Változás szele

     Két alak lépdelt az utcákon, méghozzá két férfi. Egy közeli fogadóba tértek be, ami szinte üres, kihalt volt. Egyedül az öreg pultos volt benne, aki most épp a poharakat törölgette. A két férfi leült az egyik bokszba, majd körbevizslatták a helyet a tekintetükkel. Az egyik férfi, kinek fekete haja, s szintén fekete szemei voltak, most karba tett kézzel meredt előre. Vele szemben egy vigyorgó, fehérhajú férfi ült, ő az ajtót nézte.
- Mit is keresünk itt? - kérdezte végül.
- Már megyünk is tovább, csak megálltunk egy percre. Az előbb még fáradt voltál - jegyezte meg hűvösen a másik férfi.
- Sasuke, muszáj neked folyton parancsolgatnod? - förmedt rá a vele szemben ülő, mire Sasuke felvonta a szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy ez parancsolgatás volt, Suigetsu.
Suigetsu elfintorodott, majd ismét az ajtóra pillantott.
- Nem akarok kötözködni, de az a lány banda egyfolytában téged néz - bökött a fejével a mellettük lévő utáni bokszba, ahova épp most ült be fél tucat fiatal nő. Heves sutyorgásba kezdtek, olykor-olykor rápillantva Sasukéra.
- Hm... - Sasuke csak ennyit fűzött hozzá, majd elfordította a fejét.
- Egek, rád aztán tapadnak a csajok - vigyorodott el Suigetsu. - Miért nem szedsz fel egyet?
Sasuke felvonta a szemöldökét.
- Nézd, ott van az a kis vörös - mutatott egy vigyorgós, vörös hajú, és kék szemű lányra. Sasuke oda sem nézett, tovább figyelte Suigetsut. - Vagy, ott van az a kis cuki szőke. Tuti bejössz neki.
- Úgy nézek ki, mint aki megállás nélkül csajozik? - kérdezte végül Sasuke. Suigetsu elhallgatott, majd ismét az ajtóra tévedt a tekintete.
- Te tudod, pedig ez a kis rózsaszín pont passzolna hozzád - vont vállat Suigetsu és hátradőlt. Sasuke ereiben megfagyott a vér, s csak nagy nehézségek árán sikerült legyőznie a kísértést, hogy hátra forduljon. Suigetsu igazat mondott, pár másodperc múlva egy közepes magasságú, karcsú, rózsaszín hajú nő ment el mellettük. Sasuke rajta felejtette a tekintetét, s ezzel kicsalt egy kaján vigyort Suigetsuból.
- Mondtam én - vigyorgott.
- Kuss - sziszegte Sasuke.
- Ne parancsolgass - sziszegte vissza Suigetsu. - Egyébként hova is megyünk ezután?
- Megkeressük Karint és Juugót - felelte Sasuke és megpróbálta levenni a tekintetét a nőről, s ez csak akkor sikerült, amikor Suigetsu köhögési rohamot kapott.
- Miért pont őket? - kérdezte, miután levegőhöz jutott. Sasuke viszont nem válaszolt, tekintete egy döbbent smaragdszempárral találkozott. Egyből felismerte egykori csapattársát, aki most fogta magát és kifutott a vendéglőből.
- Gyerünk - állt fel Sasuke és Suigetsuval együtt kiviharzott a vendéglőből, nem is figyelve a többi nő dühös pillantását. A nő gyors sebességgel futott végig az utcán, de a két férfi végig lépést tartott vele.
- Sasuke, az istenért, az előbb mondtad, hogy nem akarsz csajozni, most ráhajtottál? - kérdezte Suigetsu. Sasuke nem válaszolt, megszaporázta lépteit. Nem tudta beérni a nőt, és ez igen csak meglepte. Ennyit fejlődött volna? Bár simán beérhetné, de most még sem akarja. Vágyik rá, hogy üldözhesse, hogy keze közé kaparinthassa. Mikor kiértek a faluból, egy hatalmas madár szállt le a nő elé, aki azon nyomban felpattant rá.
- Maradj itt - mondta Sasuke, majd az átokpecséttel átváltozott és a nő után szállt.
- Chö, ne parancsolgass - hallotta még Suigetsu hangát. A madár -ami egy főnix volt-, nagyon gyorsan repült. A nő dühösen hátra fordult, de nem látott senkit maga mögött. Arcára értetlenség ült ki, majd mikor ismét előrefordult, apró sikoly hagyta el a száját. Sasuke ott guggolt előtte, de immáron az igazi alakjában. A fekete szemek belefúródtak a smaragdzöld szemekbe, majd a nő leugrott a főnixről. Sasuke döbbenten nézte a nő hűlt helyét, majd utána ugrott. Ismét átváltoztatta külsejét és elkapta a nőt. Mikor földre értek, a nő hátra lépett, de egy fa megakadályozta a további hátrálásban. Ismét elindult jobbra, de Sasuke ismét előtte termett.
- Hova ilyen sietősen Sakura? - mosolyodott el gúnyosan. Sakura szemei villámokat szórt, majd remegő hangon megszólalt:
- Ki... ki vagy te? - kérdezte, mire Sasuke döbbenten elengedte. - Mert Uchiha Sasuke nem lehetsz.
Sasuke megkönnyebbülten felsóhajtott, de az értetlenkedés még mindig meg volt benne. Egy másodpercre azt hitte... a nő elfelejtette őt. Csak most volt alkalma még jobban megnézni. Körülbelül egy fejjel lehetett alacsonyabb nála, rózsaszín haja kontyba volt fogva, amiből egy két tincs szabadult útjára, de Sasukét így is lenyűgözte. Teljes átváltozáson ment át, mióta utoljára látták egymást. Most egy zöld rövidnadrágot viselt, lábain egy-egy hosszúszárú csizma volt, magán, Sakurán pedig egy vörös, combközépig érő, virágmintás kimonó tündökölt. Két karján egy-egy rózsaszín kendőszerűséget viselt, hátán pedig egy tok volt. Nyilván abban volt a kardja, ami szintén meglepettséggel töltötte el Sasukét.
- Miért nem futsz el? - kérdezte végül.
- Miért jöttél utánam? - nézett rá Sakura.
- Miért vagy itt?
- Miért nem veszed le rólam a szemedet?
Sasuke ereiben megfagyott a vér. Igaza van. Miért nem veszem le róla a szememet? - kérdezte magától.
- Miért nem futsz el? - kérdezte megint.
- Nincs értelme - felelte Sakura. - Miért jöttél utánam?
- A testem cselekedett - mondta Sasuke, de Sakurát nem győzte meg. - Miért vagy itt?
- Felmértem a terepet. Miért nem veszed le rólam a szemedet?
Egy darabig néma csend volt közöttük. Sakura kérdőn nézett Sasukéra, de ő csak lehajtotta a fejét.
- Kérdezek könnyebbet - szólalt meg ismét Sakura. - Te miért vagy itt?
- Megálltunk pihenni. Csapatot gyűjtök - felelte kicsit megkönnyebbülten Sasuke, majd ránézett a nőre. Arca elárulta, hogy az előző kérdésének válaszára nagyon kíváncsi, s emiatt Sasuke elvigyorodott. Sakura meghökkenve nézett rá, majd kiegyenesedett, amikor észrevette, hogy a férfi egyre közeledik hozzá. Nem hátrált, s ez igencsak meglepte Sasukét.
- Nem félsz? - kérdezte.
- Kéne? - vonta fel szemöldökét Sakura.
- Megváltoztál - suttogta Sasuke.
- Ki vagy te?
- Miért kérdezed, amikor tudod a választ? - gúnyolódott a férfi, de a nőt nem hatott meg.
- Teljesen ki lettél cserélve - sziszegte Sakura, mire Sasuke felvonta a szemöldökét. - Uchiha Sasuke nem ilyen.
- Miért, milyen az igazi? - kérdezte a férfi.
- Rideg, elutasító, egy igazi szemétláda - felelte a nő.
- És én milyen vagyok? - suttogta Sasuke, s már csak néhány centi volt köztük. Sakura habozott.
- Utánam jöttél, pedig nem ezt szoktad csinálni. Nem hagysz elmenni, pedig mindig te koppintottál le. Le sem veszed rólam a szemedet, pedig régen figyelemre sem méltattál. Vigyorogsz, pedig a régi Uchiha Sasukét még csak mosolyogni is alig láttam - vázolta fel. Sasuke kissé bizonytalanul állt meg a lány előtt. Tudta, hogy igaza van a nőnek, de ezekre még maga sem tudja a választ.
 - Hova mész? - kérdezte végül.
- Északra - felelte Sakura, mire Sasuke elmosolyodott.
- Akkor jöhetsz velünk. - Sakura értetlenkedve meredt a férfira. - Nekünk is északon van dolgunk.
A nő összehúzta a szemét, majd hátat fordított Sasukénak.
- Miből gondolod, hogy hajlandó vagyok veletek menni? - szólalt meg. Sasuke nem felelt rögtön, de odalépett a Sakura mögé.
- Nem gondolom, tudom - súgta a fülébe. Sakura hátán felállt a szőr a férfi mély hangjától, majd szembe fordult vele. Belefúrta tekintetét a fekete szemekbe, majd grimaszolva elindult a másik irányba. Sasuke elvigyorodott, majd a nő után ment, így együtt mentek vissza Suigetsuhoz.
- Á, látom sikerült felcsípned - vigyorodott el, mikor Sasuke és Sakura odaért hozzá.
- Ch, álmodj - fordította el dacosan a fejét a nő. Suigetsu értetlenkedő pillantásokat küldött Sasuke felé, aki most Sakurát nézte. Fekete szemeit most Suigetsura függesztette, majd megcsóválta a fejét.
- Nem azért mentem utána, hogy felszedjem - mondta.
- Akkor miért? - kérdezte a Suigetsu.
- Arra én is kíváncsi vagyok. A francba, kellett nekem bemenni abba a vendéglőbe - jegyezte meg Sakura.
- De akkor nem találkoztunk volna újra - vigyorodott el Sasuke. Sakura mellett ismét megjelent a hatalmas főnix. Vörös és narancssárga tollait meglibbentette a szél, csőrével nekidörgölőzött Sakura arcának, aki végigsimított a madár, tollas fején. A főnix, köszönésnek vehető hangot adott ki magából, majd aranysárga szemeit a két férfire függesztette. Sakura felugrott a madár hátára, majd várakozóan a fiúkra nézett.
- Jöttök? - kérdezte. Suigetsu és Sasuke összenézett, majd egyszerre ugrottak fel Sakura mögé. A nő ült legelöl, míg utána Sasuke, s végül Suigetsu. Az utóbbi hátat fordított Sasukénak és Sakurának, majd a mögöttük hagyott világot kezdte nézegetni.
- Ti hova is mentek? - kérdezte Sakura.
- Csapatot gyűjteni - felelte Suigetsu. - Bár nem tudom, hogy miért pont azt a kettőt szemelted ki, Sasuke.
- Mi bajod van velük? - szólt Sasuke, közvetlenül Sakura füle mögül, mire a nő összerezzent. Sasuke ezen elmosolyodott, majd még közelebb hajolt hozzá.
- Tán zavar a közelségem? - kérdezte kajánul. Sakura hátán a hideg futkározott, s ahelyett, hogy válaszolt volna, elfordította a fejét. Sasuke viszont a derekánál fogva maga felé fordította és belenézett a zöld szemekbe. Önelégült vigyor futott át az arcán, amikor megészlelte a nő hevesen dobogó szívét, és enyhén piros arcát. Sakura arca pár másodperc alatt dühbe torzult, majd kibontakozott az ölelésből és ismét előre fordult.
