Sasuke

- Egy�bk�nt, Sasuke… k�sz�n�m. Megmentetted az �letemet – mosolyog r�m h�l�san Sakura, nekem meg, fogalmam sincs mi�rt, v�r sz�kik az arcomba, mintha valami sz�gyellni val� dolgot tettem volna…

- Nem sz�m�t – morgom elford�tva a fejem, nehogy megl�ss�k. C�h… j� sokat kivett bel�lem ez a leop�rd… m�r f�kezni sem tudom magam…

Pinky megereszt erre m�g egy �des mosolyt fel�m, azt�n beledobja a n�v�nyeket a felforrt v�zbe. Ezek ut�n n�m�n v�runk, de ez most olyan… furcsa. Ak�r bens�s�gesnek is mondhat�, ahogy �l�nk elgondolkod� arccal, legal�bbis eg�szen az lenne, ha nem sajogna annyira a h�tam. Nem volt kisp�ly�s ez a bestia, nem is lett volna semmi baj, s�t, izgalmas lett volna, ha az a d�g nem gondol egyet �s t�mad neki Sakur�nak. Fogalmam sincs, mi volt az a k�l�n�s �rz�s, ami akkor �rr� lett rajtam, csak meg akartam menteni �t. �s siker�lt is.

- Na, k�sz vagyok – ugrik l�bra vid�man Pinky, egy z�ld sz�n� trutyira mutatva, aminek l�tv�ny�ra, de legf�k�pp orrfacsar� szag�ra elfintorodok.

- F�j, Sakura-chan, m�g szerencse, hogy nem r�m akarod kenni ezt az iz�t – fogja be az orr�t Dobe is, mik�zben elh�zza a sz�j�t. H�t nem csod�lom…

- Mit mondt�l, Naruto?! - d�h�dik fel Sakura.

- Csak annyit, hogy… �rdekes a buk�ja… - vakargatja zavartan a tark�j�t.

- Nagyon helyes! Ezt a f�zetet �n dolgoztam ki, mikor egyszer Ino �ngyilkos akart lenni, ami�rt szak�tott vele Shikamaru egy m�sik csaj�rt – magyar�zza, mire nekem megjelenik az a bizonyos v�zcsepp… V�rjunk csak…

- Ugye nem Yamanaka In�ra gondolsz? – k�rdezem elh�zva a sz�m, visszagondolva a r�gi �letemre, ami hirtelen nagyon t�volinak t�nik.

- ���… de. Tal�n ismered? – n�z r�m csod�lkozva.

- Hozz�m j�r karat�zni… Mondd, hogy az a h�lye liba nem a bar�tn�d – s�hajtok egyet, �s meglep�dve tapasztalom, hogy az �ltal�nos dolgokr�l val� besz�d valamennyire enyh�ti a f�jdalmamat. Tal�n mert nem koncentr�lok r�, hanem Sakur�ra.

- A legjobb bar�tn�m – jelenti ki, mire lemond� arcot v�gok, de � �gyet sem vetve erre a tenyer�be csap. – Megvan! Te vagy az az irt� szexi edz�, akir�l �radozott! – mondja megvil�gosultan, mire nekem felszalad a szem�ld�k�m, azt�n g�nyosan elmosolyodok, mikor l�tom, hogy �szreveszi mag�t. – M�rmint… ezt � mondta… - mondja olyan pirosan, mint egy r�k, �s ink�bb kavar m�g n�h�nyat a l�tty�n. Szexi, mi?

Csak most veszem �szre, hogy Naruto hangos hahot�ba kezdett, ez�rt let�rl�m a vigyort a k�pemr�l �s sz�r�san n�zek r�, mire megpr�b�lja abbahagyni, ink�bb kevesebb, mint t�bb sikerrel, de az�rt kap annyi leveg�t, hogy m�g bejelentsen egy „nagyon fontos” dolgot.

- Megyek, dobok egy s�rg�t.

- Nem vagy m�r ovis, hogy ezt k�z�ld vel�nk – r�ja meg Sakura m�g mindig zavartan, szemmel l�that�an ink�bb csak az�rt, hogy mondhasson valamit, ami nem a t�m�ba v�g.

Naruto, m�g mindig r�zk�dva a nevet�st�l, elslattyog az erd�be, mi pedig megint egyed�l maradunk. Sakura egy ideig matat m�g a l�bassal, azt�n egy t�sk�b�l el�vesz k�t rongyot �s egy v�zzel teli palackot, majd fel�m fordulva megsz�lal.

- Sasuke, k�rlek fek�dj a hasadra – k�r, mire �n kisebb ny�g�sek k�zepette, kelletlen�l a hasamra fordulok.

Hallom, ahogy felemeli a l�bast, majd l�tom kecses l�bait, ahogy fel�m k�zelednek �s let�rdelnek mell�m, m�g az ed�nyt maga mell� rakja.  

A kisebb ruhadarabot �titatja v�zzel, majd �vatosan a h�tamra teszi, hogy puha, k�rk�r�s mozdulatokkal kimossa a sebeimet. Nagyon picit cs�p ugyan, de szinte nem is �rzem, olyan l�gyan csin�lja, ahogy kicsi kezeivel v�gigk�veti a sebhelyek �v�t, mintegy massz�rozva is ezzel. �rzem, ahogy lassan ellazulnak az izmaim, �s m�g a helyzet megal�ztat� volt�r�l is elfeledkezek, annyira �gyesen csin�lja. Nem is rossz… �s mint minden j� dolog, egyszer ez is v�get �r, abbahagyja, �s helyette ink�bb el�veszi a m�sik ruhadarabot, amit belem�rt a z�ld l�ttybe.

- Ez most lehet, hogy kicsit cs�pni fog… - jelenti be �s r�gt�n teszi is a h�tamra a rongyot.

