Sakura

Tiwanaku kijelent�se ut�n egy pillanatra csend t�mad k�z�tt�nk, majd Naruto ugrik el�. 
- Verj�k sz�t mind! – bokszol a leveg�be, �n pedig a fejemet fogom, hogy lehet ilyen idi�ta. 
- Naruto-kun… Neji-san�k legal�bb sz�zan j�nnek, mindegyik felfegyverezve – fogja meg a karj�t gyeng�den Hinata, aki kiv�telesen mell�zi a dadog�st, �s ez a kijelent�se valahogy v�gre val�s�goss� teszi a helyzetet. R�j�v�k, hogy nek�nk most t�nyleg harcolni kell, hogy ak�r meg is halhatunk �s a k�vet is elvehetik. M�rpedig ez nem t�rt�nhet meg, hiszen most nem csak r�lunk van sz�, hanem err�l a n�pr�l, s�t, az eg�sz vil�gr�l… Nyelek egyet �s megpr�b�lok valami megold�st tal�lni arra, hogy �ssza meg mindenki s�rtetlen�l az �ssze�tk�z�st. 
- �, igen, a t�zok�d� fegyver, amir�l Jiraiya m�r annyit besz�lt – b�logat a t�rzsf�n�k maga el�, s ezzel a mondat�val tudatosul bennem, hogy m�g milyen kezdetleges szinten �ll ez a n�p. Az er�viszonyok nagyon nincsenek egyens�lyban. – T�bb mint �tsz�z er�s, harcedzett f�rfi van a faluban. Meg tudjuk v�deni magunkat – jelenti ki, engem pedig szomor� �rz�s ker�t hatalm�ba. Nem tudja, nem ismeri, �gy nem is m�rheti fel, hogy ezzel csak a haurikat �t�li hal�lra. Egy ilyen �si kult�r�t, ekkora kincset… valamit tenni kell…
- Fogalma sincs r�la – jelenti ki Sasuke, mire Tiwanaku �rdekl�dve fel� fordul, s szinte atyaian n�z r�. M�gis mi t�rt�nhetett? – Ezek a fegyverek pillanatok alatt k�pesek rengeteg embert meg�lni egym�sut�n. �jjal �s d�rd�val semmi es�ly nincs ellen�k – mondja, mire a t�rzsf�n�k �sszer�ncolja a szem�ld�k�t. �gy t�nik, v�gre kezd r�j�nni, hogy ezt nem �lhetik t�l. Istenem, most mi lesz?
- Teh�t meg kell halnunk… a n�p�nk ideje a v�g�re �rt – m�l�zik el, hangj�ban viszont csak egy kev�s keser�s�g fedezhet� fel. Sokkal ink�bb �gy besz�l, mint aki fel van erre k�sz�lve, mintha csak arr�l sz�lna, hogy a t�l ut�n a tavasz k�vetkezik. Mintha ez �gy lenne rendj�n. 
Ezt nem engedhetem, �gy m�g egyszer megkock�ztatom az �tletem.
- Biztos, hogy… ne haszn�ljuk a k� erej�t? – teszem fel a k�rd�st �vatosan, de amikor Tiwanaku szem�be n�zek, megtapasztalom, milyen betonfalba �tk�zni, b�rmilyen kedvesen is n�z. 
- A k� hal�lb�l sz�letett �s csakis azt hoz. Pusztul�ssal s�jtotta a n�pet, majd mag�t Umgabugot is hal�lra �t�lte. Az a k� csak �lni tud – mond ennyit, �gy be kell l�tnom, hogy k�r n�la ezzel pr�b�lkozni. Pedig ha ezt csak egy kicsit haszn�ln�nk, Neji�ket az ir�ny�t�sunk al� vonhatn�nk �s parancsolhatn�nk nekik ak�rmit. Ahogy �gy belegondolok, egy pillanatra megborzongok ett�l a hatalomt�l, s hirtelen egy kicsit mintha meg�rten�m a t�rzsf�n�k�t, de akkor sem �rtek vele egyet.
- De �gy a n�p �s a k� is megmenek�lhetne – vetem m�g ellen csendesen, szavaim nyom�n fesz�lt csend t�mad. Tiwanaku viszont csak szeretetteljesen r�m n�z, valahogy �gy, mint mikor a sz�l� pr�b�lja megtan�tani valamire a kisgyereket. 
- Sakura-san, hiszem, hogy l�tezik m�s megold�s is, amit az Isten id�ben meg fog mutatni – mosolyog r�m, �n pedig nem pr�b�lkozom tov�bb, legyen, ahogy � akarja. Azt hiszem, ekkora hatalom am�gy sem val� egyik�nknek sem, senkinek a vil�gon. B�r ha m�r ennyi itt a term�szetfeletti dolog… 
- Tiwanaku fejedelem, mi a terved? – sz�l k�zbe most Jiraiya, az �ltal�nossal ellent�tben hal�losan komolyan. 
- Az asszonyok �s gyerekek az alag�ton kereszt�l az �ldoz� v�zes�shez menek�lnek. A f�rfiak felveszik a harcot az ellens�ggel �s feltartjuk �ket, am�g lehet. Ha meg kell halnunk, h�t meghalunk – kem�nyedik meg egy pillanatra a tekintete, �n pedig pr�b�lom visszatartani a hirtelen t�madt s�rhatn�kom. Valahogy nem tudok szabadulni az �rz�st�l, hogy ha mi nem j�v�nk ide, Neji�k tal�n sose tal�lj�k meg ezt a helyet, �s akkor se a haurikat, se a La muerte de la Ros�t nem fenyegetn� vesz�ly… 
- �s mi? – sz�l k�zbe izgatottan Naruto, akit �gy t�nik, semmif�le aggodalom nem fogott el, hanem csak a harc �rdekli. 
- Ez itt a l�nyeg – mosolyodik el a t�rzsf�n�k, s tekintete v�gigsiklik rajtunk, kicsit hosszabban meg�llapodva Sasuk�n. – M�g mi harcolunk, ti kicsemp�szitek a k�vet a falub�l �s elmenek�lt�k vele – mondja egyszer�en, s az eg�sz olyan logikusnak t�nik. Hisz t�nyleg ennyi, a nagy kavarod�sban �gysem fogja senki �szlelni, hogy mi elosonunk. M�gis bel�m nyilall, hogy e miatt a k� miatt el kell pusztulniuk. Hirtelen meg�rtem, mi�rt nem akarja Tiwanaku ezt felhaszn�lni, hogy mi�rt tartja gonosznak �s hal�lt hoz�nak. Most m�r �n se akarn�m… 
- Ha a k� valahogy m�gis az ellens�g kez�be ker�lne – kezdi, �s megint v�gign�z rajtunk, most m�g hosszabban pihentetve tekintet�t Sasuk�n. -, akkor vissza kell szereznetek. Minden�ron – nyomja meg az utols� sz�t, szinte csak Sasuk�nak mondva, de ezzel most nem foglalkozok sokat, mert egy cseppet el vagyok foglalva a gondolattal, hogy a kez�nkben a vil�g sorsa. Nyelek egy nagyot, �rzem, hogy adrenalin j�rja �t az ereimet �s kicsit k�zelebb h�z�dok Sasuk�hoz, aki megszor�tja a kezemet. 
- Ne f�lj �reg, r�nk b�zhatod! – ugrik egyet a sz�ke, ezzel oldva kiss� a fesz�lts�get, �gy zavartan felnevet�nk. 
- A j�slatok beteljesednek �s n�p�nk eg�sze m�gsem hal meg, tov�bb fogunk �lni – mosolyodik el m�giscsak megk�nnyebb�lten, �s most el�sz�r l�tszik rajta igaz�n, hogy emberi: minden nyugodts�ga �s b�lcsess�ge ellen�re az�rt � is agg�dott. Szeretetteljesen n�zek az �regre, de azt�n eszembe jut m�g valami.
- Nem lenne egyszer�bb a n�kkel egy�tt menek�ln�nk? – vetem fel, mire a t�rzsf�n�k arca kiss� �sszer�ndul. 
- Ha k�vetnek titeket, r�juk is r�tal�lnak… �s akkor a n�p�nknek v�ge. Bocs�ssatok meg, de ezt nem kock�ztathatom… - feleli egy picit b�ntudatosan, mire egy keser� mosolyra h�zom ajkaim, de meg tudom �rteni. Ha a n�pe �s a mi biztons�gunk k�z�tt kell v�lasztania, akkor nem k�rd�s, hogy a t�rzs�t menti ink�bb. Mi pedig kevesebben vagyunk, sz�val k�nnyebben el tudunk menek�lni. Meg�rtem �s egyet is �rtek vele – de att�l m�g nem nyugtat meg. – Sasuke-san, eml�kezz, mit mutattam – fordul most hercegemhez sz�momra �rthetetlen mondanival�val, s k�rd� tekintetemre sz�rakozottan csak annyit felel.
- Egy rejtett kivezet� �tra c�lzott – v�laszolja, de szemmel l�that�an nagyon elkalandozott. Most viszont m�r vil�gos, mit csin�lt itt Sasuke, a t�rzsf�n�k el�re megmutatta neki a menek�l�si �tvonalunkat. Legal�bbis a t�rt�ntek egy r�sze ez volt. Vajon besz�lgettek is? Szerintem igen. Azt nem tudom, mit mondott neki Tiwanaku, de ak�rmit is, Sasuke most m�r sokkal jobban van, �s ez�rt nagyon h�l�s vagyok az �regembernek. 
- Jiraiya, a k�vet! – ny�jtja ki a kez�t, az �sz f�rfi pedig odamegy hozz�, el�h�zza a La muerte de la Ros�t, �s odaadja neki. A v�r�s k� r�gt�n mag�hoz vonzza a tekintetemet �s most is kis s�v�rg�ssal t�lt el, legsz�vesebben mindig magamn�l hordan�m. Ugyanakkor diadal�rzet is van bennem: nek�nk siker�lt az, ami m�g soha, senkinek ezel�tt. Meg kell v�deni ezt a k�vet, mert felbecs�lhetetlen az �rt�ke, �s ami m�g fontosabb: vil�gm�ret� trag�di�t okozhat. 
- �s most – folytatja a t�rzsf�n�k egy r�vid sz�net ut�n -, Sasuke-san, j�jj ide! – parancsolja, lovagom pedig d�bbenten odamegy hozz�, Tiwanaku pedig a kez�be cs�sztatja a La muerte de la Ros�t, majd kez�vel �sszez�rja kedvesem ujjait a k�v�n. Hercegem j�gp�nc�lj�t most teljesen f�lretette, a d�bbent �rtetlens�g tiszt�n rajzol�dik ki von�sain. – Legyen n�lad, vigy�zz r� �s tedd, amit tenned kell! – tolja el v�g�l az Uchiha kez�t ezekkel a szavakkal, Sasuke pedig a mark�ba n�zve b�mulja a k�vet, m�g v�g�l er�t vesz mag�n �s visszakullog hozz�nk. Gyeng�den �t�lelem a derek�t, de nem reag�l r� semmit… 
Ezek ut�n Tiwanaku int, jelezve, hogy minden el van int�zve, mi pedig Jiraiy�t k�vetve t�vozunk. A faluban a k�sz�l�d�s m�g mindig folyik, mindenki s�r�g-forog, gyakorol, felfegyverkezik, a fesz�lts�g szinte k�zzel tapinthat�, hiszen m�g csak nem is tudj�k, hogy mikor �rkezik az ellens�g. Az asszonyok gyermekeik kez�t fogva csoportosulnak a falu sz�l�n, s elszorul a sz�vem a gy�ny�r� kis cs�pps�gek l�tt�n, akiket anyjuk �pp szoptatnak vagy ringatnak karjaikban. Jiraiya „sz�vet t�p�en” b�cs�zik szerelmeit�l, majd odaj�n hozz�nk. 
- Sr�cok, szeretn�k k�rni valamit – kezdi el, �n pedig meglepetten felkapom a fejem. 
- Hinata-chan csak az eny�m! – ki�ltja duzzogva Naruto, mire az �sz f�rfi felnevet. 
- Naruto-kun… - pirul el a Hyuuga-l�ny, mire �n is elmosolyodok. Aranyos ez a kett� egy�tt. 
- Nem lenne rossz ez sem, de kiv�telesen nem erre gondoltam, ne s�rt�dj meg, Hinata-chan – kacsint a l�nyra, mire az m�g ink�bb elpirul. – Hadd menjek veletek – mondja, mi pedig egy pillanatra eln�mulunk. 
- �, az nagyon kir�ly lenne, Ero-sennin! – csillan fel Naruto szeme, mire Jiraiya megint felnevet. �n �sszer�ncolom a szem�ld�k�m.
- Azt hittem, szeret itt �lni – mondom csendesen, mire a f�rfi arca is komolyabb� v�lik. 
- Szeretek is… itt �ltem a legszebb �veimet. De amit Orochimaru kom�r�l mondtatok… nem tudom elhinni. Musz�j tennem �rte valamit! – fakad ki hirtelen, �s erre egyszer�en nem lehet mit mondani.
- Mag�ra itt van sz�ks�g – jelenti ki Sasuke, mire Jiraiya arc�n f�jdalmas fintor jelenik meg. 
- A bar�tomnak is sz�ks�ge van r�m – mondja azt�n, de tekintet�vel elfordul, �gy nem hat olyan �szint�nek. 
- Jiraiya-san, ha �gy l�tja j�nak, akkor j�jj�n vel�nk. De csakis akkor – aj�nlom fel, megnyomva az utols� mondatot, mire b�lint egyet, majd kisv�rtatva megsz�lal.
- Akkor amint kit�rt a harc, elmegy�nk – jelenti ki, majd elfordul, de Sasuke m�g ut�na sz�l.
- A t�rzsf�n�k tudja?
- Igen… - v�laszol, majd � is elmegy k�sz�l�dni. 
Ezek ut�n visszat�r�nk a kunyh�nkba, ahol Sasuke gyorsan �t�lt�zik norm�lis ruh�ba. �s �pp hogy �t tud �lt�zni (m�g ilyen fesz�lt helyzetben is musz�j meg�llap�tanom, hogy iszony� szexi), pont, mikor meg akarom cs�kolni, l�v�s d�rd�l. F�lelemmel n�zek fel r�: elkezd�d�tt. 
Sasuke nem sz�l semmit, Narut�val egy�tt gyorsan felkapja a t�sk�kat, majd hercegem engem, Naruto Hinat�t ragadja k�zen �s kivezet a s�torb�l. K�v�l nincs senki, hiszen a falu sz�l�n lakunk, egyetlen lelket se l�tni, se bar�tot, se ellens�get, viszont egyre gyakoribbak a pisztolyd�rd�l�sek �s csataki�lt�sok hangja j�rja �t a falut. Kiver a v�z. Egyszer csak Naruto sz�lal meg.
- Teme, mutasd az utat! – mondja b�tran, �s most k�zel sem hangzik olyan idi�t�nak, mint �ltal�ban, szorosan markolja bar�tn�je kez�t, arc�n val�di aggodalom t�rk�z�dik. �m ekkor eszembe jut valami.
- Meg kell keresn�nk Jiraiy�t! – ki�ltok fel, mire Naruto v�g egy fintort Hinat�ra pillantva, de azt�n b�lint. �gy t�nik, Sasuke is t�mogatja az �tletet, hogy a f�rfi keres�s�re induljunk. 
- Mindenki legyen �vatos, pr�b�ljunk �szrev�tlenek maradni! – sz�l h�tra hercegem a v�lla felett, majd elkezd�nk futni, de nem sok�ig rohanunk, ugyanis a csata vill�mgyorsan bontakozik ki, egyre jobban h�traszor�tva a haurikat. Kipillantunk egy kunyh� fala m�g�l, s v�res l�tv�ny t�rul a szem�nk el�: a fegyveresek m�r rengeteg embert lel�ttek, akik holtan fekszenek a f�ld�n v�r�kben �zva, a pisztolyok d�rd�lnek, a haurik nyilai alig ter�tenek le egy-k�t embert, a kunyh�k teteje �g. Elszorul a sz�vem l�tva ezt �s tudva, hogy k�zdhetnek ak�rmilyen h�siesen, sosem fogj�k legy�zni ezeket az embertelen gyilkol� g�pezeteket. 
Tekintetemet pr�b�lom elszak�tani a borzalmas l�tv�nyt�l, de a v�r �s hal�l szag, ami a leveg�ben terjeng, keveredve a t�lt�nyek szag�val el�gg� megnehez�ti ezt.
V�g�l siker�l er�t vennem magamon �s a csatateret p�szt�zom, h�tha megl�tom a jellegzetes hossz�, h�feh�r hajzuhatagot. De nincs itt. Sasuk�ra pillantok, aki b�lint, majd �vatosan menn�nk el�re, mikor egy k�z fogja meg a v�llamat, s mikor h�trapillantok, Jiraiy�t l�tom meg magam m�g�tt, gyorsan intek Sasuk�nak is, hogy ne menjen tov�bb. Egy sz� sem hangzik el k�zt�nk, hanem lassan elindulunk visszafel�, de ekkor egy nagyobb robajjal hirtelen sok fegyveres t�r be a k�zd�t�rre, s mikor odakapom a fejem, elkezdek remegni �s hirtelen megtorpanok. Neji �ll m�g�tt�nk, egyenesen r�nk szegezve a tekintet�t, k�p�n diadalmas vigyor. Felfordul a gyomrom, �s csak ekkor veszem �szre, hogy m�r a t�bbiek is mind Nejit n�zik. Ekkor megsz�lal, s b�rmilyen hangos is a csata zaja, hangja tiszt�n hallatszik.
- Rem�lem, j�l sz�rakozt�l, Hinata, j�l csin�ltad. Gyere – ny�jtja ki a kez�t, �n pedig megr�zk�dok, de ekkor Hinata hangosan v�laszol. 
- �n m�r nem tartozok hozz�d, Neji-san! Szeretem Naruto-kunt! – ki�ltja, mire Neji arca megny�lik. 
- Ugyan, m�gis hogy szerethetn�d ezt a t�kfilk�t?! Hagyd ezt a kom�di�t �s gyere ide! – szikr�znak a szemei, egy �r vesz�lyesen l�ktet a homlok�n. 
- Neji-san… �n m�r ide tartozom – jelenti ki a Hyuuga l�ny rezd�letlen tekintettel, mire unokab�tyja arca eltorzul a d�ht�l. 
- Igen?! �s ehhez mit sz�lsz? – k�rdezi, azt�n el�h�zza pisztoly�t Narut�ra c�lozva, majd eld�rd�l a fegyver. 
- NEEE!!! – sik�tok Hinat�val egy�tt, de ekkor halv�nyan �rz�kelem, hogy Jiraiya elugrik mell�lem �s Naruto el� veti mag�t. 
- Ero-sennin!!! – �v�lt Naruto torkaszakadt�b�l, a f�rfi pedig a porba hull. Er�t veszek magamon �s odapillantok: a l�v�s a t�dej�t tal�lta el, amib�l v�r patakzik, sz�j�b�l is v�r buggyan el�. L�gz�se halk �s szab�lytalan. Bel�m has�t, hogy itt nincs megfelel� felszerel�s a kezel�s�re. K�nnybe l�bad a szemem, hiszen tudom: meg fog halni. 
- �, na sebaj, majd m�sodszorra siker�l – vicsorodik el Neji, majd �jra c�loz, mi pedig dermedten v�rjuk, hogy ism�t l�j�n. Sasuke megmozdul, hogy ez�ttal � vesse mag�t a goly� el�, nekem pedig majd el�ll a sz�vver�sem is a f�lelemt�l, �s m�r �n is ugran�k, hogy Sasuke el� vessem magam, de felesleges. Neji annyira elvakult a d�ht�l, hogy t�l sok�ig k�jeleg a f�lelm�nkben, mikor k�t ny�l h�tulr�l eltal�lja: egy a v�ll�t, egy a karj�t. Kez�b�l kiesik a pisztoly �s a f�ldre esik, eddig mozdulatlan �rei most odahajolnak hozz�, de ekkor egy �jabb, er�teljes hauri ellent�mad�s indul meg, �s �gy, hogy vezet�j�k megs�r�lt a fegyveres behem�tok nem tudj�k, mit tegyenek. �gy van egy kis id�nk, mindannyian Jiraiy�hoz fordulunk, akinek az arca egyre lil�sabb �rnyalatot vesz, ahogy lassan megfullad. A francba! Ez is a mi hib�nk!
- �-�gy t�nik, hogy… m�gsem l�togathatom meg – kezdi el, de ekkor egy k�h�g� g�rcs r�zza meg. – M�gsem… menthetem meg… O-orochimarut – kapkod leveg��rt, de t�deje m�r nem mozog egy�tt mellkas�val. Kit�r bel�lem a s�r�s. – A-adj�tok �t neki… �s Tsunad�nak is… az �dv�zletemet – ny�gi m�g ki elk�k�lt arccal, majd behunyja szemeit, hogy soha t�bb� ne nyissa ki…
- Ero-sennin… Isten veled, Ero-sennin – b�g Naruto, mint egy kisgyerek Ezalatt a p�r nap alatt nagyon megszerette a f�rfit. Az �n arcomon �s Hinat��n is s�s k�nnyek folynak v�gig. De csak ekkor veszem �szre, hogy Sasuke eg�szen k�zel mer�szkedett Neji�khez. Am�g tart a felfordul�s, gyorsan odaszaladok hozz�, megragadom a karj�t �s visszavonszolom, b�r mintha ellen akarna �llni. 
- Menn�nk kell, ne hagyjuk, hogy Jiraiya �ldozata feleslegess� v�ljon – emelem fel a f�ldr�l Narut�t, aki m�g szipog kett�t, de b�lint. – Sasuke, mutasd az utat! – mondom, de lovagom lassan reag�l csak, v�g�l s�hajt egyet, majd elindul az ellenkez� ir�nyba, mi pedig futunk ut�na. Egy perc m�lva meghalljuk �jra a pusk�k ropog�s�t �s pisztolyok d�rd�l�s�t, a k�nnyeim pedig �jra el�t�rnek, hallva a haurik utols� ny�g�s�t, ami bet�lti az eg�sz helyet. 
Kedvesem egy szikl�s �sv�nyen vezet minket, ami visszavezet �gy t�z-tizen�t m�terrel a falu fel�, majd egy f�n�l meg�ll, s mikor f�lrehajtja a lombj�t, egy sz�k kis �sv�nyt pillantunk meg m�g�tte.
Ekkor visszan�zek a falura �s felfordul a gyomrom a rengeteg v�r �s halott l�tv�ny�t�l. Valami m�lys�ges borzad�st �rzek, egyszer�en k�ptelen vagyok elhinni, hogy ember ilyesmire k�pes… �s azt�n megpillantok egy felfegyverzett izomagy� barmot, aki agyonveri a t�rzsf�n�k�t, aki b�r megpr�b�l v�dekezni, es�lye sincs fiatal �s er�s t�mad�j�val szemben. V�g�l a behem�t a pisztoly�t a sz�j�ba dugva szemrebben�s n�lk�l megh�zza a ravaszt. �s Tiwanaku fejedelem agyveleje a f�ldre loccsan… 
Nem gondolkodok egy pillanatot sem, agyamat ellepi a v�r�s k�d, �s egyszer csak azon kapom magam, hogy egy kisebb, led�lt f�t a csatat�r k�zep�re haj�tok, majd kikapom Sasuke kez�b�l a La muerte de la Ros�t, odafutok egy kiugr� sziklap�rk�nyra �s elord�tom magam.
- EL���G!!! – sz�guld kereszt�l a hangom az eg�sz kis v�lgy�n, m�g ebben az �llapotomban is meglep, hogy milyen j� az akusztika: siker�l elnyomnom a fegyverek �s a csata zaj�t �s hirtelen minden fej fel�m fordul. – N�zz�tek! – mutatom fel a kezemben tartott v�rv�r�s k�vet, a t�meg egy emberk�nt h�rd�l fel alattam. – Ezt akarj�tok, nem?! Akkor gyertek �s kapjatok el! A faluban m�r nincs semmi, az �N kezemben van a La muerte de la Rosa! – kiab�lom el mindezt egy szuszra, �s egy m�sodperc m�lva a fegyveres t�meg megindul ki a falub�l, keresve az �sv�nyt hozz�nk. 
- Sakura, m�gis mi a fen�t m�velsz?! – r�nt el Sasuke, fojtott hangon sziszegve a f�lembe. 
- Musz�j volt… - mondom halkan.
- Szerintem nagyon kir�ly volt�l, Sakura-chan! – dics�r meg Naruto, mire kicsit elmosolyodok. 
- C�h… menn�nk kell! – s�rget hercegem, de most nem engedek neki. 
- Biztosnak kell lennem benne, hogy k�vetnek minket – v�laszolom neki h�ttal �llva, majd egy f�l percig csendben �llunk. Ezek ut�n meghallom a talpak d�b�rg�s�t a f�ld�n, egyre k�zelednek… ideje indulni. Jobban elh�zom a falombot, hogy v�letlen�l se t�vessz�k el az �sv�nyt, majd Hinata �s Naruto ut�n �n is elkezdek futni, kedvesemmel a nyomomban. 
Nem tudom, hogy volt-e �rtelme annak, amit tettem, de ennyivel tartozunk ennek a n�pnek. A fut�s m�g j�l is esik: nem kell se a halott Jiraiy�ra vagy Tiwanakura gondolnom, se Sasuke furcsa viselked�s�vel foglalkoznom, csak futni, futni… 
�s lassan ki�r�nk az �sv�nyr�l, �jra mellett�nk csobog a foly�, amiben olyan furcsa kalandunk volt, �s rohanunk ism�t az �let�nk�rt. �s ez�ttal, az emberis�g �let��rt is… Csak b�rjuk…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s