Leültem a fiúk szobájával szemben lévő piknikasztalhoz.
 - Amúgy, hogy vagy? - kérdezte Naruto.
 - Csak elaludtam, Naruto. Nem pedig elájultam, vagy megkéseltek, vagy bármi - magyaráztam. - De azért köszi. - Összegyűrtem a kezemben lévő szalvétát.
 - Naruto, te tényleg nem vagy teljesen normális - röhögött Naruto mellől Sasuke, én pedig válaszul egy jól irányzott dobással  eltaláltam a szalvéta galacsinommal.
 -  Inkább hálásnak kéne lenned Sasukénak, nem pedig dobálni - mondta Naruto.
 - Miért? - kérdeztem vissza rá.
 - Ő talált téged meg tegnap este. Valamint ő hozott vissza a szobádba - mondta a szőke, miközben kinyitotta az üdítőjét.
 - Tényleg? Köszi - vigyorogtam zavartan.
Aztán pedig Kakashi jött ki a házából, végig nézett a társaságon, megszámolt minket, utána pedig mentünk ebédelni. Utána elmondta, hogy mindenkinek van negyed órája, hogy összeszedje a dolgait, amiket vinni akar a sétahajókázásra. Bár a program kicsit megváltozott, mivel úgy volt, hogy az egyik szomszédos szigeten fogunk nézelődni, de ez elvetődött. Most elvileg majd idegenvezetővel az oldalunkon fogjuk messziről megcsodálni a szigeteket... Visszamentünk Inóval a faházunkba és elkezdtük összeszedni a  dolgainkat, amik feltétlenül kellettek. Eltettem az mp3-at, zsebkendőt, és még pár fnotosabb apróságot az övtáskámba. Átöltöztem és felvettem lila halászgatyámat és a felsőmet, majd rá a gatyámmal azonos színű kardigánomat. Az idő már kezd kicsit rosszabbra fordulni. A telefonomat a zsebembe tettem és magamra csatoltam az övtáskámat, aztán már készen is voltam.
 - Én készen vagyok - mondtam Inonak.
 - Én is - válaszolta. - Kimentünk a faházból, bezártunk, eltettük a kulcsot, majd odamentünk a többiekhez. Olyan tíz percen belül már mindenki megérkezett és már indulásra készek is voltunk. Kakashi még akkor sem volt ott. Most még azt sem mondhatta, hogy eltévedt az élet ösvényein.
 - Kíváncsi vagyok, hogy mit fogunk csinálni - gondolkodott el a fiúk mellől Naruto.
 - Hajózni - válaszolt neki Itachi.
 - Jó, ezt eddig is tudtam - húzta el a száját a szőke.
 - Ezen kívül amúgy sem lesz semmi különös - mondtam, beszállva a fiúk beszélgetésébe.
 - Meg fogok halni - sóhajtott Naruto.
 - Nem baj az - vigyorgott Sasuke és kedvesen hátba verte haverját, aminek következtében Naruto előreesett.
 - Szerencsétlen - röhögött Ino.
 - Az - értettem egyet. Kakashi most jött ki a házából. Körbenézett, újra megszámolt minket, utána pedig megállapította, hogy indulhatunk. El is indultunk a buszmegállóba, mivel majd busszal fogunk menni a kikötőbe, ahol már minden bizonnyal vár ránk a hajó. A busz alig tíz perc alatt elvitt minket a célunkhoz, utána pedig öt perc séta után már ott is voltunk a hajónál. Egy deszkán kellett átmennünk a hajóra.
 - Vigyázzatok - mondta Kakashi. Nem hiába. De ezt nem nagyon vette figyelembe Deidara és Naruto, mivel majdnem beleestek a vízbe, de még időben meg tudtuk őket fogni. Felsétáltunk egy keskeny lépcsőn, és egy új emeleten találtuk magunkat. Itt nem volt tető, a szabad ég alatt mozoghattunk. A hajó széle felé korlát is volt, a korlátok mellett pedig néhol még székek és asztalok voltak. Amiket a fiúk azonnal el is foglalták ezeket a helyeket. Én és Ino felültünk Deidaráék asztalára, akik ezt nem nézték túl jó szemmel, mivel percekig piszkáltak minket, hogy szálljunk le. De mi ezt nem vettük figyelembe, és ezt gondolom, hogy Deidara is észrevette, ezért leszálltak rólunk és hagyták, hogy azt csináljuk, amit akarunk. Most jött meg az idegenvezetőnk is, aki történetesen férfi volt. Amikor elkezdte a beszédét, én elővettem a táskámból az mp4-et és a fülhallgatóját betettem a fülembe. Cseppet sem foglalkoztam az idegenvezetőnkkel, akivel szemben a viselkedésem bunkó és passzív volt. Nem figyeltem az előadására. Egyáltalán nem. Még hátat is fordítottam neki, és a korlátnak támaszkodva figyeltem a tájat. Fél füllel azért hallgattam a beszédét, ami a környező szigetek kőzetéről, történelméről, népszokásairól, növényzetéről és az állatvilágáról szólt. Hátrafordultam, és örömmel észleltem, hogy nem csak én untam a férfinak köszönhetően magamat, hanem voltak rajtam kívül olyanok is, akik már elaludtak. De voltak akik pedig csillogó szemekkel figyelték a történéseket. Még Kakashi sem figyelt teljes mértékben, mert közben könyvet olvasott, és csak néha tekintett ki belőle. Szóval nem voltunk egyedül, mi, akik már legszívesebben hazamentünk volna.
 - Mi a franc - szólalt meg Naruto és a kezét nézte.
 - Mi az? - kérdezte a mellette ülő Sasuke. Mostanra már mindenki őket nézte, még a férfi is befejezte az előadását.
 - Valami esőcsepp ráesett a kezemre - mondta a szőke. Aztán hirtelen elkezdett szakadni az eső.
 - Mindenki menjen le az első emeletre - mondta az idegenvezetőnk. Mindenki lesietett a lépcsőn, de én egyáltalán nem követtem őket, inkább csak szépen lassan lesétáltam utánuk. Feltettem a kapucnimat és lementem. Amikor leértem, már mindenki ott volt.
 - Beszéltem a kapitánnyal, és azt tanácsolta, hogy menjünk vissza a kikötőbe, a viharra való tekintettel - magyarázta a férfi.
 - Ez biztonságos? - kérdeztem.
 - Igen - nevetett az idegenvezető.
 - Akkor most visszamegyünk? - kérdezte Naruto.
 - Már vagy öt perce erről beszélünk - mondtam.
 - Ja, jó - nevetett zavartan a szőke.
 - Akkor most üljetek le, remélhetőleg hamar visszaérünk a kikötőbe - szólt a férfi, majd lement a kapitányi fülkébe.
Szóval most visszamegyünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés