Kedves naplóm!
Hinatánál vagyok éppen, már szerintem mindenki alszik. De én még egyenlőre nem tudok. Pedig holnap már korán fent leszek, mivel megyünk a tengerpartra. Sajnos csak egy napra, szóval este már jövünk is haza. Hinata, Neji, Ino, én és Neji haverja, Naruto fog jönni. Meg persze én és Hina szülei. Ez van betervezve... De most már mennem kell, mert holnap nem tudok majd felkelni.
Jó éjt.

Másnap reggel...

Már korán felkeltem, hogy mindennel készen tudjak lenni.
Vonattal fogunk menni a partra. Naruto odajön az állomásra, de Ino már a vonaton lesz.
 - Majdnem lekéstük miattatok a vonatot - puffogott Neji, miközben felszálltunk a szerelvényre. Üdvözölte egy pacsival a szőke haverját. - Kellett nektek annyit szarakodnotok.
 - Neji - kezdte Hinata nyugodtan. Na, most már készen van. - INKÁBB TEDD MAGAD HASZNOSSÁ, ÉS HÍVD FEL INÓT, HOGY HOVÁ ÜLT.
 - Na jó - mondta mérgesen Neji, tárcsázott egy számot, és elindult a vonat kocsik végéhez.
 - Sziasztok - köszönt Ino, amikor leültünk hozzá. Három puszit adott nekünk. - Képzeljétek, tegnap találkoztam az egyik barátnőmmel.
 - De izgi - vágtam unottan a szavába. Hinára vigyorogtam, aki épp alig bírta visszafojtani a nevetését. - Bocs. Szórjad, mi történt.
 - Inkább elmesélem teljes mértékben.

Visszaemlékezés Ino szemszögéből:
 - Már megint ő keres - sóhajtott Ten Ten.
 - Add csak ide, majd én jól beszólok neki, aztán biztosan le fog rólad szállni - mondtam magabiztosan és odanyújtottam a telefon felé a kezem. Ten átadta a készüléket, amit már én vettem fel. Beleszólt.
 - Szia, én vagyok az - szólt bele a vonal másik végén.
 - Én meg Ten Ten barátja vagyok, Neji - mondtam férfias hangon, miközben Ten a tenyerébe temetkezve röhögött a szituáción.
 - Öööö... Az jó - nyögte meglepődötten.
 - Ha még egyszer zaklatni mered a barátnőmet, akkor átmegyek rajtad egy szántógéppel, haver!
 - Rendben. Sajnálom!
 - Jegyezd meg, te paraszt. Még egy SMS, vagy telefonhívás, akkor lemegyek a retkes faludba, és megtaposlak - fenyegetőztem továbbra is mély hangon. - Na, csá.
Letettem a telefont, és visszaadtam Ten Tennek.

(A történet tovább folytatódik Sakura szemszögéből:)
Mind a hárman nevettünk a kis történet végén. A további utazási időben még többet beszélgettünk, és nevettünk. Olyan másfél óra múlva már lenn is voltunk a parton. Kerestünk egy tökéletes helyet, ahol leterítettük a plédeket, felvertük a sátrat, amibe a táskákat tettük, majd bementem Hinával a vízbe. Ino a fiúkkal beszélgetett kint a parton.
 - Úristen, ez elég mély - mondtam, amikor leléptem az utolsó lépcsőfokról. Majd' mellig ért a víz, pedig még be sem mentem.
 - Ez tök király... Meg kellemes - értett egyet velem a barátnőm. Pár méterre tőlünk pár hattyú úszkált a part mentén.
 - Jézusom - kiáltottam ijedten. - Ez a kacsa mindjárt betámad minket - mutogattam az állatok irányába ijedten.
 - Az egy hattyú - oktatott ki a partról Naruto.
 - Te csak kussoljál - röhögtünk Hinával, és gyorsan a partra siettünk, ki a vízből. Hinata követett, és megvártuk ott, hogy elmenjenek kellő távolságra a kacsák. - Talán menjünk vissza, és pár óra múlva menjünk be újra - ajánlotta Hina.
 - Nekem jó - mosolyogtam. Leültünk a pokrócunkra, rejtvényt fejtettünk, ettünk, zenét hallgattunk, kiabáltunk, énekeltük az ismert számok refrénjét, nevettünk és nevettünk. Pár óra múlva Ino, Hina és én elindultunk a hajókikötő felé, ami furcsamód teljesen üresen állt. Mármint hajók szempontjából. Egy sem állt ott. A "stég" a víz felszínétől (ami bizonyára vagy 2 méter mély volt) kb. fél méterre volt. Az egész betonból volt, a padlózat szélén pedig méterenként kisebb-nagyobb fél méteres oszlopok voltak, ugyanúgy betonból. Pár bátrabb fiatal onnan ugrált. Rajtunk kívül a stégen csak egy nagymama, pár kislány és egy korunkbeli, talán nálunk idősebb fiú volt. Láthatóan egy társaságból. Ino, amint meglátta a víz mélységét, nyomban elköszönt tőlünk, és visszafordult. Inkább visszament a többiekhez, akik még a parton ültek. Hinával továbbra is ott maradtunk.
Pár perc múlva már teljesen nyugodtan sétálgattam a stég szélén, amikor Naruto előjött a semmiből és belökött a vízbe.
 - Te seggfej - ordibáltam neki, már a vízből, amikor feljöttem a felszínre. Ő csak nevetett. Sőt, az a srác is röhögött, aki a családjával volt. Hina jól megkergette Narutót a stégen, majd teljes erőbedobással belökte a vízbe. Önfeledten nevettem, miközben a szememmel az ismeretlen srácot kerestem. Az egyik betonoszlopon állt, ami alig volt magasabb, mint egy méter. Onnan figyelte vigyorogva az eseményeket. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és ugrott egy fejest a vízbe.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.