Shikamaru bólintott egyet, majd Tayuyával az oldalán elindult az utolsó szobák felé. Csendben haladtak egymás mellett, majd mikor odaértek a folyosó végéhez, megálltak.
- Én megyek jobbra – mutatott Shikamaru a jobboldali ajtóra. – Egek, ez kellemetlen.
- Oké, akkor én ide. – Tayuya kinyitotta a baloldalon lévő ajtót. Enyhén eltátotta a száját, amikor egy híd került a szeme elé.
- Hé, Shikamaru – fordult hátra, s az ajtóban egyből megjelent a szólított.
- A másik oldalon is ez van – mutatott hátra. – Ez milyen kellemetlen.
Tayuya felnevetett, majd mikor Shikamaru beérte, együtt indultak el a hídon. A végén egy kis ajtó volt, amit most Shikamaru kinyitott, és beengedte Tayuyát, aki érdeklődve pillantott körbe. Két hosszú folyosó tárult a szemük elé. Persze itt sem uralkodott igényesebb állapot, az előző szobákhoz képest. A falakon a vakolat potyogott le, a sarkokban pókhálók tömkelege sorakozott, ujjnyi vastag por mindenütt. Sötét is volt, az ablakokat teljesen ellepte a por.
- Gyere, nehogy elveszítsük egymást – fogta meg Tayuya kezét Shikamaru. A lány csak fél füllel hallotta, hogy mit mond, teljesen lekötötte a kastély, na meg persze a fiú felettébb puha és meleg keze. Shikamaru balra indult el, s az első szobába benyitott.
- Ejha, ez jó koszos – köhögte Tayuya. amikor hatalmas füstfelhő szállt ki a szobából. Tayuya elengedte Shikamaru kezét, majd belépett a szobába, hogy ablakot nyisson.
- Nem árt szellőztetni. Shikamaru, te is nyiss ki pár ablakot a folyosókon – mondta a lány.
- Ez kellemetlen, már megint parancsolgat nekem egy lány – sóhajtott Shikamaru, mire Tayuya felnevetett. Nagy nehezen kinyitotta az ablakokat, majd mikor ki akart menni, a szoba ajtaja becsapódott.
- A francba – sziszegte, majd odafutott az ajtóhoz és megpróbálta kinyitni; kevés sikerrel. Elkezdett dörömbölni az ajtón, amit Shikamaru is meghallott.
- Tayuya – kiáltotta és elkezdte rángatni az ajtót, de az sehogy sem akart kinyílni.
- Ez kellemtelen – nyögte Shikamaru, majd hátra lépett és nekiszaladt az ajtónak. – Ez még kellemetlenebb.
- Basszus, ki akarok innen menni – rángatta a kilincset Tayuya, majd hirtelen kivágódott az ajtó, amikor Shikamaru ismét nekirohant. Tayuya felsikított majd védekezésképpen maga elé emelte kezeit, az egyenesen rá zuhanó Shikamarutól. A fiú magával rántotta Tayuyát, így most ő került alulra és a lány felülre. Vörösen nézett a fiú barna szemeibe, s nem szólalt meg. Úristen, úristen, úristen, úristen! – visszhangzott az agyában. Ez olyan kellemetlen - gondolta Shikamaru. Tayuya még mindig rajta feküdt, majd tekintete homályosulni kezdett, s óvatosan megrázta a fejét.
- Jól vagy? – kérdezte végül.
- Igen – bólintott Shikamaru. – És ne haragudj!
Rámosolygott a lányra, majd belenézett mogyoróbarna szemeibe. Tayuya arcszíne egyforma színt öltött a hajával, úgy nézett Shikamarura. Nyelt egy hatalmasat, majd közelebb hajolt a fiúhoz, majd végül ajkuk lágyan összeért. Shikamaru hirtelen mindent kizárt az agyából, s gyengéden visszacsókolt, majd közelebb vonta magához a lányt. De akkor hirtelen mindketten megszakították a csókot.
- Ez kellemetlen – csóválta meg a fejét Shikamaru, s felült, amikor Tayuya leszállt róla.
- Shikamaru, ne haragudj. – Tayuya hangja elcsuklott, miközben beszélt. Shikamaru csak bámult maga elé, majd felsóhajtott.
- Semmi baj – mondta végül, majd elmosolyodott. Kezét nyújtotta Tayuyának, aki megszeppenve csúsztatta kezét a fiúéba.
- Menjünk vissza a többiekhez – javasolta. Shikamaru bólintott, majd elengedte Tayuya kezét és kimentek a szobából.


