�reztem, ahogy a sz�vem hevesen vert. F�ltem a tan�cst�l. Tudtam, jog szerint lehetetlen, hogy itt maradhassak. Ha �gy lenne, felborulna az egyens�ly a k�t vil�g k�z�tt. Mindenki furcs�n n�zne r�m. Az �letemet senki nem adhatja m�r vissza nekem. Nagy el�rel�p�st kellene tenn�nk. Nagyot s�hajtottam, �s pr�b�ltam szemben�zni a f�lelmeimmel. Vagyis… �ltem a sz�ken, �s b�multam magam el�. Kurva okos vagyok, hogy �gy pr�b�lok t�ll�pni valamin.
- F�lsz? – k�rdezte t�lem Sasuke. Oldalra fordultam, hogy l�ssam �t. Szemeimben ott lappangott a f�lelem.
- Nagyon - suttogtam remegve. Hi�ba, sosem tudtam t�l j�l hazudni, �gy elt�k�ltem, csak a sz�ntiszta igazat fogom mondani ezek ut�n. – Mindj�rt itt vannak, �rzem. M�r a kapun�l tartanak – mondtam hat�rozottan. Mi van, ha megint visszar�ngatnak? Ha megint t�kre akarj�k tenni az �letemet?
A szok�sos f�st�t l�tva, fel�lltam a sz�kr�l. �reztem, hogy �sszeszorul a gyomrom. �s akkor most vagy soha. Ahogy megl�ttam �t, lerohantam.
- Tsunade-sama, �n nem megyek vissza. Soha t�bb�. �n itt maradok, nekem itt a helyem, �n ide tartozom. Fiatalon haltam meg, �s jogom van tov�bb �lni. Jogom van �jra kezdenem az �letemet. Ha kell, b�rmilyen pr�b�t ki�llok, de �n - hadartam meg�ll�thatatlanul. Az el�ttem �ll�, sz�ke n� felvonta egyik szem�ld�k�t, �s szenved� arcot v�gva pr�b�lt a szavamba v�gni.
- Sakura-san - sz�l�tott, de �n folytattam.
- Sasuk�val szeretj�k egym�st, �s �n �gyis minden m�dszert fel fogok fedezni, minden er�met beleadom, hogy a F�ldre ker�ljek ism�t. �jra ember leszek, �s elmondom a vil�gnak, hogy �lek! Soha t�bb� nem r�ngat senki sem dr�tk�t�len. A magam ura leszek! – jelentettem ki hat�rozottan, ellentmond�st nem t�r� hangon. Keresztbefontam a karjaimat, �s magasra tartott fejjel n�ztem farkasszemet Tsunad�val.
- Befejezted? – s�hajtott rosszindulat�an. Mereven b�lintottam, �s csod�lkozva v�rtam reakci�j�ra. – Sakura-san, tudod, hogy jog szerint lehetetlen, hogy itt maradj. Azonban, ahogy a k�r�lm�nyeket n�zz�k, vissza sem mehetsz. Szab�lyt szegt�l, �s ezzel hivatalosan is ki kell, hogy tiltsalak az angyalok k�z�l. Tov�bb kellene, hogy k�ldjelek! – n�zett komolyan r�m. Dermedten, t�tott sz�jjal meredtem r�.
- Nem, nem, nem! – r�ztam meg hevesen a fejemet. – K�rem, Tsunade-sama! K�rem! Ne tegye ezt velem! �s… mi lenne Sasuk�val? Hallotta, nem?! A harangot, hallotta! Sasuke �lete megmenek�lt, kiz�r�lag nekem k�sz�nhet�en. Ha �n tov�bb megyek, � meghal! V�llaln� a felel�s�get, Tsunade-sama? Egy ember hal�l�nak a terh�t? – k�rdeztem rem�nykedve. L�ttam, hogy m�rlegeli a dolgot. Tudta, hogy nekem van igazam.
A f�stb�l egy f�rfi l�pett ki. Arc�n maszk volt, sz�rke haja k�cosan �llt szerte-sz�t. B�tor�t�an mosolygott r�m a szem�vel.
- Kakashi-sama! – hajoltam meg tisztelettud�an.
- Sakura-san, �r�l�k, hogy �jra l�tlak! – biccentett nekem. – V�gjunk a k�zep�be. Ami azt illeti, nekem semmi ellenvet�sem azzal kapcsolatban, hogy visszak�ldj�nk a f�ldre. Azonban ez igen sok k�vetkezm�nyt vonhat maga ut�n. Lehets�ges, hogy az egyens�ly felborulna. Megkock�ztatn�k azonban szembesz�llni ezzel, tekintettel arra, hogy a K�nyv hetedik paragrafus�nak a nyolcadik fejezete kimondja, miszerint sz�nd�kosan nem vehet�nk el ember�letet. Ez az �gy oda tartozik, �gy… nincs m�s h�tra, csak az id�utaz�s. Pontosan az �jul�sod id�pontj�hoz visszamen�leg. Megjegyzem, ez a legvesz�lyesebb mind k�z�l, ami r�d v�r, Sakura-san! Az sem biztos, hogy te egy�ltal�n eml�kezn�l valamire, mikor magadhoz t�rn�l. Sz�rnyen nagy kock�zat. Term�szetesen Sasuke vel�nk j�nne az id�utaz�s sor�n, hogy az � eml�kei biztosan megmaradjanak r�lad. Neki nem lesz semmi baja. Csak neked lehet… ha mindent elfelejtesz, tal�n az eg�sz akci� feleslegesnek fog bizonyulni, �s a k�t vil�g k�zti k�tel�k sem lesz a legstabilabb. Teh�t megk�rdezem… v�llalod? J�l gondold meg. Ezt a m�veletet csak egyszer haszn�ltuk m�r, �s akkor is… cs�dbe ment. Ha megint �gy lenne, azt senki sem bocs�tan� meg mag�nak. A d�nt�s a kezedben van! – mondta, �s �gy meredt r�m, mintha valamit elv�rna t�lem. Azt, hogy v�laszoljak teljes sz�vemmel, megfontoltan, hat�rozottan.
- Kakashi, ugye nem akart�l f�l �r�s sz�veget tartani? – jegyezte meg cs�p�sen Tsunade, de per pillanat ez nem igaz�n izgatta Kakashit. �gy is tudta, hogy Tsunade most nagyon fesz�lt. Mindketten azok voltak.
- Eml�keztek - kezdtem halv�nyan mosolyogva. �k csod�lkozva n�ztek r�m. - Mit mondott Garo-sama, mikor el�sz�r mentem feladatra? Ti is ott voltatok – pillantottam r�juk. �rtetlen�l n�ztek vissza r�m, �s megr�zt�k a fej�ket. S�hajtottam. – „A sorsunk m�r sz�let�s�nkkor megpecs�tel�dik. De �n tudom, Sakura-san, hogy ha lehet, te v�ltoztatni fogsz a j�v� alakul�s�n. Mert ez �gy van meg�rva. Csak k�vesd a sz�vedet, �s helyes �ton fogsz haladni! Sayonara!” – ism�teltem meg tan�rom kor�bbi mondat�t. �gy �reztem, minden sz� a sz�vemb�l j�n. Mindennek megvan a rendje, �s minden a helyes �tra t�vedt. – Teh�t - vettem nagy leveg�t. - A sz�vem azt s�gja, mennem kell! B�znom kell a szerelemben. V�llalom a felel�s�get! – mondtam hat�rozottan, teljes sz�vb�l. Kakashi �s Tsunade b�lintottak, �s Sasuk�vel egyszerre mondt�k ki…
- Hiszek benned!
Ezut�n egy vak�t� feh�r villan�s, �s... �gy �reztem, testem elnehez�l.
- E…elal…szom - ny�gtem nagy nehezen, �s hirtelen h�trad�ltem. A vil�g elmos�dott szemeim el�tt.


- Sakura, k�rlek! Sakura! �bredj fel, k�ny�rg�m Sakura! Gomen nasai, hogy nem hittem neked Sakura-san! Gomen nasai! Csak k�rlek, k�rlek, t�rj magadhoz! – hallottam a p�nikszer�, hiszt�rikus hangot. Mintha valaki teljesen �sszeomlott volna. Mintha nem hinne…
- Ismer�s a hangod - suttogtam, �s lassan kinyitottam a szemeimet. Ahogy megl�ttam a l�ny arc�t, �s szem�be l�g�, sz�ke hajtincseit, r�gt�n felismertem. – Temari - suttogtam nagyon halkan. A l�ny felsik�tott, �s szorosan mag�hoz �lelt.
- Arigatou, Sakura-san, arigatou! – zokogta a v�llamba. Lehunytam a szemeimet, �s ugyan el�g er�tlen�l, de vissza�leltem.
- Nem, Temari. Itt New York-ban �gy mondj�tok… k�sz�n�m! – mosolyodtam el l�gyan. – Hol… hol van Sasuke? – k�rdeztem halkan. Temari elt�volodott t�lem, �s �rtetlen�l n�zett r�m.
- Kicsoda? – k�rdezte. Gaara �s Kankuro �sszen�ztek, �s megr�zt�k a fej�ket. Nem �rtett�k, mir�l besz�lek.
- �s Tsunade, Kakashi? – n�ztem k�rbe gyeng�n. Lassan megpr�b�ltam fel�llni. Kezemet felemelve, csettinteni pr�b�ltam. De semmi nem t�rt�nt. Szomor�an meredtem magam el�. – �lmodtam volna? – k�rdeztem f�jdalmasan. Minden, amir�l p�r perce azt hittem, val�s�g, most csak egy egyszer� �lomnak t�nt.


Egy h�nap m�lva…


Egykedv�en, lehajtott fejjel s�t�lgattam az utc�n. Lassan m�r hozz�szoktam a tudathoz, hogy csak egyszer� �lom volt. Gaara hi�ba pr�b�lt k�zeledni fel�m, mindig visszah�z�dtam el�le. Az esk�v�je elmaradt, mert val�s�ggal megfenyegette apj�t, hogy ha el kell vennie Hinat�t, akkor nem v�llalja el a c�get, amit r� akart hagyni. Az apj�nak ez hatalmas cs�d�t jelentett volna, �gy nem volt v�laszt�sa. De m�gis… nem �rtettem. R�gen szerettem �t, m�gis eltoltam most magamt�l. �gy �reztem, ezzel tartozom Sasuk�nak. M�g akkor is, ha val�j�ban nem is l�tezett. K�pzelj�tek, a cikkem befutott! Orsz�g-vil�g olvassa, 5 teljes oldalt kaptam! Megvan a sikerem, el�rtem az �lmomat. M�gis, csup�n egy dolog van, ami jobb kedvre der�t. Az, hogy tudom, apa b�szke r�m odafent… �s ez�rt m�r meg�rte minden. Az �letem m�gsem teljes. Valami hi�nyzik…
Hirtelen nekimentem valakinek. H�tra l�ptem egy l�p�st.
- Eln�z�st - mondtam halkan. Az idegen nem mozdult el�lem, csak �llt ott. �reztem, ahogy tekintet�vel engem p�szt�z. Feln�ztem r�, �s… ereimben megfagyott a v�r. Testemet el�nt�tte a forr�s�g. – Sasuke - suttogtam. Nem hittem el, hogy itt �ll el�ttem. Kez�t felemelte, �s lassan az arcomhoz �rtek ujjai. A keze ut�n kaptam, �s az arcomra helyeztem. K�nnyekt�l csillog� szemekkel n�ztem az � szemeibe.
- H�t t�nyleg te vagy az! – suttogta � is. – �n… azt hittem, csak �lom volt! – mondta halkan.
- �n is! – b�lintottam. M�g egy darabig n�zt�nk egym�s szemeibe, majd mag�hoz h�zott, �s megcs�kolt. V�gre �gy, ahogy r�gen… angyal �letemben. Mikor m�g feh�r sz�rnyon rep�ltem!


