�lkozunk.
- J� �jszak�t.
- Neked is – motyogtam, majd elrohantam a h�zba. 
N�h�ny �gy m�g �resen �llt, amikor be�rtem, de nem �rdekelt. Szerencs�re, akik itthon voltak m�r, visszarendezt�k a h�zat, �gy csak �tvettek a h�l�ingemet �s bed�ltem az �gyba. Ink�bb, nem szerettem volna gondolkodni az elm�lt percek t�rt�n�sein. J� �jszak�t k�v�ntam a l�nyoknak, majd lefek�dtem aludni, hihetetlen�l kif�rasztott ez a nap. 

T�z �ra k�rny�k�n �bredtem, eg�szen kipihenten. N�h�nyan aludtak, n�h�nyan pedig m�r otthon sem voltak. Temari az ut�bbiak k�z�tt volt. Elcsoszogtam a f�rd�ig, lezuhanyoztam, majd felvettem a k�nt�s�met �s ki�ltem a teraszra r�gy�jtani. N�h�ny perc m�lva Temari, Hinata �s Ten oldal�n s�t�lt be a h�zba. 
- Hoztam neked reggelit, egy kis omlettet. Tegnap este nagyon k�s�n �rt�l haza, gondoltam, nem akarsz reggeli miatt elk�sni. Rem�lem, hogy nem h�lt ki nagyon, az asztalodra teszem – csicsergett �desen Temari. 
- K�sz�n�m – ki�ltottam mosolyogva ut�na. 
Miut�n elsz�vtam a cigimet, gyorsan beszaladtam a h�zba, megreggeliztem, majd �jra ki�ltem, m�r Temarival.
- Furcsa vagy – mondta. 
- Csak f�radt – hajtottam h�tra a fejemet. – Ink�bb, mes�lj, hogy milyen volt az est�d. Sasuke igen r�szeg volt, nem t�rt�nt semmi?
- Ott nem…
- �.
- Este megcs�kolt, amikor elseg�tettem az ajtajukig. 
- De j�!
- Nem, nem, ez nem j� – csattantam fel, majd fel-al� kezdtem j�rk�lni az erk�lyen. – Tuti, hogy nem akar majd t�lem semmit j�zanon. Csak egy kis j�t�kra kellettem neki, ez teljesen biztos!
- Te tudod, ismerlek, hogy sosem hallgatsz r�m – fordult el s�rtetten.
- Azt mondta, hogyha ak�rmire is eml�kszik, felkeres. H�t, nincs itt – mondtam hangosabban, majd lecsaptam a kezemet. 

- Sakura – hallottam a h�tam m�g�l. M�r csak kint �ld�g�lt�nk Temarival, kicsit nyugodtabb helyzetben. Sasuke �llt ott. – Besz�lgess�nk egy kicsit – vigyorgott r�m, mire fel�lltam �s els�t�ltunk. 
- Sz�val, eml�kszel valamire? – k�rdeztem, amikor m�r arr�bb voltunk. 
- Az igazat megvallva, nem t�lzottan – mosolyodott el. – De a telefonommal a kezemben aludtam el, ahol �pp �zenetet akartam neked �rni. 
- Mit?
- „Sajn�lom, ha megb�ntottalak.”
- Hm. 
- Nem vagy t�l b� szav�. – Nagy leveg�t vett, majd percekre elhallgattunk. – Megcs�koltalak? Vagy b�ntottalak?
- Els� – v�gtam r�. 
- Sajn�lom.
- Ne sajn�ld, �szinte volt�l. – �jabb csend, kereste a szavakat, igen felt�n�en...

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.