1. fejezet
szoszo27 2011.05.23. 15:14
Segítség, amire nem számítottál...
Egy rózsaszín hajú lány rohan az erdőben. Már három órája lassítás nélkül rohan, igaz egyelőre meg sem kottyan neki, hisz ő ninja, de azért elég fáradt. Mostanában nem alszik valami jól. Mostanában igazából hat éve. Akkor vesztett el egy számára hihetetlenül fontos embert, a szerelmét. Bármit megtenne még így hat év után is azért, hogy visszakaphassa, de nem lehet. Mert Sasuke nem akar visszajönni. Igen Sasuke... így hívják. Sasuke Uchiha, az Uchiha klán utolsó, még életben lévő tagja. Megölte bátyját, hogy bosszút álljon, amiért az megölte a szüleit. De Sakura tudja, hogy Sasukénak most fáj, mert szerette a bátyját. Igen... a rózsaszín hajú lány, aki fut, Sakura. Sakura Haruno. A Haruno klán utolsó tagja. Eddig nem volt egyedül. Danzo, a Hatodik Hokage ölte meg a klánját. Sakura most már tudja, mit érezhet Sasuke... Milyen érzés is, ha bosszút akarsz állni. Mert ő most bosszút akar állni... de egyedül nem megy. Ő nem olyan erős, mint Sasuke. De az otthonában sem maradhat... hiszen... miért is fut? Mert üldözik! Konohai Anbu harcosok üldözik! Konohaiak! A saját ninja társai üldözik, Danzo parancsára. Mert Danzo el akarja küldeni Konohából, Missin-Nin-é akarja tenni, hogy legyen oka megölni. És Sakura egyedül van. Nagyon egyedül... Az egyetlen igaz barátja, aki volt Naruto Uzumaki volt, egy bolondos fiú, akibe tizenkilenc éve belezárták a kyuubit! De most ő sincs mellette. Magára hagyták a legjobb barátai! Ino, Naruo, Hinata, Neji, Tenten, Sai, Kiba, Shikamaru... Csak egy valaki állt ki érte! Csak egy! A senseije! Kakashi Hatake... de egyedül ő sem bírta. Elbukott... bezárták egy börtönbe, ami elszívja a csakráját. És Sakura régi mestere Tsunade az ötödik Hokage három éve komában van. Ő nem tud neki segíteni... Danzo pedig ennek örül a legjobban... Bántotta a lányt... Nagyon csúnyán megverte, és... tett olyan dolgot is, ami után egy lányt mindig összetör, de Sakura akkor is felállt. Most menekül... De tíz Anbu elől nincs menekvés... Most vajon mi lesz?
Sakura szemszöge:
Basszus! Már nem sokáig bírom, nincs túl sok csakrám. A fenébe! Ez a köcsög Danzo is! Mért nem öregasszonyokat küldd rám? Sokkal könnyebb lenne! Jó ne vicceljük el a dolgokat... komolyan lépni kéne valamit! Na de mit? Álljak meg? De hát megölnének! Tíz az egy ellen? Vicces lenne, ha nyernék... De talán sikerülhet! Hiszen én vagyok a mostani ninja világ legjobb kunoichije... Ez az! Csak pozitívan. Sikerülni fog! Sikerülnie kell! Még száz méter és megállok... még ötven méter... még tíz. És egy...
Megállok!
- Mi van Anbuk? Megtámadni a saját falud ninjáját? Alattomos egy húzás! Ráadásul egyedül van... egy a tíz ellen? Nagyon nem fer! - mondja Saku.
- Ne jártasd a szádat te csitri! Kussoljál... gyere ide, ne mozogj, hamarabb végzünk, haza akarok menni... - szól az egyik Anbu harcos, akinek egy macskát ábrázol az álarca.
- Jaj... cicamica. Te most pasi vagy csaj vagy? Á a hangodból ítélve csávesz... basszus! Nem a csajoknak kéne cicusokat adni maszknak? Na, mindegy! A lényeg! Engem te ne csitrizz le, mert megbánod! - feleli Saku, nyájasan, majd egyre dühösebben.
- Hmm... - meglepően rövid válasz az Anbutól.
- Na, mi van? Elvitte a cica a nyelved? Ha hahaha -, Vigyorog Saku.
- Neked most annyi! - sziszegi a fogai között az Anbu. Megindul mind a tíz Anbu Sakura felé.
- Na, akkor hajrá Sakura! - biztatja magát a Rózsaszín hajú.
Az Anbuk húsz perce szünet nélkül támadnak. Az első tíz percben még sikerült a védekezés, de most valahogy nem megy! Hát persze, hogy nem megy! Hiszen kb. tíz szúrás van az oldalamon. Ha jól érzem a tüdőm már olyan, mint egy sajt... lyukacsos! Basszus most mit csináljak? Nem találok ki gyorsan valamit, nekem annyi! De mit? Kicsit arrébb ugrok, hogy tudjak gondolkodni!
- Na, mi van kiscsaj? Már nem olyan nagy a szád? - Kérdi csípősen az AnbuCica.
- Nem! Hidd el ugyanolyan nagy a szám. Attól még, hogy egy Edami sajtra emlékeztet a tüdőm, attól még beszélni tudok! Nem kell, értem aggódni - válaszol kicsit köhécselve Saku.
- Akkor most meghalsz! - Kiálltja az Anbu, és elindul felé egy késsel.
Basszus! Nem bírok mozdulni... Lezsibbadt a testem... a picsába!
Ekkor Sakura már a földön hevert! Az Anbu kb tíz méterre volt tőle. Sakura előtt lepörgött az élete egyes részletei. Leginkább jó emlékek... és milyen fura. Minden jó emlékben egy fiú van. Sasuke... de van két rossz emléke is evvel a fiúval. Amikor ez a fiú, a szerelme elhagyta őt, és az egész faluját. A barátait. És legfőképpen őt! Sakurát! Csak azért, hogy erősebb legyen, és bosszút állhasson Itachin. A bátyján. De miután sikerült a bosszúja, utána sem tért vissza. Nem... Megtámadta a falut. Megtámadta Sakurát. Megtámadta, és majdnem megölte. Sakura keservesen kezdett sírni. Nagyon fájt neki.
Sakurát már csak egy méter választja el az Anbutól, ekkor kimondja az utolsó szavát:- Köszönöm.
De ekkor! Semmi fájdalom."Talán meghaltam." - gondolja. Kinyitja a szemét, és látja, hogy nem! Egy férfi kivédte a támadást. Egy férfi, akit évek óta nem látott. Egy férfi, akit a világon mindennél jobban szeret. Egy férfi, aki meg akarta ölni, de Sakura mégis imádja. Az életét adná érte. Egy férfi, aki már felnőtt. Egy férfi, aki elhagyta a faluját, Sakura mégis visszavárta. Egy férfi, kinek fájdalmát már át tudja érezni. Egy férfi, akire most egyáltalán nem számított. És most itt van. Miért mentette meg? Legutóbb még meg akarta ölni? Miért? És ekkor Sakura száján egy név csúszik ki: - Sasuke... - és ekkor Sakura elájul.
|