~Sasuke~

Hihetetlen, hogy csupán pár óra alatt, ilyen érzelmeket váltott ki belőlem volt csapattársam. Három év telt el, hogy nem láttuk egymást, még azelőtt sem váltott ki belőlem semmit sem. Oké, megvédtem, mert a csapattársam volt, de több nem... azt hiszem...
Most mégis... ahogy végignézek rajta, elönti a testemet a forróság. Nem tudom, miért van ez. Vágyom a közelségére, nem tudom elkerülni, hogy ne hajoljak oda hozzá, vagy ne nézzek rá. Ő viszont kerüli a tekintetemet...
Épp itt ülök mögötte, s fejemben lezajlott események sorozata dúl. Amikor megláttam a vendéglőben... alig akartam hinni a szememnek. Azt hittem, valaki más, akinek szintén ilyen gyönyörű rózsaszín haja van. Vagy csak azt akartam hinni, mert akkor most nem izzadnák le, egy pillantástól. Te jó ég, mi történt velem? Most is... ahogy haját lebbenti a szél, s érzem, hogy kellemes cseresznyevirág illatát az orromhoz kíséri. Milyen bódító...

Te jó ég, Sasuke, mikre nem gondolsz! Jó, hogy nem fekteted le itt helyben...!

Kapnák egyet, az biztos. Bár nem ismerem Sakura képességeit, de régen is iszonyúan erőset tudott ütni. Legalábbis Naruto szerint... Én még nem tapasztaltam... De van egy olyan érzésem, hogy jobb, ha nem is akarom megtapasztalni. Vajon, hogy reagálna arra, ha átölelném?

Te jó isten! Mi történt velem? Komolyan kezdek becsavarodni. Mintha valamelyik tűz jutsumat küldtem volna magamra, úgy ég a testem. Oké, mély levegő, csak nyugalom. Képzelhetem, milyen fejet vághatok. Ettől egy kicsit kijózanodtam, megráztam a fejemet, mire Sakura felkapta a fejét. Mire gondolhat vajon? De jobb, ha nem turkálok a fejében... akkor lenne aztán gáz. Írhatnám a végrendeletem. Meg egy beutalót az elmegyógyintézetre, mert mostanság nem bírok magammal. Ha nem lenne itt Suigetsu...
Á, mikre nem gondolok, gyerünk, térj észhez Sasuke, ez már beteges. Folyton csak ő jár a fejedben, próbáld meg kiverni. Hallom, hogy Sakura motyog valamit.
- Csapatot gyűjteni! - Ó, hát persze, akkor nyilván azt kérdezte, hogy hova megyünk. De persze Suigetsu kiakadt, hogy Karint és Juugót akarom beszervezni a csapatba.
- Mi bajod van velük? - kérdeztem, közvetlen Sakura füle mellől, s láttam, hogy enyhén összerezzent. Gúnyosan elvigyorodtam, de közben égett a testem úgy, hogy észre sem vettem, hogy már szinte a nyakában vagyok.
- Tán zavar a közelségem? - kérdeztem gúnyosan, a lehető legjobban eltitkolva érzelmeimet, de közben majd felrobbantam a vágytól, hogy magamhoz öleljem, megcsókoljam kívánatos nyakát, édes ajkait, beletúrjak bódító illatú rózsaszín fürtjeibe és végigsimítani karcsú, törékeny testén. Tényleg kezdek megbolondulni. Ilyenekre sosem gondoltam... ez valami betegség. Sakura elfordította a fejét, én viszont a derekánál fogva magam felé fordítottam. A testem cselekszik; nem tudok ellene tenni. A smaragdok mélyére hatoltam, majd önelégült vigyor futott át arcomon, mikor megéreztem Sakura hevesen dobogó szívét. Elpirult. Hát, még mindig meg van a régi Sakura. Még mindig zavarban van a közelségemtől.
- Mintha itt sem lennék - hallottam Suigetsu hangját, s hanglejtése alapján vigyorog. Hogy az a... De jó, hogy szólt, különben már letepertem volna ezt az istennőt. Most is csak nagy nehezen tudtam megállni, hogy ajkai után kapjak. Ha nem lennél itt Suigetsu...

Na, jó, be kell vennem egy nyugtatót...

Még most sem tudok betelni a látvánnyal. Megsúgtam édes fülébe, hogy most ereszkedjünk, hangom elcsuklott, amikor megéreztem édes, cseresznyevirág illatát, mely olyan bódító. Gyönyörű, akár a virágzó cseresznyevirág fa. Sakura bólintott, rózsaszín tincsei felszántották arcomat. Milyen selymes... Ekkor a főnix ereszkedni kezdett, s kibontakozott a jól ismert sziget, amin ugyan egyszer jártam csak, de akkor még Orochimaruval. Itt van Karin. A főnix leszállt, majd mikor mindhárman leugrottunk róla, köddé vált. Vajon hol tanulta ezt Sakura? Egyre jobban lenyűgöz. Elindultam az élen a barlangba, ahol összesúgtak mögöttem a rabok. Őket el kell engedni. Nincs Orochimaru, fölösleges itt maradniuk. A folyosó végén várt ránk valaki. Egyből felismertem: Karin volt az. Kilépett a sötétség takarásából, súlyát a jobb lábára helyezte, kezeit csípőre tette. Ijesztően festett, ideális börtönőr.
- Kik vagytok és mit kerestek itt? - kérdezte. Mindhárman megtorpantunk. Karin most már tényleg kilépett a sötétségből.
- Hello Karin - szólalt meg mögülem Suigetsu. Idióta...
- Suigetsu? - Látom, Karin sem repesik az örömtől, hogy újra láthatja Suigetsut. Szemeit most rám függesztette, majd összehúzta azokat.
- Uchiha Sasuke... - suttogta. Milyen okos... - És te?
- Haruno Sakura - nyújtotta kezét Sakura. Na, ezt nem vártam volna. Régebben tuti ölt volna, ha egy lányt meglát a közelemben.
- Karin - mosolyodott el Karin, és kezet ráztak. Van egy olyan érzésem, hogy ezek ketten jól ki fognak jönni egymással. Nem mintha baj lenne... de akkor egyre kevesebb időt tölthetek majd Sakurával. Mi??? Ezt én gondoltam volna?
- Mit kerestek itt? - hallottam ismét Karin hangját. Mit mondjak? Legyek udvarian, vagy utasító? Te jössz velem, a rabok elmennek, vagy valami mást kéne? Legyünk udvariasak.
- Szeretném, ha velem tartanál - mondtam végül, mire Karin felvonta a szemöldökét. Most meg mi az?
- Nekem az a dolgom, hogy őrizzem a rabokat, nem pedig az, hogy téged kísérgesselek. - A megvető pillantásából ítélve, nem tartja nagyra az udvariasságomat. Oké, akkor mi legyen?
- Suigetsu. Engedd el a rabokat - szólaltam meg végül, nem is törődve Karin felháborodott arckifejezésével.
- Ilyen, nincs, már megint parancsolgat - csapott combjára Suigetsu, majd már csak lépéseinek távolodó hangját hallottam.
- Mégis milyen jogon engeded el a rabokat? - kérdezte Karin, s felháborodásától remegett a hangja.
- Állj mellém Karin. Orochimaru halott, fölösleges tovább őrizni a rabokat.
- Ch, te már csak tudod - fordította el a fejét. Ekkor örömujjongásokat hallottam a folyosó végéről, és Suigetsu jelent meg.
- Ez el van intézve - vont vállat. Karin feje vöröslött a dühtől, majd mérgesen rám nézett.
- Most már nincs más választásod - fordultam hozzá. Karin most kifújta a levegőt, amit bent tartott, majd vetett rám egy pillantást. Megadta magát, ideje menni. Ránéztem Sakurára, de ő nem viszonozta a pillantásom. Mi járhat a fejében?
- Menjünk - szólaltam meg végül és kimentünk a barlangból. Hjaj, végre friss levegő, kezdtem meghülyülni odabent. Bár, most, hogy jobban belegondolok, itt kint is kezdtem meghülyülni. A perverz gondolataim Sakuráról még mindig nem múltak el, remélem, ez nem lesz hatással rám, mert az nagyon nagy gáz lenne. Sakura ismét megidézte ezt a csodamadarat, majd ismét felszálltunk rá. És innen hova menjünk? Ja, igen, megkeressük Juugót, és utána keresünk valami szállást. Megsúgtam az információkat Sakura fülébe, s megint megcsapta az orromat az a jól ismert, kellemes virágillat. Mélyet szippantottam belőle, majd kissé kábán hátra dőltem. Te jó isten... na, gyerünk, Sasuke, szedd össze magad! Remélem, Juugót is megtaláljuk. Bár, most, hogy Karin is itt van, gyerekjáték lesz. Úti célunk közeledett, éreztem, hogy a főnix egyre lejjebb száll. Sakura hátranézett rám, s én viszonoztam a pillantást. Mit akarhat mondani? És én mit akarok mondani? Elmosolyodtam végül, ami szerintem meglepettséggel töltötte el.
- Ezt a napot is megértem - suttogta, sunyi mosollyal az arcán. Kérdőn néztem rá, pedig tudtam a választ. Sakura most felnevetett... Milyen jól áll neki. Főleg, hogy még a szél is fúj, így az a bódító illat már megint felém sodródik. Orochimaru valami agyament ostobaságot a fejembe ültetett, amikor megöltem, hogy most ilyen gondolatok járnak a fejemben? Még jó, hogy Sakura nem gondolatolvasó. Bár, szerintem az arckifejezésem félig elárulja a gondolataimat, mert Sakura most úgy néz rám, mint egy őrültre. Érzem, hogy kezét az arcomra rakja. Milyen puha... most legszívesebben megfognám, magamhoz húznám, s megkóstolnám azokat az édes ajkakat. A legnagyobb gondom az, hogy nem undorom a gondolataimtól, tetszenek. Ez meg mit jelenthet...?

***

- Jól érzed magad? - kérdezte Sakura, miközben kezeit Sasuke arcára helyezte.
- Persze - nyögte Sasuke és elfordította a fejét a másik irányba. A nő nem válaszolt, helyette előre fordult, s most a földet kezdte pásztázni, ami alattuk jelent meg. Hegyvidékes táj jött a képbe. A hegy előtt emberek sokasága sorakozott.
- Karin - nézett Sasuke Karinra. A nő bólintott, majd mutatott egy kézjelet és behunyta a szemét.
- Nincs közöttük - szólalt meg. A főnix egyre ereszkedni kezdett, majd mikor földet ért, egyből köddé vált, amint utasai leszálltak róla. Elindultak a tömeg felé, de egyből kikerülték őket. A barlangba vették irányukat, szorosan Sasuke nyomában. A folyosókon sötét volt, semmi nem világított.
- Na, de jó, mintha vak lennék - közölte a tényeket röviden Suigetsu.
- Nem tanultál meg sötétben tájékozódni? - förmedt rá Karin. Suigetsu nem válaszolt, helyette megérintette az első dolgot, ami a kezében akadt.
- Köhh...köhh... - köszörülte meg a torkát valaki, aki a bal oldalán állt.
- Milyen puha a fal - tűnődött el Suigetsu.
- Az a nagyon puha fal a mellem. Volnál szíves levenni róla a kezedet? - érdeklődött Sakura, mire a férfi ijedten vette el a kezét, amikor egy kígyó kezdett el tekeregni a csuklóján.
- Sasuke, vidd innen a csúszó mászóidat - ripakodott rá a férfire.
- Ne merj még egyszer Sakurához nyúlni - sziszegte halkan Sasuke.
- Heh? - egyenesedett ki Suigetsu, de nem csak őt döbbentette le Sasuke viselkedése. Sakura egyenesen lefagyott a férfi szavaitól, Karin pedig csak értetlenkedve meredt a sötétbe.
- Gyerünk - szólalt meg hirtelen Sasuke és elindult. Agya forrt a dühtől az előbbi jelenet miatt, körbe sebeket ejtettek tenyerén, olyan erősen szorította ökölbe őket. Most mi bajom van? Letaperolta, ennyi, nincs benne semmi különös, tökre nyugodt vagyok... Akkor vajon miért érzem azt, hogy itt fogom cafatokra tépni Suigetsu-t, amiért Sakura melleit fogdossa? Ó, hogy az a... - töprengett magában Sasuke, és kicsit felgyorsította lépteit.
- Hova rohansz? - kérdezte ekkor Karin.
- Nem is rohantam - méltatlankodott Suigetsu.
- Nem te, te tökéletes barom, hanem Sasuke - felelte a nő. - Érzem, hogy a chakrája távolodik.
- Elbambultam - jött az egyszerű válasz Sasukétól. - Karin, Suigetsu. Keressétek meg Juugót, én itt maradok, nem érzem jól magam.
- MI? - akadt ki Suigetsu. - Mégis, hogy találjuk meg ilyen vaksötétben? És ne parancsolgass!
- Egyetértek veled Suigetsu abban, hogy Sasuke, ne parancsolgass! De Suigetsu! Én itt vagyok, a képességemmel meg tudom találni Juugót. Mindjárt jövünk.
Karin és Suigetsu távoli lépéseit lehetett már csak hallani. Sasuke ledobta magát a földre, hátát nekitámasztva a falnak, miközben Sakura körbe-körbejárkált.
- Mit csinálsz? - kérdezte Sasuke.
- Találtam egy fáklyát, fel kéne gyújtani - felelte Sakura, közvetlen Sasuke feje mellől. Óvatosan lecsúszott a fiú mellé, majd megpróbált ránézni.
- Öhm - kezdte el. - Volnál olyan kedves, és meggyújtanád?
- Persze - bólintott Sasuke, s bevette egyik tűz jutsuját. A folyosót immáron betöltötte a fény, de főként a két ember arcát.
- Jól vagy, egyébként? - érdeklődött Sakura.
- Aha - felelte Sasuke és a nőre nézett. Sakura elmosolyodott, majd előre nézett, s látszott rajta, hogy van valami, amit meg akar kérdezni.
- Kérdezz nyugodtan - vont vállat Sasuke, mire Sakura felkapta a fejét és halványan elpirult.
- Honnan veszed, hogy akarok valamit kérdezni? - vonta fel szemöldökét.
- Látom rajtad - felelte könnyedén a férfi. Sakura dacosan elfordította a fejét.
- Ch, azt hiszed, olyan sokat tudsz rólam? - kérdezte dühösen.
- Ismerem a régi Sakurát - mondta halkan Sasuke.
- Az a régi. Per'pillanat egy új ül melletted - nézett rá a nő.
- Az biztos. De a régi is meg van még - vigyorodott el a férfi, mire Sakura összehúzta a szemeit.
- Honnan veszed? - sziszegte.
- A közelségem még mindig zavar - felelte Sasuke. - Amikor réd nézek, vagy hozzád érek, elpirulsz, remegsz, szíved heves kalapálásba kezd.
- Ez olyan szép volt - vigyorodott el Sakura, mire a férfi megütközve meredt rá. - És még rímelt is.
- Felfogtad, hogy miről beszélek? - értetlenkedett Sasuke.
- Igen, felfogtam - bólintott Sakura. - Ha te úgy gondolod, hogy még meg van bennem a régi Sakura, akkor gondold úgy. De benned alig van már meg a régi Sasuke.
- Ch, már megint a múlt - fintorodott le Sasuke.
- Ha nem vetted volna észre, te is eléggé sokszor hoztad fel a múltat, ebben a néhány órában - kekeckedett Sakura. Sasuke nem válaszolt, dühösen elfordította a fejét.
- Mikor lettél ilyen? - folytatta Sakura.
- Milyen? - kérdezte Sasuke és ránézett a nőre.
- Ilyen... ilyen más - felelte a nő. - Teljesen máshogy viselkedsz velem. Egyre többet nézel rám, mosolyodsz el, teszel rám megjegyzéseket, ráadásul, amikor Suigetsu letaperolt, majdnem kinyírtad. Zavart téged?
- Igen - felelte Sasuke. - Nagyon is.
Sakura dermedten húzódott hátrébb, de a férfi nem engedte. Megfogta karjait, majd magához húzta, s meg akarta csókolni, de ekkor gyors lépteket hallott. Gyorsan távolodtak el egymástól, amikor megjelent Karin.
- Sasuke, Juugo megőrült - hadarta Karin, mire mindkét ember felállt. Gyors léptekkel kezdtek el futni Juugo cellája felé, s amikor odaértek Suigetsut pillantották meg.
- Sasuke basszus csinálj valamit - vonyította a férfi. Ekkor a füstfelhőből kiugrott egy férfi, félig átváltozva.
- Az átokpecsét eredeti hordozója - suttogta Karin. Ekkor a férfi Sakurának támadt. Karjával lecsapni készült, Sakura pedig kirántotta karját a tokjából, de fölöslegesen. Valaki elé állt, s testével védte őt a felbőszült férfi ellen.
- Juugo, nyugodj meg - kiáltotta Sasuke. Sakura hátrált pár lépest, majd ismét előre ugrott, amikor megpillantotta, hogy Juugo Sasukénak támadott. A férfi elé ugrott, majd chakrát gyűjtve az öklébe, beleütött Juugo felemelt öklébe, ami következtében métereket repült hátra.
