Hullj k�nnyem!

Mintha l�gy, h�v�s szell� simogatn� az arcom. Nem eml�kszem semmire… csup�n arra hogy valami nagyon rossz dolgot tettem. Emiatt a dolog miatt f�j itt legbel�l? Nem tudom.

Nagy nehezen kinyitottam a szemeim. Besz�rk�lt l�t�som csak valamilyen pici, feh�r p�tty�ket engedett l�tni. Azt l�tom hogy mozognak… feh�r p�tty�k sz�zai - tal�n m�g ezrei is - hullnak lefel�. Halv�nyan �rzem ahogyan az arcom �rintik, de azt�n az �rz�s tovasz�ll, j�nnek helyette �jabbak… �rzem hogy hideg ez a valami. A szemem is kezd egyre jobban hozz�szokni… egy csepp gurult le az arcomon! Micsoda? �n s�rok? Az lehetetlen! �n m�r �vek �ta nem tudok s�rni. De most ahogy �reztem, nagyon meg�r�ltem neki. Ez furcs�n hangozhat, mert ugyeb�r senki sem szereti ha s�r… kiv�ve ha azok �r�mk�nnyek. �n m�g nem tudom hogy milyen �rz�st takar ez a furcsa reakci�m, de tal�n ez m�r el�g bizony�t�k lehet arra hogy m�gis �rz� emberi l�ny vagyok. Ezekre a szavakra mintha mosolyra h�z�dna a sz�m. Annyira zsibbadt az eg�sz testem hogy alig �rzem.

Szeretn�k felkelni, �s megn�zni hogy hol vagyok de nem megy. Ahelyett hogy p�nikoln�k, egyszer�en hagyom az eg�szet. Meg�rdemeln�m hogy b�nas�ggal b�ntessenek, �s hogy hagyn�nak itt �r�kre ezen a furcsa helyen �hen �s szomjan veszni.

Megunom az elm�lked�st �s egy pici p�tty�t kezdek k�vetni a szememmel, ahogy jobbra balra sz�lldog�l, �s egyre k�zelebb j�n. A k�vetkez� pillanatban hunyor�tanom kell mert belehullott a szemembe. Norm�lis esetben odakapn�k, de m�g az ujjaim is alig mozdulnak. A szemeim megint behom�lyosulnak… tal�n ezek a kis micsod�k okozt�k az el�bb is… egy csepp gurult le az arcomon! Megint. Lehet hogy ez nem is az �n k�nnyem volt, hanem a… h�pihe!! Ezek itt mind h�pih�k? Tal�n t�l van? Ez�rt �reztem hideg tapint�s�t a sz�lnek. Ez�rt �reztem minden kis p�tty ut�n hogy a szemeim �gnek. Ez�rt volt minden… a „k�nnyek” is!

Elszomorodom. Nem is maradt semmi a r�gi �nmagamb�l? Egy �rz�ketlen sz�rnyeteg maradtam? Igaz… ezt is meg�rdemeltem. Furcsa �rz�s ker�t hatalm�ba. Olyan mintha az eg�sz fejem �gne… l�zas vagyok. Amikor kiskoromban beteg voltam, anyuk�m mindig langyos borogat�st tett a homlokomra, �s kamilla te�val itatott. Mindig is szeretni val� gondoskod� anyuka volt. Volt…! Szinte most is �rzem a tea illat�t, hallom a hangj�t. N�la jobb anyuk�t nem is k�v�nhattam volna… de �n eldobtam. Mi�rt tettem? Soha nem k�vetett el ellenem semmi rosszat. Egy rossz szava sem volt soha. Szeretett!

�n vajon szerettem �t? H�t persze hogy szerettem! Nagyon is. Ahogy csak egy gyermek szeretheti az anyj�t… vagy tal�n m�g ann�l is jobban! De m�gis megtettem!! Ez megbocs�thatatlan! Mindig is arr�l �lmodtam hogy egyszer azt mondja: B�szke vagyok r�d! Err�l m�g csak �lmodni se merjek igaz? Hiszen otthagytam m�r kiskoromban, r�gen. Nagy b�natot okoztam neki. Csal�d�st l�ttam a szemeiben miel�tt m�g kihunyt volna bel�l�k az �let… nem pedig szeretetet. De akkor ez nem �rdekelt. Csak a gyilkol�s sz�m�tott azokban a percekben. Hogy �tmenjek a vizsg�n…

„ V�gre el�rkezt�nk ide is. Miut�n m�r t�k�letesre fejlesztettem a harci teknik�mat, �s maxim�lisan elfojtottam magamban minden �rzelmet, m�r csak a v�gs� vizsg�n kell �tmennem �s b�rgyilkos leszek. Hogy mi�rt csin�lom? Mert elegem lett abb�l hogy mindig len�znek �s csak egy riadt kisl�nyt l�tnak bennem! Ez�rt is hagytam el �ket… mindenkit. A bar�taimat �s a csal�domat is. Azt akarom hogy v�gre engem is nagynak l�ssanak! F�ljenek t�lem! Sokak szerint �r�lt vagyok, de h�t ez van. A mesterem ink�bb azt taglalja hogy az �veken �t szunnyad� fenevad t�rt el� bel�lem. Micsoda �kori duma. De v�g�l is sokat k�sz�nhetek neki, megtan�tott �gy harcolni hogy legy�zzem a f�jdalmat �s senki ne legyen sz�momra ellenf�l. Ennek bizony�t�s�ul k�sz�ttetett nekem egy katan�t. De nem ak�rmilyen katan�t. Egy eredeti Hattori Hanzot! Legend�k keringenek r�la hogy ak�r egy suhint�ssal kid�l t�le egy eg�sz fa, an�lk�l hogy a peng�je egy kicsit is megkarcol�dna. De sz�momra ez csak egy mese amit az unatkoz� �reg b�lcsek tal�ltak ki. Nekem csak emberek gyilkol�s�ra kell, nem fav�g�nak k�sz�l�k. Az utols� vizsga „t�tel” a hidegv�r�s�get akarja tesztelni. K�vet engem egy ember hogy biztosak legyenek benne hogy t�nyleg megtettem azt, amire egy norm�lis ember zsigerb�l r�v�gn� hogy NEM! Meg�lni az �desanyj�t! „

Ez a t�rt�net most �gy visszaeml�kezve m�g borzaszt�bbnak t�nik, mint kor�bban. L�tom magam el�tt ahogy any�m a sokkot legy�zve pr�b�l menek�lni, de csak megfogom a tork�t �s egy gyors de gyeng�d mozdulattal v�gigh�zom �rz�keny b�r�n ami a nyak�t fedi. Pontosan tudtam hogy hol kell elv�gni hogy telibe tal�ljam a f� eret. R�gen ezt m�g csod�latos dolognak tartottam hogy az embernek milyen sok gyenge pontja van �s �n ezt k�nny� szerrel  ki tudom haszn�lni… most viszont csak elborzadok magamt�l. Ez a tett val�ban megbocs�thatatlan. M�r r�j�ttem hogy a t�lvil�gra ker�ltem, de a poklot enn�l sz�rny�bbnek k�pzeltem. Annyi energi�m m�r lett hogy kicsit elford�tsam a fejem… minden feh�r. Ez biztos nem a pokol, de a menny sem lehet mert mi jogon ker�ln�k �n a mennybe? Nem �rtek m�r semmit. Annyira j� lenne visszaforgatni az id�t ahol minden kezd�d�tt, �s ez�ttal nem felh�borodni hogy a bar�taim �gyesebbek, okosabban �s er�sebbek mint �n. J� lenne �jra a sz�leim �lel� karjaiban lenni. Aprop� sz�leim. Az ap�mr�l m�g nem is mes�ltem semmit, pedig r� nagyon b�szke vagyok �m. F�leg az utols�, sorsd�nt� tette miatt…

„ Rettenetesen megb�ntam hogy meg�ltem az any�mat, �gy feladtam magam, �s bez�rtak egy t�ml�cbe. Egyik nap bej�tt hozz�m egy kisl�ny. (Persze le voltam l�ncolva nehogy megsz�kjek, de nem is akartam.) Amikor a kisl�ny bej�tt, az �rt�l megtudtam hogy az � l�nya �s ne merjek semmi b�nt�t vagy fenyeget�t, esetleg ijeszt� dolgot mondani neki. Nem is akartam. Azt mondta hogy ez csak egy kis k�nny�t�s hogy a hal�lom el�tt m�g tudjak egy kicsit besz�lgetni… gy�nni. De mi�rt pont ennek a kisl�nynak? Nem �rtettem. �t viszont kicsit sem tasz�tottam roncs kin�zetem vagy a cella koszos f�ldje, sim�n le�lt velem szemben �s besz�lgetni kezdt�nk:

- Szia, az �n nevem Naomi. – mondta vigyorogva.

- Szia.

- �s a tied?

- Sakura. – Suttogtam sz�gyenkezve. A nevemet m�r el�gg� bemocskoltam, a csal�domr�l meg ne is besz�lj�nk.

- Nekem pont az a kedvenc vir�gom. – Vidult fel az arca a n�v hallat�ra. – Tudod �n is tudok �m a hal�lr�l dolgokat. – A hal�lr�l? Az rendben hogy egy �t �ves tudja mi az a hal�l de hogy m�g hencegjen is vele… - Tudod nekem meghalt az aranyhalam… vagyis meg�ltem.

- Meg�lted?

- Igen. Csak kitettem a sz�nyegre, elkezdett csapkodni �s �n r�l�ptem. De amikor felemeltem a l�bamat m�r nem csapkodott. – Egy hal csapkod a sz�nyegen, egy hal nem csapkod a sz�nyegen. Nincs is jobb p�lda a hal�l szeml�ltet�s�re. Tal�n �n is ezt tettem az any�mmal.

- �s mi�rt csin�ltad?

- K�v�ncsi voltam hogy mi fog t�rt�nni. – Elgondolkoztam. K�v�ncsi volt? H�t m�gis jobb egy aranyhalon kipr�b�lni mint egy emberen.

- Tudod �n meg ugyan ezt csin�ltam az anyuk�mmal.

- R�l�pt�l az anyuk�dra? – �rtetlenkedett a kisl�ny.

- Nem, nem r�l�ptem hanem meg�ltem.

- Te sem tudtad hogy mi fog t�rt�nni vele?

- Pontosam tudtam hogy mi fog t�rt�nni vele. Azt nem tudtam hogy mi fog t�rt�nni velem. – Ekkor a besz�lget�s�nket f�lbeszak�totta az �r, �s kih�zta a kisl�nyt, de � m�g vissza k�sz�nt. T�nyleg j�l esett hogy besz�lgethettem valakivel. Ezut�n m�g napokig v�rtam a kiv�gz�semre, �s tudtam hogy � j�n el. Csak meg nem tudja hogy �n tettem! Ez volt az utols� k�v�ns�gom miel�tt m�g meghaln�k. Az utols� nap bej�tt az �r, �s zs�kot h�zott a fejemre. Megk�rdezte hogy m�g lenne-e valami amit tehet �rtem. Kapva az alkalmon megk�rtem hogy egy kis park�ra �rja fel azt hogy … � fel�rta a sz�t. Megk�rtem hogy tegye a zsebembe. � betette a zsebembe. Suttogtam neki egy k�sz�n�m�t, azt�n hallottam hogy lekapcsolja a villanyt, �s hogy kinyit�dik az ajt�. A sz�vver�sem felgyorsult a tudatra hogy itt van. L�pteket hallottam, egyre k�zeledtek fel�m. �reztem ahogy a pisztolyt nekiszegezik a fejemnek. Az �r megk�rdezte T�LE hogy nem akar-e l�tni miel�tt m�g v�gezne velem. „Nem akarok l�tni annak a mocsoknak az arc�t aki meg�lte a feles�gemet!„ Hangzott az ismer�s hang, ami az ap�mt�l sz�rmazott. Nem haragudtam r� egy kicsit sem. Teljes m�rt�kben �rtettem �t, van joga bossz�ra. Hirtelen hallottam egy durran�st k�zvetlen k�zelr�l… a fejembe eresztette a goly�t. �n mint egy rongybaba d�ltem el. M�r csak azt �rz�keltem hogy a lelkem kisz�ll a testemb�l. Saj�t magamat l�ttam f�l�lr�l, holtan. Az �r kiment de ap�m m�g k�rt egy percet, had maradjon bent. Megd�bbentem �n is, � is amikor leh�zta fejemr�l a zs�kot. Nem akartam hogy megtudja! De m�r k�s�. Pr�b�lt sz�longatni, �s egy folyt�ban azt k�rdezgette: Te tetted? Te volt�l? A lelkem v�laszolt, szinte ord�totta: Igen, �n voltam! De � m�r nem hallhatta. Szerettem volna meg�lelni, bocs�natot k�rni, de nem ment. Mikor fel� ny�ltam nem tudtam megfogni. S�rt… de megl�tta a cetlit a zsebemben, kinyitotta �s l�tta rajta a sz�t. Azt a sz�t mit ak�r ezerszer is elmondtam volna hogy megbocs�jtson. „Sajn�lom!” Ap�m abba hagyta a s�r�st, fel�llt, �s kis�t�lt a teremb�l. „

Itt �bredtem. Ap�m �lt meg. Megbosszulta any�mat. Ez�rt is voltam r� b�szke. Az�rt mert szerette any�t, �s b�rmit megtett volna �rte. �n is szerettem �s �n is megtettem volna �rte mindent… de a dolgok nem �gy alakultak. Tal�n �gy kellett hogy alakuljon. Hogy r�j�jjek mi az igazi k�n �s f�jdalom.

�sszegy�jt�ttem minden er�met �s felkeltem. M�g mindig nem �rtettem hogy mi�rt ker�ltem ide, olyan sz�pnek hatott az eg�sz. A h� m�g mindig esett. Tal�n t�nyleg ez a menny? Na de azok ut�n amit tettem mi�rt??? K�ts�gbeesett ki�lt�somra v�gre megj�tt a v�lasz.

„Mert megb�ntad!”

Eg�sz k�zelr�l hallottam. Azt hittem a h�tam m�g�tt �ll valaki, de mikor fejemet odaford�tottam nem l�ttam senkit. Csal�dottan hajtottam le a fejem. Valamilyen fojtogat� �rz�st �reztem, alig tudtam l�legezni… egy csepp gurult le az arcomon! Azt�n m�g egy, �s m�gy egy. Folytak a szememb�l a cseppek. M�s volt mint amikor a h�pihe belement a szemembe �s elolvadt. Ezek a cseppek forr�k voltak, �s t�bb volt mint az el�bb. S�rok! V�gre kis�rhatok magamb�l mindent! Az �sszes f�jdalmamat… Amikor kiskoromban s�rtam csak anyuk�m tudott megnyugtatni azzal hogy �t�lelt �s azt mondta „Nincsen semmi baj.” Amint a fejemben elhangoztak a szavak… Valaki h�tulr�l �t�lelt �s azt suttogta: „Nincsen semmi baj.” Any�m hangj�n. � volt az. �n s�rtam, � pedig �t�lelt �s nyugtatott mint r�gen. �n pedig boldog voltam hogy itt van nekem. Hal�lom ut�n v�gre megnyugodhatok, mert tudom hogy megbocs�tott nekem… m�r �r�m�mben s�rtam!!!

                                                           V�ge

Megjegyz�s: A t�rt�netet ez a sz�m ihlette: http://www.youtube.com/watch?v=Uwt8yljhTKU

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s