Sakura

- Most minden kider�l! – ki�ltom, �s magam el� szegezem a k�vet. Orochimaru szem�ben l�tom a k�ts�gbeesett felismer�st, de m�r k�s�, nem akad�lyozhat meg! – La muerte de la Rosa, �bredj! – ki�ltom az els� dolgot, ami eszembe jut �s v�rom, hogy engedelmeskedjen az ellens�g… A legenda szerint engedelmeskedni�k kell a k� haszn�l�j�nak!

V�rok, a k�vet a h�rom alakra: Orochimarura, Kabut�ra �s Nejire szegezve, n�ma csendben, n�vekv� fesz�lts�ggel, �s… nem t�rt�nik semmi. Legal�bb k�t percig �llunk �gy, mozdulatlanul, m�g mindig v�rakozva. Azt�n annak a k�gy�nak a szem�ben a f�lelem a diadalnak adja �t a helyet, v�g�l pedig ki�br�ndults�g t�kr�z�dik rajta.

Keser�s�g mardossa a torkomat. Egy k�nnycsepp kicsordul, majd elmosolyodok. Egek, hogy lehettem ilyen idi�ta? Ez a kaland elvette az eszem? Egy k�t�l v�rom a szabadul�st? M�gis… a csal�d�s, hogy a legenda hamis, �jabb k�nnyeket var�zsol a szemembe, amiket er�nek erej�vel pr�b�lok visszafojtani. De tal�n az m�g a kisebb baj, hogy a La muerte de la Rosa ereje csak kital�ci�… most mi lesz vel�nk?

Azt�n Neji megt�ri a csendet.

- Az �n legf�bb v�gyam… - kezdi el halkan, majd d�h�ng�, ut�lkoz� szemmel mered Orochimarura -, hogy szabaduljak t�led! - hangzanak el a szavak, amik d�bbent ki�lt�sokat csalnak ki a katon�k t�bbs�g�b�l. – Hogy szabaduljak a sorsomt�l… a te fert�dt�l! – ord�tja, de Orochimaru mintha egy�ltal�n nem reag�lna, hanem �r�lt moh�s�g lepi el az arc�t.

- Az �n legf�bb v�gyam, hogy tudjak mindent! Hogy uralkodjak mindenen! – ki�lt fel, mintha nem is hallotta volna, amit nevelt fia mondott. M�gis mi a franc? Hogy j�n ez ide? Mir�l besz�lnek ezek? … �s mi�rt kezdt�k ugyan�gy?

- Az �n legf�bb v�gyam, hogy szolg�ljam Orochimaru-sam�t! – ki�lt fel Kabuto, majd ocsm�ny vigyor ter�l el a k�p�n. – �pp ez�rt, megszerzem neki a k�vet �s azt�n tisztelni fogtok! – �v�lt, majd �r�lt m�dj�ra el�reront, de Neji kig�ncsolja.

- Nem m�sz te sehov�! Elegem van bel�letek, ebb�l az eg�szb�l! R�tok pazaroltam az �letem, miattatok lettem ilyen! – r�ngatja fel a f�ldr�l a haj�n�l fogva a p�paszemest, leplezetlen gy�l�lettel az arc�n. Azt�n beh�z neki egyet, ami f�jdalmasan csattan, Kabuto pedig elrep�l. L�tom a katon�k arc�n, hogy nem tudj�k, mit tegyenek, �s hogy legsz�vesebben elh�zn�nak innen, mikor eszembe jut…

Legsz�vesebben ezt tenn�k… ez a legf�bb v�gyuk…

Vill�mgyorsan k�rbefordulok, mik�zben a fegyveresek fel� tartom a k�vet. Most kevesebb id� kell a hat�shoz.

- El akarok menni innen! Ez �r�let!

- F�lek, t�nj�nk el!

- Nem b�rom tov�bb, a legf�bb v�gyam, hogy elfuthassak!

Gy�v�bbn�l gy�v�bb ki�lt�sok hangzanak, egyre t�bb fel�l, �s szinte �szre sem vessz�k, mind kereket oldanak. Nem sz�m�t a nekik kiab�l� Kabuto �s Orochimaru, �k csak menek�lnek, ahogy b�rnak, mert ezt akarj�k a legink�bb. Ott maradunk abban a sz�tz�zott, hatalmas fegyverrakt�rban mind�ssze nyolcan.

