F�lelemmel keltem fel. Tudtam, elj�tt a nap, az id�, �s minden egy�b m�s. Nekem l�pnem kell. Inora v�rhatok �vtizedekig. Mindenem kock�n forgott. Az �letem, a m�ltam, a jelenem �s a j�v�m, a szem�lyis�gem, �s minden j� eml�kem. El is veszthetem �ket! – gondoltam. V�g�l elt�k�ltem, nem �rdekelnek. Annyi minden t�rt�nt m�r velem, egy szerencs�tlen l�ny voltam. Ezt m�r csak t�l�lem…
B�tortalanul s�t�ltam v�gig az iskola folyos�j�n. Soha nem j�rtam m�g este az iskol�ban. Pr�b�ltam felb�torodni, egy kis f�nyt keresni, de nem ment. Tal�n kicsit t�bbre sz�m�tottam magamt�l. Nem baj, ennyit tudtam kipr�selni.
Mintha meg�reztem volna, hogy valaki k�vet, megfordultam…
- Ehh… Gyerekes vagy! Mondd, mi�rt nem sz�llsz le r�lam? – k�rdeztem a szemeimet forgatva. Rendben, ok�, nem mintha nem szerettem volna, hogy folyton ott van, ahol �n, de Istenem! Ez m�r kezdett nagyon nyomaszt� lenni.
- Tudom, hogy �r�lts�get akarsz csin�lni! Sakura, Ino nem norm�lis! Ne menj bele a j�t�kba! – k�rt, szinte kedvesen. Csod�lkozva n�ztem a szemeibe. Az a m�ly s�t�ts�g…
- Sasuke, k�rlek! Majdnem feln�tt n� vagyok, tudom, mit mi�rt teszek! – legyintettem, �s elvigyorodtam sz�nalmas k�rlel�s�n. – Egy�bk�nt is… - komorultam el. – Mond meg nekem, mi�rt �rdekel, mi t�rt�nik velem? Miattad m�r oly sok minden megv�ltozott az �letemben. R�gen soha, m�g egy sz�t se sz�ltunk egym�shoz, azt se tudtad, hogy l�tezem. Most meg… �gy �rzem, semmi k�z�nk egym�shoz, m�gis vonz valami er�! Valami, ami m�r r�g�ta benn�nk van, csak most fedezt�k fel. �rted?? Ne n�zz �gy r�m, nem vagyok bolond! �n csak tudom, mit �rzek… Tudom, mi van a sz�vemben, tudom, mire k�sz�l�k. Nekem m�sok is fontosak, nemcsak a sz�nalmas kis �letem. Ino k�zvesz�lyes, �s ha nem �n, lehet m�s v�gez vele, azt pedig nem szeretn�m. Hogy m�s viselje a terhet? A hal�l terh�t…? Nem hagyhatom. Ez az �n felel�ss�gem. Ha tetszik, ha nem, nekem ezt kell tennem… Olyan ez, mint a sors. Elrendeltetett! – s�hajtottam, �s fejemet az ablak fel� ford�tottam. A csillagos �gen ott f�nylett az a csillag, mely tal�n kett�nk� volt. – Nem tudom, de… - suttogtam, majd megakadva, �jra R� n�ztem. - …szerintem az a mi csillagunk! – mosolyogtam r� l�gyan. Ez azonban nem azaz „Itt az id�! Most cs�kolj meg!” mosoly volt. Ink�bb az a „B�zz bennem, �s felejts el! Lehet, nem j�v�k vissza!”. Ak�rmennyire is szerettem volna ajkait �rezni, ak�rmennyire is v�gytam a cs�kj�ra, nem tehettem. H�tat ford�tottam h�t neki, �s lehajtott fejjel, elindultam utamra. �reztem, ahogy k�nnyek gy�lnek a szemembe.
- Sakura! – �ll�tott meg hangja. – N�zz r�m! – k�rt kedvesen. Sose hallottam m�g ilyennek a hangj�t. Engedelmeskedtem neki. �jra vele szemben �lltam, imm�r csak egy f�l m�terre t�le. Kez�vel lassan v�gigsim�tott a v�llamon, majd megfogta a kezemet. Egy h�rtelen r�nt�ssal szorosan mag�hoz h�zott. Feln�ztem r�. Egy f�l fejjel lehetett magasabb. Szemeimben a k�nnycseppek megcsillantak. Lassan k�zel�tett fel�m arc�val. Valahogy sokkal gyeng�debbnek t�nt. Ahogy meg�reztem ajkait, tudtam, hogy nekem erre kicsit sincs id�m. Erre a lass� j�t�kra… Als� ajk�ba harapva figyelmeztettem. � �rtve ezt, nyelv�t a sz�mba cs�sztatta. �rezte, hogy most per pillanat nem azt a l�gy Uchiha Sasuk�t v�rom, hanem ink�bb azt az er�szakos, kis egoista besti�t. Ez�rt teh�t egyre szenved�lyesebben kezdett cs�kolni, �s egyre vadabbul. Lassan tolt a fal fel�, �s ahogy h�tam azt el�rte, kez�t a p�l�m al� cs�sztatta. Megszak�tottam a cs�kot.
- Mennem kell! – mondtam hat�rozottan. Szemeibe n�zve, l�ttam benn�k a v�gyat, id�m viszont nem volt sok., �gy nem teljes�thettem k�r�seit.
- Maradj ink�bb! – suttogta ajkaimba, �s �jra megcs�kolt volna, de �n eltoltam.
- Sasuke, engedj! – parancsoltam hidegen.
- Nem! – jelentette ki makacsul. �, csak ne most j�jj�n ki bel�led a f�lt� f�rfi…
- Uchiha Sasuke, azonnal engedj e…! – ord�tottam, de az utols� sz�t m�r nem tudtam befejezni. Megcs�kolt. Igazs�g szerint ez romantikus is lett volna, ha nem �pp harcolni megyek… Ism�t elmer�ltem a cs�kban, �s most hagytam magamat. Hagytam, hogy ir�ny�tson.
G�nyos kuncog�sra figyeltem fel. Tudtam, ez csak Ino lehet. K�rd�n ford�tottam fejemet jobbra. Ino a falnak t�maszkodva, vigyorogva n�zett minket.
- Ne agg�dj Sakura, megbocs�tom, hogy elhappolod a pasimat! – vont v�llat higgadtan.
- Szia Ino! – k�sz�ntem neki tettetett higgadts�ggal.
- Ugyan, l�tom rajtad, igenis ideges vagy! Mi t�bb… f�lsz! – suttogta az utols� sz�t, mi nekem egy ord�t�snak t�nt. – B�ntom a kis lelki vil�godat? – vigyorgott. Kib�jtam Sasuke �lel�s�b�l, �s magabiztosan �lltam ellenfelem el�.
- V�lassz fegyvert! – vigyorodtam el.
- V�lassz fejp�ntot! – ny�jtott fel�m k�t fejp�ntot. Mind a kett�n 1-1 furcsa lev�lforma volt. Abban k�l�nb�ztek csup�n, hogy az egyik k�k, m�g a m�sik piros volt.
- Minek ez? – �rtetlenkedtem.
- Hogy tudd, hol a helyed! – vil�gos�tott fel. B�lintottam, �s automatikusan ny�ltam a piros fejp�nt ut�n. A hajamba k�t�ttem. Szokatlanul b�tornak �reztem magam h�rtelen. Ino rezzen�stelen arccal k�t�tte a derek�ra az �v�t. A kez�t ny�jtotta. Nem b�ztam benne, de nem is kellett b�znom. Minden rajtam m�lt…

*

- Hinata, kelj fel! – r�zta meg Temari az alv� l�nyt. Hinata sik�tva ugrott fel az �gy�ra, furcsa v�dekez� �ll�sban.
- Bazdmeg, h�lye vagy ember? �n meg azt hittem, valaki meg akar fojtani! – s�hajtott a fej�t fogva.
- Nyugi m�r, �s gyere! – intett, �s a nyitott ablakhoz s�t�lt, ahonnan egy k�t�l l�gott le.
- Hova? – vonta fel szem�ld�k�t a Hyuuga.
- Pontosan hova? A suliba! Mi�rt? Mert Sakura ma k�zd meg Inoval! – vil�gos�totta fel bar�tn�j�t, �s kim�szott az ablakon. Hinata gyorsan fel�lt�z�tt, �s k�vette. Lent Tentennel tal�lkozott.
- �s honnan tudj�tok ilyen pontosan? – �rdekl�d�tt. Tenten felemelte a mobiltelefonj�t. – Nagyon sz�p… - dics�rte meg �rtetlen�l.
- Nem, te g�gye! Felh�vtam Sasuk�t! – forgatta meg a szemeit.
- Hogy j�n ide Sasuke? – �rtetlenkedett tov�bb Hinata.
- �gy, hogy Sasuke meg�rezte, hogy Sakura ma akar k�zdeni, �s elment a suliba, �s ott volt Sakura �s Ino, �s ut�na � lesm�rolta Sakut, �s elkezd�d�tt a harc… - adta a felvil�gos�t�st t�m�ren. Hina padl�t fogott.
- Ti azt�n j� titkos �gyn�k�k lenn�tek! – jegyezte meg halkan. – �g�rj�tek meg, hogy k�ztem �s Naruto k�z�tt sosem fogtok �gy szervezkedni!
- Sajnos ezt m�r megszegt�k! – vigyorodott el Temari.
- Hogyan?! – d�h�d�tt be Hinata.
- Ez most mindegy! Siess�nk! Lehet, k�s�n �r�nk… - kezdett futni Tenten. A t�bbiek kis f�zisk�s�ssel k�vett�k.

*

A kunai k�sek �les csattan�sa b�ntotta a f�lemet, �s m�g �n szenvedve pr�b�ltam legy�rni �rz�seimet, Ino hidegen v�dte ki t�mad�saimat. Ez �gy nem j�! – gondoltam. H�tr�lni pr�b�ltam, de � k�vetett. S�hajtva kezdtem h�t el futni.
- Ne fuss el, Haruno Sakura! Hallod! – ord�totta d�h�sen, �s ut�nam iramodott. Erre sz�m�tottam. A folyos�n v�zhangzott l�pteink hangja. A nagy, nyitott ablak l�tt�n elvigyorodtam. Sietve rohantam oda, �s kin�ztem. J�l sz�m�tottam, egy fa �llt p�r centire az ablakt�l. B�tortalanul �lltam fel az ablakp�rk�nyra. V�llam f�l�tt visszapillantottam Inora, aki megtorpanva, csod�lkozva n�zett r�m.
- M�gis mit csin�lsz? – k�rdezte idegesen.
- K�vess, ha tudsz! – vigyorogtam, �s kiugrottam, egyenesen a fa nagy �g�ra. Ino tal�n t�l aggodalmasan futott oda az ablakhoz. – Na mi van? Maradt valami kis eml�k a r�gi bar�ts�gunkb�l? – n�ztem szemeibe g�nyosan.
- �n… - mondta bizonytalanul. Nem volt m�r olyan hideg, nem l�tszott egy apr� szikr�ja sem a k�zvesz�lyes �nj�nek. Olyan volt, mint r�gen. D�bbenten n�ztem r�. – �n… - dadogta. Szemeiben a f�lelem csillant. – Sajn�lom! – suttogta. Ha lehetett, m�g jobban led�bbentem. De ami ut�na t�rt�nt, az… az teljesen lesokkolt. Egy kunai k�s rep�lt vill�mgyorsan Ino fel�. �sszet�rten n�ztem v�gig, ahogy szem�ben az utols� �letszikr�val engem n�z.
- Ne… - suttogtam k�nnyes szemekkel. – NEE! – ord�tottam el magamat, �s olyan m�rhetetlen d�hvel fordultam a kunai gazd�ja fel�, amivel m�g soha. – Teee?? – kerekedtek el szemeim.

*

Temari �r�lten rohant az utc�n, nyom�ban a l�nyokkal.
- Tema, lass�ts! – k�rte Hinata.
- Hinata, h�t nem �rted? – n�zett r� a v�lla felett.
- Mit kellene �rtenem, mond? – k�rdezte indulatosan.
- Ino nem gyilkos! Az eg�sz az � �tlete volt! – magyar�zta komoran.
- De ki�? Temari, magyar�zd m�r meg! – torpant meg Hinata d�h�sen. Tenten csod�lkozva �llt meg mellette, �s � is �rtetlen�l b�multa a sz�ke l�nyt.
Temari kicsit t�volabb t�l�k, szint�n meg�llt. Lehajtott fejjel p�szt�zta a f�ldet.
- Ino sosem volt �r�lt. Ez mind Sasori m�ve… - suttogta

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s