Kedves Sasuke,

Lehet csöpögősnek találod,
De nem bírom ki hiányod,
Tudom, hogy nem jelentek neked sokat,
Sőt, az is lehet eme művem azt a kicsit is szétrombolja.
Mégis megírtam ez a levelet,
Belefoglalva az emlékeket.
Emlékeket, melyek eddig fájdalmat okoztak,
Visszaküldöm a feladónak.
Szívemet apró cafatokra tépted,
Melyet csak te tudod összerakni épre.
Emlékszel mikor megalakult a hetes csapat?
Ino-t majd megette a tudat,
Hogy istenített személye
Más horgára akadt éppen.
Ino mára megkomolyodott,
Bár a humora nem fogyatkozott,
(És reméljük nem is fog)
Sai-val teljes a boldogsága,
Gyereket terveznek nemsokára.
Inmáron 3 esztendeje,
Hogy nem hallottunk semmit felőled,
Naruto még máig nem adta fel keresésed,
Ereje igaz növekedett,
De komolysága a nulla megfelelője.
Ami Kakashit illeti,
Szokásához hűen
Könyveit olvassa vakációképpen.
Hát.. Ami engem illet,
Rég nem hiszek.
Rég nem hiszek abban, hogy újra látlak,
De lehet, hogy nem is akarnálak...
De ez csak a mostani véleményem,
Remélem megváltozik, ahogy az életem.
Erőm növekedett,
Személyiségem elviselhetőbb lett.
Megjártam az ANBUságot,
Tsunade keze alatt is volt bejárásom.
Lee is megválogatja szavait,
Hisz badarságonként kóstolja meg öklöm csontjait.
Levelem lényegére térve remélem,
Hogy egyszer viszontlátlak a Tűz vidéken,
Tűz vidéknek rejtett falvában,
Mit hívhatunk otthonnak, vagy Konohának,
Konohának azon része körül,
Hol életem nagy része legördül.
Ez az utolsó pár sor mit megírtam,
Most jövök rá, hogy minden benne van.
Fájdalom, ami szavaknak álcázódott,
Szenvedés, ami a sor végén a pont,
És még van itt valami.. igen...abban minden benne van.
Ahol a fájdalom és a kín összefonódik,
És hihetetlen módon egy jót tesznek ki.
Azt hiszem ezt nevezik szerelemnek...
Szerelem, ahol minden érintés és csók jól eső,
De az évek múltán csak sebként jönnek elő.
A témához visszatérve...
Kérlek...
Gyere vissza Konohába,
Oda, ahová mindig szívesen látnak.
A bosszú csak rosszabb embert farag belőlünk,
És mire észbe kapsz elnyel fenekestül.
Ez rád mindenképpen igaz,
A bosszú ezért nem nyújt vigaszt.
És mire észhez térnél,
Rosszabb lennél a fivérednél....
Nem akarok beleszólni az életedbe,
De kíváncsi vagyok az érzéseidre...
Azokra az érzésekre gondolok
Mik bennünk hagytak nyomot.
Nyomot, bennünk konohaiakban,
Akik mindig itt voltak ha baj van.
De ha utad egyszer a végéhez ér,
Ne feledd el, hogy honnan jöttél.
Mi mindig szívesen várunk,
Mint barátunk...
És én, mint összetört szívű idióta
Várni foglak kitartóan..
Kitartóan míg világ a világ....



Szeretlek...

Sakura Haruno

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.