Sasuke

M�r nem �rzek semmit… M�r nem gondolok semmire… Csak a s�t�ts�g, a puha s�t�ts�g vesz k�r�l…

Az eg�sz �letem k�zdelem volt… most m�r j�l esne pihenni… igen… k�nyelmesen elszenderedni… ez az egyetlen megmaradt v�gyam…

Mi ez? Valami folyik… v�z? Hogy ker�l ide v�z? Mi�rt nem hagy nyugton? Ez bel�m �ramlik! �rzem, ahogy a foly�kony anyag a derekamon kereszt�l bejut a testembe, sz�p lassan minden egyes porcik�mba. Fesz�t, mintha sz�t akarn�k durranni �s cs�p, ahol be�rad.

�rzem, ahogy a f�jdalom visszar�nt a s�t�tb�l.

Azt�n egyszer csak v�ge lesz, mintha a v�z elp�rolgott volna.

Minden f�jdalmam elm�lik, �s nagyon kipihentnek �rzem magam. Csak ekkor t�nik fel, hogy a szemem csukva van, �gy gyorsan kinyitom. Meglepve tapasztalom, hogy egy v�zes�s van velem szemben, �n pedig… egy t�ban vagyok?! V�gighordozom a pillant�som a tavon, a sz�l�n k�rben a haurik �llnak, �s mind engem b�mulnak. Azt�n v�gre r�j�v�k, hol vagyok, �s eszembe jut, mi t�rt�nt. Kezdem sejteni, mit keresek itt… De hol vannak?

Csak ekkor fordulok h�tra, �s v�gre megpillantom �ket. Hinata megk�nnyebb�lt �s hitetlenked� arccal mosolyog r�m, Naruto szeme k�nnyes, de az�rt � is vigyorog. Itachi halkan s�r, de a boldogs�g csak �gy sug�rzik az arc�r�l, �s egy ragyog� mosolyt k�ld fel�m.

- H�t fel�p�lt�l, �csk�s – nevet, �s megp�ck�li a homlokomat, mire �n is elvigyorodok. �m ekkor er�sen szor�t� fonj�k �t fejemet, �s n�i mellek nyom�dnak az arcomhoz.

- Jaj, Istenem, Sasuke! – zokog a hajamba Sakura, de hangja a h�l�t�l �s �r�mt�l remeg. – M�r azt hittem, nem haszn�l… hogy meg fogsz… - mondja, majd �jra elkezd s�rni.

- Sakura… nem mintha k�nyelmetlen lenne a szitu�ci�, de… nem kapok leveg�t – utalok az arcomba f�r�d� form�s idomokra, mire v�gre kapcsol, �s v�r�s fejjel elenged, �n pedig v�gre kim�szok a t�b�l. Ahogy r�n�zek az arc�ra, meglep�d�k, ott van rajta mindaz a szeretet �s t�r�d�s, ami benne van, a megk�nnyebb�l�s, h�la �s �r�m.

- F�, Teme, hallod ez hatalmas volt! Egy csom� ideig nem t�rt�nt semmi, azt�n egyszer csak puff! �s begy�gyult a sebed, f�rg�n, mint a r�ka! – kezd el magyar�zni Naruto k�zzel-l�bbal, ami �jfent mosolyt csal az arcomra, de azt�n visszafordulok Sakur�hoz.

- A l�nyeg, hogy te �lsz – sim�tok v�gig az arc�n, azt�n elt�lt a h�la �rzete. – De k�sz�n�m, hogy idehoztatok – n�zek r� mindny�jukra. – �gy t�nik, az �g m�g egyszer kegyes volt hozz�m… - mondom, �s komolyan is gondolom. Az, hogy �lhetek, azt jelenti, hogy Vele lehetek… Ezek ut�n gyeng�den magamhoz vonom �s l�gyan megcs�kolom, hogy �pp csak �rintkeznek az ajkaink. De persze valaki megzavar…

- Te j� �g, Teme, mostan�ban annyit h�l�lkodsz, meg m�sok el�tt sm�rolsz, komolyan, kezdek gyanakodni, hogy te nem is Uchiha Sasuke vagy, csak egy idegenek �ltal l�trehozott kl�n! – vigyorog idi�t�n Naruto, azt�n egyszer csak r�m�lten elkomolyodik. – Ugye nem egy kl�n vagy?

- Idi�ta… - jegyzek meg mind�ssze ennyit, mire �jfent nevetni kezd.

- S�rteget, sz�val m�giscsak az eredeti – jelenti ki, azt�n se sz�, se besz�d, let�mad. – Keblemre, bar�tom! – �lel meg, �n pedig kiv�telesen hajland� vagyok viszonozni ezt. Narut�ra mindig sz�m�thattam… �s mindig sz�m�thatok… A gondolatra elmosolyodok, majd kivonom magam az �lel�sb�l, �s Itachit z�rom a karjaim k�z�. B�ty�m k�zels�ge teljesen megnyugtat, �s csak most �rzem igaz�n, hogy a teher, ami eg�sz id�ig nyomta a v�llam, v�gre leker�lt r�lam. Felszabadultnak, megk�nnyebb�ltebbnek, frissnek �rzem magam. De m�g enn�l is t�bbr�l van sz�: mintha �j ember lenn�k. Kaptam egy �j lehet�s�get az �letre, amit ki is akarok haszn�lni.

Azt�n elv�lok Itachit�l, �s �jra Sakur�t z�rom a karjaimba, olyan szorosan, ahogy csak lehet. �rzem a test�t, az illat�t, a remeg�st, ami �tfut rajta, mikor magamhoz vonom, a lehelet�t a nyakamon. Azt hiszem, m�g sosem voltam ilyen boldog.

El is feledkez�nk id�k�zben a haurikr�l, akik mindek�zben k�r�lvettek minket, �s �mulva mutogatnak r�m, mint valami csod�ra. Nos, v�g�l is err�l van sz�.

Egy id�sebb f�rfi l�p ki a t�bbiek el� - akinek az arca r�mlik is Tiwanaku b�lcsei k�z�l - s komoly tekintet�t v�gighordozza rajtunk.

- Loo Ten Nan vagyok – mondja, fell�p�se kem�ny, �s b�r �reg, er� sug�rzik a megjelen�s�b�l.

- A La muerte de la Rosa val�sz�n�leg megsemmis�lt – mondja Sakura, mire meglepet�s�nkre �r�mteli kifejez�s jelenik meg a t�rzsf� �s a t�bbi hauri arc�n. �n magam �sszevonom a szem�ld�k�m, ez az inform�ci�, ugyanis mer�ben �j nekem, �s a pillant�sommal jelzem Itachinak, hogy majd mondja el, mi t�rt�nt.

- Az Isten adta, �s az Isten v�gre visszavette t�l�nk. Miatta szenvedett �s halt meg rengeteg der�k f�rfi�, asszony �s gyermek – feleli ek�zben Loo Ten Nan Pinkynek.

- De a k�r�l sz�l� legenda… sz�val kider�lt, hogy az hamis – folytatja a besz�mol�t Sakura, erre viszont m�r l�tv�nyosabb a reakci�: mindenfel� d�bbent tekintetek, sugdol�z�sok, n�h�nyan m�g fel is sik�tanak. Csak ekkor n�zem meg �ket jobban, �s felt�nik, hogy milyen kev�s a f�rfi… Nagy �ldozatot fizettek az�rt, ami�rt elvezettem Neji�ket hozz�juk… - Nem az az ereje, hogy m�sokat ir�ny�t, hanem hogy el�hozza az emberek legtitkosabb v�gyait �s feler�s�ti az �rzelmeket – magyar�zza. – De most m�r nem sz�m�t, mert ha nem is semmis�lt meg, �r�kre elveszett – fejezi be.

A t�rzsf� m�lt�s�gteljes arccal hallgatja v�gig, a k� erej�r�l sz�l� r�szn�l � is meglepetten h�mm�g, de egy�bk�nt szeml�tom�st �r�l a h�rnek, ak�rcsak a t�bbiek. Egyed�l igaz�b�l azt hiszem, Sakura csal�dott egy kicsit, mert � bizony egy m�zeumba akarta dugni, de nyilv�n bel�tja, hogy �gy jobb. Ha pedig nem… akkor majd k�rp�tolom…

- �rtem – mondja v�g�l az indi�n, azt�n kit�rja a karj�t. – Ne b�slakodjunk tov�bb, a s�t�t id�k elm�ltak. Gyertek, mulassatok ma este vel�nk a bar�totok fel�p�l�s�re �s a b�k�re! – invit�l minket, amit mi �r�mmel elfogadunk. Megjelenik Loo Ten Nan mellett egy sr�c, aki ismer�snek t�nik, azt�n r�j�v�k, hogy � az, akit Sakura r�szegen let�madott, �s akit emiatt egy kicsit helyreraktam… �gy t�nik, � is felismert, mert k�zel sem tekint olyan sz�v�lyesen r�m, mint a t�bbiek. De mindenesetre elvezet minket, �s kap mindenki tiszta - az �n esetemben pedig sz�raz – ruh�t, majd miut�n mindenki megsz�vja a b�kepip�t, csatlakozunk az �nnepl� n�ps�ghez, akik m�r nagyban t�ncolnak a t�z k�r�l. Az asszonyok egy rak�s �telt hoznak, (f�leg marcip�nt, nem tudom, mi�rt ez a m�ni�juk…), na meg csics�t, amivel most Sakura is cs�nj�n b�nik.

B�r nem vagyok az az �nnepl�s-buliz�s fajta, a j�kedv r�m is �tragad, �s n�h�nyszor k�rbekergetem Narut�t a t�z k�r�l, (pl�ne, mikor m�r olyan j�l �rzi mag�t, hogy meztelen�l akar t�ncolni…). Sakur�val is t�ncolok egy kicsit (m�r amikor siker�l ler�znom Rodot), de m�gis az a legjobb, mikor csak �l�nk egym�s mellett, b�muljuk a t�zet �s a t�bbieket, � pedig a v�llamra hajtja a fej�t �s csendesen hozz�m b�jik. A m�sik oldalamon Itachi �l, akinek a jelenl�te szint�n megnyugtat. B�r gyenges�ge m�g aggaszt, tudom, hogy kem�ny f�b�l faragt�k �s nem kell miatta agg�dni.

Sok�ig csak �l�nk, �s minden j� ellen�re kicsit �resnek �rzem magam. Egyszer�en m�g k�ptelen vagyok felfogni, hogy v�ge. Hogy itt van Itachi. Hogy Sakura nem hagy el, hogy az eny�m lehet. Hogy mindannyian egy�tt hazamehet�nk. Egyed�l Orochimaru zavar, ami�rt siker�lt elsz�knie, (amint azt id�k�zben megtudtam), gy�l�letem ir�nta cseppet sem cs�kkent. De nem fogom keresni, hogy bossz�t �lljak rajta… most m�r van, ami fontosabb enn�l. Persze ha egyszer m�g az �letben el�m ker�l…

Ink�bb hagyom ezeket a gondolatokat, �s csak a jelenre koncentr�lok. �s ez a nyugalom, hogy mindenki, aki fontos nekem, itt van mellettem biztons�gban, szinte �szre sem veszem, �lomba ringat…

Sakura

Mi�ta Sasuke rendbe j�tt, �gy �rzem, kicsattanok a boldogs�gt�l. Szinte el sem b�rok viselni ennyi �r�m�t, t�l sok ez egy embernek. Eg�sz �jjel ugr�ndozok, nevetek, �nneplek. Vagy csak �ld�g�lek szerelmem mellett, �s �lvezem, hogy �l �s mellettem van.

Befejez�d�tt. V�ge van. A gondolatra kicsordulnak a k�nnyeim, annyira hihetetlen. Nincs t�bb �ld�ztet�s, f�lelem, aggodalom, harc. Sasuke szem�ben m�g l�tom a gy�l�letet, ami azt hiszem, sosem fog igaz�n kiveszni bel�le… de m�r sokkal gyeng�bben. Helyette szeretet van benne, l�tom, hogy v�gre le tudja venni a maszkj�t, �s most olyan felszabadultnak t�nik. Jaj, Istenem, olyan boldog vagyok! Komolyan, t�nyleg olyan, mint egy ny�las hollywoodi film… de cseppet se b�nom. V�gre egym�s mellett lehet�nk, �szint�n, hazugs�gokt�l mentesen. Komolyan, a megel�gedetts�gt�l mindj�rt sz�tdurranok. Vicces befejez�s lenne: „�s akkor, mikor m�r minden r�zsasz�n volt, egyszer csak a h�sn� felrobbant, mert nem b�rta tov�bb”. Az�rt azt hiszem, nem b�nom, ha m�g tov�bbra is �gy marad minden… Jaj, b�r mindenki olyan boldog lehetne, mint �n!

V�g�l nem sokkal azut�n, hogy Sasuke kid�l, mi is sz�p lassan nyugov�ra t�r�nk. Halv�nyan m�g dereng bennem, hogy val�sz�n�leg, ez az utols� f�ld�n t�lt�tt �jszak�nk, de azt�n Sasuk�hez b�jok, �s lassan elalszok…

Reggel azt�n b�cs�t int�nk a hauriknak, akikt�l aj�nd�kba kapok egy teljes harci felszerel�st, egy pip�t �s m�g egy s�m�nbotot is, �gy azt�n extr�san szuper-vid�m vagyok.

- Mi visszat�r�nk a v�rosunkba, most m�r nem h�borgathat minket senki. B�r b�zunk bennetek, m�gis arra k�r�nk, ne gyertek t�bb� hozz�nk… n�p�nk m�r feled�sbe mer�lt, hadd �lhess�nk h�t a vil�gt�l elz�rtan, b�kess�gben – k�r meg minket Loo Ten Nan, amit�l kiss� csal�dott leszek, de t�k�letesen meg�rtem �ket. B�r mi seg�tett�k �ket, mi is hoztuk r�juk a bajt.

- Soha senki nem tudja meg, hol �ltek – �g�rj�k, azt�n �szre sem veszem, m�r a kocsiban �l�nk, �s megy�nk el.

Visszan�zve furcsa �rz�s j�r �t. R�g�szk�nt m�g sose volt ilyen �lm�nyben r�szem, egy �si civiliz�ci� elevenedett meg el�ttem, mintha csak a m�ltb�l l�ptek volna el� a kult�r�jukkal, szok�saikkal, legend�ikkal egy�tt. De azt hiszem, hogy egyszer� emberk�nt is sok mindent tanulhattam t�l�k. Hi�nyozni fognak.

P�r �ra telik el, �s �jra Rod�kn�l vagyunk. �gy d�nt�nk, itt maradunk ma est�re, hogy kipihenhess�k magunkat (ennek bar�tunk feles�ge nem �r�l �ppens�ggel…), azt�n Rod valamelyik embere rep�l�vel elvisz Lim�ba, onnan pedig felsz�llunk a toki�i j�ratra.

K�zben siker�l Itachival is besz�lgetnem, aki elmes�l Sasuk�r�l egy rak�s gyerekkori eml�ket, p�ld�ul, hogy h�rom �ves kor�ban lett csak szobatiszta, vagy, hogy mikor a falujukb�l el�sz�r utaztak Toki�ba, �s megl�tott egy villamost, megjegyezte, hogy: „J�, milyen fujcsa szek�ly!” Persze a k�t testv�r hal�lra szek�lja egym�st, amihez term�szetesen Naruto is be-becsatlakozik. Nem is besz�lve arr�l, mikor r�szletezik Sasuke l�zas f�lrebesz�l�s�t, �gy az �t vid�m hangulatban telik.

Mikor oda�r�nk, m�r d�l van, Rod�kn�l ter�tett asztal v�r. Az �ton tapasztalt j�kedvvel l�tunk hozz� az eb�dhez, (Naruto szerencs�j�re van ramen is), amikor megcs�rren egy telefon. Rod mintha els�padna, aminek hat�s�ra mi is eln�mulunk.

- Ezen a sz�mon csak… Orochimaru-sam��k h�vtak… - ny�gi nehezen, majd er�t vesz mag�n, felpattan, �s a telefonhoz siet. M�gis mi lehet?! Tal�n az a k�gy� meg akarja b�zni valamivel. Hirtelen �tj�r a f�lelem, mintha csak most �rten�m meg igaz�b�l, hogy ez az ember m�g mindig vesz�lyt jelenthet r�nk n�zve.

Egyszer csak halljuk Rod meglepett ki�lt�s�t, majd nem sokkal ezut�n visszat�r hozz�nk, �s b�r mosolyog, a tekintete zavart.

- �gy t�nik… amint Orochimaru-sama elhagyta azt a f�ld alatti rejtekhelyet, szinte r�gt�n mag�ng�pet h�vatott, hogy visszautazzon Jap�nba… - kezdi el, a hangja olyan, nem is tudom… �resnek t�nik. Ak�rmit is mondtak neki, �gy l�tszik, egyel�re m�g nem tudta felfogni.

- �s? – sz�l k�zbe t�relmetlen�l Naruto, mire h�zigazd�nk vesz egy m�ly leveg�t, miel�tt folytatja.

- A g�p meghib�sodott… �s a Csendes-�ce�n felett lezuhant… a testet nem tal�lt�k meg, de… felt�n�en nagy volt arrafel� a c�pas�r�s�g… - fejezi be v�g�l, r�nk pedig d�bbent csend telepszik. Eltelik n�h�ny m�sodperc, �n pedig megremegek. Mindez olyan… sorsszer�en hangzik. �s b�r v�gig ezt akartuk, m�gis f�lelmetes. Azt hiszem, mindannyian ezt �rezhetj�k, mert egyik�nk sem t�r ki �ppens�ggel ujjong�sban, a l�gk�r is komor. Sasuk�ra n�zek, akinek a szem�ben s�t�t el�gt�telt l�tok, de azt�n kis id� m�lva ez elt�nik, �s megk�nnyebb�lt kifejez�s jelenik meg az arc�n, ahogy megszor�tja a kezem.

- T�bb� nem �rthat senkinek – d�nny�gi, szavai v�gre sz�toszlatj�k ezt a hangulatot. Ezek ut�n nem besz�l�nk t�bbet Orochimarur�l. V�ge. Megkapta, amit �rdemelt.

Eb�d ut�n Itachi lefekszik (m�g mindig el�g gyenge sajnos), mi pedig elmegy�nk s�t�lni egy kicsit. Sokat besz�lget�nk Sasuk�val. Elmondja, hogy mennyire megk�nnyebb�lt, hogy mindennek v�ge, hogy Orochimaru halott �s hogy v�gre hazamehet�nk. �s most teljesen j�zanul, hal�lf�lelem �s l�z�lom n�lk�l mondja ki, hogy „Szeretlek”.

Elmegy�nk a sziklaszirt sz�l�re, ahonnan az a csodasz�p kil�t�s ny�lik az es�erd�re �s az Amazonasra. A nap lemen�ben van, a leveg� meg van telve r�zsaillattal… gy�ny�r� ez a hely. Sok�ig n�m�n �llunk �ssze�lelkezve, �s �lvezz�k a kil�t�st. Azt�n elford�tom a fejem, �s �szreveszem, hogy kedvesem nem a t�jat n�zi, hanem engem. A pillant�sa olyan �that�, hogy elpirulok, de �llom a tekintet�t. Ebben a narancsos f�nyben helyesebbnek l�tom, mint valaha, �rzem, ahogy a testem m�k�d�sbe l�p, �s ugyanazt a v�gyat �rasztja el bennem, mint amikor a La muerte de la Rosa befoly�sa alatt voltam…

- Azt hiszem, ideje visszamenn�nk… - suttogom elhal� hangon, mire b�lint, �s egym�st �tkarolva hazas�t�lunk. De ahelyett, hogy a v�gyam cs�kkenne, szinte m�r az elviselhetetlens�gig fokoz�dik, mikor �jra vissza�r�nk. Vacsora ut�n sietve elb�cs�zom Sasuk�t�l, �s elsietek a szob�mba (mert persze Rod mindenkinek k�l�n szob�t adott, direkt a mi kedv�nk�rt).

Le�l�k az �gyam sz�l�re. Musz�j gondolkodnom, ami kicsit neh�z, mert m�g mindig hihetetlen�l k�v�nom �t… De mi is akad�lyoz meg abban, hogy megtegyem? Amint ezt kimondom magamban, megd�bbenek: egy�ltal�n nem �rzem �gy, hogy lenne b�rmi is. V�gyok r�… �s tudom, hogy Sasuke is… Boldogg� akarom tenni �t. Szeretn�m, ha teljesen hozz� tartozhatn�k. M�r nem f�lek ett�l. �gy �rtem… persze f�lek. Vajon nagyon fog f�jni? Vajon el�gedett lesz velem? Meg tudom neki adni azt, amit szeretn�k? �s ha teherbe esek?! … b�r jelenleg nagyon kicsi r� az es�ly… S tegnap �ta biztosan tudom, hogy a lovagom is k�z�s j�v�t akarvelem. Na nem mintha tervezn�m egyel�re… de nem haln�k bele, az biztos…

Egyszer csak felkapom a fejem, ahogy r�d�bbenek, hogy semmire nem v�gyom jobban a vil�gon, mint hogy most szeretkezhessek a f�rfivel, akit szeretek. �s valahogy… a k�ts�geim elt�ntek. M�g van bennem n�mi szorong�s, de… ez elt�rp�l amellett a k�v�ns�g mellett, hogy Sasuk�nak �r�met szerezzek.

Fel�llok �s bemegyek a f�rd�szob�ba, ahol k�sz�l�d�k egy kicsit. Azt�n gyorsan magamra kapok egy k�nt�st, �s kiosonok a szob�b�l, szerencs�re nincs senki a folyos�n. Halkan bekopogok szerelmem ajtaj�n.

- Szabad – hallom bentr�l, �n pedig gyorsan besurranok. � az �gy sz�l�n �l, csak�gy, mint �n nemr�g, de amint megl�t, felder�l az arca. – Szia – mosolyodik el, de a szememben l�that valamit, mert megk�rdezi: – Minden rendben? Olyan fesz�ltnek t�nt�l d�lut�n.

- Fesz�lt is vagyok… - lehelem, majd kibontom a k�nt�s�met, ami halkan a l�bam mell� hull, �gy mind�ssze feh�rnem�ben �llok kedvesem el�tt. – Fesz�lt a v�gyt�l…

Sasuke

Ahogy a k�nt�se l�gyan lecs�szik r�la, �s �n megl�tom �t v�r�s csipk�s francia bugyiban �s melltart�ban, egy pillanatra elakad a l�legzetem. M�r a puszta l�tv�ny el�g ahhoz, hogy mereved�sem legyen…

- Sakura… - ny�g�m, majd lassan felemelkedek. Hirtelen f�lledtnek �rzem a szob�t. Tekintetemmel v�gigm�rem �t: kecses v�ll�t, apr�, de form�s melleit, v�kony derek�t, keskeny, kerek cs�p�j�t, karcs� l�bait, az eg�sz csinos alakj�t… iszonyat szexi… Azt�n �jra az arc�ra n�zek: a szeme csillog, �s azt�n kaj�nul elmosolyodik.

- �gy l�tom, tetszik – n�z egyenesen az �gy�komra, ahol a nadr�gom l�tv�nyosan dudorodik, �n pedig, fogalmam sincs mi�rt, de elpirulok. K�zelebb megyek hozz�, majd meg�llok el�tte.

- Sakura, te most… - kezdem el, de k�zben �rzem, hogy egyre jobban �tveszi agyam felett az uralmat a v�gyam, �s m�r gondolkodni sem tudok, csak ezt a gy�ny�r� n�t l�tom magam el�tt, akit szeretek.

- A helyzet az, hogy szeretn�m mindazt v�gigcsin�lni, amit l�z�lmodban elmondt�l… - l�p oda k�zvetlen�l el�m, a melleit a mellkasomhoz nyomva, karjaival �tfon.

- Biztos vagy benne? – lehelem m�g a marad�k akarater�mmel, mik�zben a kezeimet v�gigh�zom a karj�n, a h�t�n, m�g v�g�l a fenek�n �llapodnak meg.

- Enn�l biztosabb nem is lehetn�k… - suttogja az ajkaimba, majd l�gyan, remeg�sen megcs�kol. �m ez a remeg�s hamarosan bizserg�ss� v�lik, ahogy egyre jobban elmer�l�nk a cs�kban. Kezemmel v�gigsim�tom a test�t, majd felkapom, �s gyeng�den az �gyra teszem. Test�nk teljesen �sszesimul, �rzem a sz�vver�s�t, ahogy leveg��rt kapkod, kutat� kezei csak m�g jobban fokozz�k izgalmamat. V�gigcs�kolom a nyak�t, egyre lejjebb, m�g el�rek azokhoz a csod�s, form�s, puha mellekhez. Ahogy kiszabad�tom a melltart�j�b�l, elpirul, de nem sok�ra m�r a k�jt�l s�hajtozik, ahogy elkezdem k�nyeztetni a kezemmel, sz�mmal egyar�nt. Majd v�gigcs�kolom a has�t, s ajkaimat v�gigh�zom a combj�n, m�g el�rek �jra addig a francia bugyiig. �rzem a bel�le �rad� forr�s�got, ami csak m�g jobban felt�zel. Leh�zom r�la az utols� ruhadarabot is, �gy v�g�l teljesen ruh�tlanul fekszik alattam. M�g miel�tt folytatn�m a tev�kenys�gem, alaposan v�gign�zem a testet, amit m�r nem egyszer l�ttam, de amit most n�zhetek szabadon el�sz�r, �s szinte l�legezni is elfelejtek.

- Gy�ny�r� vagy – s�gom piros arc�ra n�zve, szeme csillog a boldogs�gt�l �s �lvezett�l. Azt�n pimasz mosoly jelenik meg az arc�n.

- Te meg lass� – mondja, majd ford�t a helyzeten, �gy most �n ker�l�k alulra. V�gigcsin�lja ugyanazt, mint �n, s m�r att�l elakad a l�legzetem, hogy ajkait a nyakamon �rzem. R�lam is gyorsan leker�l a nadr�g, �gy f�rfiass�gom szabadon �gaskodhat. De Sakura nem hagyja sok�ig egyed�l…

Soha nem tapasztalt izgalom uralkodik el rajtam, ahogy Sakura fel-le mozg� fej�re pillantok, �s egy ny�g�s hagyja el ajkaimat. � elmosolyodik, majd folytatja tov�bb, de mivel nem akarok id� el�tt elmenni, ford�tok a helyzeten �s ott folytatom, ahol abbahagytam. L�tva izgalm�t, fesz�l� test�t, hallva zih�l�s�t, k�jes sikongat�s�t… most m�r musz�j…

V�gre behatolok az apr�, nedves ny�l�son kereszt�l, hogy soha nem tapasztalt melegs�get �rezzek. Sakura arca viszont egy pillanatra eltorzul a f�jdalomt�l, �n pedig ledermedek.

- Nagyon f�j?

- Annyira nem… v�rj egy kicsit – k�r, �n pedig az akarater�m morzs�it �sszeszedve t�rt�ztetem magam, am�g a homlok�r�l az utols� r�nc is elt�nik. Azt�n megl�k�m a cs�p�met �s lassan mozogni kezdek benne. A test�nk egy �temre j�r, �s �n �rzem, hogy m�r nincs sok h�tra…

- Sakura… - ny�g�m v�g�l a nev�t, mikor a cs�csra �rek, �s n�h�ny m�sodperc m�lva k�vet � is.

Egy darabig sz�tlanul feksz�nk egym�s mellett, egym�st �tkarolva, csak csillapod� l�gz�s�nk csap zajt. R� n�zek, azokba a smaragd szemekbe, amik m�g kicsit f�tyolosak, de ragyognak a boldogs�gt�l. Sok�ig vagyunk �gy, bens�s�gesebben, mint valaha, �s tudom, hogy mindketten pontosan ugyanazt �rezz�k. Most m�r teljes m�rt�kben egym�shoz tartozunk. Boldog vagyok.

Ugyanakkor valamit furcs�llok…

- Mi�rt gondoltad meg magad? �n v�rtam volna r�d – mondom azt�n v�g�l a csendben.

- Tudod, azt hiszem, az�rt nem fek�dtem le soha senkivel, mert f�ltem, hogy a m�sik nem szeret el�gg�. Majdnem elvesztettelek… Szeretlek. Egyszer�en csak… felk�sz�ltem. �s �r�l�k, hogy megtettem – lehel egy cs�kot az ajakaimra.

- H�t m�g �n – vigyorgok r�, �s cinkosan elmosolyodik � is.

- Ahhoz k�pest, hogy ez volt a te els� alkalmad is, nagyon j� volt�l – jegyzi meg j�t�kosan, mire viszonz�sk�pp g�g�s fejet v�gok.

- Az Uchih�k mindenben tehets�gesek – mondom nagy komolyan, amit�l elneveti mag�t, majd csatlakozok �n is. De azt�n eszembe jut valami… - Nem v�dekezt�nk! – fagy az arcomra a mosoly, �s �vatosan a mellettem fekv�re pillantok, vajon � mit sz�l ehhez.

- B�r nincs r� sok es�ly… �n annyira nem b�nn�m… - mondja a v�g�t m�r suttogva, olyan v�r�sen, mint a r�k, ami az�rt egy kicsit vicces mindaz ut�n, ami most t�rt�nt k�zt�nk.

- Akkor j�… - s�hajtok fel �n is, de Sakura meglepett arca igaz�b�l semmi ahhoz a d�bbenethez k�pest, amit �n �rzek, mikor kimondom ezt a mondatot. Valahogy most lett igaz�b�l �let-szaga ennek az eg�sznek, mikor belegondolok mindebbe, �s tal�n most d�bbenek r� v�glegesen, hogy �ssze akarom k�tni Vele az �letemet.

- Sz�val nem zavarna? – k�rdezi cinkosan, ugyanakkor hallom a hangj�n a megk�nnyebb�lts�get.

- Persze, hogy nem. Karate k�lyk�t nevelek majd bel�le – vigyorgok, mire � is kuncog.

- �s ha l�ny lesz?

- Hmm… akkor is. De am�gy fi� lesz – mondom magabiztosan, � pedig elneveti mag�t.

- Sz�p gyerek lenne… �s okos is – n�z r�m csillog� szemekkel, de ekkor eszembe jut valami �s elkezdek nevetni.

- Mi olyan vicces? – n�z r�m �rtetlen�l.

- Csak az, hogy a k�ly�k mindig �t fog verni t�ged – vigyorgok r�, mire duzzog� arcot v�g, amit�l hihetetlen�l �des, �gy miel�tt v�laszolhatna, gyorsan megcs�kolom.

- Szeretlek – suttogja azt�n v�g�l.

- �n is szeretlek – mondom, azt�n nem sz�lunk t�bbet.

Sok�ig csendben maradunk, a lehet� legbens�s�gesebb, legboldogabb csendben, m�g v�g�l elszendered�nk.

Naruto

Reggel arra �bredek, hogy valaki veszett�l �t�geti az ajt�t. �s�tok, ny�jt�zok egy hatalmasat, majd fel�llok. Oldalra n�zek, a zajra Hinata-chan is fel�bredt, a reggeli f�nyben gy�ny�r�, meztelen b�r�n megcsillan a f�ny.

- �! Annyira sz�p vagy! – vigyorgok r�, amit�l elpirul, pedig ki gondoln�, hogy az estiek ut�n ennyit�l zavarba j�het, hihi…

De akkor �jb�l d�r�mb�lnek.

- Mi van m�r, dattebayo?! – kiab�lok ki, majd az ajt�hoz botork�lok �s kinyitom. A folyos�n Rod �ll, k�ts�gbeesetten, vill�ml� szemekkel.

- Naruto-san! Carramba, azonnal sz�ks�gem van a seg�ts�gedre! – ki�ltja, amint megl�t. – Van okom felt�telezni, hogy az az Uchiha elrabolta az �jjel Sakura-sant, �s… olyan dolgokra k�nyszer�tette! – v�konyodik el a hangja v�g�l, �n pedig kaj�nul elvigyorodok.

- Mit is �rtesz pontosan „olyan dolgok” alatt? – k�rdezem, mire a perui nyel egyet.

- �n… ny�g�seket �s sikolyokat hallottam… �s nagyon recsegett… az �gy… – n�z r�m holtra v�ltan, m�r nem b�rom sok�ig nevet�s n�lk�l.

- Val�ban? – h�z�dik m�g sz�lesebbre a vigyorom. – �s akkor hogyhogy nem ment�l kiszabad�tani? – kuncogok, mikor elk�pzelem, milyen lett volna… B�r Rod-senpai val�sz�n�leg m�r nem �lne, hogy elmes�lhesse…

- Nem ki�ltott seg�ts�g�rt… biztos, mert annyira f�lt… �n pedig nem t�rhetek r� csak �gy, m�g sz�gyenbe hozn�m! – ki�lt elv�r�s�dve, majd let�rdel el�m. – Ez�rt, mint k�zeli bar�tjukat, t�ged k�rlek meg, hogy menj be oda, �s hozd ki Sakura-sant! – k�ny�r�g, �n pedig nem b�rom tov�bb, a hasam fogom a r�h�g�st�l. �gy viszont nagyon elkezd hull�mozni a testem, �s bizonyos testr�szem t�l k�zel �r a t�rdel� h�zigazd�nk arc�hoz… - ���, de el�bb �lt�zz fel! – pattan fel vill�mgyorsan, majd elviharzik, amit�l csak m�g ink�bb nevethetn�kem t�mad.

- Jaj, Istenem! Bepisilek! – csapkodom a f�ldet, m�r hang sem j�n ki a torkomon �s f�j a hasam, de egyszer�en nem b�rom abbahagyni. Im�dom ezt a pasit!  

- Naruto-kun, am�gy is fel kell �ket lassan �breszteni – l�p m�g�m Hinata-chan a takar�t maga k�r� tekerve.

- Persze, persze, csak egy perc – nevetem m�g ki magam, azt�n gyorsan elk�sz�l�k, �s kil�pek a folyos�ra.

M�r nagyon k�v�ncsi vagyok arra a kett�re. Ha igaz, amit Rod-senpai mondott, akkor v�gre megt�rt�nt.

Nem kopogok, hanem �vatosan kinyitom az ajt�t. A szob�t napf�ny �rasztja el, de �k m�g b�k�sen alszanak, egym�st �t�lelve, apr� mosollyal az ajkukon. Persze az �n seg�ts�gemmel jutottak el id�ig, de… m�gis hihetetlennek t�nik. Melegs�g j�r �t, hogy �gy l�thatom a k�t legjobb bar�tomat.

- H�t m�gis engedt�l a boldogs�gnak, Sasuke – suttogom halkan, csak �gy magamnak, de meglepet�semre kapok egy v�laszt.

- M�r nem sok�ig leszek boldog, ha itt t�bl�bolsz, Dobe – mondja halkan, an�lk�l, hogy a szem�t kinyitn�, �n pedig elvigyorodok.

- Hogy mondhatsz ilyet a legjobb bar�todnak? – tettetem a duzzog�st, mire a f�l szem�t kinyitja.

- T�n�s – vigyorog, amit viszonzok is.

- Lassan keljetek fel, k�l�nben nem marad ramen – mondom m�g neki, azt�n csendben elhagyom a szob�t.

A reggelin�l j�l behabzsolok egy rak�s rament (annyira hi�nyzott!), h�zigazd�nk semmit nem tud kih�zni bel�lem, de pr�b�lok a lehet� leggy�szosabb k�ppel n�zni r�, ami l�that�lag m�k�dik is, �gy n�z ki, mint egy hulla. �gy a reggeli fel�n�l azt�n �k ketten is betoppannak k�zen fogva.

- Sakura-san, h�t m�g �lsz! – ugrik oda hozz� r�gt�n a perui.

- Persze… mi bajom lenne? – h�zza �ssze �rtetlen�l a szem�ld�k�t a f�n�k, mire bel�lem megint kit�r a r�h�g�s.

- A Senpai csak hallotta este a leped�csat�tokat, �s azt hitte, hogy Sasuke k�noz t�ged – k�nnyezek a nevet�st�l. Zavart, meglepett, valamint Sakura-chan paradicsomhoz hasonl� fej�t l�tva Itachi r�gt�n hozz�teszi.

- �, semmi sz�ks�g a pirul�sra, mindenki tudja m�r, h�la Rodnak – vigyorog, m�r k�nnyek csorognak a szememb�l �s n�m�n csapkodom a hasam, annyira marh�ra vicces ez!

- Jaj, Istenem, most m�r t�nyleg bepisilek! – vis�tom, majd vill�mgyorsan h�zok a kloty�ra.

Ilyen hangulatban telik a k�sz�l�d�s�nk, mindannyian boldogak vagyunk, egyed�l Itachi nem eg�szen �rti, hogy h�zigazd�nk mi�rt ilyen h�v�s vele. �n hihetetlen�l boldog vagyok, hogy r�tal�ltam Hinata-chanra, �s att�l csak m�g ink�bb �r�l�k, hogy v�gre ez a k�t szerencs�tlen is �sszej�tt. M�g hogy nem sz�p az �let?

Azt�n eb�d ut�n v�gre elindulunk, Rod-senpai elk�s�r minket Lim�ba, vagy hova, ahol v�gre felsz�llhatunk a Jap�nba tart� j�ratra. �, ember, nem mondom, hogy nem �lveztem a kalandot, de az�rt a ramen otthon a legjobb.

�gy �rzem, csup�n n�h�ny perc telik el, mire oda�r�nk. Lim�ban a j�ratunk k�s� este indul, a szok�sos ellen�rz�sek ut�n pedig elb�cs�zunk kedvenc peruinkt�l. �n boldogan �lelkezek �ssze h�zigazd�nkkal, igaz�n megkedveltem ezt a fick�t, olyan muris, az viszont kev�sb� tetszik, hogy Hinata-chant �ssze-vissza nyalja… Nyugalom… most l�tod utolj�ra…

Itachival kezet fog, Sasuk�nak meg egyenesen csak b�lint. Sakura-chant megl�tva, k�nnyei el�t�rnek.

- �, señorita, sosem fogom megbocs�tani magamnak, ami miattam t�rt�nt veled – kezdi el, pedig m�r vagy milli�szor elmondta ezt, uncsi.

- Mondtam m�r Rod: �n m�r megbocs�tottam. Ne ostorozd magad emiatt- feleli a f�n�k szint�n nem tudom, hanyadj�ra.

- K�sz�n�m, Sakura-san, k�sz�n�m! – nyom k�t cuppan�s puszit az arc�ra, amit�l Teme morcosan �sszevonja a szem�ld�k�t, de nem sz�l semmit. - Hatalmas megtiszteltet�s sz�momra, hogy vend�g�l l�thattalak! Tal�n nemsok�ra ell�togatok Jap�nba, ahol esetleg megismerhetem Tsunade-sam�t is!

- Majd bemutatlak neki – �g�ri Sakura-chan, de most m�r menn�nk kell.

- Minden j�t nektek! – ki�lt ut�nunk integetve Rod-senpai. M�g vissza-visszan�z�nk volt h�zigazd�nkra, �s feleleven�tj�k azt a sok-sok rament, �s mindent, ami t�rt�nt vel�nk a h�z�ban, �s ez alatt az eg�sz �t alatt. Azt�n v�gleg elt�nik a szem�nk el�l…

Sakura

Szempillant�s csup�n, �s m�r a g�pen �l�nk, ami gyorsan fel is emelkedik a f�ldr�l, mi pedig lassan magunk m�g�tt hagyjuk az es�erd�t, a vadul �rad� Amazonast, a haurikat, a legend�kat, Rodot… D�l-Amerik�t. �s �gy visszatekintve m�r olyan sz�rre�lisan hat az eg�sz… mintha csak egy �lom lett volna minden, amit �t�lt�nk. Pedig a combomon m�g mindig ott egy forrad�s, ak�rcsak Hinat��n, �s Narut�nak is hi�nyzik egy ujjperce. Am�gy is el�g a mellettem �l� Sasuk�ra pillantanom, hogy tudjam: mindez val�s�g volt. Egy mitikus k��rt mentem, helyette valami sokkal fontosabbal �s nagyszer�bbel t�rek haza. M�r most �rzem, hogy az agyam a nosztalgia der�s f�ny�vel �rasztja el az eml�keimet. V�g�l igaz�b�l m�g a vil�g sem volt vesz�lyben, ami – valljuk be – el�g abszurd lett volna. Azt hiszem, kicsit mindannyian �r�ltek voltunk a kalandunk alatt… Ki tudja… lehet, hogy a k� okozta m�r az elej�t�l mindannyiunk felfokozott ideg�llapot�t… �s tal�n r�szben m�g az �lmainkat is annak k�sz�nhetj�k…

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy ez volt �letem legfurcs�bb esete… �s a legjobb is. �s b�rhonnan is n�zem, azt kell, hogy mondjam…

… a La muerte de la Rosa t�rt�nete v�get �rt…

Toki�ban persze senki nem v�r minket a rept�ren, hiszen senki sem tudja, hogy most �rkez�nk haza. A nap m�r r�g magasan van, d�l k�r�l lehet.

Els� utunk Sasuk��khez vezet, Itachit kimer�tette a hossz� rep�l��t. Sasuke ott marad vele, hogy vigy�zzon r� (azt hiszem, az �letben t�bb� nem akarja egyed�l hagyni a b�tyj�t), �s a recepci�s l�ny is meg�g�ri, hogy gyakran ben�z majd hozz�. Azt hiszem, van valami k�zt�k…

Narut�val mi is el�sz�r a lak�sainkra megy�nk (Hinata is vele tart). Mikor fel�rek, felh�vom �desany�mat.

- Na v�gre, azt hittem, m�r sose j�ssz haza! Komolyan agg�dtam miattad! Ha sz�lt�l volna, kimegy�nk el�d a rept�rre! – hallgatom kiab�l�s�t, �s �r�l�k a megk�nnyebb�lts�gnek a hangj�ban.

- Bocsi anya, de hirtelen j�tt a hazautaz�s.

- Legal�bb megtal�ltad, amit kerest�l? – k�rdezi, �n pedig elgondolkozok.

- Nem… �s igen – mondom, mik�zben elmosolyodok. – Majd szeretn�k nektek bemutatni valakit.

- �risten, csak nem �ssze�llt�l valami spanyol fi�val?! Tudom, hogy helyesek, de csapod�rok! Ilyennel nem j�hetsz haza! – rik�csol, �n pedig elkezdek nevetni.

- Nyugi, anya, nem spanyol… jap�n – mondom, amit�l megnyugszik, majd m�g besz�lget�nk egy ideig, de t�bbet nem tud kih�zni bel�lem Sasuk�r�l. Ezek ut�n besz�lek In�val, de egyel�re m�g nem eml�tem neki, hogy �sszej�ttem a „szuper szexi edz�vel”. �gy is �r�l nekem, hiszen lehord mindenf�l�nek, ahogy mindig is szokott egy-egy hosszabb utaz�som sor�n. Azt�n leteszem a telefont, �s k�rben�zek. Minden ugyan�gy van, ahogy hagytam: sz�p rendben, meg�gyazva, kitakar�tva. �pp csak a leveg� nehezebb �s egy kicsit minden porosabb. Mintha semmi sem t�rt�nt volna, mintha itt meg�llt volna az id�, s mi eg�sz v�gig egy m�sik vil�gban lett�nk volna… Megint megrohan az �rz�s, hogy minden csak �lom volt. Sok�ig �l�k �gy egy helyben az �gyamon, kint m�r elkezdett lenyugodni a nap.

Azt�n az �r�mra pillantok: m�r majdnem f�l hat van! Vill�mgyorsan lezuhanyozok, �t�lt�z�k egy sz�p ny�ri ruh�ba (�s a piros csipk�s francia bugyimat veszem fel…), majd sz� szerint rohanok is a villamoshoz. Mire oda�rek, a j�rm� m�r a meg�ll�ban �ll, ez�rt turb�ra kapcsolok. A t�megben egyel�re nem l�tom se Sasuk�t, se a t�bbieket, de asszem, az is el�g egyel�re, ha el�rem a j�ratot. Valahogy olyan de ja vu �rz�sem van…

M�r majdnem ott vagyok a bej�ratn�l (Sasuk��kat m�g mindig nem l�tom), amikor a semmib�l ott terem egy k�, �n pedig majdnem hasra v�g�dok. De csak majdnem…

Ugyanis es�s k�zben er�s kezek kapnak el �s ford�tanak maguk fel�, �s mikor feln�zek, egy �ben szemp�r b�mul vissza r�m.

- Valahogy ismer�snek t�nik a helyzet – s�gja a f�lembe.

- Nem is tudom, mi�rt – kulcsolom �t a nyak�t, majd hosszan megcs�kolom.

- Nicsak, nicsak, h�t ezek egyfolyt�ban nyelvcsat�znak! – kurjant egy ismer�s hang mellett�nk, �n pedig �szt�n�sen lekeverek egyet Narut�nak, amit Hinata nem n�z t�l j� szemmel, de nincs ideje tiltakozni.

- K�rem, vigy�zzanak, az ajt�k z�r�dnak – hangzik a n�i hang, amit�l egy vill�mcsap�sra abbahagyjuk tev�kenys�g�nket �s felugrunk a villamosra. H�t, a reflexeimnek hat�rozottan j�t tett az �serd�.

A j�rm�v�n azt�n Sasuke tal�l nekem meg Hinat�nak egy-egy helyet, amit �n k�szs�ggel el is fogadok, ugyanis az m�r kicsit t�l sok lenne a de ja vub�l, ha siker�lne megint led�ntenem a l�b�r�l…

- �, de k�r, pedig rem�nykedtem, hogy most �l�ben v�gign�zhetem, milyen is volt az els� tal�lkoz�sotok! – jegyzi meg csal�dottan Naruto, de ink�bb �gy tesz�nk, mint aki nem is hallja �t.

T�z perc alatt meg�rkez�nk a c�lunkhoz, majd lassan els�t�lunk a Nemzeti M�zeumhoz. M�g a g�pen megbesz�lt�k, hogy jobb min�l el�bb �rtes�teni Tsunade-sam�t nem csak a k� elpusztul�s�r�l, de k�t volt bar�tja sors�r�l is.

B�r nagyr�szt ez j�r a fejemben, m�gis gyakran pillantgatok t�rsamra, mikor �pp nem a szembe j�v� l�nyok irigyked� pillant�s�t �lvezem. K�zen fogva s�t�lunk az utc�n estefel�, mint b�rmelyik norm�lis p�r… Kicsit furcsa �rz�s az es�erd� ut�n egy ilyen zs�folt nagyv�rosban lenni megint, norm�lisan, �tlagos �s bog�rmentes k�r�lm�nyek k�z�tt… de j�.

Mikor meg�rkez�nk, l�tom, hogy ez a hely semmit nem v�ltozott a m�ltkori l�togat�som �ta: a hatalmas csarnok vil�gos falai feloldj�k az �ri�si csontv�zak keltette nyugtalans�got. Megint megb�mulom a gigantikus mamutot, a t�rt�nelemben els�k�nt megtal�lt teljes, �p mamutcsontv�zat.

Az el�z� alkalommal ellent�tben, most nem v�r itt Shizune-san, �gy h�t magam indulok megkeresni Tsunade-sama irod�j�t. (�s csak k�tszer t�vedek el k�zben!).

Bekopogtatok, mire egy f�radt hang sz�l ki: „Szabad”.

- Sakura! - pattan fel asztala m�g�l maga Tsunade-sama, �s meglepet�semre, az egyik sz�kb�l pedig Kakashi-sensei �ll fel. Mindketten ny�zottnak �s f�radtnak t�nnek, de egy�bk�nt minden rendben vel�k.

- H�t megj�ttetek! Mi�rt nem sz�ltatok? – ki�lt most f�n�k�m is, ami annyira szokatlan t�le, hogy tot�l meghat�dok.

- Sajn�lom, olyan hirtelen j�tt… - magyar�zom a k�nnyeimmel k�szk�dve, �gy �r�l�k, hogy �jra l�thatom �ket.

Sasuke

Sakura tot�l meghat�dottan �ll erre a k�t emberre b�mulva, a sz�ke haj�ban felismerem azt a n�t, akit r�szegen seg�tettem cipelni annak a Shizun�nak, a f�rfir�l meg kital�lom, hogy ez lehet az a Kakashi. V�g�l is nem hordanak t�l sokan maszkot…

Ekkor benyit egy harmadik szem�ly, akiben Shizun�re ismerek, �s aki amint megl�tja Sakur�t, r�gt�n s�rva a nyak�ba borul. De Tsunade nem hagyja �ket sok�ig, hanem odaugrik �s sz�tv�lasztja �ket.

- Megvan a k�? Itt van?! – k�rdezi az izgatotts�gt�l remeg� hangon, mire Pinky v�gre mag�hoz t�r, �s megr�zza a fej�t.

- Nincs… a k� kb. sz�z sz�zal�k, hogy megsemmis�lt – mondja v�g�l, mire val�di csal�dotts�g ter�l el a n� arc�n.

- Igen? – k�rdez vissza sz�rakozottan, majd er�t vesz mag�n. – Mes�lj el mindent! – k�ri, (vagy ink�bb k�veteli…). Sakura pedig belekezd ebbe a hossz�, hihetetlen t�rt�netbe. �gy v�gighallgatva olyan abszurdnak hangzik, hogy m�g �gy is alig hiszem el, hogy �n magam �ltem �t…

A mese k�zben engem is, Hinat�t is bemutat, �gy l�tszik, Shizune-san eml�kszik r�m. Mire az eg�sz sztori v�g�re �r, m�r r�g s�t�t van odakint, f�l t�z fel� j�r az id�.

Csend telepszik r�nk, amit azt�n v�g�l Tsunade belet�r�d� hangja old fel.

- �rtem… Valahogy sejtettem, hogy ez lesz vel�k… Jiraiya… az elmond�sotok alapj�n, semmit sem v�ltozott… �s Orochimarut is utol�rte a sors – szomor�an lehajtja a fej�t, majd keser�en elmosolyodik. – M�r csak �n maradtam h�rmunk k�z�l, �regnek �rzem magam…

- �s a k�nek is annyi – s�hajt fel Kakashi. – Ennyi vesz�ly a semmi�rt…

- Nem �pp semmi�rt – jegyzi meg halkan Sakura r�m tekintve, �s ebben a pillant�sban minden benne van.

- Jaja, v�g�l is hoztunk hauri cuccokat, igaz, f�n�k? – vigyorog Naruto, t�k�letesen elrontva a pillanatot, de Tsunad��k nevet�sben t�rnek ki, amihez azt�n mi is csatlakozunk.

Nem sokkal ez ut�n elb�cs�zunk t�l�k. Csendben �l�nk a villamoson, m�g Naruto sem besz�l. Azt hiszem, kicsit mindannyian szomor�ak vagyunk, ami�rt ez v�get �rt. Furcsa �jra a norm�lis �letbe visszacs�ppenni… kicsit olyan �rz�s ez, mint amikor az ember egy nagyon j� filmet n�z, vagy egy nagyszer� k�nyvet olvas, a v�g�re �r, �s hirtelen azt sem tudja, mihez kezdjen ez ut�n. Csak sokszorosan feler�s�tve. Kiss� kellemetlen �s ijeszt� fel�bredni… minden ugyan�gy lesz k�zt�nk a norm�lis �letben is?

Miut�n lesz�llunk a villamosr�l, Narut��k gyorsan elb�cs�znak, alakjuk beleveszik a t�megbe. �n ma visszamegyek Itachihoz, Sakura pedig egyel�re a lak�s�ban marad.

Elk�s�rem haz�ig, azt�n csendben meg�llunk. Sok�ig n�z�nk csak egym�s szem�be, �s ahogy a ragyog� smaragdokba b�mulok, egyszer csak meg�rtem. A vil�g nem �llt meg. Hogy �gy mondjam, „van �let a sztorik v�ge ut�n is”. Az �let nev� kalandfolytat�dik. �s most m�g izgalmasabb lesz, mert m�r nem egyed�l j�tszok. Igen… b�rmilyen ijeszt� is, hogy a keretek megv�ltoztak, mi ugyanazok vagyunk �s egy�tt maradunk. Ahogy ezt felfogom, elmosolyodok, �s megsim�tom az arc�t.

- Holnap felh�vlak – mondom, mire � mosolyogva b�lint.

- M�r v�rom.

- �n is… J� �jt – lehelem az ajkaiba, majd nyomok a sz�j�ra m�g egy b�cs�cs�kot, azt�n megfordulok, �s elindulok visszafel�. Sokszor vissza-visszapillantok, �s � addig ott �ll, m�g be nem fordulok az utcasarkon. Mik�zben magamban azon morfond�rozok, hogy hova vigyem randira a n�t, akit szeretek, egy biztos gondolat mosolyt csal az arcomra:

Holnap tal�lkozunk, Sakura…

V�GE

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s