- Huh – sóhajtott Karin, mikor befejezte az ablakpucolást. – Tayuya hol van?
- Kiment, mindjárt jön vissza – felelte Matsuri, miközben a festette a bútorokat. Karin bólintott egyet, majd fújt még egy kis tisztítószert az ablakra és elkente. Tayuya pár másodperc múlva beállított.
- Sziasztok – köszönt vidáman a két lánynak.
- Te meg hol voltál? – kérdezte Karin.
- Körbenéztem egy kicsit – sóhajtott. – Ezzel a kastéllyal nem végzünk egy hét alatt.
- Miért? – kapta fel a fejét Matsuri.
- Azért, mert az a kastély baromi nagy – nézett rá Tayuya. Shikamaruval bementünk az egyik ajtón, a folyosó végén és egy híd volt, ami a kastély egy másik részére vezetett. Két folyosó, tele szobákkal. Kiszellőztettünk egy kicsit.
- Shikamaruval voltál? – kérdezte döbbenten, de ugyanakkor gyanakvóan Matsuri.
- Igen, ő is kiment körül nézni – bólintott Tayuya, s ebben a percben elátkozta magát, de ugyanakkor úgy döntött, hogy jobb, ha természeten viselkedik. Matsuri bólintott egyet, majd tovább folytatta előző tevékenységét.
- Megcsókoltam – tátogta Tayuya Karinnak, aki erre elvigyorodott.
- Visszacsókolt? – kérdezett vissza tátogva, mire Tayuya bólintott. Karin tapsikolást utánzott, persze csak úgy, hogy Matsuri észre ne vegye.
- Na, ezzel meg is volnánk, Tayuya, kérlek, moss föl – állt fel Matsuri. A szólított kelletlenül bólintott, majd nekiállt. Matsuri gyorsan lerendezte a virágágyásokat, míg Karin elindult kifelé a szobából, azonban nem várt személynek ütközött, s elég rosszul. Sasuke állt előtte, és zavaróan közel, túl közel. Karin, mikor feleszmélt, levette ajkait Sasukeéról, majd rákvörösen ránézett. Sasuke totálisan összezavarodott, kérdőn nézett Karinra.
- Kellett neked az ajtóban állnod – vetette oda dühösen a lány.
- Nem tudom, ki támadott le a suliban… - jegyezte meg gúnyosan Sasuke, majd bepillantott a szobába. – Hé, Matsuri! Jössz?
- Hova? – kérdezte a szólított.
- Gaara kéri, hogy takaríts vele – vont vállat Sasuke. Matsuri elvigyorodott, majd Sasukéval együtt kiment. A fiú vetett még egy gúnyos pillantást Karinra, majd elmentek.
- Ekkora bunkót – szaladt ki Karin száján.
- Na, mi van? A főistenség már nem is jön be neked? – kérdezte nevetve Tayuya.
- Álmodj – legyintett barátnője. – Csak bunkó, ennyi. Képes volt lesmárolni.
- Ennek örülnöd kéne, nem? – vonta fel szemöldökét Tayuya.
- Jó, oké, igazából véletlen volt az a csók, kellett neki az ajtóban állni – pördült meg a tengelye körül Karin. Barátnője csak megcsóválta a fejét, majd kiment a szobából, nyomában Karinnal. A folyosón kint állt az összes lány.
- A többiek? – kérdezte Karin.
- Takarítanak – felelte könnyedén Ino. – Matsuri és Hinata most mentek segíteni.
- NE AZ ABLAKOT FESD LE, TE TÖKKEL ÜTÖTT, HANEM A FALAT – hallatszott Matsuri ordítása.
- Nos… - vakargatta meg tarkóját Sakura. - Inóval megyünk Itachiékhoz, Tenten, Temari, ti menjetek Gaaraékhoz.
A két szólított bólintott, majd bementek a szobába, ahol Matsuri, Gaara, Shikamaru, Sasori és Neji szerencsétlenkedett. Sakura és Ino beléptek a szobába, ahol teljes káosz uralkodott. Hidan és Deidara valamin nagyon veszekedtek, ami végül azzal járt, hogy a mellettük álló Kisame fehér és sárga festékes lett.
- Itt meg mi folyik? – kérdezte Sakura a mellette álló Sasoritól.
- Fogalmam sincs, összevesztek valamin és most nem akarják abbahagyni – vont vállat a fiú.
-… a sárga ronda! – lehetett hallani Hidan ordításának egy kis részletét.
- Te tudod? – nézett Itachira Ino.
- Azon veszekednek, hogy melyik szín a jobb, és amint elnézem, a falat akarják festeni – felelt a fiú.
- Na, végre egy ész – ölelte át Ino. Sakura csak rácsapott a homlokára, majd odasétált a két fiúhoz.
-… a sárga a legszebb. Ez művészet – kiáltotta Deidara.
- Hagyjátok abba – emelte feje fölé a kezeit Kisame. Sakura nyugodtan odasétált hozzájuk, majd megvizsgálta a károkat. Kisame fehér és sárga színben tündökölt, s ez Sakura véleménye szerint egy cápára hasonlít, amire rádobtak egy doboz tojást.
- Mit szólnátok hozzá, ha összekevernétek a két színt? – kérdezte a földet vizslatva, mire Hidan és Deidara abbahagyták a veszekedést.
- De az jobban hasonlít a sárgára, mintsem a fehérre – fordította el a fejét dacosan Hidan. – Az kibaszás lenne.
Sakura sóhajtott egy nagyot, majd fogott egy ecsetet, belemártotta először a fehérbe, majd a sárgába és elkezdte festeni a jobboldali falat. Minden egyes ecsetvonásnál, halványsárga csíkok keletkeztek.
- Á, faszomat sem érdekli – legyintett Hidan, majd követte Sakura példáját, akárcsak a többiek; Deidara, Kisame, Itachi és Sasori is fogtak egy-egy ecsetet, majd belemártva mindkét színbe, elkezdték festeni a falat. Hidan és Deidara festették a baloldali falat, Itachi az ablak melletti falakat, néha-néha forró csókot váltva Inóval, aki az ablakot pucolta. Kisame az ajtó melletti falakat festette, míg Sakura és Sasori a jobb oldali falat.
- Még mindig haragszol rám? – kérdezte hirtelen Sasori.
- Miért haragudnák? – Sakura nem nézett Sasorira, tovább festette a falat, s igyekezett minél gyorsabban végezni.
- Hát… - Sasori nagyot sóhajtott. – Amiért még anno megcsókoltalak és emiatt majdnem szétmentetek Sasukéval.
- Ne próbáld meg bemesélni, hogy bánt, amiért majdnem szétmentünk Sasukéval. – fordult felé Sakura, de továbbra is suttogott.
- Megértem, hogy nem hiszel nekem, de nincs okod a bizalmatlanságra – mondta halál nyugodtan Sasori. – Nem akarok neked rosszat, tudod jól.
Sakura nem válaszolt. Meredten figyelte a fiú minden egyes mozdulatát, majd nagyot sóhajtott.
- Ha tényleg fontos vagyok neked, akkor ne avatkozz bele az életembe! – fordult vissza a falhoz.
- Fontos vagy – bólintott Sasori. – Nagyon fontos vagy.
Sakura egyre erőteljesebben húzta a csíkokat a falra, majd felsóhajtott.
- Köszönöm – suttogta. – Most már barátok vagyunk.
Sasori szája megrándult, és megpróbált mosolyogni.
- Értem – mondta végül. – De, ha már így végződött a kapcsolatunk, szeretnék kérni valamit.
- Mit? – kérdezett vissza Sakura, s kezében megremegett az ecset.
- Egy utolsó… - kezdte Sasori, s a lány szíve egyre hevesebben dobogott. Csak azt ne! – gondolta kétségbeesetten.
-… csókot – fejezte be Sasori, s Sakura összeszorította szemeit.
- Hogy mit? – nyögte ki.
- Egy utolsó csókot – ismételte meg Sasori. – Többet úgy sem lesz alkalmam. Sakura óvatosan ránézett a fiúra, aki most őt figyelte. Arca komoly volt, majd tett egy lépést Sakura felé. Basszus, ez csak egy csók, nem halok bele - morfondírozott Sakura. Sóhajtott egy nagyot, majd körül nézett. Szerencséjére senki sem figyelt oda, Ino túlságosan el volt foglalva Itachi nyelvével. Ismét Sasorira nézett, s már csak annyit észlelt, hogy a fiú puha ajkai az övére tapadnak. Lágyan visszacsókolt, s közben ezerszer átkozta magát, de így legalább megszabadul a fiútól. Ajkaik pár másodperc múlva elváltak, majd festették a falat, mintha mi sem történt volna. Sasori végignyalt ajkain, majd szomorkásan elmosolyodott. Jaj, a francba, hagyom ezt az egészet a fenébe - gondolta dühösen.
Sakura agyában egymást kergették a gondolatok. Elmondjam neki? – kérdezte magában. Jobb lesz, ha igen. Letette az ecsetet, majd kiszaladt a szobából, egyenesen oda, ahol Sasuke tartózkodott.
- Sasuk, beszélhetnénk? – nézett be az ajtón. Sasuke lette a szögeket, majd kiment a szobából.
- Tessék? – nézett a smaragdzöld szemekbe. Sakura nagyot sóhajtott.
- Sasori megcsókolt – nyögte ki végül, s behunyta a szemét. Sasuke nem szólalt meg, de Sakura nem mert a szemébe nézni.
- Ha most arra gondolsz, hogy leordítom a fejedet és kijelentem, hogy vége, plusz még elmegyek és szétrúgom Sasori seggét, akkor tévedsz – hallotta Sasuke hangját, ami meglepően nyugodtan szólt. Sakura döbbenten kinyitotta a szemét és a mosolygós, de ugyanakkor komoly arca nézett.
- Bár, ha jobban belegondolok, akkor az utolsót megcsinálom – elmélkedett a fiú. Sakura elvigyorodott, majd Sasuke nyakába vetette magát, és egy forró csókot lehelt ajkaira. Sasuke döbbenten viszonozta a csókot, majd kezeit Sakura derekára csúsztatta. Mikor ajkaik elváltak, Sasuke elengedte Sakurát és abba szobába viharzott, ahol Sasori festette a falat.
- Sasuke, ne! – kiáltott utána Sakura. – nem akarok még többet takarítani!
Sasuke nem fordult hátra, hanem berontott a szobába, majd megragadta Sasorit a pólójánál fogva, s kezét ütésre emelte.
- SASUKE!! – sikította a folyosóról Sakura. Sasuke azonban hátravitte könnyökét, majd egy jól irányzott ütéssel padlóra küldte Sasorit, aki a festékekre borult.
- Fejezzétek már be, a végén baja esik a festéknek – kiáltotta Deidara.
- Igazán együtt érző vagy, nem, hogy őket állítanád le, helyette a festék fizikai állapota miatt aggódsz – jegyezte meg epésen Kisame, majd befurakodott a két verekedő közé, akik már szinte vérben áztak az ütésektől. Sakura eközben felmentő sereggel érkezett, így most az összes fiú nekiugrott a verekedőknek, s lefogták őket. Sakura arcáról patakzott a könny, s zokogva borult Hinata vállára.
- Csss, nyugi – csitítgatta, miközben megrovó pillantást vetett Sasori és Sasukéra.
- Azt hiszem, végeztünk mára – jelentette ki Neji. Senki nem szólalt meg, helyette kimentek a kastélyból, egyenesen az autókhoz. Sasori és Sasuke testőröket kaptak maguk mellé, nehogy egymásnak ugorjanak. Kivételesen megengedték, hogy Naruto vezessen, mert úgy gondolták, hogy Sasuke nem alkalmas pillanatnyilag rá, s Narutónak is van azért annyi esze, hogy Hinatára vigyázzon. Sakura dühösen látta el Sasuke sebeit a hátsó ülésen, s egy pillanatra sem nézett a fiú szemeibe, amik folyamatosan őt pásztázták.
- Sajnálom, nem kellett volna elveszítenem a fejemet – motyogta.
- Sajnálhatod is – förmedt rá Sakura. – Szerencse, hogy nem esett komolyabb bajotok.
Sasuke nem válaszolt, hagyta, hogy Sakura tovább törölgesse arcáról a vért. Sóhajtott egy nagyot Sakura morcos arcát látva, majd hirtelen lefogta a kezét, magához húzta a lányt, s egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaira. Végig nyalt Sakura alsó ajkán, mire a lány készséggel nyitotta résznyire ajkait, ezzel bebocsátást adva Sasuke nyelvének. A fiú ledöntötte Sakurát az ölésre, egy percre sem megszakítva a csókot.
- Ne haragudj – váltak el egy pillanatra ajkaik, de aztán ismét egyesültek.
- Nem haragszom – szakította meg Sakura a csókot, majd ismét találkoztak ajkaik.
- Örülnék neki, ha ott hátul nem törne fel belőletek az éhes vadállat – nézett a visszapillantó tükörbe Naruto. Hinata felnevetett, majd Narutóra nézett.
- Te ne haragudj – szólalt meg Sakura, nem is figyelve Narutóékra, s visszarántotta magára Sasukét.
- Tudod jól, hogy nem tudnék rád haragudni – suttogta a fiú. Sakura elmosolyodott, majd megcsókolta Sasukét.


- Úristen, mit csináltál magaddal? – kérdezte Karin, miközben Sasori sebeit rakta helyre.
- Bazz, nem én tehetek róla, hogy az őrült nekem támadt – csattant fel a fiú.
- Mivel húztad fel? – kérdezte a lány.
- Semmivel. – Sasori elfordította a fejét, majd kicsit közelebb húzódott Karinhoz.
- Megcsókoltam Sakurát – suttogta a lány fülébe.
- Na, akkor haladsz – felelt halkan Karin.
- Nem egészen. Kiszállok ebből a hülyeségből. Neked is ezt kéne tenni, semmi esélyed Sakurával szemben, ahogy nekem se Sasukéval. Túlságosan is egymásnak lettek teremtve.
Karin nem akart hinni a fülének.
- Feladod? – kérdezte ingerülten.
- Igen – bólintott Sasori. Karin dühösen folytatta előző tevékenységét, Sasori Karin háta mögé pillantott, s gondolataiba merült. Ez az egész egy nagy hülyeség, a francba Karin, kérlek, fejezd be - viaskodott magával.



- Temari – nézett hátra Matsuri, barátnője méregzöld szemeibe.
- Hm? – kérdezte Temari. Matsuri egy kis fecnit adott neki, amit Temari elvett, s kinyitott.

„Tayuya és Shikamaru együtt voltak körülnézni a kastélyban. Tayuya mondta, amikor felszívódtak”

Temari döbbenten meredt a kis papírra, majd elvette Matsuri kezéból a tollat és ráfirkantotta válaszát.

„Miből gondolod, hogy igazat mondott?”

Megkocogtatta barátnője vállát, majd a papírdarabot és tollat is a kezébe nyomta. Néhány másodperc múlva ölében landolt a toll és a papír. Temari sóvárogva nyitotta ki a lapot.

„Különösen boldog volt. Szerintem történt közöttük valami…”

Temari arca pipacspiros lett a dühtől. A mellette szundikáló Shikamarura nézett, majd ráírt a papírra, s odaadta Matsurinak, aki széthajtotta és elolvasta.

„Kifaggatom Shikamarut, ha hazaértünk.”

Matsuri hátra nézett Temarira, és bólintott. A lány formált a szájával egy „Kösz, hogy szóltál” mondatot, majd kibámult az üvegen. Ebben a pillanatban legszívesebben hátra ugrott volna, hogy megfojtsa Tayuyát, de inkább később, mint hogy meghaljon…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés