F�lve k�zel�tettem Kurenai fel�. Egyszer�en r�helltem azt a n�t. Mindig kijelentette, hogy milyen egy csib�sz, al�val� kis tanonc vagyok, �s hogy sosem leszek m�lt� az eml�keimre, mert nem tudom, hogy mit csin�lok. Ok�, lehet, hogy csib�sz vagyok, de az eml�keimet akkor is megszerzem! Garo-sama hisz bennem! �s lassan �n is kezdem elhinni, van m�g rem�ny az �letemben, m�g ha csak egy angyal�letr�l is van sz�.
- Na, m�r megint te? – k�rdezte Kurenai, ahogy a nagy kerek asztal el� l�ptem. Sz�r�s, v�r�s szemeivel bizonytalans�got �bresztett bennem. Egy darabig csak n�zett, majd egy pap�r oszlophoz s�t�lt, �s sorban elkezdte dob�lni a kezembe az iratokat.
- Kurenai-san, h�rom hete l�tott utolj�ra! – jegyeztem meg, ahogy a kezemben l�v� – lassan toronny� v�ltoz� – pap�roszloppal pr�b�ltam egyens�lyozni. A n� kezei olyan gyorsan rakodt�k az �n kezembe a tudnival�kat, mintha sz�z l�verseny zajlott volna le egy pillanat alatt.
- Ne pimaszkodj k�ly�k! – rivallt r�m �les hangj�n.
- Igenis, Kurenai-san! De ami igaz, az igaz. Csak nem azt k�ri t�lem, hogy hazudjak? Ami persze lehetetlen, mert angyal vagyok, �s aki angyal, az nem tud hazudni, mivel �szt�n�sen mondja ki az igazat. �tkozott egy szab�ly, de ez van. Kurenai-san, j�l �rzi mag�t, nagyon v�r�s lett?! – k�rdeztem szinte udvariasan. Ekkor vettem �szre a fel�n k�zeled� f�rfit. Fekete haja �s szak�lla volt, Kurenait meg mintha elvar�zsolt�k volna.
- �h, Asuma-san! – mosolyogtam a „l�togat�ra”, majd lassan h�tr�lni kezdtem, �s elt�ntem, mag�ra hagyva a p�rost. Nem akartam zavarni. Ez a f�rfi volt az egyetlen szem�ly, aki kicsit meg tudta l�gy�tani Kurenai sz�v�t. Hagytam, had tegye a dolg�t… Finoman sz�lva, persze! A dimenzi�k k�zti teleport�l�s �ton haladva, a vak feh�rs�get n�zve, gondolataim egyvalami k�r�l forogtak… M�g sosem �lltam sz�ba emberrel! Gyorsan a pap�rok k�zt kezdtem keresni az inform�ci�t. H�tha t�bbet tudok meg err�l. Nem akartam elrontani semmit sem! Eddig mindig titokban dolgoztunk, emberek sosem l�thattak meg. Most viszont meg kellett, hogy l�ssanak!
- �, itt is van! – h�ztam ki egy lapot a t�bbi k�z�l. – Kapcsolatteremt�s. Kedvesen �s �vatosan k�zel�ts�nk a szem�ly fel�, ha lehet akkor, mikor egyed�l van. K�pess�geinket felhaszn�lva, k�vess�k nyomon cselekedeteit, �s csak akkor v�ljunk sz�m�ra l�that�v�, ha biztosak vagyunk abban, rajta k�v�l senki m�s nem l�t minket. – olvastam. S�hajtva, fittyet h�nyva minderre, eldobtam a pap�rt. – Bye-bye! Tal�lkozunk 100 �v m�lva! – intettem neki, ahogy a leveg�ben sz�llt. Az �t, mely sz� szerint mag�t�l vitt engem el�re, kezdett f�raszt� lenni, de ink�bb unalmas. Lehunytam szemeimet, �s keresztbefont karokkal v�rtam �rkez�semet. H�rtelen �les f�jdalmat �reztem. A homlokomhoz kaptam, �s d�rzs�lni kezdtem, h�tha enyh�thetn�m a f�jdalmat.
- Sakura-chan! – hallottam a m�ly, egyben igen kedves hangot. Csod�lkozva nyitottam ki a szememet.
- Okasu-kun! – dadogtam, mik�zben zavartan n�ztem m�sfel�. – Mit keresel itt? – szegeztem neki a k�rd�st nem �ppen kedvesen. V�ratlan l�togat�…
- Tudod, Sakura-chan, megyek vissza a feladatr�l! – magyar�zta, mintha dilis lenn�k. Ekkora �g�st! Puff nekem… Cikis helyzet.
- �hm, igen… ����s… hogy siker�lt? – �rdekl�dtem, h�tha menthetem a helyzetemet valami �ton.
- �gy, ahogy szokott! – mosolygott. Vagyis j�l. Okasu-kun mindig mindent j�l teljes�t. Francba is! Sose �rek a nyom�ba…- �s te? Angyal pr�ba? �-�, Sakura! Te ahhoz m�g nagyon kezd� vagy… Hidd el, nem fog siker�lni!
Gyorsan peregtek gondolataim. Na m�g egyszer… A FRANCBA IS! - ord�tottam gondolatban. Hogy van k�pe… G�nyosan elvigyorodva n�ztem s�t�tk�k szemeibe.
- Okasu… Nem hagyom, hogy elsz�llj magadt�l! Hiszed vagy sem, igazi angyal leszek! – ord�tottam a kezeimet szorosan �k�lbe szor�tva. – Te �ntelt egoista barom! �gy, de �gy, de �gy UT�LLAK! – v�gtam hozz� er�teljesen. Azonban � csak mosolygott, �s alaposan v�gigm�rt. A feh�r szok�sos ruha volt rajtam. V�kony p�ntos, t�rdig �r�, h�tul vil�gosk�k f�z�vel megh�zva. Egyszer� angyal ruha. H�tam k�zep�ig �r� hajamban apr� vil�gosk�k gy�ngy�k. Semmi k�l�n�s, akkor m�gis mi�rt n�z r�m �gy? – Mi az? – k�rdeztem csod�lkozva.
- Ugye tudod… - tartott hat�ssz�netet. �rdekl�dve v�rtam mondata m�sik fel�t. - …hogy im�dlak? – vigyorgott r�m ideges�t�en.
- Hogy miii???!!! – akadtam ki teljesen. Im�d? H� de j� nekem! V�rjunk? Ezzel most g�nyol�dni akart? – Okasu-kun! Te szem�tl�da! – ki�ltottam az arc�ba.
- �! Megint kun lettem? – fonta keresztbe karjait. – Sakura-chan, te nem v�ltozol! – cs�v�lta meg a fej�t. Toporz�kolva kerestem valami hozz�v�ghat�t. Nem tal�ltam, �gy h�t k�zelebb l�ptem hozz�.
- Egyszer �gy, de �gy megfolytalak! – sziszegtem, azzal ell�ptem el�le, �s elindultam el�re. P�r l�p�s ut�n meg�llva, csettintettem, mire az �t elindult, �n pedig keresztbefont karokkal, lehajtott fejjel �lltam.