- ����! – ki�ltok fel f�jdalmamban, mert ez rosszabb, mint mikor a sebeim keletkeztek. – Hogy az a…

- Csak az elej�n f�j, ut�na megl�tod majd, milyen h�s�t� – pr�b�l nyugtatni, ami k�nny� �gy, hogy nem az � h�t�n van egy b�d�s kotyval�k, ami ragad�s, r�ad�sul olyan �rz�s, mintha �ppen �gn�l! Fogaimat �sszeszor�tom, nehogy v�letlen�l el�ruljam m�g egyszer f�jdalmamat, �s ink�bb pr�b�lom felid�zni az el�bbi idilli �llapotot, ahol nem voltak b�d�s f�zetek meg h�tt�zek…

- Csak kicsit, mi? – pr�selem ki magamb�l, mire � kuncog egy kicsit. – Nem vicces… - morgom, mire � m�g hangosabban nevet. De j�…

- H�t tudod, az�rt nem mindennap l�tni Uchiha Sasuk�t duzzogni, mint egy gyerek – mondja b�tran �s �szint�n, amin piszkosul meglep�d�k, mert velem ilyen k�zvetlen hangnemen m�g csak nagyon kevesen besz�ltek. �s nincs is r� sz�ks�gem. B�r eggyel t�bb vagy kevesebb…

- Nem is duzzogok – ford�tom el a fejem, m�r amennyire ezt a testhelyzet megengedi.

- Haha, � nem, dehogy – ugrat, mire visszafordulok fel�.

- Ugye tudod, hogy ezt m�g meg fogod b�nni? – vonom fel j�t�kosan a szem�ld�k�m egy mosollyal a sz�m sark�ban, mik�zben azon kapom magam, hogy nem �rtem, �n mi�rt vagyok ilyen k�zvetlen.

- � jaj, csak menek�ljek meg a nagy Uchiha Sasuke bossz�j�t�l! – nevetg�l � is, de nekem lefagy a mosoly az arcomr�l. Bossz�… Itachi… Orochimaru…

- Sasuke minden rendben? F�j valamid? – k�rdezi Sakura agg�dva, ijedt arc�b�l nem neh�z kital�lni, hogy milyen fejet v�ghattam az el�bb. De ez megint kiz�kkent a gondolataimb�l. �n mindig p�kerarcot v�gok… honnan tudhatta ilyen gyorsan, hogy valami bajom van? � t�nyleg… r�m figyel?

- Semmis�g… - mondom halkan, mire azt v�rn�m, hogy v�gre b�k�n hagy gy�l�lettel teli gondolataimmal egy�tt.

Ehelyett viszont eg�szen m�st csin�l. A k�z�vel v�gigsim�t az arcomon, �s mintha elektromoss�g sz�guldana v�gig rajtam, s hirtelen nagyon k�zel ker�l�nk egym�shoz…

- Sasuke… figyelj, tudom, hogy te min�l el�bb tov�bb akarsz menni, hidd el, �n is, de itt kell maradnunk legal�bb k�t napig – magyar�zza, ahelyett, hogy m�st csin�lna. Hogy mi?!

- Mi? Kiz�rt! Sietn�nk kell! – ki�ltom, �jfent bossz�mra gondolva, b�r nem tudok el�gg� arra koncentr�lni, ugyanis �rzem a lehelet�t a sz�mon. Gondolom, az ord�t�som ut�n � is. �jra felt�mad bennem a v�gy ajkai ir�nt, de t�rt�ztetem magam, amennyire csak lehet.

- Nyugodj meg! N�zd, az �llapotod miatt musz�j lesz maradnunk. Ezek az�rt nem semmi sebek, meg kell v�rnunk legal�bb azt, am�g rendesen elkezdenek begy�gyulni. Ez a szer a h�tadon jelent�sen gyors�tani fogja ezt, de m�g �gy is eltart egy darabig. Be kell l�tnod, hogy �gy nem b�rod az utaz�st m�g kocsiban sem – leheli az ajkaimba, azt�n hirtelen elh�z�dik t�lem.

- C�h… - csukom be a szemem a dupla csal�d�s miatt, azt�n korholom magam, ami�rt megint meg akartam cs�kolni. Nekem Itachira kell koncentr�lnom �s a k�ldet�sre… nem pedig egy r�zsasz�n haj� l�nyra…

- K�sz�n�m – hallom, majd csak k�t puha ajkat �rzek az arcomon, ahogy egy apr� puszit nyomnak r�. Hirtelen m�g a bossz�mr�l is teljesen elfeledkezek. Nem mondok semmit a d�bbenett�l, helyette ink�bb csak �sszevont szem�ld�kkel f�rk�szem �t, aki kicsit elpirulva felpattan �s elkezd zavartan nevetg�lni, amit nem �rtek addig, m�g meg nem hallom az �sszet�veszthetetlen hangot.

- Ha megk�rlek, �n is kapok egy puszit? – k�rdezi Naruto kaj�n hangon, �n pedig fel� ford�tom a fejem, hogy l�thassam vigyorg� k�p�t… pomp�s…

- N-naruto! �n csak… csak m�g egyszer megk�sz�ntem neki, hogy megmentett! – mondja felh�borodva.  

- �hh�m… - mondja, ahogy hallom nagyon „meggy�z�tten”, azt�n elter�l a k�p�n egy vigyor. – Figyeljetek, ha egy kis mag�nyra v�gytok, csak sz�ljatok – aj�nlja fel g�l�nsan.

- U-ugyan m�r, mire nem gondolsz! – kezdi el Sakura tot�l v�r�sen.

- F�, am�gy vagy t�z liter kij�tt bel�lem! Komolyan, m�r f�ltem, hogy elfolyok! – teszi hozz� m�g rendk�v�l „�rtelmesen”.

- Dobe… kuss – parancsolok r�, mert ideges�t a jelenl�te. Mennyivel jobb volt, m�g nem volt itt…

- H�ha, Teme, de szarul n�zel ki! – ki�lt fel, mikor megl�tja a z�ld dzsuv�s rongyot a h�tamon.

- Most mi�rt, nem eml�kszel? �n vagyok az ”irt� szexi edz�” – felelem g�nyosan mosolyogva.

- Mondtam, hogy ezt csak Ino mondta! – kezdi el megint Pinky, tov�bbra is elpirulva.

- Mi nem is mondtuk, hogy ezt te mondtad – kezdi el h�zogatni a szem�ld�k�t Naruto.

