Bizalom

„N�ha �gy �rzem, hogy ha van valami, ami igaz�n fontos a mai vil�gban, az a bizalom. Nap, mint nap m�sr�l se hallani, mint t�rbe csalt, becsapott emberekr�l, akik nem tehetnek arr�l, hogy rossz emberbe vetett�k a hit�ket. Legyen sz� �zletr�l, szabads�gr�l, vagy ak�r a szerelemr�l. Embert�rsaink, ak�r a vad�szok, mindenhol csapd�t �ll�tanak nek�nk, s k�zben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi nem hagyunk magunk m�g�tt ugyan olyan kelepc�ket.”

~Berill~

Sakura

   Szeretek a betegeimmel besz�lgetni. A kisl�nyok mindenf�l�t �sszefecsegnek, vel�k igaz�n m�k�s m�g a gy�gy�t�s is. A kisfi�k morcos k�ppel �lnek a rendel�ben, �s csak azut�n old�dik meg a nyelv�k, miut�n megl�tj�k az injekci�s t�ket. Olykor-olykor m�g a tin�dzsereket is sz�ra lehet b�rni. Egyed�l a feln�ttek azok, akikkel nem fel�d�l�s a besz�lget�s. Vannak, akik cs�ndesen, hallgatagon v�rj�k, am�g elv�gzem a vizsg�latot. Nem sz�lnak, m�gis mikor r�n�zek a karik�s szemeikre, beesett arcukra, olyan mintha �v�lten�nek. Persze akadnak, akik el�szeretettel mes�lik el eg�sz �lett�rt�net�ket az alatt a h�sz perc alatt. A legszomor�bb sors m�g mindig azoknak jutott, akik test�k�n k�k-z�ld foltokkal jelennek meg, �s igyekszenek meggy�zni engem �s koll�g�imat, hogy nem t�rt�nt m�s, csup�n takar�t�s k�zben elestek.

   Azokat a n�ket verik. Hogy sebeiket kik okozz�k, nem neh�z kital�lni. Isz�kos f�rjek, feld�lt gyermekek… Ha akarn�m se tudn�m eltitkolni, mennyire felzaklatott az az id�s asszony, aki ma az utols� p�ciensem volt. � nem kertelt. Amikor megk�rdeztem, ki b�ntotta, azt mondta, hogy az �lett�rsa.

Elmondta, hogy isz�kos, mihaszna, semmirekell� f�rfival �l egy�tt. Elmondta, hogy hi�ba b�nnak vele ilyen alattomosan, nem tud mit tenni, nem parancsolhatja azt a sz�v�nek, hogy harminck�t �v ut�n ne szeressen. Miel�tt t�vozott volna, megk�rdezte, hogy �t�rzem-e mir�l besz�l. Sasuk�ra gondoltam, a szel�d mosolyra az arc�n, az �v�, er�s kezeire. Tudtam, hogy iszonyatos hatalom rejt�zik benne. Belen�ztem az asszony szemeibe, �s megmondtam neki, hogy „nem”. Nem. Egyetlen pillanatig sem, soha, nem jutott eszembe f�lni Sasuk�t�l.

   A h�lgy lesajn�l� tekintettel indult az ajt� fel�, de miel�tt kil�pett volna, a v�lla f�l�tt h�tra sz�lt. „Az olyan fiatal, naiv l�nyok, mint amilyen maga, �s egykor voltam �n is, mindig kifogj�k a leglehetetlenebb fick�kat.”

   A lemen� nap csod�latos halv�nyr�zsasz�nre festette a horizontot. Hazafel� tartottam, amikor le�ltem a padra elm�lkedni. Miel�tt hazamegyek, v�gig kellett gondolnom a ma elhangzottakat. F�lnem kellene Sasuk�t�l? Nem szabad megb�znom benne?

Ezekre a k�rd�sekre az�ta keresem a v�laszt, ami�ta visszat�rt a faluba. Nem! Nem szabad engednem, hogy n�h�ny keresetlen sz� miatt megrend�lj�n a bizalmam! Azt mondta, szeret. Hiszek benne, hogy ha Sasuke Uchiha egyszer valakinek azt, mondja, hogy szereti akkor az �gy is van – gy�zk�dtem magam, mik�zben a nyakamban l�g� h�pih�s nyakl�ncot szorongattam. A t�k�letes bizony�t�k, hogy felt�tel n�lk�l b�zhatok benne.

- Ha m�g arra sem tartasz m�lt�nak, hogy velem besz�ld meg a k�telyeidet, ahelyett, hogy magadat gy�tr�d, akkor nem �rtem kinek kellene marad�ktalanul megb�znia a m�sikban.

Ijedten kaptam h�tra a fejem. Sasuke ott �lt m�g�ttem, �s a v�r�s szemeit eny�mbe f�rta.

Sharingan. Hallott mindent.

- Mert az, hogy a fejemben turk�lsz eget renget� bizalomra ad okod, igaz?
Cs�p�s v�laszomon meglep�d�tt, majd ism�t a feket�re v�ltottak szemei.

- Eddig sohasem mondtad, hogy zavarna.

Megker�lte a padot �s le�lt mell�m. Alig vett leveg�t, d�h�s volt, �n pedig elsz�gyelltem magam. El�g volt r� egyetlen pillant�st vetnem, �s m�ris biztos voltam benne, hogy mellette semmi baj nem �rhet.

- M�r egy �r�ja otthon k�ne lenned, jobbnak l�ttam, ha elindulok �rted. Amikor �szrevettem, hogy egymagadban �lsz itt, m�r tudtam, hogy megint valami h�lyes�gen gondolkodsz.

Amennyire csak lehetett, kih�ztam magam, �s felh�borodva adtam tudt�ra nemtetsz�semet.

- Nem szoktam h�lyes�gen gondolkodni!

Elford�totta a fej�t, a semmibe n�zett. Sok�ig nem sz�lt.

N�ma percek k�vett�k a m�g n�m�bbakat. Az �szi, cs�p�s sz�l kezdett felt�madni. F�ztam. Szerettem volna hozz�b�jni, de tudtam, most nincs jogom hozz�. Valamit megint elrontottam, el�g volt r�n�znem.

   Sasuke nagyon keveset besz�l az �rz�seir�l, �m szemei ann�l tiszt�bban t�kr�zi mi minden lakozik ott, bent. Szomor� volt �s feld�lt.

   Len�ztem a padon nyugv� ujjaira. �vatosan, mint aki b�nt k�sz�l elk�vetni, r�tettem a kezemet a k�zfej�re. Azonnal elkapta �ket…

- Sz�val, te nem tartod h�lyes�gnek, azt hogy �n k�pes lenn�lek t�ged meg�tni.

   D�bbenten vettem tudom�sul, hogy �gy kimondva milyen nagy jelent�ss�ggel b�r az, amin gondolkodtam. Hiszen, igen, val�ban erre gondoltam.

Teljes test�vel fel�m fordult. Hatalmas volt �s er�s, de nem �reztem f�lelmet, pont, mint ahogy eddig sem.

- Figyelek minden rezd�l�sedre, szab�lyozom minden mozdulatomat, hogy sose ijesszelek meg – m�ly hangja fel�breszti a b�ntudatomat.

- Sakura, mindketten tudjuk, hogy nem az a f�rfi vagyok, aki a nap minden perc�ben azt hajkur�ssza, hogy mennyire szeret. S�t, ett�l a f�rfiide�lt�l nagyon messze �llok, �s ezt m�r ezerszer �tr�gtuk. Lehet, hogy �veknek kell eltelnie, am�g eljutunk od�ig, hogy Te megb�zol bennem. De, ha azokban az �vekben te konkr�tan f�lsz t�lem, akkor m�r most abba kell hagynunk.

   Fel�llt �s k�sz�lt elmenni, �n pedig csak �ltem �s pr�b�ltam felfogni mi is zajlott le az elm�lt m�sodpercekben. Amint meg�reztem lelkemben a f�jdalom �les karmait felpattantam, �s rohantam ut�na.

Szorosan �t�leltem. �gy csimpaszkodtam bele, mintha a lelkemet akarn� mag�val vinni.

- Ne haragudj. N�ha t�nyleg h�lyes�geket besz�lek.

 Gyeng�den leh�mozott mag�r�l, s am�g �n megint els�rtam magam, � �sszekulcsolta ujjainkat, �s mintha misem t�rt�nt volna, elindultunk hazafel�.