~Sasuke~

  Ez a fürdőzés jót tett, rég voltam ilyen vidám, bár amióta Sakura belépett az életembe, teljesen ki lettem cserélve. Ezt sosem gondoltam volna magamról, hogy egy lány így ki tud cserélni. Igaz, lehet, hogy az is közre játszott, hogy alapból ismertem és most megint találkoztam vele. Hihetetlen, hogy mennyit változott. Nem csak külsőleg, hanem belsőleg is. Már nem az a nyafka kis idegesítő kislány, aki volt, és ez tetszik.
Épp vacogva rohanok be szobámba és csapom be magam után az ajtót, hogy valami meleg ruhába öltözhessek, mert most körülbelül úgy érzem magam, mint egy antarktiszi jégkocka. Miután levettem magamról vizes ruházatomat, és bújtam bele egy melegebbe, kimentem a nappaliba, ami üresen állt. Sóhajtottam egy nagyot, s ahelyett, hogy ott maradtam volna, kimentem a levegőre, ahol egy kevésbé kívánatos személy állt. Igazság szerint nem is ismerem.
- Ki vagy te? - kérdeztem és alaposan megnéztem. Akatsukis volt, köpenye ezt mutatta. Érdekes kék feje volt, vigyora mögött kibukkantak a leginkább cápát idéző fogak. Hátán egy kardot tartott.
- Ki vagy te? - ismételtem meg kérdésemet.
- Hoshikagi Kisame - felelte. - Bátyádtól hozok üzenetet.
Megdermedtem.
- Mit üzen? - kérdeztem.
- Legyél az Uchihák szent temetkezési helyén, ott megtalálod őt - válaszolta Kisame. Elmosolyodtam. Végre elérkezett az én időm, hogy harcoljak vele, hogy véghezvihessem a bosszúm.
- Azt üzeni ne vigyél senkit magaddal, ez csak kettőtökre tartozik, senki másra!


Pár perc múlva útra készen álltam, egy centit hagytam a konyha asztalon, hogy elmentem, majd jövök. Kisame viszont ott maradt a rejtekhelyünk előtt, ügyelve rá, hogy senki se jöhessen utánam, legfőképpen Sakura ne. De megmondtam Kisamének: ha egy újjal is hozzájuk mer érni, vége! Megérzem! Néhány perc múlva úton is voltam.

*

  Semmi nesz nem volt az egész rejtekhelyen, a nappali és a folyosók üresen álltak. Suigetsu a szobájában aludt, Juugo szintén, míg Karin és Sakura a saját szobájukban beszélgettek.
- Szóval, te Sasukéval régóta ismeritek egymást? - kérdezte Karin. Sakura meghökkent a kérdés miatt.
- Igen... - felelte Sakura
- Hogy tudtad őt kibírni? - tátotta el a száját barátnője. - Én egy napja ismerem, de már kibírhatatlannak tartom.
- Nem olyan vészes - legyintett Sakura. - Bár régen nagyon bunkó volt.
- Nem minta most változott volna - fonta karba karjait Karin, mire barátnője elnevette magát.
- Nem fog változni. De azért kíváncsi lennék, hogy mi történne akkor, ha megölné Itachit - tűnődött el Sakura. Karin megrántotta a vállát.
- Tényleg, nem tudod, mikorra tervezi a támadást? - kérdezte hirtelen, de nyomban meg is bánta. - Bár...
- Sasuke nem tudja, hogy hol van Itachi, ennél fogva nem is tud támadást indítani - szakította félbe barátnője.
- Igaz, igaz. Menjünk, nézzünk szét.
Sakura és Karin kimentek a szobából, egyenesen a nappaliba, ami üres volt. A két nő egymásra nézett, majd Karin rántotta meg a vállát először.
- Alszanak - mondta, s Sakura felvonta a szemöldökét.
- Ilyenkor?
Karin leült a kanapéra, Sakura ugyanígy tett, majd hirtelen állt fel.
- Hova mész? - kérdezte Karin.
- Megnézem Sasukét.
- Felőlem.
Sakura elmosolyodott, majd elindult Sasuke szobája felé, ahol aztán bekopogott, s miután nem érkezett válasz, benyitott. A szoba üres volt.
- Sasuke? - kérdezte Sakura, de válasz nem érkezett. Benyitott a fürdőbe is, de ott sem volt senki. Hol lehet? - kérdezte magában, majd visszament a konyhába.
- Na? - érdeklődött Karin.
- Eltű... - kezdte volna el Sakura, de akkor rámeredt a konyha pultra, és a rajta lévő cetlit vette a kezébe.
- Mi az? - állt fel Karin és csípőre tett kézzel állt oda Sakura mellé.
- Elment - suttogta barátnője.
- De majd visszajön - mutatott Karin arra a részre.
- De ki tudja, hogy hova ment? - fordult szembe vele Sakura. - Utána kell mennünk.
- Mégis, hogy akarsz utána menni, amikor azt sem tudod, hogy hova ment? - kérdezte Karin.
- Nem érdekel - torkollta le Sakura és kifutott a rejtekhelyről, ahol viszont beleütközött valamibe.


~Sakura~

  A francba is, én is pont jókor szaladok bele valakibe. Hanyatt estem a hirtelen jött lendülettől és dörzsölgetve fájó testrészemet, rámeredtem útonállómra. Megrémültem. Egy Akatsukis állt előttem, és ahogy elnézem, Kisame név szerint.
- Mit keresel te itt? - förmedtem rá, mikor Karin mellém ért és guggolt le.
- Őrizlek titeket, hogy ne csináljatok semmi ostobaságot - felelte könnyedén.
- Hol van Sasuke? - kérdeztem.
- Van egy kis dolga - vigyorodott el Kisame. Megremegtem.
- Kivel? - kérdezte Karin.
- A drága jó bátyjával. - Szemeim kiguvadtak. Miért, miért nem szólt nekem?
- Ha-harcolnak? - kérdeztem. Lépteket hallottam magam mögül, s nagyon jól tudtam, hogy csak Suigetsu és Juugo lehet az.
- Igen, elérkezett a pillanat, amire az Uchiha kölyök mindig is várt. Itachi reménykedik benne, hogy megváltást hoz majd rá, és nem kell benne csalódnia, reméli, hogy Sasuke már nem az az ostoba kölyök, aki volt három évvel ezelőtt.
- Sasuke nem ostoba - ripakodtam rá. Itachi nagyon erős. Ha harcolna, Sasuke nem biztos, hogy túléli. Egyikük biztos meghal, én bízom benne, hogy ez a valaki nem Sasuke lesz.
- Hol vannak? - kérdezte Suigetsu.
- Azt nem árulhatom el - vont vállat Kisame. - Itachi-san személyes kérése volt, hogy csak ők ketten legyenek ott a harcnál, bár az érzéseim szerint Zetsu is ellátogat oda, na, mindegy!
Remegtem a dühtől, csalódtam Sasukéban, de reméltem azért, hogy győzni. Sóhajtottam egy nagyot, de tudtam, hogy nem fogok megnyugodni.
- Nyugi Sakura - tette a vállamra a kezét Juugo. - Biztos túléli.
- Nem tudok megnyugodni - csattantam fel, és kezeimbe temettem az arcomat. A szerelmem szó nélkül hagyott itt, annyit se mondott, hogy dögölj meg, egyszerűen csak lelépett, most küzd meg a bátyjával, nem is gondolva arra, hogy én itt halálra aggódom magam!
- Jól van, azért nem kell leharapni a fejünket! - emelte védekezően maga elé a kezet Suigetsu. Sóhajtottam egy nagyot. A francba is Sasuke, ha hazaérsz, péppé verlek. Hogy tehetted ezt? Csak érjél haza.

   Egész éjjel vártam, sőt, még másnap is, de Sasuke nem jelent meg. A szobámban ülve bámultam magam elé, még enni se mentem ki, ezért Karin hozott be nekem ételt, amit megköszöntem. Tudtam, hogy aggódik értem, láttam rajta, de Sasuke hiánya teljesen aggaszt. Hol van? Mit csinál? Mi történt vele? Térdemre hajtottam a fejemet, ekkor viszont Karin rontott be a szobába.
- Sakura, itt van Sasuke. - Felpattantam és barátnőmmel együtt kiszaladtunk a rejtekhelyről. Két fa között Sasuke jött, s én elindultam felé. Arcára mosoly ült ki, én viszont korántsem voltam ilyen boldog. Öklömbe chakrát gyűjtöttem és egy ütéssel a földre terítettem.     
Ő értetlenkedve meredt rám.
- Hogy merészeltél eltűnni egy szó nélkül? - ziháltam és gallérjánál fogva felhúztam.
- Nem akartam, hogy aggódj, vagy visszatarts! - mondta Sasuke kissé megszeppenve. Idióta!
- Így még jobban aggódtam, te ostoba! - kiáltottam.
- Hagytam üzenetet!
- Szerinted az változtat valamin?
- Igen! - Férfiak... Elengedtem, majd dühösen beviharzottam a rejtekhelyre.  Hogy lehet valaki ilyen naiv? De elegem van ebből a fajankóból. Dühösen robbantam be a szobámba és levetettem magam az ágyra, keresztbe font karokkal. Titkon azt reméltem, hogy utánam jön, de nem tette, de bízom benne. Talán Karin épp most ordítja le a fejét.  Halvány mosoly szökött az arcomra, majd behunytam a szemem.



~Sasuke~
 

Nem ezt vártam Sakurától, nem hittem volna, hogy így fog köszönteni, de megértem. Eltűntem, el sem búcsúzva. De mit kéne csinálnom? Mielőtt elindulhattam volna, Karin az utamba állt és villámló szemekkel nézett rám.
- Mégis, hogy képzelted ezt? - sziszegte és egy pofont kevert le nekem. Szemem sarkából láttam, hogy Suigetsu és Juugo értetlenül néznek össze.
- Hogy merted így megbántani Sakurát? - folytatta Karin.
- Nem bántottam meg - csattantam fel. Mégis mivel bántottam volna meg? Miről beszél ez a nő?
- Ezek után ne lepődj meg, ha nem áll veled szóba. - Lehajtottam a fejem. Karinnak teljesen igaza van, hogy lehettem ilyen ostoba? Ezek után már semmin sem csodálkoznék.
- Miért szerinted mit csináljak? - kérdezte halkan, s készültem a kirobbanásra.
- Mi az, hogy mégis mit csinálj? - förmedt rám Karin. - Menj és kérj bocsánatot!
Ez nem hangzik olyan nehéznek, de mégis félek. Mi van, ha Sakura kidob és agyon ver?
- Mi történt Itachinál? - kérdezte Suigetsu és titkon hálát adtam neki, hogy elterelte a témát.
- Nyertem - feleltem röviden. - Itachi meghalt.
- Gratulálok.
- Már megbántam - indultam el a rejtekhely felé.
- Hogy-hogy? - hallottam Karin hangját.
- Megtudtam Itachi igaz történetét.
És most megyek, megyek bocsánatot kérni, hisz Sakura az egyetlen, aki boldoggá tud tenni...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.