A k�re bambulok. Mi ez? A legenda nem err�l besz�l, de �gy t�nik, a La muerte de la Rosa m�gsem hat�stalan, csak m�s az ereje. A tapasztalatok alapj�n… igen, �gy kell lennie: az emberek „legf�bb v�gy�t”, legtitkosabb k�v�ns�gait hozza a felsz�nre �s er�s�ti fel. M�g �n is �rzem, hogy jobban k�v�nkozok elmenek�lni innen, s�t, m�g a Sasuke ir�nti v�gyam is feler�s�d�tt, legsz�vesebben r�vetn�m magam, m�g csupa v�r arc�t is szexisnek tal�lom. Arr�l nem is besz�lve, hogy t�bbet akarok tudni err�l a k�r�l, mint valaha. Pedig magamon nem is haszn�ltam. Ugyanakkor, ahogy �gy belegondolok ebbe a minden realit�st n�lk�l�z� dologba - ebbe az er�be, m�gi�ba, vagy nem is tudom, minek nevezzem - mintha megsz�d�ln�k, ugyanazt a hirtelen felt�r�, szorongat� f�lelmet �rzem, mint amikor l�ttam Sasuke seb�t begy�gyulni, ami csak tov�bb fokozza a menek�l�si v�gyamat.

Orochimarura n�zek, l�tom az � szem�ben is a felismer�st, �s a moh� v�gyat, hogy megkaparintsa a La muerte de la Ros�t. Kabuto szemmel l�that�an pedig mindenben hajland� kiszolg�lni mester�t �s alig v�rja, hogy �szrevegy�k. Neji pedig… k�r�ln�zek, de hirtelen nem is l�tom. Azt�n r�j�v�k, hogy az�rt nem, mert id�k�zben �ts�t�lt a mi oldalunkra. �gy belegondolva, a k� r� volt a legnagyobb hat�ssal, �s sok mindent megmagyar�z, amiket mondott. Mindig is hitt a sorsban �s abban, hogy azt nem lehet megv�ltoztatni. De �gy t�nik, legbel�l mindig rem�nykedett benne, ak�rmennyire is torzult el a lelke az id� eltelt�vel, �s ezt a rem�nyt most felszabad�totta a La muerte de la Rosa ereje…

Megkeresem a tekintet�t, de nem viszonozza azt, ugyanis t�ls�gosan lefoglalja, hogy most ut�lkozva n�zzen a mellette �ll� Sasuk�ra, amit a dr�g�m feltehet�en viszonoz is. Hirtelen megijedek, mert arra gondolok, hogy Sasuke v�gyai is feler�s�dhettek a k� hat�s�ra, m�rpedig � szenved�lyesen gy�l�li Nejit. A v�g�n m�g egym�snak esnek, ezt meg kell akad�lyoznom… Neji er�s, ha mellett�nk �ll - legal�bb �tmenetileg - akkor a gy�zelm�nk biztos.

Gyorsan k�z�j�k �llok, megfogva Sasuke �k�lbe szorult kez�t, majd m�lyen a szem�be n�zek, amit�l r�gt�n fel�l�nk�l, tekintete szenved�lyes v�ggyal telik meg. �s �rzem, ahogy bennem is egyre er�s�dik ez. Csak r� tudok koncentr�lni, feledve minden k�ts�get �s bizalmatlans�got, majd olyan szorosan simulok hozz�, ahogy csak b�rok. �rzem minden porcik�j�t, hogy a szerelmem nagyon beindult, mert valami kem�ny szorul a hasamnak. Belemarkol a fenekembe, s ha lehet, m�g k�zelebb h�z mag�hoz. S�hajtok egyet, �s most jobban b�nom, mint valaha, hogy eddig m�g nem lettem az �v�. B�r �gy �rzem, hogy ezen itt ak�r helyben is v�ltoztathatn�nk… de ekkor egy hang visszar�ngat a val�s�gba.

- Hinata-chan, gy�ny�r�m, l�gy az eny�m itt �s most! – hallom Naruto �rzelmekt�l t�lf�t�tt hangj�t, majd a l�ny vonakod�s�t.

- N-naruto-kun… �n… – cincogja, odan�zek, �s azt kell l�tnom, hogy az Uzumaki �pp pr�b�lja leteperni a v�rz� l�b� Hyuuga l�nyt, aki marad�k erej�vel pr�b�l v�dekezni, ink�bb a maga, mint szerelme v�gyai ellen. Ezt l�tva megint tudok viszonylag norm�lisan gondolkozni, �s ink�bb elh�z�dok Sasuk�t�l, aki csal�dottan mordul egyet. Narut�ra ennyire hatna a k�? Vagy…

Amikor a katon�kra tartottam a k�vet, lehet, hogy v�letlen�l… az asszisztensemet is �rte a hat�sa? Hoppsz…

- M�gis mit mer�szelsz?! – hallom Neji ord�t�s�t, majd r�veti mag�t a sz�k�re, �s egy hatalmasat h�z be neki.

- El�g – fogja le h�tulr�l Sasuke a megvadult Hyuug�t, v�lem�nyem szerint kiss� t�l er�sen, de igaz�b�l nem tudom sajn�lni. Naruto id�k�zben felt�p�szkodik a f�ldr�l, szeme most m�r kev�sb� l�tszik zavarosnak.

- Nem sz�vesen mondom… de ez kellett, k�sz haver – vigyorog r� Nejire, �gy t�nik, most a bar�tkoz�s v�gya ker�lt el�t�rbe, de l�tsz�lag a k� m�r r� is csak olyan er�vel hat, mint r�nk. Ezt j� tudni, hogy ennyivel megsz�ntethet� a hat�sa.

Itachi sz�tv�lasztja Sasuk�t �s Nejit, akik id�k�zben v�g�l m�gis elkezdt�k p�f�lni egym�st, az id�sebb Uchiha meg mint valami hippi, papol nekik a b�k�r�l.

Megr�zom a fejem. Ez �gy nem lesz j�, nagyon nem. A v�gyaink megosztanak minket, a leggroteszkebb, legbizarrabb k�pet kialak�tva. �gy t�l gyeng�k vagyunk. Az ellens�gre n�zek. Orochimaru csillog� szemmel b�mul minket, nyilv�n l�tja, hogy a k� �gyis hat, m�g ha nem is olyan er�sen, ha k�zvetlen�l nem alkalmazz�k. �gy b�mul benn�nket, mint a k�s�rleti patk�nyokat, a tud�sv�gy csillog a szem�ben, szinte l�tom, ahogy jegyzetel az agy�ban. Kabuto l�tsz�lag m�r el�re rontana, de a f�n�ke biztos megparancsolta, hogy nyughasson egyel�re. Mindenesetre annyit megtett, hogy �sszeszedett egy rak�s fegyvert maga k�r�, amiket �pp most t�lt�get. �s mi ezt �szre sem vett�k, annyira lefoglalt minket saj�t magunk!

Ha innen �lve akarunk kijutni, tiszta fejjel kell gondolkodnunk �s egy�tt kell dolgoznunk…

- Mindenki hagyja abba, amit most csin�l! – emelem fel a hangomat, fokozott k�v�ncsis�guknak h�la, mind r�m figyelnek. – Tal�n a vil�g m�r nem forog vesz�lyben – kezdem, szinte kir�h�g�m magam, olyan elcs�pelten hangzik, de azt�n megint komolys�got er�ltetek a hangomra. – De mi m�g igen. Itt van ez a k�t b�n�z�, akik megkeser�tett�k az �let�nket.

- Van itt t�bb is – mordul Sasuke Neji fel� b�kve, aki – meglepet�semre – kiss� b�ntudatosan elfordul.

- Amennyiben �letben akartok maradni, �s elfogni �ket, akkor pr�b�ljon mindenki koncentr�lni, egy�tt kell dolgoznunk! – pr�dik�lok, de most sz�ks�g van erre. Mindenk�ppen arra kell v�gynunk a legjobban, hogy elfogjuk ezt a kett�t. Hisz mennyi gyilkoss�g, lop�s, hazugs�g, �s ki tudja m�g, milyen b�n sz�rad a lelk�k�n!

- Nem lehetne b�k�s �ton megoldani? – k�rdez k�zbe Itachi, �n pedig �gy n�zek r�, mint egy eszementre. El se hiszem, hogy �ppen � az, aki b�k�sen akarja megoldani a dolgokat, amikor neki van a legnagyobb s�relme! Kicsit tisztelem, ami�rt ilyen, de jelen helyzetben ez nem megold�s. �s a t�bbiek is nekem adnak igazat.

- Ezt most nem lehet, Nii-san. Meg kell b�nh�dni�k az�rt, amit tettek! – hangzik az ord�t�s, Sasuke szem�ben a j�l ismert gy�l�let eddig nem ismert m�rt�ke jelenik meg, ez az elk�peszt� bossz�v�gy pedig megr�miszt, �s �jra elbizonytalan�t vele kapcsolatban. �jra eszembe jut �rul�sa, ami �lesebben has�t bel�m, mint eddig b�rmikor. Annyira f�j, nem is az, amit tett, mert azt meg�rtem. Az gy�t�r a legjobban, hogy nem b�zott bennem, egy�ltal�n nem… Hisz v�gs� soron minden hazugs�g volt! B�rcsak… mindez igaz lett volna…

�rzem, ahogy kezdenek elkalandozni a gondolataim, ez�rt gyorsan megr�zom a fejemet. �jra Orochimarura emelem a tekintetem, akit szemmel l�that�an roppant �rdekel Sasuke v�rszomjas bossz�v�gya… mintha �lvezn�.

- Sasuke-kun, tudod-e, hogy mi�rt �ppen t�ged v�lasztottalak �s tartottalak szemmel hossz� �vekig? – sz�l hozz�nk el�sz�r az�ta, hogy aktiv�ltam a k�vet. Mit akarhat el�rni? – Bizony�ra azt gondolod, hogy a csal�dodat az �j cs�sz�r �lette meg… De arr�l val�sz�n�leg fogalmad sincs, hogy a sz�leid nekem dolgoztak – vigyorodik el undor�t�an, �s ebb�l hirtelen meg�rtem, hogy mit akar mondani, �s hogy a c�lja, hogy m�g jobban felingerelje Sasuk�t! El�nt a d�h, ami�rt csak k�s�rleti alanyk�nt kezeli �t, �s a k�ts�gbees�s, mikor a k�vetkezm�nyekre gondolok. Orochimaru nyugalma arra enged k�vetkeztetni, hogy van m�g valami a tarsoly�ban…

- Ne! – ki�ltom, �s nem tudom mi�rt, elkezdek el�re szaladni, de Sasuke ujjai jeges bilincsk�nt fon�dnak a csukl�mra �s nem eresztenek. Megbabon�zva figyeli annak a k�gy�nak a legapr�bb mozdulat�t is, �s ami f�lelmetes… Az arc�r�l elt�nt a d�h kifejez�se, a gy�l�let mellett puszt�n valami eszel�s, s�t�t elsz�nts�g maradt. Nyelek egyet. � �lni akar…

- Amikor a sz�leid nem voltak hajland�ak kiss� piszkosabb �gyeket is v�grehajtani, el�rultak �s megfenyegettek, hogy mindent kiteregetnek… nem volt v�laszt�som – nyalja meg als� ajk�t, �n pedig megsemmis�lve hallgatom, ahogy kimondja, amit Sasuk�nak sosem lett volna szabad megtudnia. – Sajn�ltam, hasznos emberek voltak, tehets�gesek. De h�t senki sem p�tolhatatlan, igaz, Sasuke-kun?

Sasuke jeges ujjai egyre jobban szor�tj�k a csukl�mat, most m�r nagyon f�j, de nem merek mozdulni. Azt�n v�g�l m�gis fel� fordulok �s megremegek. F�lelmetesen nyugodt mozdulatlans�gba van s�llyedve, gy�ny�r� arca sima, m�gis… a szeme miatt �gy �rzem, mintha maga a bossz��ll�s angyala �llna el�ttem.

- Sasuke… - suttogom halkan, r�m�lten, �s egyszer�en nem hiszem el, hogy ez ugyanaz az ember, akit annyira szeretek. M�gis mit tehetek �rte?!

Azt�n lehull a maszk, �s a haragt�l teljesen eltorzul a tekintete. Elengedi a csukl�mat, �s eszeveszetten kezd rohanni az ellens�g fel�. Kabuto sz�ves �r�mest �ll az �tj�ba. R�ms�ges csata kezd�dik. A lovagomn�l nincs fegyver, s b�r siker�l a szem�veges kez�b�l kivernie a pusk�t, az valahonnan el�var�zsol egy �les t�rt, �s azzal ront Sasuk�ra. �s b�r fel van spannolva a k� ereje miatt, nem tudja, kivel �ll szemben. Az Uchiha olyan, mint egy d�mon, a gy�l�let �s bossz�v�gy olyan er�t ad neki, hogy semmi sem �llhat neki ellen. Fegyvertelen�l is viszonylag k�nnyen v�gez Kabut�val �s ami a legsz�rny�bb… A has�ra fekteti a szem�vegest, majd elkezdi h�zni �s csavarni a karj�t, azt�n hangos reccsen�s, majd Kabuto f�jdalom�v�lt�se hallatszik. �s az az �r�lt vigyor, ami elter�l Sasuke arc�n… ez t�nyleg � lenne? �szre sem veszem, hogy patakzanak a k�nnyeim, azt�n a t�bbiekre n�zek, �s l�tom, hogy �k sem b�rnak mozdulni a d�bbenett�l. Itachi k�nnyezve elfordul a jelenett�l…

- Or-orochimaru… sama… �n akkor is… akkor is megszerzem azt a k�vet! – �v�lt fel, majd valahogy siker�l fel�llnia, �s Sasuk�t kiker�lve hal�los elsz�nts�ggal az arc�n elkezd fel�m rohanni. Mozdulni sem b�rok, szinte fel sem fogom, hogy fel�m k�zeledik ez az �sszevert alak, puszt�n r�m�lten �llok, �s csak arra b�rok gondolni, aki �gy megsebes�tette…

Egy l�v�s d�rd�l, amire felkapom a fejem. Azt�n m�r csak annyit l�tok, hogy Kabuto homlok�n egy lyukb�l v�r folyik, majd holtan rogyik �ssze. �rtetlenkedve n�zek k�rbe, hogy m�gis honnan j�tt ez a l�v�s, azt�n megl�tom. Az Orochimaru kez�ben l�v� pisztoly m�g f�st�l egy kicsit. Elh�lve meredek r�, � pedig csak vigyorog.

- Milyen k�r, �gy t�nik t�lbecs�ltem Kabuto-kun k�pess�geit – k�zli kellemes t�rsalg�si st�lusban, mintha csak azt jelenten� ki, hogy az �g k�k, a f� z�ld �s a Mikul�s piros, amit�l nekem fel�ll a h�tamon a sz�r. Minden eddigin�l er�sebben �rzem, hogy el akarok pucolni innen amilyen gyorsan csak lehets�ges, ide-oda kapkodom a tekintetem, m�g megpillantom az egyik kij�ratot, ami most delejesen vonz engem. Hatalmas akarater�t vesz ig�nybe �jra a helyzetre koncentr�lni, �s mikor siker�l, gyeng�nek �rzem magam, letargia t�r r�m, f�radt vagyok. Elegem van.

Orochimaru k�jesen megnyalja az ajk�t.

- Persze az is lehet, hogy Sasuke-kun m�g ann�l is tehets�gesebb, mint gondoltam – folytatja, �r�mt�l csillog� szem�t az eml�tettre emelve, l�tszik rajta, hogy nagyon �lvezi a szitu�ci�t. Viszont csak most kapok �szbe, hogy milyen �rthetetlen is ez, hiszen Kabuto hal�l�val Orochimaru m�r v�gk�pp egyed�l maradt, hatunkkal szemben semmi es�lye. M�r �pp el�ntene a diadalmas m�mor �rz�se, mikor a tekintetem �jra Sasuk�ra siklik, �s elsz�ll bel�lem minden �r�m. Nem b�rom �t �gy l�tni, nagyon nem, tenni akarok valamit…

- Sasuke gyere vissza! Ez nem te vagy! Ez a f�reg nem �r – kezdek neki kiab�lni, de � v�rfagyaszt�an pillant r�m.

- Maradj csendben! Neked ehhez semmi k�z�d! Bossz�t fogok �llni a sz�leink�rt �s Itachi�rt is! Itt �s most megd�glik! – ord�tja, majd �rd�gien felkacag a v�g�n, �n pedig r�m�lten b�mulom, most m�r abban sem biztosan, hogy egy�ltal�n az �p elm�je megvan-e m�g. Sasuke… Istenem…

- �cs�m, hallgass r�! A sz�leink m�r r�g meghaltak, a gyilkosaikat pedig kiv�gezt�k! Ne n�zz �gy r�m, nekem is �pp �gy f�j a tudat, hogy minden ennek a parancs�ra t�rt�nt! Miattam pedig m�r nem kell agg�dnod, megmentett�l! Ha nincs m�s �t, elkapjuk ezt a f�rfit, b�r�s�g el� �ll�tjuk �s a t�rv�ny keze les�jt r�! – sz�ll be a vit�ba a k�nnyes szemekkel, de hat�rozott tekintettel Itachi is, �n pedig rem�nykedek, hogy � hatni tud r�… Nem �gy t�nik.

- Hogy vagy k�pes csak �gy �llni ott �s n�zni, meg papolni a t�rv�nyr�l?! A t�rv�ny mi vagyunk! A mi �let�nket d�lta fel �s tette t�nkre, �gy h�t egyed�l nek�nk van jogunk elvenni az �v�t! De ne agg�djatok – h�zza fel az orr�t lekicsinyl�en – nincs sz�ks�gem a seg�ts�getekre, �n magam int�zem el egyed�l – teszi m�g hozz�, majd h�tat ford�t nek�nk �s lass� l�ptekkel elindul Orochimaru fel�, aki m�g mindig mosolyogva, egy sz�l pisztollyal a kez�ben v�rja, amit szemmel l�that�an m�gsem sz�nd�kozik els�tni…

Naruto m�g utols�k�nt pr�b�lkozik.

- Teme, ne alacsonyodj le h�h�rr�! – ki�ltja sz�vszaggat� hangon, majd az � k�nnyei is kibuggyannak.

- Ne agg�dj, mindj�rt v�gzek… csak el�bb m�g kicsit elj�tszadozunk – kacag fel megint, majd folytatja �tj�t.

- Ez az, Sasuke-kun, gyere csak! Micsoda l�tv�ny, micsoda er�! – ki�lt fel elragadtatva Orochimaru. – Ha ez az er�, ez a test az eny�m lehetne! Egy�tt az eg�sz vil�g el�tt�nk t�rdelne, minden a mi�nk lehetne! – �r�lten izz� szem�be megsz�llotts�g vegy�l, viszont a bossz��ll� csak mordul egyet, �s megy tov�bb.

Zokogva hullok t�rdre, �s a fejemet fogva meredek magam el�. Nem �rtem… ez nem �… ez nem az igazi Sasuke. Mindig benne volt ez a s�t�t �nje, de a val�di… � mentett meg engem a leop�rdt�l, megtan�tott harcolni, mindig seg�tett, vezetett �s minden mogorvas�ga ellen�re ott volt… szeretett. B�r nem mondta ki, tudom, hogy szeretett… tal�n m�g most is. �s b�r hazudott, �s b�r benne van ez a s�t�ts�g… �n szeretem, nem sz�m�t, mi van, szeretem �s mellette �llok!

�ntudatlanul felpattanok, majd elkezdek rohanni, Sasuk�nak arra sincs ideje, hogy a fut�s okozta zaj miatt h�traforduljon, m�r ott vagyok, k�t karommal h�tulr�l szorosan �tfonom, k�nnyes arcomat a h�t�hoz szor�tom �s az eg�sz testemmel hozz�simulok. A v�gy, hogy seg�tsek neki, mindenn�l er�sebb most bennem.

Meg�ll, nem mozdul. Ott �llunk, f�l�ton a t�bbiek �s Orochimaru k�z�tt, �s egyszer csak azt veszem �szre, hogy m�r csak a s�r�som t�ri meg a terem csendj�t. Azt�n h�tran�z r�m, pillant�sa �r�lt, �n pedig megremegek.

- El�g… Hagyd abba… K�rlek… - zokogom, �s v�gre kezd a tekintete megv�ltozni, egy pillanatra zavarodottnak t�nik, majd kezd kitisztulni. – Nem vagy egyed�l… mind melletted �llunk, nem l�tod? A k� is… ha besz�lt�l volna Itachir�l… seg�tett�nk volna neked…

Sasuke

Alig �rz�kelem, hogy Sakura �tfog, hogy k�nnyeivel teljesen �sszevizez, m�g az se nagyon t�nik fel, hogy h�tran�zek r�. Magam el�tt csak Orochimaru �r�lt tekintet�t l�tom, csak a v�gyat �rzem, hogy meg�ljem �t. �s akkor elhangzanak azok a szavak… Eltart egy darabig, m�g el�rnek a tudatomhoz, de valami�rt m�gis el�rik, hogy egy percre ne erre a k�gy�ra gondoljak. �s igaz�b�l csak ekkor l�tom meg Sakur�t, k�nnyekt�l csillog� z�ld szemeit, melyeket most esdekelve emel r�m. Eszembe jut, hogy el�rultam �t, �s hogy � ezt tudja. �s ekkor felhorkanok, mert azt, hogy seg�tettek volna a La muerte de la Rosa ellop�s�ban, kiz�rt.

- M�g akkor is, ha ez a seg�ts�g azt jelentette volna, hogy a k�vet �t kell adni ennek a f�regnek? – mordulok hitetlen�l, de nem azt teszi, amire sz�m�tok: ahelyett, hogy elpirulna �s f�lren�zve dadogna, kem�nyen a szemembe n�z, v�r n�h�ny m�sodpercet, majd halkan, de hat�rozottan mondja:

- Igen. Akkor is seg�tett�nk volna. �s azt�n megoldottuk volna valahogy, ahogy gondolom te is tervezted. Egy�tt csin�ltuk volna. Mi�rt nem b�zt�l benn�nk? Naruto a legjobb bar�tod, �n… �n pedig szeretlek – suttogja kiss� elpirulva. - T�rt�njen b�rmi, csin�lj b�rmit, melletted �llunk – h�z mag�hoz m�g szorosabban, azt�n Narut�ra pillantok, aki vigyorogva b�lint, meger�s�tve, amit Sakura mondott.

Sz�d�l�k. Ez elk�peszt�… mi ez? Mi�rt van ez? Csin�lhatok ak�rmit, �k itt vannak. �s m�g seg�tenek is. Ideges�t�, ugyanakkor… Megd�bbenek �s �sszezavarodok: ilyen �rz�s, mikor az ember sz�m�that m�sokra? Amikor nem csak nagy szavakr�l van sz�, hanem t�nyleg… t�nyleg egy�tt vagyunk, �s t�rt�njen b�rmi, d�nts�nk ak�rhogy, nem hagyjuk el egym�st? Elszorul a torkom �s keser�desen elmosolyodok. Istenem… hogy pont egy Rio alatti zugban �rtsem meg ezt…

V�gre �gy �rzem, tudok �rtelmesen gondolkodni. M�g mindig �rzem a gy�l�letet �s tov�bbra is bossz�t akarok �llni, de… b�r ny�lasan hangzik, nem vagyok egyed�l.

Gyeng�den levonom magamr�l Sakura karjait, majd teljes testemmel fel� fordulok, �s a tenyerembe fogom nedves kis arc�t, majd nagy nehezen megk�sz�r�l�m a torkom.

- �n… sajn�lom, hogy hazudtam neked… csak nem akartam f�jdalmat okozni, de m�r l�tom, hogy �pp �gy tettem azt – k�rek bocs�natot �letemben el�sz�r, majd Naruto fel� fordulok, hogy megtegyem m�sodszor is. – Sajn�lom, Dobe – mosolygok r�, mire sz�lesen elvigyorodik.

- Azt a marhah�sos rament, nem hittem volna, hogy valaha ilyet hallok t�led! – rikkantja, azt�n sz�npadiasan s�rva odaborul Hinata v�ll�ra. – Olyan gyorsan feln�nek!

- Kuss – mondom, de m�g mindig mosolygok.

- Basszus mennyi dr�ma, csak �lj�k meg �s h�zzunk el! – sz�l k�zbe Neji, ami miatt �jb�l felvillan bennem az �l�sv�gy, de bel�tom, nem �n vagyok az egyetlen, akinek jogos s�relme van, hanem mindenki m�s is rengeteget szenvedett e miatt az alak miatt. Sikeresen sarokba szor�tottuk, �s b�r ott az az egy szem pisztoly n�la, ennyi ember ellen tudhatja, hogy es�lye sincs. Nem menek�lhet.

- Egyet�rtek… de akkor csin�ljuk egy�tt – mondom, tekintetemet k�rbehordozom mindenkin, de Itachi rosszall�an n�z r�m.

- Nem a mi dolgunk meg�lni �t!

- De igenis, �s ebb�l nem engedek – felelem hal�l komolyan, majd egy csepp aggodalommal Sakur�ra n�zek, hogy � mit sz�l ehhez. Komoran n�z maga el�, de tekintete most is hat�rozott, mikor Itachihoz fordul.

- Ez a mi dolgunk. Nek�nk kell v�get vetni ennek a sz�rny�s�gnek – mondja. – �n sem �r�l�k, de meg kell tenni, ink�bb nek�nk, mint m�snak – b�jik oda hozz�m, �s mintha az eg�sz l�nye azt sug�rozn�, hogy „melletted vagyok”. Nagyon szokatlan �rz�s… de �r�l�k neki…

Itachi odas�t�l hozz�m �s a v�llamra teszi a kez�t, majd halv�nyan, f�jdalmasan elmosolyodik.

- Rendben, Sasuke. Ha �gy d�nt�tt�l, melletted �llok – p�ccinti meg a homlokom, mint r�gen kiskorunkban, amit�l elszorul a torkom, majd gyilkos tekintettel Orochimarura n�zek.

Mindannyian csendben felvesz�nk egy-egy pisztolyt, �n ap�m pisztoly�t h�zom el�, amit eddig az �vemen hordtam. Mire megt�lt�m, a t�bbiek is fel vannak szerelve. Hatan egym�s mellett indulunk Orochimaru fel�, aki m�g mindig vigyorog, �s m�g mindig nem csin�l semmit. Olyan t�z m�terre t�le meg�llunk.

