Sasuke

Amint kikecmerg�nk a foly�b�l, ahol hihetetlen m�don egyetlen szikla sem volt �s csak ennek k�sz�nhetj�k �let�nket, az els� gondolatom az, hogy megmenek�lt�nk… 
�s ahogy ezt gondolom, nem b�rom meg�llni, hogy egy pillant�st ne vessek a mellettem �ll� meztelen l�nyra, akinek m�g mindig fogom a kez�t. �jra meg kell, hogy �llap�tsam, hogy gy�ny�r�, f�leg �gy a hold s�padt f�ny�ben, ahogy apr� melle l�gyan hull�mzik, cs�p�je pedig j�r�s k�zben ring. El�nt a forr�s�g, de pr�b�lom t�rt�ztetni magam. �szreveszi pillant�som, �rzem, ahogy megremeg, de nem enged el. Azt�n megl�tom, hogy Naruto kaj�nul vigyorog r�nk, �gy kelletlen�l ell�pek Sakura mell�l, egy �ri�slev�l m�g� b�jok, � pedig k�veti a p�ld�mat, Naruto perverz tekintet�t�l k�s�rve. C�h… mit mereszti ez a szem�t?
Elgondolkozok. Valami nagyon nincs rendben… hogy keveredtem �n ebbe? Ilyen h�lye meztelen kalandr�l m�g az �letben nem hallottam, nemhogy �t�ljem… Beleborzongok, �s most m�r sajn�lom, ami�rt Sakura is elb�jt, m�g �r�kig el tudn�m n�zni. El�g csak visszagondolnom arra, hogy azon a far�nk�n ruh�tlanul nekem pr�sel�d�tt, hogy az agyamb�l egy eg�szen m�s helyre ker�lj�n a v�rem… 
- J�l vagytok? – r�ngat vissza a sz�ke a val�s�gba, �n pedig amilyen laz�n csak tudok, v�laszolok neki. 
- Ja… - mondom, k�zben pedig Naruto �rdek�ben ink�bb nem veszem �szre azt a vigyort a k�p�n… 
- De j�, a t�ska m�g mindig a h�tadon van! – veszi �szre Sakura Naruto h�tizs�kj�t. Az arc�n boldogs�g t�kr�z�dik, mindannak ellen�re, ami t�rt�nt. Ennek l�tt�ra egy apr� mosolyra h�zom ajkaimat �s b�szkes�g t�lt el. – Adj ruh�t mindkett�nknek! – utas�tja pironkodva, de vid�man, mire a sz�ke kelletlen�l engedelmeskedik. 
Egy darabig m�g �n�rzetesen eln�zem ezt a boldog arcot, de ez nem tart sok�ig, a val�s�g hideg lehelet�vel r�m f�j, �s nekem eszembe jut Itachi �s a bossz�m, �s szomor�an gondolok arra, hogy Sakura szem�b�l a ragyog� boldogs�g milyen gyorsan el fog t�nni. De egy pillanat! Mi k�z�m nekem ehhez? Bizony�ra csak az�rt �r�l, mert t�l�lt�k… A gondolatra kiss� elkedvetlenedek, de arc�ra n�zve ez enyh�l �s �gy d�nt�k, nem foglalkozom ink�bb ilyen hi�baval� gondolatokkal �s gyakorlatiasabb dolgokkal t�r�d�k.
M�r megint elvesztett�k minden�nket, ezt a zs�k vizes ruh�t lesz�m�tva, r�ad�sul az �tr�l is let�rt�nk, nem tudjuk, hol vagyunk. �gy k�nytelenek lesz�nk �jra megkeresni az �sv�nyt, �gy m�g jobban elh�z�dik a keres�s… De igaz�b�l ez most nem zavar, nem is k�l�n�sebben �rdekel. 
Narut�val gyorsan t�zet rakunk, majd mindh�rman k�r� telepsz�nk. Sakura m�r alszik, mikor mondom a sz�k�nek, hogy felesleges �rk�dni, hiszen ha j�n valami vagy valaki, �gyis �szrevessz�k. M�r hallom Dobe szab�lyos l�gz�s�t is, �s �n nem b�rok let�r�lni egy apr� mosolyt az arcomr�l. Folyton magam el�tt l�tom Sakura meglepett, majd hihetetlen�l boldog arc�t, �rzem test�nek k�zels�g�t �s vizes ajkainak �rint�s�t. Valami bels� t�z k�noz, �s hihetetlen er�fesz�t�seket kell tennem, hogy ne egyfolyt�ban az � nyugodt arc�t b�muljam. Legsz�vesebben odamenn�k hozz� �s…
M�g sok�ig nem b�rok elaludni, de v�g�l elnyom az �lom…

„Itachi a folyos�n az ajka el� emeli ujj�t, jelezve, hogy maradjak csendben, majd halkan a sz�leink szob�j�hoz lopakodunk, ahonnan dulakod�s zaja �s sikongat�sok hallatszanak. Az ajt�ban pont l�tom, ahogy az a k�v�r fick� felemeli a pisztoly�t �s l�v�sre k�sz�l, de ekkor elkezd halv�nyodni a k�p, a hangok halkulnak. Meglepetten n�zek k�r�l, nem �rtem, mi t�rt�nik. De a halv�nyr�zsasz�n dereng�s egyre er�s�dik, m�gnem v�gleg elt�nik r�gi h�zunk, a hal�lsikolyok, a f�lelmek, a rem�nytelens�g. 
�s egyszer csak azt veszem �szre, hogy megint zuhanok le a v�zes�sen, de nem vagyok egyed�l, Sakura kereszt�lfonja rajtam karjait �s kapaszkodik bel�m. Hitetlenkedve fordulok fel�, � pedig csak mosolyog megnyugtat�an. 
- Nem kell f�lned – suttogja t�voli, angyali hangon, mire kikerekednek a szemeim. – �n melletted vagyok… 
- Ez mit jelent? – k�rdezem �rtetlen�l, �s m�g mindig csak zuhanunk, mintha ennek a v�zes�snek sosem lenne v�ge. 
- Ki fogok tartani melletted… te is tarts ki mellettem… - s�gja, azt�n v�lt a k�p, �s azon a kis tiszt�son vagyunk, ahol Neji megzavart minket. Sakura ott �ll k�zvetlen az oldalamon, �s felmutat, az �g hely�n pedig k�peket l�tok: ahogy a l�nyra t�maszkodok a pi�c�s kaland ut�n, ahogy gy�gy�t azzal a z�ld kotyval�kkal, ahogy r�m n�z, m�g �n mes�lek, ahogy megragadja a kezem, nehogy lezuhanjak… ahogy megcs�kolom a holdf�nyben…
- Egym�s mellett kell �llnunk – ker�l�nk a tengerpartra, �s most is h�tulr�l �lel �t. – Mert csak �gy gy�zhetj�k le a gonoszt…”

A korai �r�kban a narancsos napf�nyre �bredek fel, �s l�tom, ezzel nem vagyok egyed�l, m�g Naruto is �bredezik. Azt�n egyszer csak kit�gulnak a szemeim �s a tenyeremre b�mulok, mintha onnan kiolvashatn�m a megold�st. Tizenn�gy �ve minden este ugyanazt �lmodom. Tizenn�gy �ven kereszt�l minden egyes �jszaka l�ttam meghalni a sz�leimet. Tizenn�gy �ve nem �bredtem ilyen kipihenten. M�gis mi…?
Sakur�ra kapom a tekintetem, aki �pp Narut�val cseveg. �gy t�nik, meg�rzi, mert fel�m fordul, a boldog mosoly hely�t aggodalmas kifejez�s veszi �t. De miel�tt megk�rdezn�, mi lelt engem, a nap arany sugarai, melyek eddig csak halv�ny �rny�kot vetettek, teljesen el�t�rnek a f�k k�z�l, beragyogva az eg�sz helyet. �s akkor valami eg�szen csod�s t�rt�nik: minden megelevenedik �s n�ni kezd. �llatok j�nnek inni, �s a ragadoz� teljes b�kess�gben van a t�bbivel. T�k�letes a nyugalom, ami �rzem, engem is �tj�r, oldva ezzel fesz�lt izgalmamat, �s �lmomb�l m�r csak a pozit�v �rz�st hagyja meg. �s ami a legfurcs�bb: a r�zsaillat eg�szen el�nti a helyet, pedig egyetlen r�zsa sincs itt… Sz�val…
- Ez… - kezdem el, �s nem b�rom felfogni…
- … a Cerro de Pasco… meg�rkezt�nk… - fejezi be mondatomat Sakura, m�g nagyobb d�bbenettel a hangj�ban, mint az eny�mben. 
- Mi? Hov�? – bambul r�nk Naruto, majd halljuk a koppan�st… - Ja, hogy oda!
- �risten, nem hiszem el, nem hiszem el, t�nyleg itt vagyunk! – kezd el ugr�lni �r�m�ben Sakura, csod�lkozom, hogy egy�ltal�n a b�r�be f�r. �n k�z�ny�ss�get sz�nlelek, de val�j�ban �rzem, hogy a sz�vem hevesebben ver, v�gre itt vagyok, hogy megmentsem Itachit. 
- Meg kell tal�lnunk a bej�ratot – mondom, mire Sakura lelkesen b�lint. H�t mindez sz�p… de hol is kezdj�k?
- �, �, a filmekben mindig a v�zes�s m�g�tti barlangban van! – suttog izgatott hangon, bennfentesen Naruto, mintha valami nagy titkot mondana. 
- Nem tom, felt�nt-e, de ez itt a val�s�g – jegyzem meg ep�sen, mert nem hiszem, hogy a haurik valami film ut�n tal�lt�k volna ki a rejtekhely�ket… 
- H�… annyira nem rossz �tlet – jegyzi meg Sakura. – Mindenesetre egy pr�b�t meg�r – n�z r�m, mire �n megvonom a v�llam. 
- T�lem… - v�laszolok. 
Ezut�n gyorsan megreggeliz�nk, fogjuk a megmaradt egy t�sk�nkat, �s pr�b�lunk valami jelz�st keresni. Meglepet�semre, a v�zes�s mellett a szikl�ban van egy meredek, keskeny �sv�ny, ami megk�zel�t�leg a v�zes�s fel�nek a magass�g�ig vezet. Felkapaszkodunk rajta, majd a v�z el�tt meg�llunk. 
- H�t, Teme, hajr� – int nekem Naruto, hogy pr�b�ljak �thatolni a v�zf�gg�ny�n, mire lemond�an pillantok r�, de az�rt megpr�b�lom. Szemben�zek a v�zzel, veszek egy m�ly leveg�t �s bel�pek s zuhatag al�. Nem kell t�bb egy l�p�sn�l, �s bent is vagyok. Itt t�nyleg van egy barlang.
- Gyertek – dugom vissza hozz�juk a fejem, mire �k is k�vetnek �s hamarosan mindh�rman a barlangban vagyunk. 
- N�zz�tek! – rohan oda Naruto egy s�t�t sarokba, mi pedig k�vetj�k �t. A sarokban a moh�s szikl�ba v�jva egy kiemelked� szoborszer�s�g van, alj�n �s tetej�n ugyanazzal az arccal, egym�snak fejjel lefel� �llva, mintha t�kr�zt�k volna. �s a szobor mellett…
- Wow, egy csontv�z! – ki�lt fel Naruto, �s r�gt�n oda is megy a z�ldes tetemhez. De amint oda�r a szobor el�, annak a k�zep�b�l egy l�zer, vagy legal�bbis annak l�tsz� valami kezdi p�szt�zni a sz�k�t �s vagy m�g egy k�tm�teres sugar� k�rt. – ���! – ugrik el onnan Dobe, s�r�lt karj�t fogva, �s amikor leveszi onnan a kez�t, l�tjuk, hogy a b�re f�st�l. 
- De hiszen ez �get! – r�k�ny�dik meg Sakura, asszisztense karj�ra meredve, amit a l�tt seben k�v�l m�r az �g�s is elcs�f�t. 
Egy darabig n�m�n b�muljuk a szobrot, most m�r sejtve, hogy ker�lt oda az a csontv�z, m�gnem a l�zer, vagy micsoda le�ll. A csendet v�g�l Sakura izgatott hangja t�ri meg. 
- N�zz�tek! – mutat a szobor k�zep�re, �s l�tjuk, hogy ahonnan a l�zer j�tt az el�bb, egy k�r alak�, benyomhat� gomb van. Mondania sem kell, hogy kital�ljuk: ezt kell benyomni, hogy bejussunk. – Most m�gis mit tegy�nk? – t�rdeli aggodalmasan a kez�t, de ekkor Naruto fel�ll. 
- Majd �n megteszem… Az �n karomnak m�r �gysem sz�m�t… Ennyit csak megtehetek a bar�taim�rt – n�z vissza r�nk szel�d mosollyal az arc�n, de elsz�nt tekintettel. Naruto…
- De… - kezdene el tiltakozni Pinky, �m Dobe f�lbeszak�tja. 
- Semmi baj, Sakura-chan, minden rendben lesz – villantja fel �r�kk� optimista vigyor�t, majd meg sem v�rva az ellenvet�seket, el kezd futni a szobor fel�. �jra felvillan a l�zer, ami ellen s�r�lt karj�val pr�b�l v�dekezni, de m�g �gy sem tudja teljesen elker�lni, hogy a teste is meg�gjen egy kicsit. �sszeszor�tott foga hallatlan er�fesz�t�sre utal, de megy �s meg sem �ll a forr�sig. 
- �����! – ord�t f�jdalm�ban, de v�g�l benyomja a gombot. A l�zer le�ll, a szobor f�lreh�z�dik, felfedve egy alagutat maga m�g�tt. Naruto pedig �sszeesik. Egy pillanatnyi tisztelettel vegyes d�bbenet ut�n �szbe kapok, gyorsan felemelem, �s a v�zes�shez vonszolom, majd benyomom al� v�rz� karj�t, �s utas�tom, hogy a has�t is tartsa al�, ugyanis a k�ld�ke k�r�l fura, k�r alak� �g�snyomok alakultak ki. Sosem fognak elt�nni… 
- J�l van, haver, j� volt�l – mondom neki, mire � meglepetten kapja fel a fej�t, �s f�jdalmas fintor�t vigyor v�ltja fel.
- H�t hallod, Teme, nem hittem volna, hogy valaha dics�retet fogok hallani a sz�db�l – nevet, �s m�ris jobban n�z ki. Mindig csod�lkoztam, hogy tud ilyen gyorsan gy�gyulni, bizony�ra az akarat�val f�gg �ssze, de most nagyon �r�l�k neki. 
- Az�rt ne szokj hozz� – jelenik meg egy f�lmosoly az arcomon. 
- ���… sr�cok… - kezdi el Sakura, mire fel� kapjuk a fej�nket, majd k�vetj�k ijedt tekintet�t. A szobor! Kezd visszacs�szni! – Fut�s! – ord�t, �n vill�mgyorsan felseg�tem Narut�t, �s m�g �pp id�ben �r�nk oda, hogy mi is bef�rj�nk, majd a szobor elz�rja m�g�tt�nk a visszautat. H�t bent vagyunk. 
Amint az ajt� bez�rul, a folyos� ment�n f�kly�k villannak, f�nyt adva ezzel. Hirtelen megcsapja az orromat a doh �s pen�sz szaga, mire v�gok egy fintort. Sakur��kra n�zek, Pinky �pp egy ruhadarabot vesz el� a zs�kb�l, sz�tt�pi �s bek�t�zi vele Naruto seb�t. 
Gyorsan megvan, �s egy hossz� jelent�s�gteljes �sszen�z�s ut�n elindulunk. A biztons�g kedv��rt odany�lok egy f�kly��rt, h�tha lesz olyan hely, ami nincs kivil�g�tva, de amint leveszem, kis lyukak jelennek meg a falon, majd egy m�sodperc m�lva nyilak z�pora �z�nlik r�nk. 
- Nyom�s! – kurjant Naruto, ink�bb izgatottan, mint f�lve, �s persze r�gt�n ut�na iramodunk. Rohanunk p�r sz�z m�tert, alig valamivel a ny�les� el�tt j�rva, mikor az egyik kanyarban Pinky a l�b�hoz kap �s �sszeesik. 
- Sakura! – ki�ltom, �s odarohanok hozz�. Egy ny�l a combj�ba f�r�dott. – A francba! – morgom, majd �lbe kapom, �s m�g �pp id�ben futunk tov�bb. El�ttem Naruto hirtelen megtorpan, egy kb. h�rom m�ter sz�les szakad�k �ll el�tt�nk. Naruto nekifut, �s k�nnyed�n �tugorja, �n pedig k�vetem �s sikeresen landolunk a t�loldalon. Szerencs�re, a nyilak itt m�r nem �radnak r�nk. Pinkyt a falhoz t�masztom, arca f�jdalmasan r�ndul �ssze. A fen�be… 
- Sakura-chan… - kerekedik el Naruto szeme is, mikor megl�tja, majd nyel egy hatalmasat. 
- Ez most nagyon fog f�jni, de… - kezdek bele, �s meg sem v�rom, hogy reag�ljon, gyorsan kir�ntom a nyilat a l�b�b�l. H�l’ Istennek, a fegyvernek nem sz�lesed� peng�je van, hanem egyszer� henger alak� a v�ge, �gy nem szak�tja tov�bb a sebet, de m�g �gy is sik�t egy hatalmasat. – Na j�… nincs semmink amivel kimoshatn�nk a sebet, egyel�re be kell �rned a bek�t�z�ssel – mondom, �s m�r ny�lok is a t�sk��rt, majd sz�tszak�tok egy p�l�t �s bek�t�m vele karcs� l�b�t. M�g ebben a helyzetben is t�z em�szt, mikor hozz�ny�lok… 
- Sakura-chan… ugye j�l leszel? – n�z r� m�g mindig nagy szemekkel Naruto, mire a l�ny enyh�n elmosolyodik. 
- Persze, Naruto… volt m�r rosszabb is… - pr�b�l mosolyogni, mire a sz�ke is r�mosolyog �s odany�jtja neki a kez�t, amit Sakura h�l�san el is fogad, Dobe pedig gyeng�den felh�zza, majd meg�leli. C�h… az�rt nem kell �lelgetni… legal�bbis nem neki…
- Tudsz j�rni? – k�rdezem, nekik h�ttal �llva. 
- Nagyj�b�l… - tesz p�r l�p�st, m�g meg�rinti a v�llam. – K�sz�n�m… - n�z a szemembe mosolyogva, majd tov�bb biceg. Ez a l�ny… 
Egy darabig nyugalomban megy�nk tov�bb a folyos�n, ahol m�r nincsenek f�kly�k, m�g j�, hogy idej�ben Naruto kez�be nyomtam az eny�met. A falat t�k�letesen illeszked� sim�ra csiszolt k�lapokkal rakt�k ki, ami meglep�en fejlettnek t�nik, egy h�tezer �vvel ezel�tti n�phez k�pest. Az alag�t hirtelen sz�kebb� v�lik, �gy k�nytelenek vagyunk lehajtani a fej�nket. 
- Ki volt az az idi�ta, aki ezt ilyen kicsire csin�lta?! – k�rdezi felh�borodva Naruto, mik�zben megpr�b�l kiegyenesedni, de ezzel csak azt �ri el, hogy beverje a fej�t. M�ghozz� nem is ak�rhov�… - �����! – ord�t zuhan�s k�zben, ugyanis a gomb, amit lefejelt, hirtelen elt�ntette a l�ba al�l a f�ldet. 
- Tarts ki! – kapom el a kez�t, Sakura pedig nagy nehezen a m�sikat, �s ketten egy�tt felh�zzuk, akinek torz arc�b�l l�tom, hogy nem tett �ppens�ggel j�t a karj�nak, hogy most m�g meg is h�z�dott. 
- A fen�be… ez nem az �n napom – vigyorog k�nyszeredetten, mikor m�r felh�ztuk. – H�t, Teme, m�r csak te maradt�l, sz�val vigy�zz – nevet r�m, de valahogy most nem t�nik ez olyan viccesnek. Ha �n is megs�r�l�k, megn�zhetj�k magunkat… 
- Nyugi – mondom, ink�bb magamnak, mint neki, majd folytatjuk utunkat. Nem kell sok�ig menn�nk, hamarosan egy feh�rre meszelt, k�r alak� terembe �rkez�nk. Els�nek nem l�tok sokat… tov�bb vezet� utat sem…
- Ezt n�zz�tek! – ki�lt fel Sakura, kikapja Naruto kez�b�l a f�kly�t, majd k�zelebb biceg a szemk�zti falhoz, �s ahogy a t�z f�nye r�esik, m�r l�tom, mit akar mutatni. A falon v�r�ssel furcsa jelek vannak felfestve, legink�bb az egyiptomi hieroglif�kra eml�keztet. Sakur�ra n�zek, aki �sszevont szem�ld�kkel olvassa a feliratot.
- Te… �rted?! – n�zek r� d�bbenten, mire zavartan fel�m fordul. 
- Ja, persze… - mondja a legnagyobb term�szetess�ggel, nekem meg majdnem leesik az �llam, de nem mutatok semmit. Azt�n eszembe jut, hogy az � t�rk�p�k�n is ilyesmi �r�s volt �s akkor is sim�n ford�totta. Hihetetlen…
- H�t igen, Sakura-chan m�r csak ilyen okos – vigyorog r�m Naruto.
- �s mit �r? – k�rdezem, mert egyszer�en nem hiszem el. 
- Egy pillanat… aha, megvan. Pontosan ez �ll ott: 

„V�ndor, ki a kincset keresed, j�l vigy�zz,
mert �tok s�jthat le R�d!
Ha a f�nyt k�veted, meglelheted,
ha siker�l, megeheted.”

- Enni? M�gis mit? – csorgatja a ny�l�t Naruto.
- Ezzel bizony�ra azt akart�k kifejezni, hogy a ti�d lehet a k�. A haurik nagyon szerett�k a hasukat, b�r m�r nem eml�kszem, mi volt a kedvenc kaj�juk… - kalandozik el egy pillanatra. 
- Na j� – v�gok k�zbe – �s m�gis mit jelent ez?
- H�t… nem is tudom… - motyog, mire �n csal�dottan s�hajtok egyet. Tal�n m�gsem lesz ez olyan k�nny�… 
- Ugyan m�r! Csak r�j�v�nk! – dobja le a t�sk�t a f�ldre Dobe, mire megremeg az eg�sz helyis�g. Naruto felpattan a hely�r�l, felkapja a t�sk�t is (persze �jabb k�gombot tal�lt…) �s oda�ll mell�nk. K�nytelenek vagyunk a tet� fel� kapni a fej�nket, ugyanis a plafonon egy kis ny�l�s jelenik meg, amin vil�goss�g sz�r�dik be… 
- K�vesd a f�ny �tj�t… Gyer�nk! – �ll be Sakura a f�nysug�r al�, ami pont a k�r alak� terem k�zep�re esik, egy bels� k�rre, mi pedig gyorsan k�vetj�k. Amint oda�r�nk, a padl� elkezd s�llyedni. Lassan egyre lejjebb �s lejjebb ker�l�nk, m�g az eddig is apr� ny�l�st m�r csak egy pontnak �rz�kelj�k. H�rom-n�gy m�terrel lehet�nk alacsonyabban. 
- M�gis mi a csuda?! – b�m�szkodik Naruto t�tott sz�jjal. A terem magass�ga most lehet vagy h�t-nyolc m�ter, a falak itt is feh�rre vannak meszelve. A helyis�gb�l kilenc egyforma alag�t vezet ki, a bels� k�rb�l egy-egy �sv�ny vezet mindegyik ajt�ny�l�shoz. Vajon melyik a helyes? – Na j�, legyen mondjuk ez! – b�k r� a sz�ke a vele szemben l�v� alag�tra �s elindul fel�. De amint kil�p a bels� k�rb�l, r�gt�n vissza is h�zza a l�b�t, mivel a fal hirtelen forogni kezd, elk�peszt�en gyorsan, m�g jobban �sszekeverve a j�ratokat. Egy perc �s le�ll. Viszont a forg�st�l lej�n a por a falr�l, �s megjelenik a falon… 
- Ott is van egy felirat – mutatok a fal velem szemk�zti r�sz�re, ahol hasonl�, k�pszer� v�r�s felirat �ll, mint eggyel feljebb.
- V�rjatok, mindj�rt mondom… - h�zza �ssze a szem�ld�k�t Sakura, ahogy pr�b�lja elolvasni a pisl�kol� f�nyben az �si �r�st. – Megvan:

„Kilenc �t �ll el�tted,
nyolc a hal�lba vezet,
k�vesd a bolyg�k �tj�t,
hogy megleld a rejt�ly kulcs�t.
Mindegyik m�s �s m�s,
tudd meg: kicsi �s nagy nem bar�t.
Ha j�t k�v�nsz, ne k�s�rtsd az egyform�t, 
se a szomsz�dj�t.
A gy�r� ut�n ne menj�l, 
haszn�ld eszed, az seg�l.
Siess, mert id�d elfogy,
nem sok m�r, �s itt a hal�lod.”

- Ez meg mi a f�szkes fen�t jelent?! – ki�lt fel Naruto, de engem m�s foglalkoztat.
- Hogy �rti, hogy elfogy az id�nk? – teszem fel a k�rd�st, �s p�r m�sodperc m�lva, mintegy a k�rd�semre felelve, a magasan l�v� plafon elindul lefel�. – Ok�, most m�r �rtem. 
- Na j�, csak p�r perc �s megfejtem. Bolyg�k… igen, a haurik ismert�k mind a kilenc bolyg�t, mert �ll�t�lag akkor m�g olyan tiszta volt az �g, hogy j�l lehetett l�tni… a kilenc �t biztos ezt jelk�pezi! N�zz�k csak… - morfond�rozik tov�bb mag�ban Sakura, majd elmer�l gondolatai k�z�tt, mik�zben a mennyezet egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�l hozz�nk… Mozdulni nem mozdulhatunk, mert azzal csak �jra �sszekeverj�k a j�ratokat, na nem mintha most el�r�bb lenn�nk… �s ha rosszat v�lasztunk, akkor mindennek v�ge. Mer�n b�mulok Sakur�ra, most minden bizalmunk benne van. Az ujj�n sz�molgat, szem�ld�kei k�zt m�ly bar�zda h�z�dik. Gyer�nk, Sakura, siess!
A plafon egyre csak k�zeledik �s k�zeledik, m�r alig h�rom m�terrel van csak a fej�nk f�l�tt. 
- Sakura-chan… - ny�gi Naruto, aki egyfolyt�ban j�ratja a tekintet�t a kilenc �t k�z�tt, de felesleges, mindegyikben teljes s�t�ts�g honol, semmi biztat�t nem lehet l�tni. 
- Egy pillanat! – ki�lt indulatosan, a kez�t t�rdelve, majd egy kis hallgat�s ut�n felkapja a fej�t. – Megvan! A nyolcadik lesz az, a Neptunusz! – ki�lt diadalmasan, mire �r�mtelien r�mosolygunk mindketten. de azt�n eszembe jut, hogy van itt m�g egy kis b�kken�…
- �s honnan tudjuk, hogy melyik melyik? – mutatok k�rbe, hiszen egyik j�ratra sincs r��rva sz�m. Nincs itt semmi… hacsak… - N�zz�tek, ott! Egy halv�ny vonal k�t j�rat k�z�tt! – mutatok a falra, t�lem kicsit jobbra, ahol val�ban megh�z�dott k�t j�rat k�z�tt egy v�laszt�vonal. Bizony�ra err�l is akkor j�tt le a t�bb ezer �ves por, amikor a fal k�rbeforgott. 
- Ez lesz az, innen kell sz�molni! – ter�l el egy mosoly Sakura arc�n. Lassan le kell hajolnom… - A haurik jobbr�l balra �rnak, sz�val… - kezd el sz�molni jobb fel�l. – Az lesz a megfelel� j�rat! – mutat r� a vonalt�l kett�vel balra lev� ny�l�sra. M�r csak egy m�ter. 
- Nincs vesztegetni val� id�nk, indul�s! – mondom ki a v�gs� sz�t, majd elindulunk az alag�t fel�, a bels� k�rb�l hozz� vezet� �sv�nyen. A falak nem mozdulnak. Bing�, t�nyleg ez az! �s m�g �pp id�ben �r�nk a ny�l�shoz, mert miut�n a hasamon bek�szok, a plafon el�ri a f�ldet. Puszt�n m�g n�h�ny m�sodperc odabent… �s v�ge. Sakur�ra n�zek, �s most nem is akarom leplezni a tekintetemb�l s�t� elismer�st. Az � �rdeme ez egyed�l. �sszeszorul a torkom… megmentette az �let�nket. 
- Sakura-chan, egyszer�en zseni�lis vagy! – pattan fel Naruto, hogy egy �lel�sben r�szes�tse kedvenc f�n�k�t. A v�r csak �gy l�ktet az ereimben, �s egy kev�s p�r �nti el az arcom, ami a s�t�ts�g miatt szerencs�re nem l�tszik. 
- Sakura… sz�p volt – dics�rem meg, mire m�g a gyenge f�ny ellen�re is j�l l�that�an elv�r�s�dik. Furcsa, de… b�szke vagyok r�…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s