- Mintha itt se lennék - szólalt meg Suigetsu, s a hanglejtésének köszönhetően, mindketten ki tudták következtetni, hogy vigyorog. Arcuk ismét skarlát piros lett, majd lenéztek a szigetre, ami alattuk bontakozott ki. Sasuke súgott valamit Sakura fülébe, mire a nő bólintott, s főnixével ereszkedni kezdett. A sziget, elhagyatott volt, semmi növény nem volt a közelben. Csak a kihalt pusztaság, sziklákkal. Sasuke, Sakura és Suigetsu lepattantak a főnixről, aki azon nyomban köddé vált. Sakura végig járatta tekintetét a szigeten, majd kérdőn rápillantott Sasukéra.
- Itt van Karin, igaz? - kérdezte Suigetsu.
- Igen - bólintott Sasuke, majd bementek a barlangba.
- Ugye tudod, hogy nem igazán kedveljük egymást? - tette csípőre a kezét a férfi.
- Tudom. - Egyszerű és tömör válasz, Sakura még sem értett belőle semmit. Szorosan Sasuke mellett ment be a barlangba, amiben némi gyertya oldotta meg a világítást. Balra cellák voltak, amik mögött emberek sokasága ült. A három ember érkezésére gyorsan felpattantak, majd izgatottan összesúgtak.
- Uchiha Sasuke - suttogta az egyik.
- Igen, ő ölte meg Orohimarut - bólintott a mellette álló. A vendégek nem törődtek velük, tovább mentek, de néhány lépés után, megszólalt egy női hang.
- Kik vagytok és mit kerestek itt? - kérdezte. A sötétségből egy magas, vékony nő lépett ki, vörös haja kócosan lógott, fekete keretes szemüvege mögött, hajával megegyező színű szemei gonoszan megvillantak, amint megpillantotta a három jövevényt.
- Hello Karin - vigyorodott el Suigetsu és felemelte egyik kezét.
- Suigetsu? - méltatlankodott Karin. Tekintete Sasukéra ugrott, s szemeit összehúzta.
- Uchiha Sasuke... - suttogta, majd Sakurára nézett. - És te?
- Haruno Sakura - nyújtotta a kezét a nő.
- Karin - mosolyodott el a másik, majd kezet rázott Sakurával. - Mit kerestek itt?
- Szeretném, ha velem tartanál - felelte Sasuke, mire Karin felvonta egyik szemöldökét.
- Nekem az a dolgom, hogy őrizzem a rabokat, nem pedig az, hogy téged kísérgesselek - vetett megvető pillantást a férfira.
- Suigetsu - szólt Sasuke. - Engedd el a rabokat.
- Ilyen, nincs, már megint parancsolgat - csapott a combjára a szólított és elment. Karin méltatlankodva meredt Sasukéra, majd dühösen összehúzta szemeit.
- Mégis milyen jogon engeded el a rabokat? - kérdezte.
- Állj mellém Karin - szólt Sasuke. - Orochimaru halott, fölösleges tovább őrizni a rabokat.
- Ch, te már csak tudod - fordította el a fejét a nő. Ekkor örömujjongások hallatszódtak a folyosó végéről, és Suigetsu jelent meg.
- Ez el van intézve - vont vállat. Karin feje vöröslött a dühtől, majd mérgesen Sasukéra nézett.
- Most már nincs más választásod - fordult Sasuke a nőhöz. Karin kifújta a benntartott levegőt, majd megadóan ránézett a férfira. Sasuke elégedetten elmosolyodott, majd vetett egy oldalpillantást Sakurára, de a nő nem viszonozta azt.
- Menjünk - szólalt meg a férfi, majd hátat fordított és elindult a kijárat felé. Sakura várakozóan pillantott Karinra, aki még mindig forrt a dühtől, majd ő is rápillantott Sakurára, és elindultak a két férfi után.
- Szerintem Karin és Sakura jól kijönnek egymással - jegyezte meg Suigetsu és sokatmondó pillantást vetett Sasukéra. A férfi csak hümmögött, majd mikor kiértek a barlangból, megállt a társasággal szemben.
- Juugo a következő célpont - mondta.
- MI? - tolta feljebb a szemüvegét Karin. Suigetsu elvigyorodott, majd folyni kezdett a feje. Sakura megkövülten meredt arra a pontra, ahol Karin behúzott egyet Suigetsunak. A férfi feje, víz módjára szétloccsant, de utána egyből visszanyerte eredeti alakját. Sasuke felvonta a szemöldökét, majd Sakurára pillantott, aki még mindig döbbenten figyelte a jelenetet.
- Suigetsu, hagyd békén Karint - szólt végül. A szólított vigyorogva ránézett, majd tett előre egy lépést.
- Ne parancsolgass, hanem inkább menjünk - mondta, majd elment Sasuke mellett. Karin dühösen eredt utána, míg Sasuke bevárta Sakurát.
- Te jó ég - nyögte Sakura, amikor elindultak.
- Csak nem beijedtél? - vigyorodott el Sasuke.
- Fogd-be! - tagolta a két szót Sakura és dühös pillantásokat küldött a mellette lépkedő férfi felé. A bizsergés, mit régen érzett, még most is ott volt a szervezetében, ahányszor csak hozzá szólt, avagy hozzáért a férfi. Hiába próbálta ezeket eltitkolni Sasuke elől, különböző dühös pillantásokkal, beszólásokkal, cselekedetekkel, érezte, hogy a férfi átlát rajta, s emiatt feszéjezve érezte magát. Sakura ismét megidézte tűzpiros és narancssárga színű, hatalmas, és ugyanakkor gyönyörű főnixét, majd felszállt rá, s három útitársa ugyanígy tett.

 ~Sakura~

   Az elmúlt pár órában gyökeres változáson ment át az életem, ráadásul pont olyan irányba, ami nem igen vonzott. Találkoztam azzal az emberrel, kit régen teljes szívemből szerettem és tiszteltem. El sem hittem volna, hogy ennyi év után újra látom őt. Egy vendéglőben telepedtem le, és rendeltem egy pohár sakét. Nem szoktam inni, de be kellett, hogy valljam, Tsunadénak van ízlése. Ez isteni. Egyből lehajtottam a finom folyadékot, majd előre meredtem smaragdzöld szemeimmel. Jobbra tekintettem, egyenesen ki az ablakon. Játszadozó gyerekek a játszótéren. Régi éveimet idézik fel bennem, és testem görcsbe rándult. Azok a boldog emlékek... lávaként öntik el a fejemet. Annyira boldog voltam akkor. És most, ha magamra nézek... erősebb vagyok ugyan, ennek örülök. De korántsem vagyok boldog. Elhagytam mindenkit, és elhagyott engem mindenki. Elhagyott az életem... förtelmes érzés... rossz... kínzó. Tekintetemet levettem a játszadozó gyerekekről és enyhén hátranéztem. Elfintorodtam, mikor megpillantottam a viháncoló nőket. Egy pontra tévedt tekintetük, de nem akartam megtudni, hogy hova. Visszafordultam üres poharam felé, majd forgatni kezdtem ujjai között. Merően figyeltem minden egyes porcikáját az üvegpohárnak, majd halvány mosoly csúszott ajkaimra.
- Miért pont őket? - hallottam egy felháborodott hangot. Egyből, szinte reflexszerűen fordultam hátra, s tekintetem egy döbbent fekete szempárral találkozott. Micsoda? Ez meg, hogyan lehetséges? Mit keres ez itt? Egyből felálltam és kirohantam a vendéglőből. Fogalmam sem volt róla, hogy utánam jött-e, de nem is érdekelt. Futottam, ahogy a lábam bírta, homlokról folyt le a verejték, de futottam, teljes erőmből. Nem akarom újra látni, nem akarok, hogy még több fájdalmat okozzon nekem... Uchiha Sasuke. Főnixemet, Himai-t megidéztem, és egyből felpattantam rá. Szerettem ezt a főnixet, Tsunade egyik ismerőse tanította meg nekem ezt a jutsu-t. Himai gyorsan szárnyalt el, én pedig, rajta térdelve, hátranéztem. Senki nem volt mögöttem, s ez némi megkönnyebbültséggel töltött el. De korai volt még az öröm. Mikor előrefordultam, egy nagyon ismerős, fekete szempárral találtam szembe magam. Döbbenten néztem Sasukéra, majd mikor észhez tértem, leugrottam a főnixről. Ezt lehet észhez térésnek nevezni?  Ostoba dolog leugrani öt méter magasról, de most már mit csináljak? Csak zuhanok és kész, majd elkapok valami faágat. De arra nem volt szükség. Két erős kar fonódott derekamra, s szorosan magához húzott, s ez az illat... Sasuke... Egyből tudtam, hogy ő az. Mellkasa a hátamnak nyomódott, karjaival szorosan zárta körül testemet, nem engedve kiutat. Mikor földet értünk, egyből hátráltam pár lépést, de egy fa az utamba akadt. Hátam nekiütközött a kemény törzsnek, de Sasukéról nem vettem le a szememet. Képtelenség, hogy ez itt ő lenne. Ez valaki más, aki Uchiha Sasuke bőrébe bújt. De vajon ki? Egyből elindultam jobbra, de Sasuke előttem termett. Gyors, nagyon is.
- Hova ilyen sietősen Sakura? - kérdezte, rezgő, mély hangján. Libabőrös lettem, enyhén megremegtem. Szemeim villámokat szórtak, pedig belülről ott estem volna össze.
- Ki... Ki vagy te? - kérdeztem végül, remegő hangon, s észrevettem, hogy Sasuke megdöbbent. - Mert Uchiha Sasuke nem lehetsz.
Sasuke megkönnyebbülten fellélegzett, amit nem értettem. Fekete szemeit rajtam legeltette, tetőtől talpig végigmért, még el is mosolyodott.
- Miért nem futsz el? - kérdezte, mire felkaptam a fejemet.
- Miért jöttél utánam? - néztem rá.
- Miért vagy itt?
- Miért nem veszed le rólam a szemedet?
Láttam, hogy elbizonytalanodott, és emiatt halvány mosoly csúszott ajkaimra, de ugyanakkor elbizonytalanodtam én is. Ki ez itt? Ki áll előttem?
- Miért nem futsz el? - kérdezte megint.
- Nincs értelme - feleltem. - Miért jöttél utánam?
- A testem cselekedett - mondta Sasuke, de nem győzött meg. - Miért vagy itt?
- Felmértem a terepet. Miért nem veszed le rólam a szemedet?
Nem válaszolt hát persze, tipikus. Szemeimet ráfüggesztettem, de ő csak állt lehajtott fejjel, miközben agyában ádáz csata dúlt, ugyanis kezei ökölbe szorultak...
- Kérdezek könnyebbet - szólaltam meg ismét. - Te miért vagy itt?
- Megálltunk pihenni. Csapatot gyűjtök - felelte kicsit megkönnyebbülten Sasuke, majd rám nézett. Kíváncsi vagyok a válaszra, de sajnos ismerem eléggé Sasukét ahhoz, hogy megmondjam, nem fog egykönnyen válaszolni. Ekkor Sasuke arcára hatalmas vigyor ült ki, én pedig meghökkenve néztem rá, majd mikor kiegyenesedtem észrevettem, hogy Sasuke közelít hozzám. Lassan lépkedett előre, én pedig nem hátráltam és ez igencsak meglepett. De nem csak engem, Sasukét is.