- �gy igaz, Sakura… mi�rt ism�telgeted ezt folyton? Tal�n te is �gy gondolod? – k�rdezem kaj�nul, mik�zben agyamban keresem elmezavarom ok�t, � meg tot�l v�r�sen felugrik.

- �, kib�rhatatlanok vagytok egy�tt! – toporz�kol egy helyben.

- Mi? Ugyan – b�gom neki, �s egyre �rtetlenebb vagyok a viselked�semet illet�en, de ez most valami�rt j� �gy.

- Nem is �rtem, hogy b�rtam eddig! – fakad ki, mire elhallgatunk, majd nevet�sben t�r�nk ki…

Sakura

Te j� Isten… az m�g ok�, hogy Naruto vihog, de… Sasuke t�nyleg… nevet?! Wow…

Nem b�rom sok�ig, �n is csatlakozok hozz�juk, �gy a mi hangunkt�l zeng az eg�sz erd�. El�g groteszk a helyzet: Sasuke z�ld trutyival a h�t�n kacag, Naruto �gy, hogy m�g le van h�zva a slicce �s kil�tszik a r�zsasz�n szivecsk�s als�ja, �n pedig itt vagyok egyed�li l�nyk�nt �s �pp, hogy sz�t nem t�pett egy jagu�r… sz�p. Mikor r�j�v�k erre, m�g jobban elkezdek nevetni, hogy m�r f�j t�le a hasam, Naruto velem egy�tt, Sasuke viszont v�gre kij�zanodott �s k�rd�n n�z r�m.

 - Cs-cshak o-olyan vi-vicces a helyzet – ny�g�m ki nagy nehezen, mire � b�lint egyet, majd sz�ntelen hangon megsz�lal.

 - Naruto, h�zd fel a slicced. Zavarod Sakur�t – k�zli p�kerarccal, imm�r �jra „norm�lisan”, azt lesz�m�tva, hogy mikor megint kirobban bel�lem a nevet�s, neki is megjelenik egy mosoly a sz�ja sark�ban. Naruto zavartan felh�zza a slicc�t, majd egy kis id� ut�n csend telepszik r�nk. �n Sasuk�t figyelem, aki most a semmibe b�mul, megfejthetetlen kifejez�ssel az arc�n. B�rmilyen fagyos is, a v�ltoz�st, ami v�gbemegy rajta, nem tudja letagadni, ahogy �n sem. Furcsa, ez a k�ldet�s hogy megv�ltoztat minket… De �… egyre nyitottabb.  J�, f�leg Naruto fel�, akivel m�r-m�r �gy viselkednek, mintha testv�rek lenn�nek. De mi�ta Rod�kn�l megcs�kolt… Hi�ba mondja, hogy nem eml�kszik r�, akkor is jelent�s volt…

- �r�ln�k, ha kiss� kev�sb� felt�n�en b�muln�l – r�nt vissza a jelenbe Sasuke higgadt hangja �s sz�r�s tekintete, ett�l pedig hirtelen �gy �rzem magam, mintha semmi sem t�rt�nt volna az els� tal�lkoz�sunk �ta. Err�l ennyit… m�r megint t�l sok jelent�s�get tulajdon�tottam magamnak… de az�rt m�g felh�z.

- Egy: nem b�mullak, kett�: ha valami nem tetszik, minek mentett�l meg? – v�gom a k�p�be, mert most azt akarom, hogy az eny�m legyen az utols� sz�.

- ���… szerintem �n megyek, szerzek n�h�ny gy�m�lcs�t – vakarja a tark�j�t Naruto �s gyorsan elh�z biztons�gosabb t�jakra.

Egy ideig csak hallgatunk, �n durc�san elford�tom a fejem, hogy ne l�ssam, �s k�zben azon gondolkozom, mi�rt kellett ennek megs�r�lnie, �s mi�rt kell r� nekem vigy�znom. J�, r�szben miattam s�r�lt meg, de ha ennyire nem jelentek neki semmit, akkor meg minek csin�lta?!

Hallom, hogy valamit mormol maga el� nagyon halkan, de nem �rtem, hogy mit.

- Tess�k? – n�zek fel�, m�g mindig s�rtett �br�zattal.

- Az�rt, mert nem akartam, hogy meghalj! – kiab�lja nekem, �s igazi �rzelmek futnak kereszt�l az arc�n, ha csak egy pillanatra is. Kell egy p�r m�sodperc, mire felfogom, hogy az el�z� k�rd�semre v�laszol, �s azt�n m�g n�h�ny, mikor eljut a szavak jelent�se az agyamba. Nem akarta, hogy meghaljak? Ez azt jelenten�, hogy… t�r�dik velem?

- H�t… semmi k�z�d hozz� – j�tszom kicsit az � st�lus�t, mik�zben magamban repesek a boldogs�gt�l, mert ezek szerint, nem vagyok sz�m�ra egy jelent�ktelen, a semmin�l is kevesebbet �r� teher!

- C�h… nyugi, legk�zelebb majd nem lesz ilyen… ha ennyire szeretn�l meghalni, �n nem akad�lyozlak - morogja. �, de �des! De tal�n ideje lenne b�k�lni.

- �hm… ha v�letlen�l m�gis el�fordulna t�bb ilyen eset… h�t iz�… annyira az�rt nem haragszom meg, ha m�gis megmentesz – mondom v�laszk�pp, mire elkerekedik a szeme, azt�n halv�nyan elmosolyodik. �n pedig pr�b�lom visszatartani a nevet�sem.

- Hmm… majd m�g meggondolom – fordul el flegm�n, de az�rt hallok egy m�ly kuncog�st.

Ezek ut�n csend telepedik r�nk. Egy darabig �gy maradunk, majd Naruto �ll�t be, egy nagy rak�s gy�m�lccsel, amiket a fels�j�be rakott �s puttonyk�nt vett a h�t�ra. Tiszt�ra, mint valami dzsungel Mikul�s…

- Olyan finomak ezek a gy�m�lcs�k, Sakura-chan! K�r, hogy ramen �z� nincsen… Egy�bk�nt megbesz�ltetek valamit? – n�z r�nk, �n meg gyorsan elmagyar�zom neki, hogy k�t napig itt kell maradnunk, amit p�r perc ut�n fel is fog.

A napunk �gy telik el, nem t�l izgalmasan. Sasuke kb. eg�sz id� alatt csak fekszik, legal�bbis am�g szem el�tt van, ha egy pillanatra is egyed�l marad, r�gt�n pr�b�l fel�llni.

Narut�val �ttelep�tj�k a s�trunkat egy kisebb barlangba, vagy ink�bb lyukba, amiben h�l’ Istennek kiv�telesen nincs szinte semmilyen d�g, p�r k�gy�t lesz�m�tva, de azokat Naruto gyorsan elkergeti. Sasuke �tvitele m�r kicsit probl�m�sabb, ugyanis k�nytelenek vagyunk hord�ggyal vinni (Rod mindenre gondolt…), alig f�l �ra alatt r� is vessz�k erre. Addig nincs is probl�ma, m�g ahhoz a kisebb emelked�h�z nem �r�nk, ami a barlangba vezet. Szerencs�re, Sasuk�t csak h�romszor ejtj�k le majdnem, val�j�ban pedig egyszer sem, ami eg�sz j� ar�ny, nem? A barlangban azt�n kif�jjuk magunkat, mert ez az�rt f�raszt� volt.

- Az ott mi? – hallatszik egyszer csak Sasuke hangja, mik�zben mer�en a barlang belsej�re b�mul. K�vetem pillant�s�t, de el�sz�r nem �rtem, mire gondol. Azt�n megl�tom �s odamegyek. Ahogy oda�rek, l�tom, hogy ez nem is olyan kis r�s, mint gondoltuk, s mikor belepillantok, el�ll a l�legzetem.

- Ez hihetetlen… - csak ennyit b�rok kiny�gni, majd induln�k is befel�, de ekkor Naruto odal�p mell�m, hogy megn�zze, mi van itt.

- Wow… - ny�gi ki � is. Ha m�r � is csak ennyit k�pes mondani, az az�rt durva. De egy�ltal�n nem csod�lom. M�r �pp induln�k, de most Sasuke hangja �ll�t meg.

- Esetleg nekem is el�ruln�tok, mi olyan marha izgalmas? – k�rdezi ep�sen, ut�lkoz� hangon, ami tudom, hogy nem nek�nk, hanem a helyzetnek sz�l.

- Bocsika, Teme! Sz�val ez itt egy olyan alag�t ilyen iz�kkel – „magyar�zza” Naruto.

- Ahha… - feleli megint ep�sen az Uchiha.

- Na j�, elmondom rendesen. Ez itt egy r�g�szparadicsom! Hihetetlen, el�sz�r azt hittem, csak egy lyuk a falon, de nem, ugyanis ez egy folyos�, a fal�n pedig a haurik t�rt�nete van felfestve! Ez egyszer�en eszm�letlen, sosem �lmodtam r�la, hogy valaha fogok ilyet l�tni! – mondom irt� lelkesen �s az is vagyok. s

Sasuke

Sakura piszok lelkes… t�nyleg nagyon �rdekli ez a h�lyes�g. Mindenesetre ez csak egyet jelenthet…

- K�zeled�nk – mondom ki hangosan is a v�lem�nyemet, mire Sakura egyet�rt�en b�lint.

- Na, �n bemegyek! Naruto, te maradj itt �s vigy�zz Sasuk�ra! – adja ki a parancsot, mire Naruto csal�dottan b�r, de engedelmeskedik, de az�rt k�rp�tl�sk�nt fog egy csokit �s gyorsan bev�gja.

- Az�rt vigy�zz… - mondom halkan, amint Sakura bel�p a folyos�ba �s elt�nik a szem�nk el�l.

- Agg�dsz �rte, mi? – h�zogatja Naruto a szem�ld�k�t.

- Usoratonkachi! Csak annyi, hogy ha elt�nne, senki nem lenne k�zt�nk, aki �rt ehhez…

- H�t persze… �s ha � nem lenne, akkor nem lehetn�l szerelmes! – kurjant vid�man, mire nekem elkerekedik a szemem, de azt�n bed�h�d�k.

- Idi�ta! Hogy k�pzelhetsz ilyet m�r megint?! M�g hogy �n?! Pont bel�?! – ordib�lok vele, ami�rt egyszer�en nem b�rja felfogni azzal a piriny� agy�val, hogy nincs k�ztem �s Pinky k�zt semmi, csak testi vonz�d�s. Ennyi!

- Hn, ez furcsa… a r�gi Sasuke csak g�nyosan megr�ntotta volna a v�ll�t…

- Most �ppen nem vagyok abban a helyzetben, hogy megr�nd�tsam a v�llam! – ki�ltom neki, utalva hason fekv� helyzetemre.

- Tal�n… vagy… Nem lehet, hogy csak az�rt vagy ennyire szokatlanul kiakadva, mert… IGAZ? – r�h�g a k�pembe, �n meg legsz�vesebben ler�gn�m azt a sz�ke �st�k�t a nyak�r�l, azt�n ugr�ln�k rajta, majd megs�tn�m…

M�g hogy igaz? M�g hogy �n… mint aki szerelmes?  R�ad�sul Pinkybe? Nevets�ges…

- Az a szerencs�d, hogy nem tudok megmozdulni – mondom s�t�ten, a lehet� legfagyosabb modoromban.

- Teme, most komolyan… Nem veszed �szre, mennyit t�r�dik veled? Hogy � t�nyleg veled foglalkozik, nem pedig csak az „irt� szexi edz�” k�ls�ddel?

- Hn… - pr�b�lok r� nem odafigyelni, de ezt baromi neh�z kivitelezni egy barlangban, ahol nincs senki m�s, csak mi ketten, �s m�g visszhangzik is.

- �s meddig akarsz m�g hazudni magadnak? – folytatja k�ny�rtelen�l. – Te is t�r�dsz vele. Megcs�koltad – nyomja meg az utols� sz�t.

- �n nem is…

- Ne hazudj, Sasuke, tudom, hogy eml�kszel r� – mondja. B�rcsak beh�zhatn�k neki egy gigantikusat! – Sosem tudt�l hazudni, ahogy �n sem.

- C�h… az csak az�rt volt, mert r�szeg voltam! – mondom gyorsan, b�r ezzel most beismertem, hogy t�nyleg eml�kszem r�. A fen�be, m�g nem vagyok teljesen magamn�l… R�ad�sul m�g hogy nem tudok hazudni? K�v�ncsi vagyok, mit mondasz majd ennek az eg�sz kincskeres�snek a v�g�n…

- A r�szegs�g csak feler�s�ti az �rzelmeket… ezt m�r tapasztaltam. Sasuke, tudom, hogy �rzel a t�bbi emberrel kapcsolatban. Nekem sem voltak sz�leim, igaz, �n nem is ismertem �ket…

- H�t �pp ez az, honnan tudhatn�d?! Fogalmad sincs r�la, milyen �rz�s elvesz�teni valakit, hiszen neked nem volt senkid, akit elvesz�thett�l volna!

- … Nem akarsz senkit k�zel engedni magadhoz, mert f�lsz, hogy �ket is elvesz�ted. Azzal �ltatod magad, hogy neked nincs sz�ks�ged senkire… t�nyleg �r�kk� �gy akarsz �lni? Hiszen vannak bar�taid: �n, term�szetesen, Sakura-chan…

- Nem tudod… egy�ltal�n nem tudod, hogy �rzek! Fogalmad sincs r�la… �s am�gy sincs hozz� semmi k�z�d, ahogy senki m�snak sincs! Egy dolgot j�l mondt�l, nekem nincs sz�ks�gem senkire! Nekem csak egy c�lom van!

- �spedig? Megd�nteni az �r�k boldogtalans�g vil�grekordj�t? – k�rdezi ep�sen, ami megint nem Narut�ra vall. A franc essen bel�, ami�rt tud komoly is lenni!

- Hmm…

- Haha, elk�peszt�, m�g most is mennyi b�szkes�g van benned, pedig el�g sz�nalmasan festesz azzal a cuccal a h�tadon! – neveti el mag�t, �s most m�r v�gk�pp nem �rtem az eg�szet. Az el�bb m�g vitatkoztunk, most mi�rt nevet?

- Ez csak term�szetes egy Uchih�nak – mondom.

- Hn, �n �gy eml�kszem, Itachi enn�l sokkal szer�nyebb – jegyzi meg, mire elkomorodok. Itachi… annyira hi�nyzik… meg kell mentenem…

- Hagyjuk Itachit… - mondom, de nem el�g halkan, mert Naruto meghallja.

- Hn? Minek? – k�rdez vissza �rtetlen arccal, �s �n nem b�rok r�n�zni.

- Nem akarok err�l besz�lni – jelentem ki hat�rozottan, �gy tudom, hogy val�ban b�k�n fog hagyni.  

- Mi�rt? Van vele valami? – k�rdezi. Ennyit err�l…

- Semmi k�z�d hozz� – morgom, m�r �tugorn�m a t�m�t. Egy�ltal�n hogy jutottunk ide a besz�lget�sben, vagyis ink�bb Naruto monol�gj�ban? Az el�bb m�g Pinkyr�l volt sz�, nem? Na nem mintha annyira �lvezetes lett volna v�gighallgatni azt a nevets�ges elm�letet…

- Teme, te titkolsz valamit! – �llap�tja meg, mire g�nyosan felmordulok.

- Az el�bb mondtad, hogy nem tudok hazudni, nem? Minek titkol�zn�k majd pont el�ttetek? – k�rdezem, s k�zben �gyelek arra, nehogy l�ssa az arcomat. Alig v�rom, hogy t�l legy�nk ezen az eg�szen… Gyorsan visszaszerzem az er�m, megszerezz�k a kincset, odaadom Orochimarunak, azt�n bossz�t �llok, megmentem Itachit, t�lem azt�n �v�k lehet az a k�, engem nem �rdekel. Ha egy valamiben igaza van Narut�nak az az, hogy t�nyleg nem tudok �s ut�lok hazudni. Nem is volt r� soha sz�ks�gem, mert mindig megmondtam a v�lem�nyem kerek-perec. Az meg nem �rdekelt soha, hogy fogadt�k. �gyis nekem volt mindig igazam.

De ez most m�s… becsapom �ket. �s ez sz�v�s.

C�h, t�l sokat foglalkozok ezzel, ami t�rt�nt megt�rt�nt, a k�vetkezm�nyt meg �gysem lehet elker�lni. K�l�nben is, j� c�lb�l csapom be �ket, �gy nem is sz�m�t, igaz?

- Sakura-chan m�r j� r�g�ta bent van, nem? – sz�lal meg egyszer csak Naruto.

- Hn… de igen. Keress�k meg – mondom �s pr�b�lok fel�llni, de nem el�g a f�jdalom, ami a h�tamba nyilall, m�g ez a h�lye is visszanyom a f�ldre. – H�!

- Hidd el, Teme, �n nagyon �r�ln�k, ha ti kettesben maradn�tok a barlangban, de mivel neked fek�dn�d kell, asszem �t kell vennem a helyedet – vigyorog a k�pembe ravaszul, mire bennem r�gt�n felmegy a pumpa.

- Ezt meg hogy �rted?! – k�rdezem inger�lten, de fogalmam sincs, mi zavart az el�z� mondat�ban. Mintha engem �rdekelne Sakura…

- Nyugi, pajt�s! Nem lesz�nk hangosak! – kacsint r�m, azt�n vigyorogva elmegy, be a j�ratba.

Ugyan, mi�rt is ne lenn�k nyugodt?! Naruto ezzel �gyis csak az idegeimet h�zza. Ha t�nyleg be akarna pr�b�lkozni Pinkyn�l, m�r r�g megtette volna… ugye?

Naruto

Miut�n alaposan felh�zom Teme agy�t (az arckifejez�s�b�l �t�lve ez siker�lt), gyorsan elindulok az alag�tban. Fogalmam sincs, mi ez a sok krisz-krasz a falon, de nagyon �llatul n�znek ki. Tiszt�ra olyan, mint egy k�preg�ny… r�ad�sul… EZ V�RREL VAN FESTVE!!! Azt a b�d�s r�kapr�met, m�gis mennyi v�r kellett ennyi k�phez?! Mennyi hal�l…

�rzem, ahogy v�gigfut a h�tamon a hideg �s ink�bb felgyors�tom a l�pteim. Bitang hossz� ez a folyos� �s sz�vesen enn�k egy rament… jobb lesz, ha sietek �s gyorsan �sszeszedem Sakura-chant! K�t perc m�lva v�gre el�rkezem a v�g�hez �s egy hatalmas, f�ldalatti csarnokba �rek, aminek aranyozott mint�kkal �s szobrokkal d�sz�tett a fala. A szikl�b�l v�z t�r el�, �s a v�zes�s egy t�ba z�dul, amit gondolom, a szikla reped�sei vezetnek el valahov�.

Sakura-chan a t� partj�n �l, s felh�zott t�rdekkel a v�zes�st b�mulja. Hangtalanul oda l�pek, �s le�l�k mell�, � nem n�z r�m, hanem tov�bbra is a vizet n�zi. Egy darabig b�rom sz�tlanul, de az�rt nem megy olyan sok�ig.

- Sakura-chan, mi ez a hely? – t�r�m meg a csendet (na j�, a v�zcsobog�st), de � m�g mindig nem n�z r�m. Kicsit olyan, mint amikor Teme meztelen�l felkapta… akkor l�tszott ilyen sokkoltnak.

- Naruto… - ford�tja fel�m a fej�t, mint aki csak most veszi �szre, hogy itt vagyok. – Jaj, Naruto, tudod, mi ez a hely?!

- �pp ezt k�rdeztem…

- Ez az a v�zes�s! – ki�lt lelkesen.

- Hogy mi?! Ez az �ti c�lunk?! – n�zek k�rbe hitetlenkedve.

- Jaj, dehogy, mir�l besz�lsz! Ez az a v�zes�s, ahol a haurik az �ldozataikat bemutatt�k a v�zisten�knek! – mondja szenved�lyesen, a t� melletti k�asztalra mutatva, amit eddig �szre sem vettem.

- Ja… - v�gok csal�dott fejet, mert m�r �r�ltem, hogy meg�rkezt�nk. V�rjunk… - Akkor ezeknek t�bb ilyen v�zes�s�k is volt?

- Igen – b�lint. - Pontosabban kett�. �s ez az egyik! – kezd el tapsikolni.

- Elmagyar�zn�d? – k�rem t�le, h�tha �n is megtudom �r�m�nek az ok�t.

- Persze, bocs, csak ez annyira hihetetlen – kezdi el megint, de a pillant�som elhallgattatja. – Sz�val, a haurik ugye a v�z isten�t tisztelt�k csak. K�t f�olt�rt �ll�tottak neki a k�t legnagyobb v�zes�sn�l. Ahol most vagyunk, enn�l az olt�rn�l mutatt�k be �ldozataikat.

- �gy �rted embert?! – v�gok k�zbe hiszt�ri�s hangon, de lenyugtat.

- Nem, �llatokat. Legal�bbis addig, am�g Umgabug meg nem jelent. A l�nya fel�ldoz�sa volt az els� ember�ldozat, akit bemutattak, �s m�g Umgabug uralkodott, sok m�sik k�vette.

- Ez sz�rny�… - n�zek k�rbe undorodva.

- Sz�val itt �ldoztak. A m�sik v�zes�s, ahov� tartunk, pedig az istenim�d�s sz�nhelye volt, ahol istentiszteleti sze�nszokat tartottak �s k�ny�r�gtek a v�z isten�hez, hogy tov�bbra is l�ssa el �ket b�s�gesen v�zzel.

- �h�m… - pr�b�lom feldolgozni az inform�ci�t, t�bb-kevesebb sikerrel.

- A l�nyeg az, hogy mi nem ide tartunk, de… EGYSZER�EN HIHETETLEN, HOGY ITT VAGYOK! – kezd el megint �rj�ngeni, talpra ugrik, �s miut�n engem is felr�nt, szorosan meg�lel �r�m�ben. Azt�n egyszer csak…

- H�!

- Sasuke? – n�zek kerek szemekkel a most bel�p� Uchih�ra, aki mag�ra k�t�zte azt a trutyis rongyot, hogy tudjon j�rni.

- Sasuke! Mit keresel te itt?! Neked m�g nem szabad fel�llni! – rohan oda hozz� Sakura-chan, de mikor oda�r Sasuke eltolja mag�t�l.

- Semmi bajom – k�zli jegesen, de a k�vetkez� l�p�sn�l f�jdalmasan �sszer�ndul az arca.

- Sasuke! – ki�lt megint a f�n�k, mintha m�g az im�nti �r�m�r�l is elfeledkezett volna.

- Hagyj… - mondja Teme halkan, de fagyosan, hogy m�g az �n ereimben is megh�l a v�r. Nem hiszem el, hogy m�r megint ezt csin�lja, kit akar m�g mindig becsapni? �, tudom: saj�t mag�t.

- Hogy lehetsz ilyen idi�ta? Azonnal fek�dj hasra! – kel fel k�bulat�b�l Sakura-chan, �s er�teljes hangja annyira megd�bbenti Sasuk�t, hogy hagyja mag�t hasra fektetni a t� mellett.

- C�h… - szisszen egyet.

- Naruto, menj �s hozd a hord�gyat! Att�l tartok, nek�nk kell visszacipelni ezt az Uchih�t!

- Nincs r� sz�ks�g, b�rok menni magamt�l is – sz�ri ki a fogai k�z�tt.

- Aha, persze, �n meg a Mikul�s vagyok – v�g vissza ep�sen a f�n�k, ami megint �gy meglepi Sasuk�t, hogy ez�rt az arc�rt Oscart k�ne kapnia. �n meg term�szetesen elkezdek nevetni.

- Naruto, menj m�r �s siess nagyon! – utas�t Sakura-chan, mire �n nagy nehezen abbahagyom a nevet�st. Legal�bbis pr�b�lom. Azt�n elindulok vissza a folyos�n, b�r nem olyan gyorsan, mint a f�n�k akarja, hisz kell nekik az egy�ttl�t. Hihi.

M�g hallom, amikor Sakura-chan szitkoz�dik.

- Basszus, megint elkezdett v�rezni!

Sakura

H�t ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ilyen felel�tlen �s nemt�r�d�m?! Az a d�g akkora sebeket hagyott a h�t�n, hogy abba a f�l l�bam belef�rne, erre ez mit csin�l?! J�rk�l, �s �gy tesz, mintha nem lenne semmi baja!

Leszedem a h�t�r�l a f�zetes k�t�st, hogy l�ssam: a sebei megint felrepedeztek. Pedig m�r eg�sz sz�pen kezdett begy�gyulni, h�la ennek a kr�mnek, erre � fogja, �s t�nkreteszi a m�vemet! Hogy a fen�be lehet az ilyenen seg�teni?!

Let�pek a ruh�mb�l egy nagyobb darabot, amivel felitatom a v�rt. Ezek ut�n fogom a g�zt, amivel az Uchiha mag�ra er�s�tette a rongyot, �s bek�t�z�m a hegeket. Az�rt t�nyleg elk�peszt�, milyen gyors a rehabilit�ci�… m�g a kr�mt�l sem gy�gyulhatna ilyen gyorsan… vajon az akarat�val csin�lja ezt? Mert akarni azt tud, ezt m�r tapasztaltam…

- Na, k�sz – mondom imm�r nyugodtabban, �s �r�l�k, ami�rt nem sz�lal meg egyszer sem. – De t�bbet ne csin�lj ilyet! Min�l engedetlenebb vagy, ann�l tov�bb maradunk itt – teszem hozz� j�t�kos hangon, hogy kicsit feldob�djon, de egy s�hajn�l t�bbet nem �rek el.

- Hmm… - Ja, meg persze a h�mm�g�s…

�s megint csendben vagyunk… Egy id� ut�n kezd k�nosabb lenni a n�mas�g, �gy ink�bb Sasuk�nak is elmes�lem, amit Narut�nak kor�bban a haurikr�l, hogy addig se hallgassunk. Egyszer sem sz�lal meg, am�g besz�lek, de tudom, hogy figyel r�m.

�jra eszembe jut, amit akkor k�rdeztem t�le, mikor Neji�k elfogtak minket, a csal�dj�r�l. Sosem fogja el�rulni… De az is lehet, hogy rosszul k�zel�tem meg a dolgokat. El�bb nekem k�ne ink�bb kit�rulkoznom, nem? H�t… rendben.

- Tudod, mikor kicsi voltam, sokat cs�foltak a nagy homlokom miatt – kezdek bele a t�rt�netbe.

- A homlokod? – k�rdez vissza, s hangj�b�l kihallatszik n�mi csod�lkoz�s. Ez j� jel.

- Igen… eg�szen gimn�ziumig sosem voltak bar�taim, mindig kik�z�s�tettek. Egyke vagyok, a sz�leim pedig munkam�ni�sok, �gy gyakorlatilag egyed�l n�ttem fel. Nagyon rossz �rz�s volt… Alapb�l �rz�keny a term�szetem, �gy teljesen a lelkembe g�zolt az a t�m�ny gy�l�let �s megvet�s, amit kaptam, �s egyszer�en nem �rtettem, mi�rt.

- Hn… - h�mm�g bele egyet elgondolkod�an.

- �gy ink�bb a tanul�sba menek�ltem. Persze �n lettem az oszt�ly str�bere, ami�rt m�g ink�bb ut�ltak. Tizenn�gy �ves koromig ment �gy… - �llok le egy kicsit, elm�l�zva azon, hogy v�g�l milyen j�l alakult minden, h�l�san azok�rt, akik megv�ltoztatt�k az �letem �s nem hagyt�k, hogy olyann� v�ljak, mint �. – Persze eleinte a gimiben is ment a szek�l�s. Nagyon rosszul esett. Azt gondoltam: „Ezek az emberek nem is ismernek, akkor meg mi�rt csin�lj�k ezt?”. Egyszer, mikor s�rtam a mosd�ban, odaj�tt egy sz�ke haj� l�ny, Ino. Megk�rdezte, mi�rt s�rok. Mikor megmondtam, kinevetett – mosolyodok el egy pillanatra, visszagondolva az esetre. Azt�n folytatom. – Ezek ut�n kisim�totta a frufrumat a homlokomb�l, amit eg�sz addig viseltem, �s felt�zte a hajam. Tudom, butas�gnak t�nik… de b�tors�got �nt�tt bel�m �s az�ta is a legjobb bar�tn�m. Felv�llaltam a homlokomat, �s lettek bar�taim, akiknek a mai napig h�l�s vagyok – fejezem be mosolyogva, v�rva valami reakci�ra �s �szintes�gi rohamra

- Hmm… - „mond” puszt�n ennyit.

V�rok, v�rok, de hi�ba, meg se sz�lal. Hirtelen csal�dotts�g ker�t a hatalm�ba, annyira hittem, hogy siker�lni fog… Legal�bb megpr�b�ltam. �gy egy perces csend ut�n hirtelen betoppan Naruto a hord�ggyal egy�tt. Sasuk�t visszavissz�k a s�torhoz, de m�g annyira rosszul �rzem magam, hogy nem b�rok a fali k�peknek sem �r�lni. A barlangban t�bort�zet gy�jtunk, azt�n nyugov�ra t�r�nk. K�nyelmetlen�l �s kiszolg�ltatottan �rzem magam Sasuke mellett a s�torban, de pr�b�lok nem erre gondolni, �s sz�p lassan, n�h�ny n�ma k�nnycsepp az �lomba ringat…

Reggel eg�sz frissen kelek, Naruto m�g hortyog mellettem. Kimegyek a s�torb�l, hogy �dv�z�ljem Sasuk�t, aki utols� volt az �rk�d�sben, de csak a t�z hamvai fogadnak, � nincs sehol. M�r megint j�rk�l?! Csak egy helyre mehetett…

Gyorsan v�gigszaladok az alag�ton, m�g el�rek a csarnokig.

- Sa… suke – suttogom a v�g�t, ahogy megpillantom �t. A v�zes�s alatt �ll f�lmeztelen�l egy ki�ll�, viszonylag szab�lyos szikl�n �s t�ncol. Vagyis, ez valami karat�s cucc, de olyan, mintha t�nc lenne… Sz�jt�tva b�mulom �t egy sziklaoszlop m�g�l, ahogy a v�z veri h�feh�r, t�k�letes b�r�t, n�zem az izmok j�t�k�t, azokat a m�r-m�r kecses, f�rfias mozdulatokat… Amikor a h�t�t l�tom, megd�bbenek. A szemem el�tt javul, heged be sz�p lassan, mintha valami gyors�tott felv�telt n�zn�k… De hogyan? Tal�n… csak nem… a v�z? Hamarosan �jra t�k�letes a h�ta… Hihetetlen…

Nem gy�z�k betelni a l�tv�nnyal, �s egy id� ut�n azt veszem �szre, hogy elfelejtettem leveg�t venni, amit gyorsan, lihegve bep�tolok. Mintha egy m�sik vil�gba ker�ltem volna, valahova, ahol l�tezik var�zslat, valahova, ahova �n nem tartozom…

Hirtelen megrohan a v�gy Sasuke �rint�se, k�zels�ge ir�nt, olyan, amit m�g sosem �reztem… Ugyanakkor f�lelem t�lt el, ha arra a var�zslatra gondolok, amit el�bb l�ttam… mert az volt… var�zslat…

�jra Sasuk�ra kapom a tekintetem, �jra megrohan a s�v�rg�s. Pr�b�lok nem figyelni r�, pr�b�lok k�zdeni ellene, de szinte er�szakkal kell elvonszolnom magam az oszlopt�l. �n most nem tartozok ide… olyan ez, mint egy sze�nsz, �s nincs jogom megzavarni.

Nagy nehezen megyek visszafel�, de mikor bel�pn�k az alag�tba…

- Sakura… - hallatszik a hangja, ami tiszt�n cseng a barlangban, �s ami t�k�letesen hallatszik a visszhang �s az akusztika miatt. Hirtelen kir�z a hideg �s elkezdek futni. Fogalmam sincs, mi�rt csin�lom ezt, amikor az el�bb m�g mellette akartam lenni, �gy viselkedek, mint valami ded�s, akit rajtakaptak valamin… mondjuk leskel�d�sen…

Berobbanok a s�torba �s pr�b�lok lenyugodni. Olyan hevesen veszem a leveg�t, hogy arra m�g Naruto is fel�bred. Kirohanok a s�torb�l a barlang bej�rat�hoz, kin�zek az es�erd�re.

Nem, ez nem lehet… Amit az el�bb l�ttam, az nem l�tezik… �s ez a v�gy…

�jra megborzongok.

Naruto lassan kit�molyog a s�torb�l, de amint megl�tja k�ts�gbeesett tekintetemet, kij�zanodik.

- J� reggelt, Sakura-chan! Valami baj van? – l�p mell�m, szint�n kipillant a t�jra, keresve furcsa viselked�sem ok�t, de persze nem lel semmit.

- Nem tudom… - suttogom, mik�zben m�lyeket l�legzem. De persze ennyi nem el�g.

- Sakura… - hallom megint azt a krist�lytiszta hangot m�g�lem, amit�l �jra kir�z a hideg. Az el�bbi miatt olyan, mintha nem evil�gi lenne… Nem az �n vil�gom�…

Lassan er�t veszek magamon �s megfordulok. Legnagyobb szerencs�mre �s megnyugv�somra, Sasuk�nak �pp olyan �rtetlen kifejez�s �l az arc�n, amit �n is �rzek.

- Hogyan…? – k�rdezem t�le, mire megr�zza a fej�t.

- Nem tudom – v�laszolja halkan, �n pedig ellen�llhatatlan v�gyat �rzek, hogy meg�rintsem. Lassan odamegyek a h�ta m�g�, majd lassan v�gigh�zom az ujjaimat azon a helyen, ahol a hegeknek k�ne lennie. Semmi.

- A v�z? – k�rdezek megint, mire � kis id� ut�n b�lint.

- Igen, azut�n kezd�d�tt, hogy belementem a v�zbe – v�laszol, azt�n hirtelen felbukkan k�zt�nk Naruto �rtetlen tekintete.

- Mi van a v�zzel? �risten, Teme, elt�nt a sebed! – ki�lt fel, majd h�trah�k�l. – De hogy…?

- Menj�nk oda – mondja Sasuke figyelmen k�v�l hagyva Narut�t, �n pedig b�lintok, majd lassan elindulunk az alag�tban. Naruto jobb h�j�n k�vet minket, b�r az�rt folyamatosan k�rd�sekkel bomb�z minket, de mi meg se halljuk.

Ilyen nincs, ez egyszer�en t�l elk�peszt�… Tudom, hogy a La muerte de la Ros�nak m�gikus hatalmat tulajdon�tanak, de igaz�b�l sosem hittem el… De most a tulajdon k�t szememmel l�ttam, ahogy Sasuke sebei begy�gyulnak hihetetlen sebess�ggel… Ezt nem lehet letagadni… Istenem, ez t�l sok az emberi agynak!

�gy megy�nk n�m�n, a gondolatainkba mer�lve (kiv�ve Naruto), m�g v�g�l el�r�nk a csarnokba. A v�zes�s l�tt�n �jra kir�z a hideg, ez�rt Sasuk�ra n�zek b�tor�t�s�rt, de � is a zuhatagot b�mulja, ahogy l�tom, probl�ma n�lk�l. B�r mintha egy �rnyalatnyival m�g s�padtabb lenne… V�g�lis azut�n, amit �t�lt, csoda, hogy m�g �gy meg tudja �rizni a higgadt l�tszatot…

- Sz�val, v�gre el�ruln�tok, mi van ezzel a v�zzel? – megy oda Naruto a t�parthoz, majd lehajol a v�zhez. – Tal�n nem el�g finom? – k�rdezi, majd megk�stolja.

- Naruto! – ki�ltunk egyszerre Sasuk�val a sz�k�re, de k�s�, m�r lenyelte.

Kiguvadt szemekkel, furcsa kifejez�ssel b�mul maga el�…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s