18. fejezet
Dorica1995 2011.05.09. 12:57
Naruto idegesen járkált fel és alá a tűz körül, elég türelmetlennek tűnt. Kicsit körbenéztem a társaságon. Páran voltunk még a tűz körül. Név szerint Kakashi, Naruto és Kiba. meg persze mi, lányok. Nem messze tőlünk pedig Hinata olvasott az egyik fa tövében.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem Narutótól.
- A fiúk vagy itt, vagy a házban vannak. De lehet, hogy fociznak. A lányokat pedig nem tudom...
- Hát köszi - vigyorogtam.
Arrébb mentünk a kis csoportosulástól és leültünk törökülésben a fűbe. A tábortűz alig volt tőlünk pár méterre, csak egy kisebb domb választott el minket, ami szerencsére pont eltakart a kíváncsi szem párak elől, mivel magasabb volt a domb nálunk. Nem messze onnan, ahol most ültünk volt egy oda nem illő betonház, ami gondolom raktárként szolgált. De jó hely is volt arra, ha valaki el akart bújni.
- Remélem, hogy a holnapi programunkba nem akar majd az időjárás beleszólni - sóhajtott a barátnőm.
- Én is - gondolkodtam el. Egy kis csönd volt köztünk, egészen, amíg meg nem szólalt.
- Amúgy... Hogy vagy? - Próbáltam felülni normálisan a törökülésből, majd a hátamra feküdtem, hogy lássam a csillagokat.
- Nem vagyok sehogy sem. De legalább nem látom, és ezért jobban is érzem magam.
- De ez csak pillanatnyi - mondta ki azt, amit én is tudtam nagyon jól.
- Igen. Majd ha ez is elmúlik, akkor újra túl kell magamat tenni rajta. Mást úgy sem tudok tenni - húztam el a számat.
- Én akkor sem nézem ki se Sasukéból, sem Karinból, hogy járnak. Sasuke nem ilyen hülye.
- Nekem ma minden számításom megdőlt velük kapcsolatban - vallottam be.
- Lehet. De akkor is kétlem - akaratoskodott.
- Amúgy... Ma lesznek azok a rohadék esti feladatok? - kérdeztem rá, elterelve a témát.
- Ha az akadályversenyekre célzol, akkor igen, ma lesznek - röhögött.
- Nem lehetne kihagyni?
- Nem! - Ezt most olyan hangnemben mondta, hogy majdnem elröhögtem magam. De csak majdnem. - Attól, hogy még ilyen rossz kedved van, lehet, hogy jó buli lesz!
- Ja... Tök izgi - röhögtem.
Még egy jó ideig feküdtünk egymás mellett, és a csillagokat néztük. Már tényleg teljesen sötét volt, és csak a tábortűz fénye segített a tájékozódásban. Egyre több hangot hallottam a tűz körül.
- Gyertek, már mindjárt készen vagyunk - mondta Sasuke, amikor odalépett hozzánk. Ino azonnal felpattant és elindult a többiek közé, de én még felállni sem voltam hajlandó. Aztán észrevettem, hogy Ino már itt is hagyott, és inkább nagy nehezen feltápászkodtam. Sasuke még mindig ott szobrozott mellettem.
- Mit akarsz? - kérdeztem teljes szánalommal a hangomban. Szembefordultam vele, mire ő megfogta a karomat és hátravitt a betonház mögé.
- Neked meg mi bajod van? - kérdezte.
- Én kérdeztem előbb - csökönyösködtem, pedig pontosan tudtam, hogy ezt csak az óvodások szokták mondani, ha valami történt.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy miért vagy ma velem ilyen köcsög és bunkó.
- Szerintem ehhez semmi közöd - mondtam határozottan, majd indulni akartam, mire megfogta a karomat és visszarántott.
- Lehet, hogy még csak nem is tehetek róla! - Magam elé képzeltem, ahogy ott csókolóznak, és elnevettem magam.
- Persze... Nem tehetsz róla - mondtam vontatottan.
- Nem lehet veled beszélni - fújtatta. Elég türelmetlennek tűnt.
- Ezek után nem is kell - kontráztam. Értetlenül nézett rám, és minden bizonnyal azt várta, hogy gyorsan bevalljak mindent, hogy miért haragszom rá, de szerintem nagy nehezen rájött, hogy nem fogok megtörni, és szimplán utálni fogom.
- Valamit tehettem, mert most úgy érzem, hogy nagyon dühös vagy - gondolkodott el.
- Ez van - mondtam. - Írj egy könyvet ebből a kis sztoriból.
- Még mindig nem értem, hogy miről beszélsz!
- Hagyjuk - mondtam és lefejtettem a karomról a kezeit. Otthagytam, és visszamentem a többiekhez, már szinte mindenki ott volt a tűz körül. Leültem Ino mellé, aki éppen most tűzte fel a kolbászát a nyársára.
- Akarsz róla beszélni? - kérdezte Ino, és a kezembe adott egy nyársat, majd elém tolt egy jól megpakolt tányért.
- Majd este szökjünk ki, és akkor beszélhetünk. Én most jól szeretném magamat érezni - válaszoltam, miközben én is feltűztem egy kolbászt a botomra.
- Oké - mondta elmosolyodva. A nyársamat a tűzbe tettem. - Meg fog égni - röhögött.
- Legalább gyorsabban készen leszek - vigyorogtam.
Sasuke még csak most jött vissza a háztól. Vajon mit csinálhatott eddig? Nem tudom... Leült a fiúk közé, és Karin, mint egy szúnyog odarepült és leült mellé. Egyfolytában csak beszélt, beszélt és beszélt szerencsétlen Uchihának, akit cseppet sem érdekelt a mellette ülő egyén mondanivalója. Karin egyszerűen fogta magát és megölelte Sasukét.
- Most én látok rosszul, vagy azok tényleg ölelgetik egymást? - kérdeztem, miközben Inót bökdöstem, aki ugyanabba az irányba fordult, mint én.
- Sajnos én is látom. De... TE JÓ ÉG - mondta, mire egy páran felénk fordultak. Zavartan elnevettem magam, majd visszafordultam a tűz felé.
- Ez nem lehet igaz - sóhajtottam. - Azt hittem, a mai nap már nem is lehet rosszabb...
|