- Nem félsz? - kérdezte.
- Kéne? - vontam fel szemöldökömet, jelezvén, hogy kicsit sokra tartja magát. 
- Megváltoztál - suttogta Sasuke.
- Ki vagy te?
- Miért kérdezed, amikor tudod a választ? - gúnyolódott.
- Teljesen ki lettél cserélve - sziszegtem, mire Sasuke felvonta a szemöldökét. - Uchiha Sasuke nem ilyen.
- Miért, milyen az igazi? - kérdezte.
- Rideg, elutasító, egy igazi szemétláda - feleltem, s jól tudta, hogy igazam van...
- És én milyen vagyok? - suttogta Sasuke, s már csak néhány centi volt köztünk. Haboztam. Most mit mondjak? Ennek az ellenkezője? Kissé érzelmes, vagy csak játszadozni akarsz velem? 
- Utánam jöttél, pedig nem ezt szoktad csinálni. Nem hagysz elmenni, pedig mindig te koppintottál le. Le sem veszed rólam a szemedet, pedig régen figyelemre sem méltattál. Vigyorogsz, pedig a régi Uchiha Sasukét még csak mosolyogni is alig láttam - vázoltam fel. Sasuke kissé bizonytalanul állt meg előttem, amit elégedettséggel konstatáltam. Bár jobban örülnék, ha tudná ezekre a választ.
- Hova mész? - kérdezte végül.
- Északra - feleltem, mire Sasuke elmosolyodott, de miért? Nem tagadom, eszméletlenül jól áll neki, ha mosolyog.
- Akkor jöhetsz velünk. - Értetlenkedve meredt Sasukéra. - Nekünk is északon van dolgunk.
Összehúztam a szememet és hátat fordítottam Sasukénak. Azt lesheti, soha nem fogok velük menni. hogy még több fájdalmat okozzon? Soha!
- Miből gondolod, hogy hajlandó vagyok veletek menni? - szólaltam meg. Sasuke nem felelt rögtön, így erős késztetést éreztem, hogy megforduljak.
- Nem gondolom, tudom - súgta a fülembe, ami miatt felállt a hátamon a szőr a férfi mély hangjától, majd szembe fordultam vele. Belefúrtam tekintetem a fekete szemekbe, majd grimaszolva elindultam a másik irányba. Még mit nem, mit képzel magáról ez a barom? Akármennyire is szeretnék a közelében lenni, nem mehetek vele. A francba, pedig én is északra tartok. Talán meg kellene várnom, míg ők elmennek... á, Sakura, minek fecséreled az idődet marhaságokra, tudhatnád jól, hogy Sasuke nem az a fajta, aki egykönnyen hagyja magát. Kénytelen leszel vele menni. Arcom komor lett, majd már csak annyit észleltem, hogy Sasuke mellém lép. Micsoda pimaszság! Ráadásul az a gúnyos vigyor, ami az arcán van... felháborító! Mi lett a régi Sasukéval? Oké, az igaz, hogy a mostani sokkal jobban tetszik, de ez már ijesztő. Nem tudom mi történhetett vele...
Már csak arra eszméltem, hogy visszatértünk a falu bejáratához. Egy férfi állt ott, hátán Zabuza kardjával, hegyes fogai kilátszódtak vigyora mögül. Elég érdekes figura volt, nem is akarom jobban megismerni.
- Á, látom, sikerült felcsípned - vigyorodott el, s testem égni kezdett. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban utat engedek dühömnek és szétverem. Köszönhetően az önuralmamnak, csupán csak egy apró megjegyzést tettem:
- Ch, álmodj!
Dacosan elfordítottam a fejemet, majd ismét megidéztem gyönyörű főnixemet, és ez laza mozdulattal felugrottam rá. Várakozóan tekintettem két jövendőbeli útitársamra, akik összenéztem, majd felugrottak mögém.

Folytatása következik...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés