Sakura

Egy rep�l�g�pen t�rek magamhoz, �s legal�bb egy percbe telik, mire r�j�v�k, hogy az �l�shez vagyok k�t�zve, hogy velem szemben Neji �l gonoszul vigyorogva, �s…
- A k�! Hol van a La muerte de la Rosa?! – sikoltok, d�bbent, �rtetlen tekintetemet l�tva, az a f�reg a zseb�be ny�l, majd az ujj�n hanyagul l�b�lva a l�ncot, az arcomba tolja a k�vet. 
- A lehet� legjobb helyen, dr�ga, hidd el – mondja, nekem pedig h�nyingerem t�mad, mikor belegondolok, hogy egy �vet vesztegettem erre a szem�tl�d�ra �s mindek�zben �szre sem vettem, hogy milyen val�j�ban. 
- Neji… - sziszegem haragosan, majd taktik�t v�ltoztatok, �s g�nyos mosolyra h�zom ajkaim. – Nagyon f�j m�g a v�llad, dr�ga? – k�rdezek vissza, �s gondolatban v�llon veregetem magam, mikor megl�tom megny�lt k�p�t. �gy t�nik, lovagomt�l tanultam egyet, s m�st… 
- �gy l�tom, t�l sok id�t t�lt�tt�l a bar�toddal – h�zza el a sz�j�t, er�teljesen megnyomva a „bar�tod” sz�t, amib�l arra k�vetkeztetek, hogy valami�rt nagyon ut�lja a kedvesemet. 
- Csak nem f�lt�keny vagy? – n�zek r� megint g�nyosan, de most � is ilyen arccal v�laszol. 
- M�r mi�rt lenn�k? Sose szerettelek – feleli, mire nekem akaratlanul is megremeg az ajkam. Ugyanis �n igenis szerettem… Nem �gy, mint Sasuk�t, az teljesen m�s, az igazi, de… �t is szerettem, szerettem vele egy�tt lenni �s elh�ly�lni. �s ahogy most az arc�ra n�zek, ez a gy�l�lk�d� tekintet, ez a gonoszs�g, hirtelen mind csak maszknak t�nik, �s egyszerre csak bizonyos vagyok afel�l, hogy az a Neji, akit �n ismertem is ott bujk�l valahol. 
- Akkor mi�rt volt�l egy�tt velem? 
- Parancsb�l – feleli kurt�n, de azt�n kis id� m�lva folytatja. – Orochimaru-sama �gy gondolta, te biztos meg tudod tal�lni Tsunade seg�ts�g�vel a k�vet… igaza is lett – vigyorodik el megint, de ezt most m�r ink�bb k�nyszeredettnek l�tom. 
- Mi�rt csin�lod ezt? Te nem ilyen vagy igaz�b�l – r�zom a fejem, mire horkan egyet. – �s igenis kedvelt�l – teszem m�g hozz� dacosan, amit�l elkomorul a tekintete. 
- Ostoba vagy, ami�rt nem l�tod a sors fonal�t – mondja, majd int egyet. – �s most m�r fejezz�k be, kezdem unni ezt a besz�lget�st – fejezi be, majd egy �jabb er�s csap�st �rzek a tark�mon, �n pedig visszas�llyedek az �ntudatlans�gba…

Egy s�t�t, f�lhom�lyos helyen t�rek magamhoz, egy kopottas �gyban fek�dve. Nagy nehezen fel�l�k, mire lehull r�lam egy piszkos takar� felfedve est�lyi ruh�mat, amit a b�l �ta nem vettem le, v�rv�r�s sz�ne a csek�ly f�nyben eg�szen sz�rk�snek hat. S�hajtok egyet, majd k�r�ln�zek, �s cseppet sem lep�d�k meg a neh�z vasr�csok l�tt�n, amik egy elhagyatott folyos�ra n�znek. 
- J�l vagy? – hangzik m�g�lem egy hang, mikor megfordulok, majdnem felsikoltok. 
- Sasuke! Hogy ker�lsz te ide? – n�zek r� d�bbenten, de ahogy a szemem egyre ink�bb hozz�szokik a s�t�thez, m�r l�tom, hogy t�vedtem: b�r megsz�lal�sig hasonl�t lovagomra, az � haja l�farokba van k�tve, szeme alatt pedig arc�nak mindk�t oldal�n egy-egy v�g�s �ktelenkedik. �s mindemellett, az �llapota sem �pp sz�vder�t�: karjait z�z�d�sok bor�tj�k, rettent� sov�ny �s megviselt k�lleme hosszan tart� megpr�b�ltat�sra utal. De m�gis hogyan hasonl�that ennyire…?
- Ismered Sasuk�t? Uchiha Sasuk�t?! – ki�lt fel, majd megragadja a v�llam, �n pedig m�g mindig �rtetlen�l b�lintok. – Mondd, mi van az �cs�mmel? – k�rdezi most m�r halkan. Szavait csak a nagy csend miatt hallom meg, de m�lyen v�s�dnek sz�vembe. 
- Az �cs�d? I-Itcahi?! – ki�ltok most �n fel, neki pedig �r�m gy�l a tekintet�ben, hogy v�gre hallhat valamit. – Hogy ker�lsz te ide? – k�rdezem �jfent. 
- Sz�val ismersz, �s ami m�g fontosabb, ismered az �cs�met. Mi van vele? – n�z r�m moh�n, de �n ezt egyszer�en nem �rtem. 
- Neked nem a leend� feles�geddel k�ne lenned? Meg nem is t�nsz betegnek… akkor hogy hagyhattad egyed�l elmenni az �cs�det a La muerte de la Ros��rt?! – lend�l�k most t�mad�sba, ahogy visszaeml�kezem arra, amit lovagom elmes�lt. Ugyanakkor m�g mindig bizonytalan vagyok, mert h�t mit keres itt Sasuke b�tyja?! 
- Feles�g? Egyed�l elengedtem… te meg mir�l besz�lsz? Sasuk�r�l mes�lj ink�bb, siker�lt neki? J�l van? – k�rdezi most m�r � is �rtetlenkedve, t�relmetlen�l. 
- J�l van… tudtommal. De a t�bbi k�rd�sedre csak azut�n v�laszolok, hogy elmes�led, te mit csin�lsz itt – ism�tlem magam harmadj�ra is, mire s�hajt egyet, majd le�l mell�m. 
- Rendben, hisz te k�rdezt�l el�bb. Bocs�ss meg, de olyan izgatott vagyok… m�r legal�bb egy h�napja semmi h�r�t nem hallottam – magyar�zza, �n pedig �sszer�ncolom a szem�ld�k�m. Egy h�napja? Az�ta itt van? De hisz ez megk�zel�t�leg az indul�sunk ideje…
Kis csend ut�n v�gre belekezd. 
- Egy h�nappal ezel�tt, miut�n munk�b�l haza�rtem, m�r v�rtak r�m, �s a hatalmas t�ler�nek k�sz�nhet�en k�nnyen elb�ntak velem… egyszer�en elraboltak, �s m�g csak azt sem tudtam, mi�rt – kezdi el, majd hagy egy kis sz�netet. – Egy hasonl� b�rt�nben t�rtem magamhoz, �s akkor tal�lkoztam azzal a k�gy�val – komorodik el. – Orochimaru elmondta, hogy az�rt kellek nekik, hogy az �cs�met zsarolhass�k, besz�lt err�l a La muerte de la Ros�r�l, olyan fanatizmussal, mintha val�s�g lenne. �s a testv�remnek ezt kell felkutatnia, hogy engem kiszabad�tson! Csak mert az a nyamvadt azt hiszi, hogy egy rohadt k�vel ir�ny�thatja m�sok elm�j�t! Teljesen bolond, vil�guralomra t�r! �s �pp minket szemelt ki �r�lt terve megval�s�t�s�hoz… b�r ezt senkinek sem k�v�nom. �s most mondd el v�gre te is mindazt, amit tudsz! – utas�t, nem �gy, ahogy Sasuke szokott, hanem k�rlel�en, de az�rt kell� er�llyel. 
Amint elmondja, egyszer�en nem fogom fel… n�zek valahova a messzes�gbe, �s �gy �rzem, a szavak �rtelme nem jut el a tudatomig… 
- Semmi feles�g? Semmi La muerte de la Rosa, mint hozom�ny? – hallom azt�n a saj�t hangom, de mintha valahonnan a t�volb�l sz�lna. 
- Fogalmam sincs, mif�le feles�gr�l besz�lsz – r�ncolja t�relmetlen�l a szem�ld�k�t Itachi, a k�r�l�ttem l�v� k�d pedig mintha felsz�llna, �s egyszer csak kit�r bel�lem a zokog�s. Az id�sebb Uchiha minden bizonnyal nem �rti, de az�rt karj�val �t�lel �s mag�hoz von, �n pedig a k�nnyeimmel eg�szen �t�ztatom a p�l�j�t, �s csak k�s�bb eszm�lek r�, hogy milyen ironikus, hogy Itachi v�ll�n s�rok Sasuke miatt… 
Sasuke… 
Hazudott, mindv�gig csak hazudott, csak sz�nlelt… Becsapott. Minden �gy t�rt�nt, ahogy � akarta. V�gig ellen�nk dolgozott, v�gig az volt a terve, hogy odaadja Orochimarunak a k�vet. �h, h�t ez�rt akart odamenni Nejihez a faluban a csata k�zben! A k�nnyeim meg�ll�thatatlanul t�rnek el�, mik�zben egy gondolat k�r�l forog az agyam: h�t vajon a szerelmet is csak sz�nlelte?! Vajon az elrabl�somban is szerepelt, ez�rt ment el olyan hirtelen a b�lr�l?! Tal�n az is csak a terve r�sze volt?! Honnan tudhatn�m ezek ut�n?! Mi�rt? Istenem MI�RT? Mi�rt t�rt�nik ez velem? 
Fogalmam sincs, mennyi ideig b�g�k, de egyszer csak azon kapom magam, hogy, m�g mindig s�rva, c�mszavakban elmes�lem Itachinak Sasuke hazugs�gait, az eg�sz t�rt�netet. 
- Sasuke t�nyleg ezeket csin�lta?! T�bbsz�r megmentett?! �nk�nt megtan�tott harcolni?! Nyilv�nosan megcs�kolt �s m�g a k�vet is oda akarta adni?! Ejha �csi, �gy t�nik, eg�sz megneveltek – nevetg�l mag�ban bosszant�an vid�man, ugyanakkor eszembe juttatja azokat a gy�ny�r� pillanatokat, valamint valami sz�get �t a fejemben… 
- V�rjunk csak… ha v�gig az volt a terve, hogy �tadja a k�vet Orochimarunak, akkor m�gis mi�rt akarta ideadni nekem? – n�zek t�gra ny�lt szemekkel, �rtetlenebb�l, mint valaha. 
- H�t nem �rted? Ok�, ez t�nyleg nagyon furcsa, de �n ismerem az �cs�met, �s �let�ben el�sz�r szerelmes… igaz�n az – nyomat�kos�t k�tked� arckifejez�sem l�tt�n. – Olyan, mintha r�d akarta volna b�zni a sors�t: ha elfogadod a k�vet, lemond r�lam… vagy legal�bbis m�shogy pr�b�l hozz�m f�rni – mondja kicsit elh�zott sz�jjal, mikor felfogja, sz�m�ra ez mit is jelentett volna, ugyanakkor szavai sz�ven �tnek. Most el�sz�r fogom fel, hogy Sasuke mindezt Itachi�rt tette, a szeretett b�tyj��rt, aki egyed�l �llt eddig mellette, aki a sz�lei helyett gondoskodott r�la, akit mindenkin�l jobban szeret… F�lve pillantok Itachira, aki m�r nyugodt arccal �l a plafont b�mulva, �s el�gedetts�g t�kr�z�dik az arc�n.

- Lehets�ges ez? – k�rdezem cincogva, mire �ben szemeit r�m emeli, ez a mozdulata k�s�rtetiesen eml�keztet szerelmemre. Mert, nyelek egyet, mindennek ellen�re m�g mindig szeretem… 
- K�rlek bocs�ss meg neki. �n k�rlek r�, mivel miattam kellett hazudnia – n�z r�m komolyan, olyan b�nb�n�an, mintha � hazudott volna, nekem pedig k�nnyek gy�lnek a szemembe. 
- Nem tudom… nem tudom, mit higgyek… - r�zom meg a fejem, de miel�tt magamban elgondolkodhatn�k, vagy m�g besz�lgethetn�k Itachival err�l, a cella ajtaj�t durv�n kicsapj�k. 
- Hol van?! – ront be Neji, majd a karomn�l fogva felr�ngat �s megr�z. 
- Mi? – k�rdezek vissza, m�g mindig al�ltan az eddigi sokkt�l. 
- A k�! Hol van a La muerte de la Rosa?! – ord�t a k�pembe, nekem pedig a magasba szalad a szem�ld�k�m.
- H�t n�lad – v�laszolok keser�en, de � erre m�g er�sebben szor�tja meg a karom, hogy m�r f�j.
- Orochimaru-sama megvizsg�lta! Ez egyszer� karneol! Most k�rdezem utolj�ra: hol van a k�? – sziszegi most m�r, olyan k�zelr�l, hogy �rzem a lehelet�t az arcomon. Hirtelen �j rem�nysug�r �led bennem. H�t ez nem az igazi? Sasuke nem az eredetit akasztotta a nyakamba? H�t tal�n m�gsem ellen�nk volt? 
A gondolatra viszont, hogy Orochimaru itt van, kir�z a hideg.
- Fogalmam sincs, mir�l besz�lsz, de nem is �rdekel – felelek lehet�leg min�l h�v�sebben, de magamban ujjongok. H�t a k� m�g sincs egyel�re rossz kezekben! A vil�g egyel�re m�g biztons�gban van! El sem hiszem, hogy mindeddig csak a saj�t probl�m�mmal voltam elfoglalva, mikor ez sokkal jelent�sebb �gy, de akkor m�g semmi sincs veszve! 
- Te nyomorult kis kurva, ezt m�g nagyon megb�n… - kezdi Neji, de ekkor t�volabbr�l fegyverropog�s zaja hallatszik, �s beindul egy szir�na… 
Nagyot dobban a sz�vem… Csak nem...?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s