- Hinata??
- Sakura??
- Naruto??
- Szia Sasuke!
- Naruto!!
- Mi van?
- Ti?? Itt? Hogyan??
J� p�r napja m�r, hogy r�tal�ltam Sasuk�ra… �pp s�t�lni indultunk, mikor szembetal�lkoztunk vel�k. Naruto �s Hinata �gy n�ztek r�nk, mint akik nem �l� embereket l�tnak. Val�j�ban, nemr�gen m�g �n csak angyal voltam.
- Hi… Hinata! Nem halt�l meg? – pillantottam bar�tn�mre. El�gg� bunk� k�rd�s volt ez �gy, amit �szleltetett is velem egy grimasz k�s�ret�ben. Bocs�natk�r�en n�ztem r�, mire � megenyh�lve s�hajtott.
- Rendben, elmondom. – adta meg mag�t. – A te kis „vissza a j�v�ben” akci�d nem csak neked tett sz�vess�get. Mindny�jan visszamehett�nk, �j es�lyt kapva ezzel. M�r tudtam, mit rontottam el. �gy megmenek�ltem. Az esk�v�t illet�en pedig… gondolom, m�r mindent tudsz! – magyar�zta. B�lintottam, �s Narutora n�ztem.
- �, hogy �n? – mutatott mag�ra vigyorogva. – Na, az r�vid. A tan�cs �gy d�nt�tt, a Kyuubit egy Szent �gk�be z�rj�k. �gy, az �n �letem is megmenek�lt! – mosolygott r�nk.
- �rtem... Vagyis nem! Kakashi azt mondta, Sasuke vel�k lesz… de nem voltak ott se �k, se Sasuke, mikor fel�bredtem! Mi�rt? – �rtetlenkedtem. Hinata �s Naruto megr�zt�k a fej�ket. Sasuke elgondolkozott.
- Eml�kszel, Kakashi azt mondta, csak egy emberen haszn�lt�k m�r ezt a m�veletet. Az sem siker�lt. �gy nem t�l meglep�, hogy nem volt t�k�letes! – mondta keresztbefont karokkal.
- �gy m�r �rthet�! – mosolyogtam a t�bbiekre. – De ki volt azaz egy ember? – k�v�ncsiskodtam tov�bb.
- Na, err�l nyomoztam! – csettintett mindentud�an Hinata, �s vigyorgott hozz� p�r sort. – Ez az „els� id�utaz�” Haruno Ayame volt. A te �s�d. � tartozott a t�lvil�g megalkot�i k�z� is. Magyar�n az els� angyalok egyike volt. De az id�utaz�s rosszul s�lt el, �gy belehalt – magyar�zta. Ut�ltam, ha ilyen tud�l�kosan adott el� mindent, de be kellett vallanom, most j�l j�tt az esze.
- Sz�val ez�rt jutott eszembe az Ayame n�v… K�l�n�s – fontolgattam. Mind egyet�rtett�nk. K�l�n�s volt. T�bb szempont miatt is, de ez m�r l�nyegtelen. Csak �r�lni tudtam. Annak, hogy �lek, �s annak, hogy tudom, hol a helyem. Tudom, hova tartozom…


Temarit eljegyezt�k, menyasszony lett. Miut�n �sszeismerkedett Hinat�val, m�r h�rmasban j�rtuk az �zleteket kell�kek ut�n kutatva. Gaara egy Hawaii szigeteken val� sajt�t�j�koztat� sor�n megismert egy l�nyt… valami Matsurit. Ott maradt vele. Kankuro visszament Toki�ba, a volt szerelm�hez. A rend�rs�g legjobb �s legh�resebb nyomoz�ja lett. Hinata �s Naruto boldogan �lnek kettecsk�n, h�zass�gban. Naruto bizony�tott Hinata apj�nak, a Hyuuga csal�d befogadta. Sasuke meg�r�k�lte apja nagy v�llalat�t, rengeteg p�nzt keres. �n pedig… Boldog vagyok. �r�l�k, hogy el�rtem azt, amit akartam. Teljes�lt az �lmom. Egy m�sik, amit eddig elrejtettem. Hogy mi volt az? Kalandokat akartam! Rengeteg kalandot! �s ezt meg is kaptam az �lett�l. R�ad�sul igaz bar�tokat szereztem, �s szerelmet. Sz�rnyaltam angyal sz�rnyakon, t�l�ltem egy d�monnal val� tal�lkoz�st, �s kiv�vtam a sz�vem �ltal dikt�lt temp�t. De m�g mindig, rengeteg c�lom van… amiket a sors menetir�ny�val ellent�tesen forgatok. �s hiszek… mert m�sok is hittek bennem!


- Hi�nyzik neked, igaz? – l�pett Garokonu egy fi� mell�. Annak arc�n l�tszott, hogy szenved. M�gis… kitart�an n�zte az eml�k�rv�ny k�peit. B�lintott, v�laszolva ezzel a f�rfi k�rd�s�re. – Tudom, mit �rezt�l ir�nta, de nem kell, hogy miatta szenvedj. Ezt � sem akarn�.
- Igen, tudom. De nem b�nk�dom. M�r nem. Tudom, hogy boldog, �s ez�rt nem is f�j a sz�vem. Nekem csak az a fontos, hogy soha t�bb� ne l�ssam s�rni! – magyar�zta, �s a f�rfire n�zett.
- Neki pedig az a fontos, hogy te boldog l�gy! – tette kez�t a fi� v�ll�ra, aki �rtetlen�l n�zett r�. – Gyer�nk Okasu, haszn�ld ki a fiatals�god, fiam! – azzal j�l h�tba �t�tte a fi�t, aki erre elvesztve egyens�ly�t, az �rv�nybe kezdett zuhanni. – Tanulj meg Hinni! – mosolyodott el l�gyan, �s h�tat ford�tott az �rv�nynek. – Sakura is a F�ld�n j�tt r�, hogy nem el�g b�zni, hinni is kell. Mert ez ad er�t. Ez b�ztat t�ged – suttogta, �s els�t�lt.

Hiszek benned! ~ Sakura

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s