Reggeli
Berill 2010.10.29. 13:49
Hát íme az én első "pillanatképem"!
Sakura
Csodaszép madárcsicsergés, halovány napfény térít magamhoz a mámoros álomból. A hűvös selyem kígyóként tekeredik lábaim köré. De e nemes anyag érintéseit is elnyomják azok a csodatévő karok, melyek oly óvón veszik birtokba derekamat. Megnyugtató, egyenletes szuszogás hallik nem messze tőlem. Kedvesem sötétszínű haja bukkan fel arcom mellet. Fejét egészen vállgödröm mélyébe rejtette. Meleg lehelete csiklandozza nyakamat. Örömteli mosoly csúszik ajkaim közé, ahogy felmérem megható jelenetünket. Boldogságtól megrészegülten pillantok az órára: fél hét. Igazán ügyes tornásznak kell lennem ahhoz, hogy kijussak Sasuke karmai közül, hisz ideje lenne reggelit készítenem neki. Nem kelthetem fel, had aludjék. Tegnap nehéz napja volt, s későn is ért haza a küldetésből. Szívesen maradnék mellette, de nem hagyhatom éhezni. Nemsokára ő is felkel, és indul is az anbu-szállásra.
Mély álomba merült, jöttem rá ahogy kikúsztam ágyunkból. Hangtalanul kaptam fel magamra a földön virító, hófehér, tegnap este elhajított ingét. Kis túlzással mondhatom, hogy pont az én méretem. Vizslató szemekkel pásztáztam a hálót. Játékos fejcsóválással láttam neki összeszedni kedvesem szanaszét szórt ruhadarabjait. Az ajtóba érve visszafordultam, s vetettem egy pillantást az alvó férfira. Melegség járta át egész testemet, mikor megpillantottam békés arcát.
Könnyed mozdulattal hajítottam a szennyest helyére. Ráérek kimosni. Konyhánkat birtokba véve nekiláttam valami csodásnak szánt reggelihez. A hűtőnk, mint a hangfalu tömlöcei úgy tele voltak finom zöldségekkel. Sasuke szereti a zöldséges rizst. A rizs nem nehéz étel, nem fekszi meg a gyomrát, de laktató. Tökéletes lesz a nap kezdéséhez, és nem utolsó sorban: elkészítése sem igényel sok időt. Talán végzek vele mire felébred…
Elővettem a friss hozzávalókat, majd nekiláttam apró darabokra szeletelni őket, míg a fehér szemek főnek. Kellemes pára uralkodott el a helységben. Sercegő rizs és az éles penge csattogása ahogy nekiverődik a vágódeszkának, zaja töltötte be fejemet, így történt az, hogy kis híján levágtam az ujjam ijedtemben, mikor erős, férfias kezek kezdék el simogatni felkaromat. Csalódott sóhaj kúszott fel torkomból. Nem sikerült időben végeznem. Pedig csak pár perce kezdtem hozzá. Beletörődötten tettem le a kést. Kedvesem pillanatok alatt fordított maga felé és csapott le ajkaimra. Két pillanat se kellet ahhoz, hogy karjaiba olvadjak. Halottam ahogy felkuncog gyöngeségemet látván. Mellkasának döntöttem fejem, ő pedig állát helyezte tetejére, úgy beszélt hozzám.
- Szép, jó reggel Sakura! – ölel, ölel olyan óvón, olyan gyöngéden. Remegek, remegek mert még most is nehéz elhinnem, hogy velem van. S tán ezt ő is megérezhette, mert azonnal rátapadtak ujjai arcomra és úgy néztem fel rá. Igazán mókás látványt nyújtott kócos hajával, egy szál nadrágban.
- Szeretlek kedves! –hangja komoly volt, szemei mégis csillogtak. Szeret. Minden reggel ugyan így kezdődik, s minden nap ugyan így ér véget, Szeret. S ez úgy mondja ki, hogy elhiszem. Elhiszem, Istenem! Persze, hogy elhiszem ki az a balga aki ne hinne ezeknek a szívből csengő szavaknak, s azoknak az igaz szemeknek.
Mit ér az én örömteli suttogásom, az ő kemény falkén magasló szavaihoz? Semmit… olyan szerencsétlen hangfoszlány az én hangom az ő ígéreteihez képest. Bújok hozzá, könnyezem. Azt akarom, hogy tudja én is szeretem. Szerettem mindig, szeretem most is és szeretni fogom halálomig.
Tudatlanul keltem, pont mint minden reggel.
Bíztam benne: meglephetem egy reggelivel.
De mint eddig minden alkalommal,
úgy most is kudarcot vallottam.
Nálunk így indul minden reggel:
Kimondja, hogy szeret engem,
Nem megy többé nélkülem sehová.
Én meg csak esetlenül bújok hozzá.
A rizs „jelezte”, hogy elkészült és örülne ha végre tálalnák. Hát ez volt ami visszaragadott minket a valóságba. Sasukéből kitört a nevetés, én is vele kacagtam. Eltolt magától, majd még rajtakaptam, ahogy a hátam mögötti deszkáról elcsen egy répadarabot, majd elégedetten ropogtatva foglal helyet az asztalnál, s lapozgatni kezdi a előzőnapi újságot. Boldogan fordulok ismét reggelink felé.
|