- Sakura-chan! – ki�ltott m�g ut�nam. – Hiszek benned! – hallottam elhalkul�, kellemes hangj�t. Elmosolyogtam. Magam el� n�zve v�rtam v�gre utam v�g�t. A fekete egyre k�zelebb �r� kij�rat mutatta, mindj�rt ott vagyok. Ahogy el� �rtem, az �t meg�llt. Egy percig habozva �lltam ott a nagy feketes�g el�tt, majd hajamb�l kivettem egy gy�ngy�t. K�v�ncsian n�ztem r�, mintha tartogatna sz�momra valamit. Egy tincs v�lt ki r�zsasz�n hajsz�laim k�z�l. A gy�ngy�t felf�ztem r�, �s a hajammal megk�t�ttem. Ez volt az �tlevelem. Mehettem…
�tl�ptem a kij�raton. Vagy �pp lehet, ez egy bej�rat volt. Bej�rat az emberek vil�g�ba. Ahol minden m�s…


Aut�k morajl�sa, dudasz�k, ki�ltoz�sok, rend�raut�k szir�n�ja. Szemeim felpattantak. Csod�lkozva m�rtem v�gig magamat. Bord� pul�ver, farmer nadr�g. M�r ez is furcsa volt, ami viszont teljesen led�bbentett, az a r�vid hajam volt. P�nikba esve futk�roztam fel-al�, mint egy �r�lt. Nem n�ztem, merre megyek. Egy �les dudasz� r�ntott vissza. Ijedten kaptam tekintetemet oldalra, ahonnan egy kamion k�zeledett fel�m. Karjaimat v�dekez�en magam el� tettem, �s v�rtam… P�r m�sodperc m�lva m�r nagy feketes�get l�ttam, majd �jra az utc�k f�nytelen s�t�ts�g�t. D�bbenten n�ztem a h�tam m�g�. A kamion lelass�tott, �s kiv�g�dott az ajtaja. Idej�ben kapcsolva, csettintettem. A feh�r haj�, kiss� m�r id�s f�rfi �rtetlenkedve pislogott. Ben�zett a kamion al�, k�rbevizslatta a k�rny�ket, de nem l�tta, amit keresett.
- Hova t�nt? – vakargatta a fej�t csod�lkozva. – Jiraiya, kezdesz meg�regedni! – cs�v�lta meg a fej�t, majd visszasz�llt a kamionba, �s elhajtott. Fell�legeztem. �jra csettintve, imm�r magabiztosan s�t�ltam a j�rd�ra, nehogy megint �gy j�rjak, mint az el�bb. M�zli, hogy m�r meghaltam egyszer, k�tszer pedig nem lehet. Mikor m�r j�l biztons�gban tudtam magamat, elkezdtem a hirtelen megjelent lebeg� pap�rok k�z�tt keresg�lni.
- Hol van az a rohadt c�m? – idegeskedtem. – �h�! – emeltem fel diadalittasan a kis pap�rk�t. – N�zz�k csak. Konoha street 2. �hm… �n most a Konoha streetben vagyok? – k�rdeztem csak �gy magamt�l, ahogy k�rben�ztem. Egy fi�t pillantottam meg. Egyik kez�t zsebre dugta, a m�sikkal kuty�ja p�r�z�t tartotta. �rtalmatlannak t�nt. Nagyot s�hajtva ki�ltottam el magamat.
- Eln�z�st!
A fi� megfordult. K�rd�n n�zett r�m, �n pedig odamentem hozz�.
- Ez itt a Konoha street? – k�rdeztem. � b�lintott. – �, k�sz�n�m! – mosolyodtam el vid�man, �s menni k�sz�ltem.
- Ki vagy te? – hallottam a hangot. Megfordultam, �s csak n�ztem r�. – Sose l�ttalak m�g itt, pedig 20 �ve itt lakom! – vigyorgott.
- �n…�n… - dadogtam. Nem tudtam, j� �tlet-e megmondani a saj�t nevemet. – A… Ayame vagyok! – ny�gtem v�g�l nagy nehezen.
- Hm… Ayame… - mormogta. – Kiba! – ny�jtotta a kez�t mosolyogva. B�tortalanul elfogadtam.
- Nekem most… mennem kell! Szia! – mondtam gyorsan, �s elfutottam.
- Szia… - hallottam m�g. Befutottam egy h�z m�g�, �s leveg� ut�n kapkodva, a kezemet a sz�vemre t�ve hallgattam az �jszaka zajait.
- Te Uram Isten! – suttogtam, �s elmosolyodtam. – Besz�ltem egy emberrel! – kaptam a kezeimet a sz�m el�. Ekkora �lm�nyben m�g soha �letemben nem volt r�szem! Vagyis… helyesb�tek! Ekkora �lm�nyben angyal �letemben m�g soha nem volt r�szem!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s