- Sakura? - k�rdezte k�m�san. Csak s�hajtottam egyet �s hevesen elkezdtem b�logatni.
- Visszaj�ttem - mormoltam. Sasuke megd�rzs�lgette a szemeit. P�r perc abb�l �llt, hogy ivott, s�hajtozott, nyitogatta a szemeit �s mindezt az�rt, hogy norm�lisan tudjon kommunik�lni �s felfogja a dolgokat. Eltelt n�h�ny perc, m�sodperc, am�g hozz�m sz�lt.
- Mondd, te tudtad, hogy Shin igaz�b�l Itachi? - k�rdezte.
- El�tted tudtam meg, csup�n p�r perccel - feleltem, �s karba tettem a kezemet. Nem szerepelt az a terveim k�z�tt, hogy elmondom Sasuk�nek azt, ami�rt visszaj�ttem �s nem hagytam csapd�ba esni. Emiatt ugyan el�g sokat k�sz�nhet nekem, de ha nem j�v�k vissza val�sz�n�s�thet�, hogy porig rombolja a falumat, ami�rt �tvertem. Vagyis �tvert�k Shinnel. �n ezen NEM AKAROK kiigazodni, nem tudom, hogy mi�rt csin�ltam, de �rtelmetlennek tal�ltam azt, hogy ott maradjak. Semmit nem tettem volna hozz� a csapathoz, m�r �n is megv�ltoztam, �s ak�rmennyire is ut�lom Sasuk�t, nem lett volna j�, ha elteszik l�b al�l...
- �rtem. Mi�rt j�tt�l vissza?
- Ennyire nem hi�nyoztam? - k�rdeztem vissza azonnal. Nem szeretem, ha valaki azonnal r�tapint a l�nyegre.
- Itt most nem arr�l van sz�.
- Megyek aludni - k�z�ltem gyorsan �s lem�sztam az asztal�r�l. Megpr�b�lt meg�ll�tani, de bel�tta, hogy �n soha nem fogok neki engedni, vagy igazat adni, ez�rt elengedett �s hagyott kis�t�lni az irod�b�l. Valahogy �gy pr�b�lta megakad�lyozni, hogy ne menjek el, hogy nem engedett lesz�llni az asztal�r�l.  El�g r�gi tr�kknek tartom, mint ahogy azt is, ha b�rhogyan szeretne engem zavarba hozni.
- �n m�r r�g nem vagyok az az idi�ta kis fruska, akit m�g r�gen otthagyott Konoh�ban - suttogtam, mik�zben bes�t�ltam a szob�mba. Becsaptam magam m�g�tt az ajt�mat, �s levettem a p�l�mat �s a szand�lomat. Kicsit hi�nyos �lt�zetben s�t�lgattam a f�rd�szoba �s a szekr�nyem k�z�tt. P�r perc alatt r�vettem magamat, hogy be�lljak a langyos v�z al�. Nos, ez�rt sem fogok m�r k�s� este f�rdeni, m�r mindenki elhaszn�lta val�sz�n�leg a meleg vizet. Gyorsan lezuhanyoztam, megt�r�lk�ztem, felvettem a h�l�ingemet, �s befek�dtem az �gyamba.

Az Akatsuki nappalij�ban tal�ltam magamat. Pein idegesen j�rk�lt fel �s al�, n�h�nyan a f�ld�n �ltek k�rben, n�h�nyan meg a kanap�n foglaltak helyet. Ezt azt hiszem gyors tan�csk�nt emlegett�k m�g r�gebben, nagyon ritka esetben h�vja �ssze ilyen hirtelen a csapatot Pein.
 - Megtal�lt�tok Sakur�t? – k�rdezte idegesen Deidar��kt�l.
 - Nem, Pein – morgott.
 - Elsz�k�tt? Vagy elrabolt�k? – k�rdezte Itachi a f�n�kt�l.
 - Szerintem biztos nem er�szakkal vitt�k el. �rezt�k volna a chakr�j�t annak, aki elvihette – gondolkodott Pein. – Mit csin�ljunk most? Ez keresztbe tett a sz�m�t�sainknak.
 - Biztos okkal ment el Sakura, semmit sem v�letlen�l csin�l. Okos l�ny, tud mag�ra vigy�zni – sz�llt a v�delmembe Itachi.
 - Ezzel mire c�lzol?
 - Arra c�lzok, Pein, hogy hagynunk k�ne. Valamit kitervelt, ami lehet, hogy m�g nek�nk is j�l j�n. De lehet, hogy valami az esz�be jutott, �s musz�j volt itt hagynia minket.
 - Kap a l�ny h�rom napot. Ha nem ad �sszer� magyar�zatot, akkor r�megy�nk a Hebi rejtekhely�re – hozta meg a parancsot a f�n�k.
Itachi, Deidara �s Sasori arca egy pillanatra ledermedt. Ott �lltam egyenesen Pein mellett id�k�zben. Nagyon �r�l�k, hogy senki sem l�tott.

A l�tom�som v�get �rt, �jra a szob�mban voltam. Karin m�r napok �ta nem volt velem, �s nagyon frusztr�l� �rz�s az, hogy Sasuk�val vagyok egy h�zban. Mondjuk, itt van n�ha Suigetsu is, de � nem egy olyan ember, akiben annyira megb�zom. Vannak �rtelmes percei, de egy�bk�nt egy elvetem�lt arc. Olyan egyed�l vagyok. Ez nekem annyira nem j�. �s akkor m�g ott van Naruto is, akiket otthagytam, minden bizonnyal m�r elindultak ut�nam, mert letelt a k�t h�t. H�romfel� k�ne ahhoz szakadnom, hogy ne t�rt�njen semmi gond. Mindenkit f�ltek.
F�ltem Narut��kat att�l, hogy nekimennek az Akatsukinak, mert nem vagyok teljes m�rt�kben tiszt�ban azzal, hogy melyik f�l hogyan �ll az er�viszonyokat illet�en. F�ltem az Akatsukisokat is Narut��k erej�t�l. F�ltem Narut��kat Sasuke csapat�t�l, mert hihetetlen�l er�sek mind a h�rman. De persze Narut��knak sem kell panaszkodni, �t �v alatt nagyon sokat er�s�dtek.
Csak az a probl�ma mind a kett�n�l, hogy valaki megs�r�l majd. Ezt pedig �n nem akarom. Valakivel musz�j besz�lnem, akiben megb�zhatok, mert meg fogok �r�lni. Ez az eg�sz h�lyes�g meg miattam alakult ki… Vagyis mindenkin�l �n vagyok a f� c�l, �s egy�ltal�n nem olyan csod�latos dolog, mint amilyennek gondoltam.

 - Besz�ln�nk kell – mondtam hat�rozottan, mik�zben bel�ptem Sasuke irod�j�ba. Az eml�tett szem�ly �ppen valami pap�rokat olvasgatott nagy koncentr�ci�val. S�hajtott egyet, amikor r�m n�zett, �s elpakolta az olvasnival�j�t.
 - �lj le – mutatott a vele szemben l�v� sz�kre. Gyorsan helyet foglaltam, �s belekezdtem a mondand�mba. – Sz�val, mi t�rt�nt?
 - Valami nagyon rossz dolog fog t�rt�nni, ha nem csin�lunk valamit – hadartam.
 - Micsoda? Besz�lj m�r �rthet�en.
 - Sz�val, azt biztosan tudod, hogy �n k�t hossz� �ven �t a b�ty�ddal voltam az Akatsukiban, azt�n mentem csak vissza Konoh�ba. – B�lintott. – Itachi ugyeb�r elrabolt, mert kellesz Peinnek valamilyen okb�l kifoly�lag, �s �n lettem volna a csal�tek. De elj�ttem, mert hihetetlen�l f�ltem att�l, hogy megt�madod Konoh�t, �s azt pedig nem akartam. Ez�rt j�ttem vissza.
 - Eddig hol a probl�ma? – k�rdezte meglep�dve. Gondolom az inform�ci�k fel�r�l m�r �rtes�lt. Nem tudtam, hogyan mondhatn�m el neki azokat a l�tom�sokat. Biztos furcs�n n�zne r�m.
 - H�t nem is tudom, hogyan mondjam el – motyogtam. – De amikor elalszom, valami�rt megjelennek el�ttem k�pek, emberek, t�rt�n�sek.
 - Ezt hogy �rted? Milyen t�rt�n�sek? – kezdett kicsit �rdekl�d�bben besz�lni velem.
 - H�t, olyan jelenetek… Sz�val az im�nt, miel�tt lej�ttem az volt, hogy az Akatsukin�l voltam, gy�l�s volt, �s akkor j�ttek r�, hogy nem vagyok sehol. H�rom napot kaptam, hogy valami �sszer� magyar�zatot tal�ljak az elt�n�semre, vagy j�nnek �rtem. Az pedig nem lesz sz�p.
 - Ezek mennyire t�nnek val�s�gosnak? Hogyan jelensz meg ezekben az �lmokban? – k�rdez�sk�d�tt.
 - Teljes m�rt�kben – v�laszoltam. – H�t, mint egy szellem k�r�lbel�l. Mindent hallok, l�tok, p�rg�k az esem�nyekkel. De engem senki sem l�t.
 - Sokszor volt m�r ilyen �lmod?
 - N�h�nyszor. Ja, egy�bk�nt ebb�l azt akartam kihozni, hogy Narut��k m�r k�sz�l�dnek, vagy m�r �tban is vannak hozz�m, hogy visszavigyenek. Ezt m�r vagy egy hete tudom, de Tsunade nem akarta elengedni �ket el�bb.
 - Meg akarnak t�madni? – nevetett fel. – Ez aranyos.
 - Naruto nagyon er�s lett, �s a t�bbiek is sokat fejl�dtek. S�t, m�g �n is – b�szk�lkedtem, egy pillanatra elfeledve a t�m�t.
 - Majd megl�tjuk. Ez biztos, hogy j�nnek?
 - El�g elsz�ntnak t�ntek – h�ztam el a sz�mat.
 - Na, �s akkor most j�nnek Itachi�k is?
 - Nem tudom, h�rom nap m�lva. Semmi sem biztos. Annyira f�ltek mindenkit – s�hajtottam.
Valami�rt most megb�ztam benne, nem hittem azt, hogy egy szem�t alak, tudtam vele rendesen besz�lni. De a vil�g�rt nem vallottam volna be neki, hogy f�ltem. T�nyleg f�ltettem, nem akartam azt v�gign�zni, ahogy az egykori, �s a mostani bar�taim �sszecsapnak. Kell lennie egy m�sik �tnak. Egy b�k�s �tnak. Nem hiszem el, hogy ezt kimondtam, ha csak gondolatban is.
Sasuke nagy leveg�t vett n�h�ny perc gondolkod�s ut�n, �s fel�m fordulva kezdett el besz�lni. Kidolgozott egy tervet.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s