- Aki nem akar goly�t ereszteni ebbe a f�regbe, annak nem kell – sz�lok, mik�zben felh�zom a kakast. V�gighordozom a tekintetem a t�bbieken. Neji nem is viszonozza a pillant�som, olyan meredten n�zi Orochimarut, Hinata viszont elfordul �s arr�bb �ll, Naruto ellenben marad. Itachi szint�n elford�tja a tekintet�t, tudom, hogy � nem ezt akarja, de ez �gy helyes. Az eg�sz vil�gon egyed�l nek�nk van jogunk meg�lni ezt. Sakura is marad, amin meglep�d�k.

- Neked nem kell – s�gom oda, de � kem�nyen �ll.

- Tudom… de f�jdalmat okozott, nem csak neked, de sok m�s embernek is. Helyett�k vagyok itt – v�laszol, majd � is felh�zza a kakast. Csak most l�tom, hogy bal kez�ben m�g mindig ott szorongatja a k�vet. Azt az �tkozott, gy�l�letes k�vet…

- Csak a k� miatt mondod ezt. Ne sz�radjon v�r a kezeden! – mondom neki parancsol�an, mire zavart tekintete kicsit kitisztul, majd elford�tja a fej�t.

- K�sz�n�m – leheli, azt�n oda�ll Hinata mell�. Naruto fel� fordulok, hogy �t is elk�ldjem, de r�j�v�k, hogy � a Hyuuga miatt van itt, �s ezt jogosnak �rzem. Visszafordulok Orochimaru fel�.

- Rendben van, h�romra! – emelem fel a hangom, m�g mindig nem �rtve, hogy az a k�gy� m�gis hogyan �llhat ott tov�bbra is ilyen eszel�sen nyugodtan, de elkezdek sz�molni, �s m�r most kimondhatatlan, s�t�t �r�met �rzek. – Egy… Ket – kezdem el, de Orochimaru v�gre megsz�lal.

- L�m, l�m, l�m, a t�kozl� fi� hazatal�l – vigyorog, r�m meresztve a szem�t. – Milyen unalmas – h�zza el a sz�j�t sajn�lkozva, azt�n a semmib�l el�var�zsol egy piros gombot. – Csak nem gondolt�tok, hogy ilyen k�nnyen elint�zhettek? – nyalja meg ajkait, nekem pedig az �r�m�mbe valami kellemetlen �rz�s vegy�l.

- Mi az? – k�rdezi meg Naruto, pont azt, amire Orcsi v�rt. Kezdek t�relmetlen lenni…

- Mind�ssze egy gombnyom�s, �s ez a hely felrobban – h�zza kaj�n vigyorra a sz�j�t, �n pedig mordulok egyet.

- Hazudsz – sziszegem, � pedig sejtelmesen mosolyog.

- Nem hagyn�d itt a kutat�si eredm�nyeidet �s nem �ln�d meg magad! – er�s�t meg Neji is, aki az�rt gondolom, el�g j�l ismeri ezt a f�rget.

- Emiatt ne agg�dj, a kutat�saim nagy r�sze Jap�nban van. Egyed�l a La muerte de la Ros�t fogom sajn�lni egy kicsit, b�r az bebizonyosodott, hogy jelent�sebb k�pess�ge nincs… De ne szapor�tsuk a sz�t. Sasuke-kun, egy kis b�cs�aj�nd�k – vigyorodik el �r�lten, majd fogja a pisztolyt �s lead egy l�v�st Sakura fel�.

A testemen jeges f�lelem hull�mzik v�gig, az agyam lass�tott felv�telben l�t mindent. Vill�mgyorsan ugrok egyet, azt�n csak azt �rzem, hogy a goly� bal oldalt a derekamba f�r�dik, majd el�l is �tlyukasztja a b�r�m, de legal�bb �gy pont nem tal�lja el �t.

Azt�n iszonyatos f�jdalom has�t az oldalamba, a l�t�som elhom�lyosul, csak valami z�g�st hallok, Sakura arca m�gis �lesen kirajzol�dik el�ttem, �s m�g utols� er�mmel elmosolyodok.

- Sze… ret… lek… - ny�g�m.

M�r nem hallok semmit, mintha minden eln�mult volna k�r�l�ttem… eml�kfoszl�nyok kavarognak az agyamban… a sz�leim, a hal�luk… Itachi… ez az eg�sz kaland… Naruto…

�s persze Sakura… minden, amit vele �t�ltem. M�g egyszer utolj�ra felpillantok k�nny�ztatta arc�ra, amit most sikoly torz�t el… azt�n els�t�t�l minden �s �n belezuhanok a semmibe…

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.