Szóval most visszamegyünk. Inóval leültünk és elkezdtünk beszélgetni.
 - Ma mit fogunk csinálni? - kérdezte. Én eddig a fiúk beszélgetését hallgattam, ami mindig nagyon vicces.
 - Elvileg este fogunk majd a tábortűznél sütögetni, de hát még ez sem teljesen biztos - mondtam. - Az időjárás dönti el.
 - Ja, igen. Tényleg - nevetett. - Biztos nagyon jó lesz.
 - Látom nagyon fel vagy dobva - állapítottam meg. - Mi van?
 - Semmi.
 - Pedig én látom rajtad, hogy történt valami, amiről én nem tudok - magyaráztam. - Na!
 - Tényleg nem történt semmi! Csak mostanában kezdek nagyon jóban lenni Itachival és most minden tök jó. Örülök -  mondta mosolyogva.
 - Hát az tényleg látszik rajtad - vigyorogtam. - Az a lényeg, hogy boldog legyél!
 - Igen - mosolygott. A következő tíz percben már csak üres szemekkel meredtem magam elé. Szerencsére hamar visszaértünk a kikötőbe, és amíg Kakashi nem intézte el a dolgokat, mi álltunk és áztunk. Aztán elindultunk gyorsan a buszmegállóba. Megvártuk a buszunkat, majd felszálltunk. Inóval beültünk egy kétszemélyes helyre.
 - Már kezd kicsit csillapodni az eső - állapítottam meg, miközben az ablakon néztem kifelé.
 - Igen - értett egyet. - Akkor legalább nem kell kihagynunk  a tábortüzet - mondta. Közben a fiúk veszekedését hallottuk, amin mindig lehet nevetni. Mindig valami teljesen értelmetlen és logikátlan érvvel próbálják egymást meggyőzni. Általában mindig Narutót szokták rávenni a hülyeségekre. Olyan is szokott lenni, hogy ha állít valamit Itachi és Deidara, és azt Naruto nem hiszi el, akkor megszívatják. Ez is nagyon vicces tud lenni. Bár a témát pont most nem értettük Inóval, de maga a szituáció nagyon nevetséges volt.
 - Megérkeztünk - szólt hátra Kakashi. Az egész társaság úgy ment le a buszról, mint egy csürhe. Szerencsére az eső már kicsit kezdte visszafogni magát, ezért nem áztunk teljesen szarrá, miközben mentünk a táborunk felé.
 - Kakashi, akkor most este lesz tábortűz? - kérdeztem a tanáromtól.
 - Az időjárástól függ, de ha ez folytatódik, akkor nem kell lemondanunk az esti osztályprogramot - magyarázta. - De szerintem meg lesz tartva, csak majd még engedélyeznie kell a tábor igazgatójának.
 - Értem - mondtam. Inóval előre mentünk, de Kakashi ránk szólt, hogy ne szakadjunk le a csoporttól, mivel mondani akar valamit. A mondanivalója abból állt, hogy este kilenc órakor fogunk "tábor tüzezni", mivel akkorra kaptunk engedélyt. Utána pedig utunkra engedett minket. Inóval bementünk a házunkba.
 - De akkor most vajon lesznek ügyességi feladatok? - kérdezte a szobatársam. - Mert elvileg azt írták! Tehát akkor most, hogy lesz?
 - Hát elmarad, vagy a tábortűz után lesz, bár ezt kétlem. De még az is lehet, hogy a holnapi városnézés után lesz. Nem tudhatom. Majd az is kiderül - hadartam.
 - Aha, értem - mondta elgondolkodva. - Én tudod kit hiányoltam egész nap? Karint és Ten Tent. Te nem?
 - De. Azt hiszem, hogy itthon voltak egész végig a táborban. Ők nem jöttek el hajózni, de ne kérdezd, hogy miért, mert elképzelésem sincs. De az az igazság, hogy nem is különösebben érdekel a téma. Addig is nyugtunk volt - nevetem.
 - Hát igen - mondta. - Viszont biztos, hogy ma már ott fogják szívni Sasuke és Itachi meg a többi fiú vérét este a tábortűznél. Eddig tartott a jó élet.
 - Ja. De hát ez van, ők már csak ilyen szánalmasok - állapítottam meg. Inóval kimentünk a házból, és egyenesen Kakashihoz mentünk, aki éppen egy fa alatt olvasott. - Kakashi, kimehetünk a boltba? Venni szeretnénk pár dolgot estére!
 - Persze, de nagyon vigyázzatok és siessetek - mondta gyorsan. még csak fel sem nézett a könyvéből.
 - Akkor menjünk - mondta Ino.
 - Jó - egyeztem bele és azonnal kiindultunk a táborból. A boltig futottunk, mondjuk nem tudjuk, hogy miért, mert nem volt semmi gond. Csak hülyék vagyunk, és már venni akartunk valami roppant káros édességet. Mert ha jön valami tanár, vagy szülő, akkor nem tudunk venni se energiaitalt, sem szénsavas üdítőt. Érdekes. Szóval most ezeket minden képen beszereztük, és még vettünk pillecukrot és mályvacukrot is a sütésre. Amikor visszamentünk, szóltunk Kakashinak, hogy megérkeztünk, majd visszamentünk a szobánkba. Lepakoltunk az asztalra, utána kimentünk hátra a focipályához, ahol én nem is olyan régen elaludtam. Még csak fél nyolc volt, szóval még van másfél óránk. Király.
 - Te már voltál itt hátul? - kérdeztem Inót.
 - Nem.
 - Nem is vesztettél semmit - röhögtem. - Nem is értem, hogy miért szeretek oda menni, egyáltalán nincs ott semmi. Csak egy focipálya. Mellette pedig egy kisebb erdő. Viszont elképesztően nyugalmas az egész hely.
 - Értem, de viszont van egy gond - gondolkodott el. - Biztos, hogy vannak lent focizni, mindig ilyenkor szoktak lent lenni. Legalábbis azt hiszem.
 - Nyugi már! Maximum ismerkedünk - mondtam kacéran. Közben tovább sétálgattunk a focipályán. Most egy kicsit hosszabb utat választottunk, de igazából nem tudom, hogy miért. Most ehhez volt kedvünk. Egy kis ösvényen mentünk át az erdőben. Aztán valami nagyon érdekes jelenség szúrt szemet nekem. Két embert láttam beszélgetni.
 - Az ott Karin és...
 - Sasuke - nyögtem teljesen ledöbbenve.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés