- Oké, ez igaz, de azóta nagyon furcsán viselkedik. Gonosz szemekkel méregeti Sasukét, és hozzám még csak nem is szól, hogy ő is ott van velem - mondtam, és Sasuke felé böktem a fejemmel. Ő teljesen nyugodtan hahotázott a haverjaival.
- Azt mondta, hogy beszélnetek kell. Akkor nyílván Sasukéval kapcsolatos a dolog.
- Az a gond, hogy nekem is ez ugrott be - húztam el a számat. - De majd meglátjuk.
- Ezen ne edd magad. Majd kiderül, hogy mi van - vigyorgott. Tovább sétáltunk egymás mellett. Közben fürkésző tekintettel figyeltem, hogy Sasuke mit csinál, hogy viselkedik. Néha Dei felé sandítottam, aki egymagában sétálgatott, a fiúk mögött pár méterre. Néha Itachival beszélgetett pár szót.
- Itt vagyunk a mólónál - kezdte Kakashi.
- Na, ne - epézett Itachi.
- Szóval. Most fel fogunk szállni a sétahajóra, és átmegyünk az Ichuki-szigetre. Van valami kérdés?
- Tanár úr - kezdte Naruto.
- Tehát nincs? Remek! Akkor mindenki viselkedjen úgy, mintha normális ember lenne. Amint felszálltunk, leültünk pár sráccal, és élveztük, ahogy a lágy szellő simogatja az arcunkat. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez már túl stabil helyzet. És ezt a tudatalattim is észlelte. Próbáltam elnyomni azt az agyféltekémet, ami az információkért ordított. Közben körülöttem persze csak úgy folytak az események.
- De hát tényleg így történt - bizonygatta az igazát a szőke.
- Jaj, Naruto! Nyomd már el magad - röhögött Itachi.
- Nem tehetek róla, hogyha nem hiszitek el - húzta fel az orrát. - Ez tényleg így volt és KÉSZ.
- Valószínűleg.
Közben azt vettem észre, hogy Deidara odaint nekem, hogy menjek oda hozzá. Én pedig gondolkodás nélkül felálltam, mondtam pár szót a barátaimnak és odasétáltam az említett fiúhoz.
- Akkor most már elmondod? - kérdeztem semlegesen. Szerintem szörnyen próbáltam tettetni a nyugodtságot, de valahogy nagyon idétlenül nézett volna ki, ha ott ugrálok az izgatottságtól.
- Hm. Ha jól tudom, akkor Sasuke és a volt barátnője nem teljesen szakítottak.
- Mégis, hogyan lehet "nem teljesen szakítani"? - Ez csak egy vicc.
- Szünetet tartanak - bökte ki. De hát ezt ő honnan tudja? Csak nem dicsekedett el neki Sasuke az este, alvás előtt.
- Miből gondolod? - akadékoskodtam. Bár tudtam, hogy nem ver át.
- Tegnap este, amikor már Sasuke aludt, jött neki egy SMS. Elég érdekesnek tituláltam. Hm.
- Ó, akkor majd valahogy meg tudnád nekem mutatni? Érdekelne. De persze csak akkor, ha nem lenne nagy dolog megszerezni - mondtam gyorsan és vártam a reakcióját.
- Nem. Nem lenne nagy dolog. Majd küldök egy SMS-t este, ha megint alkalmam lesz rá, és akkor majd gyere a focipályára - mondta mosolyogva. Ezt a mosolyt mindig is nagyon kedveltem benne. Nekem is vigyorogni támadt kedvem.
- Rendben - mondtam gyorsan, amint feleszméltem. Deidara csak sóhajtott egyet.
- Remélem, hogy nincs igazam és valamit nagyon is félreértettem. Nagyon jó érzés téged boldognak látni...

Én csak elismerően bólintottam egyet, majd egy puszit nyomtam az arcára és megköszöntem neki mindent, amit valaha is tett értem. Dei elkezdett zenét hallgatni, én pedig inkább visszaültem az én kis csapatomhoz. Amint odakuporodtam Sasuke mellé, ő azonnal magához ölelt és egy puszit adott a számra. Igen, ez ráébreszt arra, hogy tökéletes minden. Pedig ilyen igazából nincsen.

Pedig annyira boldog voltam, vagyis most is az vagyok, de ez az egész most kicsit összezavart. Csak szünetet tartanak? Hogy lehet velem ekkora szemétláda? Azt hittem, hogy szeret! Jó, mondjuk mit vártam, párszor már átbaszott, és ha ezt kétszer megteszi, akkor miért ne tehetné meg háromszor? Vagy akár hússzor?
 - Mi a baj? – súgta oda Sasuke a fülembe, hogy senki más ne hallja. – Szinte meg sem szólalsz.
 - Csak egy picit elgondolkodtam – motyogtam.
 - Nagyon szeretlek – mondta halkan, és adott egy puszit a számra.
 - Helyes – nevettem el magamat.
Olyan fél órán belül, még mindig a karjaiban, de megérkeztünk a szigetre, ahol majd várost nézünk. Örülök, hogy végül is nem valami unalmas természeti program lesz. A hajó megállt, Kakashi pedig elkiáltotta magát, hogy mindenki menjen le a hajóról, és így is tettünk. Sasuke kézen fogott, és így hagytuk el a hajót, egymás mellett, látszólag boldogan. Annyira betett nekem most ez az SMS-es dolog...
 - Gondolom, nem akartok közös programot, ezért az az alkum, hogy délután öt órára mindenki térjen ide vissza, mert maximum negyed hatig várunk, aztán megyünk vissza a táborba. Szóval, aki elkésik, a itt marad. Oké?
 - Jól van – mondta az osztály egyhangúan.
 - Akkor hogyan legyünk? – kérdeztem Sasukétól. – Gondolom, nem szeretnél egy csajos vásárlásban, mint árucipelő részt venni – mosolyogtam rá. Ino a többi lánnyal beszélgetett.
 - Oké, úgyis venni akarunk piát a fiúkkal, meg energiaitalt, meg ilyen pasis dolgokat – túlzott.
 - Aha, persze, értem. Szóval mentek csajozni – nyomtam meg a mutatóujjammal a mellkasát, és kicsit morcos fejet vágtam.
 - Igen, meg bemegyünk pár szex shopba, meg ilyenek – vigyorgott, és szorosan magához ölelt, és megcsókolt. Hevesen, szenvedélyesen, ahogy ritkán szokta, de annyira jól esett most, hogy otthagytam volna mindenkit, csak azért, hogy vele lehessek.
 - Na, menjetek. Aztán itt találkozunk – mondtam.
 - Rendben, sziasztok – köszönt el, hátat fordított, és elsétált a haverjaival.

 - Akkor indulhatunk? – kérdezte Ino, amikor odasétált hozzám.
 - Persze, jön még valaki?
 - Nem, a legtöbben moziba mennek, meg a város másik végébe valami ruhaüzletbe – magyarázta, miközben elindultunk a mólóról, a part szélén horgászboltok voltak, néhol a stégen horgászokkal. Elindultunk az egyik sétálóutcán, ahol a turisták között elvegyültünk. Sorban bementünk mindegyik boltba.
 - Beszéltél végül is Deidarával? – kérdezte két ruhasor között sétálva. Kivettem egy sárga csőtopot, amin a melle alatt átfutott egy fekete selyem masni, elöl megkötve. Egy picit hosszabb volt, mint az ilyen típusú pólók.
 - Igen – motyogtam, miközben a ruhát nézegettem. Azonnal a karomra fektettem, és sétáltam tovább.
 - Mit mondott? – kérdezett tovább Ino, ő egy zöld pólót választott magának.
 - Azt, hogy elvileg Mina és Sasuke nem szakítottak, csak szünetet tartanak, és ezt onnan tudja, hogy amikor Sasuke tegnap este elaludt, elöl hagyta a mobilját, és Dei belenézett, amikor az kijelezte, hogy SMS-t kapott, és eléggé levágós volt az üzenet – magyaráztam monotonon, próbáltam nem elsírni magamat.
 - Ezt csak így ájulás és sírás nélkül közlöd? – húzta fel a szemöldökét.
 - Megpróbálok erős maradni – mosolyogtam. – Valamint azért reménykedek, hogy ennek kevés a valóságalapja…
 - Tudod, hogy imádlak, de Deidara nem szokott hazudni, főleg nem neked!
 - Igen, és ez a legrosszabb az egészben, nem akarok csalódni, főleg nem benne, megint – húztam el a számat.
 - Tudod, mit? Válassz még két pólót ezen kívül, és én állom majd a számlát – ajánlotta fel.
 - Nem akarok a terhedre lenni, és nálam is van pénz – szabadkoztam.
 - Ez parancs volt – vigyorgott. – Ez a minimum, amivel most el tudom vonni a figyelmedet.
 - Köszönöm szépen, remek barátnő vagy – mondtam meghatódva, és szorosan megöleltem.
Találtam egy fekete, combközépig érő spagetti pántos ruhát, ami deréknál szűkített volt, és egy fehér, ejtett vállú pólót, amin egy női arc volt, és egy dalszöveg, amit most nem tudtam beazonosítani. Olyan kettő óra körül kivégeztük az egyik sorban található ruhaboltot, aztán beültünk egy gyrosra és egy kólára. Három óra körül még betértünk egy cipőboltba, ahol vettem egy sárga topánkát, és egy feketét. Pont jók lesznek a most vett pólókhoz… Már négy órakor ott ültünk a mólónál, elfoglaltuk az egyik padot Inóval, és a szatyorjainkkal.
 - Köszönök mindent – mondtam halkan, amikor a hullámzó tengert néztük, ami előttünk volt.
 - Ez olyan volt, mintha búcsúzkodnál!
 - Nem búcsúzkodom, csak néha a tudtodra fogom adni, hogy mennyire jó vagy hozzám.
 - Ja jó, rendben – vigyorgott.
Gyorsan teltek a percek, először Kibáék csapta jött vissza, aztán a többi lány. Öt órakor sétáltak be lazán Sasuke, meg a fiúk csapata. A helyemen maradtam, és onnan figyeltem, ahogy lassan közeledik felém.
 - Elmondod neki, hogy tudod? – kérdezte gyorsan Ino, amikor már csak húsz méterre volt tőlem.
 - Nem, este megmutatja az SMS-t Deidara, ha lesz rá alkalma. Aztán majd kiderül – hadartam.
 - Értem – mondta, és elkezdett a pad másik oldalán ülő Hinatáékkal beszélgetni.
Sasuke leült a másik oldalamra, és átkarolta a derekamat. A vállára fektettem a fejemet, és beszippantottam a finom illatát, ami még mindig ugyanolyan, mint régen, vagy mint öt órája. Annyira szerettem ezt az illatot.
 - Mit vettetek? – kérdezte a fülembe suttogva.
 - Néhány pólót és topánkát – válaszoltam. – Ti merre jártatok?
 - Mindenfelé – válaszolt könnyedén.
 - Az bő fogalom – böktem oldalba nevetve.
 - Majd meglátod – vigyorgott szélesen.
Kakashi megérkezett, felszálltunk a hajóra, de most Deidara is csatlakozott a fiúk társaságához, mi pedig lányok, külön ültünk a hajó orra körül. Háromnegyed órán belül megérkeztünk a szigetre, és egy kis séta után vissza a táborba. Kakashi odaadta a kulcsokat, és mindenki elfoglalta a szobáját.
 - Most van hat óra – gondolkodtam el hangosan. – Akkor ma mit fogunk még csinálni?
 - Nem tudom, valami sütögetés, meg éjszakai akadályverseny rémlik – gondolkodott el Ino, miközben pakolta ki az újonnan vett dolgokat a szekrénybe, és a zacskókat meg kidobta. Én is hasonlóképpen tettem.
 - Tényleg, beugrott.
Kiszaladtam Kakashihoz, aki a háza előtt a padon olvasott könyvet.
 - Mit szeretnél? – kérdezte olvasás közben.
 - Mi lesz a ma esti program?
 - Fél nyolckor tüzet rakunk, addig kéne fát keresni az erdőben, mert az nem áll rendelkezésünkre. Utána pedig, ha van kedvetek, akkor felépítek egy akadályversenyt éjszaka, az gondolom, ha mindent egybe teszünk, este kilenc körül lenne.
 - Ó, ez tök jó. Virsli, meg kenyér, és ilyesmik vannak kéznél? Meg tüzifa? – kérdeztem vissza. Az osztályban egyfajta kis-osztályfőnök voltam, ugyanis Kakashi nagyon nem foglalkozott az ilyen apróságokkal, és sok dolgot rám bízott.
 - Egyik sincs, de majd valahonnan keríteni kéne.
 - Hozzak a boltból? – kérdeztem rá azonnal. – Mármint kaját.
 - Igen, adok majd pénzt, és akkor vigyél el pár erős fiút, akik majd cipekednek. – Kakashi az övtáskájából átnyújtott néhány bankjegyet.
 - Rendben – bólintottam, és visszaszaladtam a házba.
 - Hova sietsz? – kérdezte vigyorogva az ágyán ülve Ino.
 - Gyere velem a boltba, a sütéshez veszünk hozzávalókat – hadartam.
 - Oké - pattant fel, és utánam jött. Elmentem Itachi és Sasori házához, bekopogtam, és benyitottam.
 - GYERTEK – mondtam, ezzel felriasztva a fiúkat. – Megyünk boltba.
A fiúk kicsit húzták a szájukat, de végül négyesben elmentünk, vettünk egy csomó kolbászt, virslit, kenyeret, meg még néhány apróságot. Fizettem, és vissza is mentünk a táborba. Letettük Kakashi házába a cuccokat, és visszaadtam a visszajárót a tanár úrnak, majd az erdőbe vezettem a fiúkat.
 - Most megint mit kell csinálni? – kérdezte Itachi.
 - Szedjetek száraz fát, mert sütögetni fogunk – mondtam. Ino csak nevetett az arckifejezésükön. – Ino, hívd már ide még Deit, Sasukét és Narutót!
 - Oké – mosolygott, és eltűnt a fák között. A fiúk kezébe teszegettem bele a tökéletesnek tűnő darabokat, majd elküldtem őket, pont akkor, amikor jött a második adag fiú csapat. Megmondtam, hogy tegyék a tűzrakóhely mellé a fákat, és egy részéből csináljanak sátrat, hogy meg lehessen gyújtani. A most érkezetteknek is ugyanezt megcsináltam, és velük együtt mentünk vissza a házakhoz.
 - Köszi a segítséget, fiúk – mondtam, mire egy „nincs mit” volt a válasz. Mindenki elment valamerre, én és Sasuke maradtunk ott. Közelebb lépett hozzám, és lehajolt, megcsókolt. A nyakába akasztottam a kezeimet, ő pedig a derekamra helyezte a kezét. Egyre elmélyült a csók, amikor lassan eltoltam magamtól, tekintettel arra, hogy ezt így, itt nem lehet csinálni, mert illetlenség.
 - Bocsi – mosolyodott el zavartan, és a tarkóját kezdte el vakargatni. Késztetést éreztem arra, hogy most azonnal egy csókot adjak a szájára. Meg is tettem.
 - Gyere, nézzük meg a tábortüzet – mondtam, kézen fogtam, és úgy andalogtunk el a tábortűzhöz. A fiúk körbeállták, már égett az egész, és látszólag nagyon büszkék voltak magukra, hogy valamit sikerült megcsinálniuk egyedül. Hátrafordultam, ahogy Naruto és Kakashi jöttek egy műanyag asztallal a kezükben, rajta a húsokkal, amiket megsütünk.
 - Naruto, menj már körbe légy szíves a táborban, és hívj ide mindenkit, aki akar vacsorázni – mondtam a szőke fiú felé fordulva.
 - Oké, Sakura – válaszolt, és már el is tűnt.
Sasukét hagytam a fiúkkal baromkodni, én pedig addig Inóval leültem, és töltöttem magamnak ásványvizet.
 - Na? – kérdezte barátnőm Sasuke felé bökve.
 - Semmi! Érted? Semmi olyat nem csinál, ami erre az egészre utalna…
 - Majd meglátjuk, de én is csak a legjobbakat tudom remélni – sóhajtott.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.