Zil�lva t�rdeltem el�tte. Annyira sz�nalmas lehettem. Mi�rt �n? Nekem sose lehet norm�lis �letem? Ebben a vil�gban, �gy l�tszik, m�r nem. Felpillantottam r�. Komoran n�zett. Szemei hidegen csillogtak, mint mindig, mikor r�m n�zett. S�hajtottam. Ez vagy te Sakura, komolyan ez? �s �n m�g azt hittem, m�s vagyok… Sasori megragadta a hajamat, �s felr�ntott �ll� helyzetbe. Felszisszentem. Csak n�ztem r� �rtetlen�l pislogva.
- Sasori… - ny�gtem nehezen. Nem ment m�r a besz�d sem. Kimer�ltem. – Mond, mi�rt hazudt�l nekem? – suttogtam. Annyira f�jt… - Basszus, tudtad! – ki�ltottam, �s �reztem, hogy �gni kezd a szemem. – Tudtad, hogy szerettelek, h�t nem? – k�rdeztem k�nnyes szemekkel. Nem �rdekelt, ki hallja. V�gleg �sszeestem. Annyira hihetetlen volt. Biztos voltban benne, hogy Temari engem n�z, ahogy harcol, �s azt is �reztem, hogy led�bben. �n, a mindig er�s, kitart�, makacs Haruno Sakura, elgyeng�ltem. Sasori tal�n kiss� megenyh�lve pillantott r�m.
- Sakura… - hunyta le szemeit kelletlen�l. – Tudod, hogy sokat jelentesz nekem. – hajtotta le a fej�t. – De �n m�s vagyok, mint a kis pancserek, akikkel nap mint nap l�gsz. Nekem… k�teless�geim vannak, �s nem holmi gyerekj�t�kr�l besz�lek. Feln�ttem, ak�r tetszik, ak�r nem. Tudod, hogy nek�nk �gy sem menne… - motyogta halkan. Elvigyorodtam, mire felemelte a fej�t.
- Azt hiszem, nem �rtett�l meg. Mondom szerettelek, de az az id� m�r elm�lt. Ki mondta neked, hogy ugyanaz a kis pisis maradtam? – k�rdeztem g�nyosan, �s egy kunait kivettem a zsebemb�l. Remeg� kezemmel megszor�tottam a nyel�t. Hisz m�r r�g meg kellett volna tennem, ugyanis hazudtam… magamnak. Egy hirtelen mozdulattal a hajamhoz emeltem a k�st, �s elv�gtam. Sasori kikerekedett szemekkel n�zte, ahogy �n a tet� cserepein t�rdelek, majd vill�msebess�ggel a h�ta m�g� ugrok. A kez�ben m�g mindig ott tartotta a hajsz�laimat. A nyak�hoz szor�tottam a kunait.
- Ki a sz�nalmasabb? �n… vagy te? – suttogtam a f�l�be. Kedvem lett volna sok mindent csin�lni vele. Sz�vesen meg�ltem volna, k�noztam volna, hisz volt r� lehet�s�gem, de ugyanakkor… elengedtem volna, �s cs�koltam volna. De nem tettem. Csak �lltam ott remegve, a tork�hoz szor�tva a k�st.
- Na mi van? Nem teszed meg? Meg�rdemlem, nem? – k�rdezte h�v�sen cseng� hangj�n.
- Ne besz�lj hozz�m ilyen hangon! – mondtam halkan. Magam el� n�zve gondolkodtam. Nem vettem �szre, hogy ujjaival eltolja a nyak�t�l a k�st. Hirtelen mozdulattal fel�m fordult, �s nagyot l�k�tt rajtam. Sik�tva kaptam a tet� sz�le ut�n, hogy ne zuhanjak le. Remeg� karokkal pr�b�ltam tartani magamat. Sasori f�l�m magasodva pillantott ism�t r�m. L�b�val a kezemre l�pett. �sszeszor�tott fogakkal t�rtem, de ujjaim egyre ink�bb kezdtek elhagyni. Ha lezuhanok, meghalok… - gondoltam. K�rbepillantottam. Temari elsz�ntan k�zd�tt Kakuzuval, Hinata Peinnel, Naruto Hidannal, Shikamaru Kisam�val, Kakashi Zetsuval, Deidara Tobival, �s Sasuke Itachival. Konan volt az egyed�li, aki nem bonyol�dott csat�ba, eg�szen eddig. Ahogy megl�tta, hogy Temari a f�ldre k�ldi Kakuzut, felugrott, hogy �tvegye a hely�t.
- Rendben. – ny�gtem nagy nehezen. – Ha ez az �ra annak, hogy a bar�taim megmenek�ljenek, h�t rendben. Miattam vagytok itt, nem? Egyed�l csak miattam! Engem akartok meg�lni, ugye? – n�ztem fel komolyan Sasori szemeibe. Tiszt�n ki tudtam olvasni a tekintet�b�l, hogy igen, �gy van. – �g veled… - suttogtam hidegen, �s ujjaimmal elengedtem a tet�t, lehunytam szemeimet. Hinata felsik�tott. Naruto oda kapta a fej�t, �s d�bbenten figyelte zuhan� testemet.
- Neeem! – ki�ltotta Deidara �s Sasuke egyszerre. Hi�ba, m�r k�s� volt. �les f�jdalmat �reztem minden tagomban, �s els�t�t�lt a vil�g. Ut�lom a s�t�ts�get…


Ok�, rendben, ez kicsit t�lz�s volt. Nem kell megijedni, j�l vagyok. A v�ros k�rh�z�ban fekszem, �s a plafont b�mulom nagyban. M�g mindig nem fogtam fel, mi t�rt�nt. A k�rh�zi ruha �that� szag�t�l f�j a fejem. Pr�b�lok magamra er�ltetni egy kis nyugalmat, de m�g mindig csak a plafont tudom n�zni, �s a t�rt�ntek fojtogat� eml�kein r�g�dok. J�, rendben. Nagy leveg�, �s…
Sasuke l�p be a szob�ba. V�rtam volna, hogy hozzon vir�got, vagy mit tudom �n, de jelen k�r�lm�nyek k�z�tt ink�bb nem v�rtam el. M�r annak is �r�ltem, hogy itt van.
- Szia. – k�sz�nt halkan, �s le�lt az �gyam melletti sz�kre.
- Szia. – k�sz�ntem vissza b�gyadtan, �s halv�nyan elmosolyodtam. Belen�ztem a szemeibe. Azt hiszem, agg�dott �rtem. – M�g mindig nem �rtem. – s�hajtottam, �s megr�ztam a fejemet. – Sasori… - kerestem a szavakat, de nem jutott eszembe semmi. – Nekem ez �gy s�t�t. – adtam fel kiss� d�h�sen.
- H�t… azt hiszem, Sasori �rzett ir�ntad valamit, k�l�nben nem ugrott volna ut�nad. – magyar�zta. Igen, valahogy �gy lehetett. De ez akkor sem stimmel!
- Lelkiismeret furdal�sod van? – k�rdezte csod�lkozva.
- Kicsit. – b�lintottam r� elgondolkodva. A feh�r ajt�ra pillantottam. Valahol egy m�sik szob�ban fek�dt Sasori eszm�letlen�l. Odamentem volna hozz�, de az orvos nem engedett. Azt mondta, �gyban kell maradnom. Biztos voltam pedig abban, ha odamenn�k, fel�bredne. – L�tni akarom… - suttogtam kikerekedett szemekkel, �s m�r t�rtem is f�lre a takar�t.
- De az orvos azt mondta… - akad�koskodott Sasuke, de a szav�ba v�gtam.
- Nem �rdekel az a fafej� v�nember. L�tni akarom! – ki�ltottam idegesen, �s kil�ptem a folyos�ra. Sz�tn�ztem, majd elindultam jobbra. Sasuke j�tt ut�nam.
- Na ez�rt nagyot fogunk kapni… - morogta.
- Nem mondtam, hogy gyere velem! – n�ztem h�tra r� a v�llam felett. Valami olyasmit motyogott, hogy nem �rdekli, majd gyorsabbra vette a temp�t, �s m�r mellettem s�t�lt. Halv�nyan elmosolyodtam. Olyan gyermeteg volt, ahogy durc�s k�ppel, zsebre dugott kezekkel meredt maga el�. A harmadik emeletre �rve, a szob�kat kezdtem n�zni. – Tudod, h�nyas? – k�rdeztem Sasuk�t, de nem n�ztem r�.
- 8. – mondta f�lhangosan. Meg is pillantottam az ajt�t, �s lassan a kilincsre tettem a kezemet. Benyitottam. F�lve l�ptem �t a k�sz�b�t. Sasori l�legeztet� g�pre volt k�tve, a g�p egyenletes s�pol�s�b�l tudtam, hogy �l. Az �gy�hoz l�ptem, �s �vatosan v�gigsim�tottam a kez�n. Le�ltem a sz�kre, �s csak n�ztem az arc�t. Sasuke az ajt�f�lf�nak t�maszkodva, keresztbefont karokkal n�zett engem.
- R�gen, mikor m�g csak 9-es voltam, mindig Sasorival l�gtam. Nem tudom, de valahogy olyan m�s volt, mint a t�bbiek. �gy �rtem… � mindig meg�rezte, ha valami bajom volt, � mindig tudta, hogy �rzek. Eml�kszem, egyszer elvitt az �llatkertbe, �s beledobott a delfinmedenc�be. A biztons�gi �r nem �r�lt, nekem azonban hatalmas nagy �lm�ny volt ez… Olyan sokat jelentett. – mosolyogtam r� halv�nyan Sasuk�ra. � �rdekl�dve meredt r�m, m�g mindig ugyanolyan testtart�sban.
- Ahhoz k�pest sik�tott�l, mikor a delfin k�rbe�szott… - hallottam Sasori er�tlen, halk hangj�t �s nevet�s�t. R� kaptam a tekintetemet, �s mosolyogva n�ztem a szem�be.
- Tudtam, hogy fel fogsz �bredni! – mondtam, �s �t�leltem. Sasuke mogorv�n n�zett ki a folyos�ra. Ezt l�tsz�lag Sasori is �szrevette, mire gyeng�den eltolt mag�t�l.
- Ne agg�dj, nem veszem el t�led! – vigyorgott r�. Sasuke komoran n�zte �t, �s a szem�ben kev�s ellenszenv csillogott. Nem mondom, hogy nem volt �gy helyes, viszont semmi oka nem volt arra, hogy f�lt�keny legyen. Vagy tal�n m�gis, de Istenem! Odal�ptem el�, �s a szem�be n�ztem. F�l fejjel magasabb volt.
- Mondjak neked valamit? – k�rdeztem. Nem v�laszolt, csak n�zett r�m. L�bujjhegyre �lltam, �s megcs�koltam. Gyeng�den cs�kolt vissza, kez�vel v�gigsim�tott az arcomon.
- Ok�, nem lehetne m�shol romantik�zni? – sz�lt k�zbe g�nyosan Sasori, mire megszak�tottam a cs�kot, �s a v�llam felett vigyorogva r� n�ztem. Intettem neki, majd k�zen ragadtam Sasuk�t, �s futni kezdtem.
- Sakura, hova futsz? – k�rdezte Sasuke �rtetlen�l. Nem v�laszoltam. A f�ldszintre rohantam, �s a nagy k�rh�zajt�t kiv�gva, az udvar k�zep�n meg�lltam.
- Tudod, senki sem t�k�letes… - n�ztem a fekete szemekbe. – De �n vagyok Haruno Sakura. Az, aki �gy szereti az �letet. – mondtam neki �szint�n. Sasuke elvigyorodott.
- Szeretlek! – jelentette ki.
- Tess�k? – n�ztem r� d�bbenten.
- Szeretlek! – ism�telte meg, �s �tkarolta a v�llamat. – Ennek �r�ln�d kellene! Nem minden nap kap meg egy l�ny egy ilyen pasit, mint �n! – vigyorgott pimaszul.
- Uchiha Sasuke! Te �ntelt, egoista vadbarom! – vigyorogtam, �s a fejemet a v�ll�ra hajtottam. – �n is szeretlek! – suttogtam mosolyogva. Szemeimet lehunytam p�r percre, �s hallgattam a sz�l z�g�s�t.
- Sakura, Sasuke! – felpattantak a szemeim. Naruto �nfeledett, �r�mteli ki�lt�sa hatalmas vigyort csalt az arcomra. � �s a t�bbiek vid�man integettek nek�nk. Naruto boldogan karolta �t Hinata derek�t, Shikamaru �s Temari k�zen fogva mosolyogtak, Tenten Nejivel besz�lgetett, Kankurou pedig szok�s�hoz h�ven nagyban vigyorgott. Tudj�tok, r�j�ttem valamire. �gy kell szeretni mindenkit, ahogy van. Mert h�t igen. Senki sem t�k�letes. A bajt pedig… h�t ink�bb nem kell keresni. Ha �gy van meg�rva, akkor �gyis megtal�l, ak�r akarod, ak�r nem. Az �let nem fen�kig tejfel!


Az Akatsuki-t, Sasori �s Deidara kiv�tel�vel, b�rt�nbe z�rt�k. Mint kider�lt, Temari �vek �ta dolgozott Kakashinak, �s az � r�v�n mindig mindent tudott mindenkir�l. Kakashit�l tudta meg Sasuke is, hogy �n este Inoval az iskol�ban k�sz�ltem megk�zdeni. Hi�ba, az a pasas valahogy mindig meg�rzi, mit fogok csin�lni. Kakashi k�sz rejt�ly. Deidara m�r �vek �ta �lt Spanyolorsz�gban, �s mivel tudta, hogy Sasori el�bb ut�bb megt�madja majd, felfogadott egy sz�n�szt. Sasori nem volt b�n�s, �t az Akatsuki k�nyszer�ttette. Naruto felhagyott az iv�ssal. Temari �gymond kiss� megszel�d�lt, ez�ltal sokkal elviselhet�bb� v�lt. Inot eltemett�k oda, ahol a sz�lei is nyugodtak. Az volt a kedvenc helye, tavasszal a cseresznyefa vir�ginak szirmai bor�tott�k a s�rt. Minden visszat�rt a rendes ker�kv�g�sba.


- Miss. Haruno, k�rem! Musz�j �nnek folyton elaludnia? – tette cs�p�re kezeit Kurenai.
- Eln�z�st Kurenai-sensei. – egyenesedtem ki �lomittasan. Hinata mosolyogva n�zett r�m. – Bezzeg ha tudn�, mi mindent �lt�nk �t, akkor nem nyaggatna a fizikafeladataival! – morogtam bar�tn�mnek.
- Meglehet. Azonban ez a mi titkunk. �pp el�g, hogy Tsunade tud r�la. Nem �r�lt a cser�phi�nyoknak a tet�r�l. – vigyorgott gonoszul Hina. �n is elvigyorodtam. Kics�ngettek. Fel�lltunk, �s az ajt� fel� vett�k az ir�nyt. Kint m�r Temari, Shikamaru, Naruto �s Sasuke v�rtak minket a falat t�masztva. – H�t Tentent hol hagyt�tok? – k�rdezte Hinata csod�lkozva.
- Neji! – jelentette ki egyszerre a t�rsas�g vigyorogva. H�t igen, Neji…
- Rendben, akkor mehet�nk? – k�rdeztem mosolyogva.
- Persze! – l�pett mell�m Sasuke, �s egy puszit nyomott az arcomra.
Kil�pt�nk az iskol�b�l. A kint tart�zkod�k r�nk emelt�k a tekintet�ket. A kapuban Sasori aut�ja parkolt, egy terepj�r�. Leh�zta az ablakot, �s intett nek�nk, mire mi visszaintett�nk. Nem tudom, nekem az �let olyan, mint egy t�nd�rmese. J�n a gonosz, a j� pedig gy�z felette. H�t nem?
Besz�lltunk a kocsiba. Sasuke �lt el�l Sasori mellett az any�s�l�sen, mi pedig h�tul.
- Na �s hova menj�nk? – k�rdezte Sasori, kez�t a sebv�lt�ra t�ve.
- Nem tudom. Tal�n New York? – k�rdezte Naruto.
- Hawaii? – vetette fel Temari.
- Nem, �n jobbat tudok! – hajoltam el�re a k�t �l�s k�z�tt. – Oda, ahov� a sz�v�nk h�z!

 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s