- Megőrültél? - hallotta Sasuke hangját.
- Ch, nemhogy hálás lennél - fordította el dacosan a fejét Sakura. Ez a nő... nem csak kívülről lenyűgöző... - elmélkedett magában Sasuke, miközben tekintetét a nőn legeltette. Ekkor azonban Juugo ismét visszatért és Sakurának támadott.
- JUUGO, ÁLLJ! - kiáltotta Sasuke és a férfi felé kezdett futni, de ő a falhoz vágta Sakurát. A nő sebesülten rogyott le a fal tövébe.
- A francba - szitkozódott Sasuke, majd megállt Juugo előtt és lefogta a kezeit. - Juugo, nyugodj meg!
- Hagyjál békén. Ölni, ölni kell! - Juugo kísérteties kacajt hallatott, majd a falhoz vágta Sasukét. Teste lyukat hagyott a falban, s a felszálló füstfelhő mögül egy hatalmas szárny bukkant elő.
- Nem akarok harcolni Juugo - jelenítette meg az arcát Sasuke.
- Még egy másolat rólam? - kajánkodott Juugo, majd ismét Sasukénak támadt.
- Segíthetek rajtad, hogy ne ölj folyton - győzködte a férfi.
- Rajtam senki nem segíthet! Csak ő! Kimimaro - kiáltozott Juugo.
- Kimimaro értem halt meg - védte ki a férfi újabb támadását Sasuke, de rögtön ezután Juugo megdermedt.
- Te... te vagy Uchiha Sasuke? - kérdezte remegő hangon.
- Én vagyok - bólintott Sasuke. - Majd én vigyázok rád.
Juugo visszaalakult, majd meredten nézett Sasukéra, s halványan bólintott. Sasuke nem mosolyodott el, helyette elindult kifelé, s Juugo követte. Sasuke a sebesült Sakurához lépett, majd kezét nyújtva, felsegítette a nőt.
- Köszönöm - nyögte, majd leporolta ruháját. Sasuke ölébe kapta a nőt, amint meglátta Sakura sérülését a lábán. A nő a nyakába kapaszkodott, s így indultak el kifelé, miközben chakrája segítségével begyógyította sebeit. Mikor kiértek, Sakura megidézte Himai-t, s mind az öten felpattantak rá, majd a madár felszállt és elrepült.
- Hova megyünk Sasuke? - kérdezte Suigetsu egy kis idő után.
- Felkészülünk a harcra - felelte a szólított, s a mellette ülő nőre nézett. - Jobban vagy?
- Aha, kutya bajom - mosolyodott el Sakura, és elvette kezét a sebről. Mély volt a vágás, de már szebb volt, s Sasuke ezt megkönnyebbüléssel díjazta. A madár ekkor ereszkedni kezdett, és egy romos épület előtt szállt le.
- Erről a rejtekhelyről még sosem hallottam, Orochimaru miket tart itt? - kérdezte Suigetsu, mikor leszállt a főnixről.
- Ez nem Orochimarué. Ez az Uchiha klán fegyverraktára - indult el Sasuke, egyenesen be az épületbe. - Itt maradunk pár napot, azután indulunk tovább. A Főnök per'pillanat nem tartózkodik itt, de tudja, hogy itt vagyok. Három szoba van, szóval arra gondoltam, hogy...
- Én és Karin tökéletesen megférünk egy szobában - szakította félbe Sakura és rámosolygott Karinra, aki viszonozta a mosolyt. Sasuke arca viszont elsötétült.
- Akkor én majd Suigetsuval - vont vállat Juugo.
- Rendben - morogta Sasuke, majd elindult, mindenkinek bemutatva a saját szobáját.

~Sasuke~

   Dühösen csaptam be magam után az ajtót és vetettem magam az ágyra. Az a nő... Tudtam, hogy baj lesz belőle, ha ezek ketten összebarátkoznak. Most meg nem lehetek vele egy szobában. Te jó ég, már megint elment az eszem. Most mit parázok ezen, Sakura ugyanaz az idegesítő csitri maradt, aki ezen felül túlságosan szép és kiváló kunoichi. Már megint ezek a gondolatok. Azóta se tudok másra gondolni, folyton csak a szemei, meg a bársonyos haja jár az eszemben, nem is beszélve cseresznyepiros ajkairól. Nevetése az óta is a fülemben cseng, nem tudom kiverni azt a nőt a fejemből. De nem is akarom...

Istenem, miért gondolok ilyesmire? Na, jó, idehívatom és leteperem. Nem, nem, az nem jó, mert akkor kapok érte. A francba is mit csináljak? Ha ez így megy, tovább megőrülök. Mi történt velem? Kellett nekem találkozni vele. Ööö... azt hiszem az lesz a legjobb, ha nem is veszem figyelembe. Ez az, oké, megpróbáljuk, hátha sikerül. De pokolian éhes vagyok, talán az evés eltereli a gondolataimat Sakuráról. Felkeltem az ágyról és kicsörtettem a szobából, egyenesen a konyha felé, ahol mind a négy csapattársam ült. Hogy az a...
- Szia - köszönt nekem Juugo, de én csak biccentettem. Elkezdtem valami ehető kaja után kutakodni, de semmi.
- Csináltunk rament, ott van melletted - hallottam Sakura szépen csengő hangát. A francba... oké, semmi gondolat róla, ne is beszélj vele. De a ramen ott volt. Elvettem egy tányérral és leültem Suigetsu mellé, majd dühösen kezdtem el enni Naruto kedvenc ételét. Hm..., ez nagyon finom.
- Mi baj? - kérdezte Suigetsu.
- Semmi - feleltem, semmi érzelemmel a hangomban. Gyorsan befaltam a rament, mivel semmi kedvem nem volt a perverz gondolataimat hallgatni, mivel Sakura közelében voltam. Felálltam és kimentem a konyhából, jószerével már futva. Nem is sejtettem, hogy valaki utánam jött.

~Sakura~

  Sasuke nagyon, de nagyon, de nagyon furcsán viselkedik. Mégis mi ütött belé? Éreztem a haragját, mikor Suigetsu letaperolt... bár, lehet, hogy az én haragomat éreztem, hogy Sasuke nem avatkozik közbe tuti fasírtot csináltam volna belőle! Mikor beértünk ebbe a raktárba, kissé elcsodálkoztam a mondandóján. Raktárban szobák? De fura...
Amikor bejelentettem, hogy Karinnal leszek egy szobában, mintha elsötétült volna az arca. Mit akart ez jelenteni? Olyan furcsa. És az óta sem szólt hozzám. Mi történt vele? Ez nem a régi Sasuke, kezdem úgy érezni, hogy a közelemben akar lenni. Á, mikre nem gondolsz Sakura, ez olyan nagy képtelenség, mint egy ramen utáló Naruto vagy egy lapos Tsunade...
Mikor bejött a konyhába, meg sem köszönte a rament... a kis bunkó, legszívesebben ott vertem volna agyon, de sajnos még mindig erősebb nálam. Sasuke ekkor felállt és egyszerűen kiviharzott a konyhából. Jobb lesz, ha utána megyek.
- Megyek, kiderítem mi baja - állt fel Juugo.
- Majd én - ismételtem meg mozdulatát, s ő egyből leült. Kirohantam a konyhából, egyenesen Sasuke után. Az ajtó csapódás miatt be tudtam határolni a szobáját, így most megálltam előtte, s hallgatóztam.
- Mi a franc folyik itt? - hallottam kétségbeesett hangját. Így még sosem hallottam beszélni. Komoly gondok lehetnek. Épp kopogtam volna, amikor megint megszólalt.
- Mióta fontos nekem? Még sosem éreztem így - folytatta tovább. Ez meg miről beszél? Elindultam vissza a konyhába, de megtorpanta. Basszus, muszáj lesz beszélnem vele. Immáron hangos léptekkel indultam vissza Sasuke szobája felé, épp kopogni akartam, amikor kivágódott az ajtó, s Sasuke szó szerint rám esett. Te jó ég, de közel van. Milliméterek választanak el minket egymástól, orrunk összeér. Érzem, hogy az összes vér az agyamba tódul, tehát elpirultam. De nem csak én, ő is. Ez, de fura...
- Gomen - nyögöm ki, de ő nem válaszol, de tekintete megrémiszt. Te jó isten... Érzem hevesen kalapáló szívét, az enyém is majdnem kiugrik. Hú, de meleg van itt... Nincs itt egy ablak?
- Sasuke... - suttogtam. - Leszállsz rólam?

Nem válaszolt.

~Sasuke~

  Hogy a francba lehet valaki ilyen szép? Itt fekszem Sakurán, és egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy leszálljak róla, vagy gorombán beszéljek vele. Éreztem, hogy elpirultam, de ő is. Szíve hevesen kalapál, tudtam, hogy az enyém is. Na, Sasuke, innen már nincs visszaút. Nem tudsz felállni, így egy megoldás maradt.

Ajkai után kaptam. Vadul téptem számmal, nyelvemmel vadul üldöztem az övét. Váratlanul érte ez a csók, éreztem, szíve még gyorsabban vert, akárcsak az enyém. De vágyaimnak nem tudtam parancsolni. Izmaim helyettem mozogtak, Sakurát szorosan magamhoz ölelve felálltam és a szobámba tolattam. Becsaptam az ajtót, majd a nővel együtt az ágyra dőltem.

~Sakura~

  Basszus, azok a szemek... nem tudom levenni róluk a tekintetem. Szívem vadul ficánkolt testemben, kétségbeesve meredtem Sasukéra, de ő olyan tekintettel figyelt, mintha most készülne megerőszakolni. Gyerünk kislány, gondolkozz! Ekkor azonban két forró ajkat éreztem, amúgy is duzzadt ajkaimon. Sasuke megcsókolt...
El sem hiszem...
Megkaptam azt a csókot, amire mindig is vágytam. Hűha... gázos ez a helyzet, kezd forrósodni a testem...

Bepánikoltam...

Vaduk tépi ajkaimat, nyelvemmel vad táncba kezdett. Nem mondom, nagyon jól csinálja. Fantasztikusan csókol, eszméletlenül jól esik. Segítség!!!
De miért nem hagyom magam? Mi a frász ütött belém? Ekkor éreztem, hogy Sasuke megemelkedik velem együtt. Ajkaink még mindig a másikét kényeztetik, úgy tolatott vissza szobájába. Ekkor az ágy puhaságát éreztem magam alatt. Na, ne! Csókunk még mindig heves, érzelemmel fűtött, mely teljes ködöt borított elmémre. Oly' szenvedélyes, oly' érzelmes ez a csók. Sosem éreztem még ilyet. Szívem majd' kiugrik a helyéről.

- Sasuke - szakította meg a csókot Sakura. A férfi meg sem hallva, tovább folytatta tevékenységét, ismét kezelésbe vette a duzzadt ajkakat.
- Sasuke, ne... - suttogta Sakura, eltolva magától Sasukét, aki most viszont a hófehér nyakra telepedett rá. - SASUKE!
- Ne haragudj - mászott le a nőről Sasuke, és leült az ágy szélére. Sakura továbbra is meredten feküdt, majd odaült Sasuke mellé, és megszorította a férfi kezét.
- Sasuke... - suttogta.
- Ne mondj semmit - mondta halkan a férfi. - Ne
haragudj, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.
- Nem haragszom, de lenne egy rakás kérdésem - mosolyodott el Sakura, mire Sasuke felemelte a fejét és a nő smaragdjaiba nézett.
- Miért sötétült el az arcod, amikor bejelentettem, hogy Karinnal leszek egy szobában? - tette fel első kérdését Sakura. - Miért jöttél utánam? Miért voltál dühös, amikor Suigetsu letaperolt? Miért nem szóltál hozzám? Miért viselkedsz ilyen furcsán? És miért csókoltál meg az előbb?
Sasuke elmosolyodott, majd újra megcsókolta a nőt.
- Szeretlek. - Sakura szíve nagyot dobbant. Érezte, hogy ez az egyetlen egy szó a válasz mindenre. Könny szökött a szemébe, majd szorosan átölelte a férfit.
- Én is szeretlek - suttogta az erős mellkasba. Sasuke elmosolyodott, majd kibontakozott az ölelésből és megcsókolta Sakurát.

- Örökké együtt... - suttogta.