Hyuuga bírtok – Hinata szobája
16:18

- NEJI, TE ŐRÜLT VADBAROM, IDIÓTA SEGGFEJ! AZONNAL ADD VISSZA, VAGY A TE FEJEDDEL PUCOLOM KI A WC-T! – hallatszottak a kiáltások a Hyuuga bírtok felől. A hatalmas ház hatalmas nagy ajtaján egy hosszú hajú fiú rohant ki, nyomában Hinatával. A lány arca cseppet sem arról árulkodott, hogy boldog lenne. Éppen ellenkezőleg! Szörnyen dühös volt…

- Kedves naplóm! Ma Naruto-kun megjegyezte, hogy jól áll nekem a tenisz szoknya. Valójában a tenisz nem is olyan rossz sport, ha pedig Naruto-kunnak is tetszik, akkor annál inkább folytatnom kell! Háát nem cukiii? – szorított a szívére egy kis könyvecskét a srác, ami minden bizonnyal Hinata naplója lehetett. Vigyorogva, tettetett meghatódottsággal nézte, ahogy a lány feje egyre jobban hasonlított a túlérett paradicsomhoz, azt azonban eldönteni igen nehéz lett volna, hogy a düh, vagy a zavar hozta ezt ki belőle.

- Add ide, bátyókám, vagy csúnyán megjárod! – fenyegetőzött a mutató ujját ingatva Hina, és egyre közeledett a bátyjának nevezett személy felé. A fiú azonban nem hátrált meg.

- Különben mi lesz? – kérdezte elégedetten, bízva abban, hogy nyer. Hinata feltűrte jobb karján a pulóverét, és vicsorogva préselte ki fogai között a szót.

- Ez! – azzal egy szép jobb egyenessel a földre küldte rokonát, a levegőben pörgő naplót pedig egy mozdulattal elkapta. Szája sarkában halvány mosollyal indult vissza a házba, jó erősen magához szorítva a naplót, és közben azon gondolkozott, hogy beszerez egy olyat, amihez kulcs is jár…

A házba belépve, a konyhába vette az irányt, ahol egy hozzá hasonló, fekete hajú és levendula szemű lány ült egy széken a konyhapult előtt, és szívószállal iszogatta egykedvűen a narancslevet.

- Mit csinált már megint a fafej? – érdeklődött unottan, mintha csak az időjárást kérdezte volna.

- Elcsórta a naplómat! Kapott is érte egy jó nagyot, de hidd el, ennyivel még nem úszta meg! – ült le egy székre Hinata. – Mi a helyzet? – kérdezte, és töltött magának narancslevet.

- Semmi különös, csak megnyertük az aerobic bajnokságot, Konohamaru dobott, holnap moziba megyek és szétbőgöm a fejemet egy marha romantikus filmen – terveim alapján! Amúgy semmi. – vont vállat, és az asztalra könyökölve megtámasztotta a fejét, szívószálával pedig a gyümölcslevet kezdte kevergetni. Hinata tátott szájjal bámult rá.

- Na neeem! Az én húgomat, Hanabi Hyuugát, a West High éltanulóját, valamint a világ – kicsit túlzás – a város legszebb lányát dobta egy srác? Általában te szoktál szakítani, nem a fiúk! – csóválta meg a fejét hitetlenkedve, és kíváncsian meredt a húgára, aki semmi jelét nem tanúsította annak, hogy szívesen beszélne erről.

- Pedig így volt. Lehet, idézem Moegi Haruno szavát, „hanyatlom” ! – sóhajtott, és hátradőlt a széken. Hinata oldalát már szinte égette a kíváncsiság. Haruno? Akkor az a csaj nem…?

- Sakura húga? Érdekes, nem ennyire… hm… hogy is mondjam? Nem ennyire „magabiztosnak” ismertem meg a családot. Habár, ha jobban belegondolok, mégis... – tűnődött el egy percre, és lejátszotta maga előtt a teniszmeccset. - …egyszerűen nyerni akarok! – vigyorodott el. Hinata számára hirtelen még homályosabb lett minden, ahelyett, hogy kitisztult volna. Akkor tehát a magabiztos rossz szó volt, ámbár ez még nem volt teljesen kizárt. – Tee, húgiii! – vigyorodott el szélesen. Hanabi egyik szemöldökét felvonta. – Moegi a riválisod? – tette fel az őt leginkább foglalkoztató kérdést.

- Nos, nevezhetném úgy is. Maradjunk az ellenségnél! Miért? – nézte értetlenül nővére idióta, szinte már öntelt vigyorát.

- Éééés Konohamaru miért szakított veled??? – hajolt közelebb a lányhoz. Tudta, innentől már nyilvánvaló lesz neki minden.

- Hát… azt mondta… Várj csak! Arra akarsz kilyukadni, hogy esetleg nem is az én hibám volt, hanem… ?? – pattant fel a helyéről indulatosan. Hinata elégedetten fonta össze ujjait, és rájuk helyezte az állát. Sokat sejtető mosolyát nézve Hanabi egyből rájött mindenre.

- A kis kurva! – sziszegte dühösen, és úgy trappolt ki a konyhából, mint tíz vérszomjas elefánt. Hina már csak a bejárati ajtó nagy csapódását hallotta.

- Újabb ügyet oldott meg a szuperzseni, Miss. Hyuuga! – dőlt hátra a székében, és kissé túl magabiztos kijelentését fontolgatta. Ekkor bátyja ült le mellé, arcára egy jeges zacskót szorítva.

- Néha nagyon durva tudsz lenni! – motyogta egy-egy szisszenés közepette.

- Inkább csavargatnád a hajadból a wc vizét? – kérdezte fenyegetően Hinata, és szeme sarkából ránézett a fiúra, aki a villanás látva gyorsan maga elé kapta kezeit.

- Isten ments! – ellenkezett hevesen kalimpálva a kezeivel. – Csupán tettem egy finom megjegyzést! – vont vállat immár higgadtabban. Hinata szeme újra megvillantak.

- Mindjárt finoman a kukába küldelek! – emelte fel öklét fenyegetően. Semmi humora nem volt Nejihez. Legszívesebben újra leütötte volna, és bezárta volna a pincébe, de hát nem tette. Jó húgocska akart lenni, akiről most inkább nem érdemes példát venni. Vagy mégis? – Neji, ne most akard bizonyítani férfibüszkeségedet, mert csúnyán alulmaradnál, mint férfi, s mint báty! – sóhajtott nagyot, és nem törődve a hápogó fiúval, elhagyta a konyhát. – Megőrjít a saját családom! – forgatta meg a szemeit szemrehányóan. – Hajrá, Hyuugák! – mormogta rosszkedvűen, és követte húga példáját, becsapta maga után a bejárati ajtót.

A Pláza
16:51

A Pláza tele volt, mindenki ezt a napot választotta vásárlásra. Azonban voltak páran, akik nem a butikok miatt jöttek ide… Ino minden erejét belevetette abba, hogy elvegye egy lánytól a cigarettát, de azt egy cseppet sem izgatta a látszólag elmebeteg szőke erőlködése. Nyugodtan ült helyén keresztbetett lábakkal, és nagyokat szippantott a cigiből.

- Tedd le, nem hallod! Temari, azonnal tedd le! – ordított rá már vagy századjára Ino. A szőke értetlenül pislogott rá.

- Mert ha nem? Beperelsz, csajszi? – kérdezte gúnyosan, és látványosan szívta az újabb adag füstöt a tüdejébe.

- Miben akarsz meghalni, tüdőrák? Köpd ki, vagy sírhatsz majd a cigis dobozod után! – fenyegetőzött. A lány sóhajtva dobta el a félig elszívott cigarettát, majd rátaposott.

- Örülsz, Szöszi? – kérdezte szemrehányóan. Fájt a szíve a csikk után…

- Hé, néztél te már tükörbe? – tette csípőre kezeit Ino. Valóban, a másik lány is szőke volt, bár nem annyira, mint Ino, és ez messziről feltűnt. Míg az előbbinek tejföl szőke, addig az utóbbinak inkább sötétebb, talán nem is annyira szőkének nevezhető volt a haja. Ino ezen párszor átrágta már magát, végül mindig megragad egy pontnál : a szőke az szőke, még ha a sötétebb fajta is! Ez persze sem barátnőjének, Temarinak, sem más, talán már barnának nevezhető lánynak nem tetszett.

- Képzeld, néztem, de ha akarod, ezentúl majd Barbie-nak hívlak! Az jobb? – gúnyolódott vigyorogva. Ino felhorkantott.

- Legyen inkább simán csajszi, és megegyeztünk! – ajánlotta, bár ez sem tetszett jobban neki.

- Nekem nyolc! – vont vállat a lány, és témát váltott. – Milyen az új suli? Jobb mint a West High? – érdeklődött cseppet sem lelkesen.

- Jah… - morogta unottan, mire egy elég érdekes pillantást kapott. – Úgy értem nem! – helyesbített hevesen. – Nem jobb, csak más! Itt például mindenki olyan közvetlen, míg a WH-ban mindenki annyira… - kereste a jó szavakat.

- Bunkó? – tippelt Temari.

- Nem!

- Hülye?

- Nem, zárkózottabb! – csettintett diadalittasan.

- Jah, mert én zárkózott vagyok? És Itachi meg Deidara is, mi? Persze! – forgatta meg a szemeit ellenkezően.

- Nem rátok gondoltam! De végül is, ha Sasukét nézed, ő tényleg az! Némely szempontból. Vegyük például a lányokat! Hozzájuk nem szólna az világ minden kincséért sem! – magyarázta.

- Miért, akkor mi mik vagyunk bazdmeg, fiúk? – nevetett keserűen Temari. Utálta, ha Ino magyarázott, gondolkodott, vagy egyéb más hasonló dolgot csinált. Sosem értette meg barátnője gondolatmenetét.

- Neem! Temari, figyelj már egy kicsit! – förmedt rá erélyesen.

- Csupa fül vagyok, nem látod? Mégsem értem, mit makogsz-mekegsz itt! – sóhajtott feladóan. Kész, most már komolyan kifut a világból! – Különben is, Sasuke nem beszari, csak válogatós! Emlékszel, mikor a kis divatmajom picsával járt?

- Uhh, Nina? Ne is említsd, szörnyű volt! Az a francia akcentus! Azt hittem, a seggénél fogva rúgom ki onnan! – fintorodott el Ino.

- A lényeg, hogy neki nem elég egy simán szép csaj! Neki a legjobb kell, és Nina annak számított! Legalábbis a West High-ban… Tudsz valakit, aki a Konohában emlékeztet rá?

- Öhm… nem. Egy napja járok oda! – nézett hülyén Temarira, aki most is a fejét fogta.

- Akkor csak úgy látásból!

- Hát van egy pár, főleg a szurkolók! – bólintott kis gondolkodás után.

- Azon belül?

- Nem tudom, lényeges ez? – vonta fel a szemöldökét. Temari bambán nézte.

- Te hoztad fel a témát! De mindegy, beszéljünk másról! Mi a helyzet Itachival? – vigyorodott el kíváncsian. Ez a téma már sokkal jobban izgatta.

- Te Úr Isten! – pattant fel Ino, kezeit a szája elé téve. – Lekésem a randit! – azzal futni kezdett. – Majd hívlak! – kiáltotta vissza, és barátnője már csak az egyre távolodó alakját látta.

- Randi? Haladnak… - dőlt hátra a székén, és mosolyogva nyúlt a farmerzsebébe a cigarettásdoboz után.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés