A szőke lány komoran ült a széken. Az ágyban fekvő barátnőjére nézett. A mindig vidám Temari Sand most szomorú volt. Az egyik legjobb barátnője 1 hete folyamatosan csak alszik. Ha fel is ébred, nincs magánál. A Tema csuklóján lévő óra csipogni kezdett. Nagyot sóhajtott, és felállt. A szobába Sasuke lépett be. Bár még alig ismerte a Harunot, úgy viselkedett, mintha évek óta a barátja lenne.
- Semmi változás? - kérdezte halkan a fiú.
- Semmi. - hajtotta le fejét Tem.
Az Uchiha az ágy mellé sétált. Sakura rózsaszín hajtincsei elterültek a párnán, smaragd szemei csukva voltak, karjai élettelenül feküdtek a teste mellett. A lassan fel-le mozgó mellkasa tudatta csak, hogy életben van. Temari kisétált, és becsukta maga mögött az ajtót. Sasuke leült arra a székre, ahol pár perce még a szőke ült. Nem tudta levenni fekete szemeit a lányról. Tisztán emlékezett az estére, mikor megcsókolta. Nem az ital váltotta ki belőle azt a cselekvést.
- Az első nap, mikor megláttalak... - gondolt vissza. - Egy túlságosan is pörgős, idegesítő csajnak ítéltelek. - nézett a plafonra. - De azon az estén... más voltál!
Nem tudta megmagyarázni, mire gondol. Eddig még csak nagyon kevés lány iránt érzett ilyet. De azt egyszerűen kizártnak tartotta, hogy ez AZ legyen. Egyetlen egy nap nem elég ahhoz, hogy szerelmes legyen az ember.
- Nem...
Lassan végigsimította a Haruno selymes arcát. Sakura hírtelen a kezeit ökölbe szorított. Pár könnycsepp folyt ki csukott szemei alól.
- Karin! - suttogta.
Zihálva ült fel az ágyban. Tekintete már nem üveges volt, inkább ijedt, csalódott, de mégis, vidám.
- Hol vagyok? - kérdezte fáradt hangon.
A fiú ledöbbent, majd elmosolyodott.
- A kórházban. - válaszolta.
A lány feladta a gondolkozást. Sóhajtott.
- Mi történt? - nézett "magyarázatot várok" tekintettel az Uchihára.
- Nem emlékszel... semmire? - kerekedtek el Sasuke szemei.
- Csak arra, hogy Karin veszekedni kezdett velem, és gyors léptekkel elindult felém. Másra nem...
- Sasuke, én jövök! - rontott be Naomi, de szegény szinte sokkot kapott.
Hamar magához tért. Sikítva ugrott barátnője nyakába.
- Nao, ne fojts meg, kérlek! - kapkodott levegő után a Haruno.
- Bocsi. - vigyorgott a lány, és lemászott Sakuról.
Naruto, Kanky, Gaara és Temari a nagy hangzavarra csodálkozva néztek be. Leesett az álluk, a mögöttük álló orvos viszont utat vágott magának, és komoran a rózsaszín hajúhoz lépett.
- Hogy van? - kérdezte kedvesen.
- Jól, azt hiszem... Csak nem emlékszem, mi történt. - nézett barátaira.
- Arra emlékszel, hogy most Sasori a pasid?! - rántotta elő a srácot Tema.
- Persze! - mondta hidegen Sakura.
A vörös elvigyorodott, látva a társaság döbbent képét. Ekkor Karin tűnt fel Kankuro mögött. Egy darabig nézett a Haruno smaragd szemeibe, majd eltűnt.
* Fogadni mernék, hogy minden az ő hibája volt! * - gondolta dühösen Saku.
- Mikor mehetek haza?! - érdeklődött.
- Ma még bent marad megfigyelésen. Ha minden rendben lesz, akkor holnap.
A lány visszadőlt a párnára. Bár nem nagyon akart hazamenni, azért szívesebben lett volna a saját szobájában, mint egy korházban. Anyja egyszer se látogatta meg, biztos volt benne. Habár Haruno asszony kapott értesítést, hogy lánya korházba került, a munkája túlságosan lefoglalta, férje pedig külföldön üzleti úton volt.
- Ki akar vigyázni rá? - tette fel a kérdést a doki.
- Hogy mi?! - háborodott fel Sakura. - Mi vagyok én, három éves kisgyerek, pelenkában?! - dühöngött.
- Nem, de pár órával ezelőtt még úgy néztél ki, mint egy sétáló hulla! - magyarázott kioktatóan Kanky.
Saku lemondóan sóhajtott, és keresztbe font karokkal várta, hogy kijelöljék a "dadusát".
- Sasukénak még nem járt le az ideje... - húzta ördögi mosolyra a száját Naomi.
A férfinek nem is kellett más, kitolta a kis csoportot, és becsukta az ajtót, kettesben hagyva az Uchihát és a Harunot.
- Karin volt, igaz?! - kérdezte a lány.
Szemei érdeklődve csillogtak.
- Igen. Nekilökött téged egy falnak. Azt viszont senki se tudja, min vesztetek ennyire össze...
Most már a fiú is kíváncsi lett. Remélte, a rózsaszín hajú beavatja mindenbe.
- Túlságosan is MA-GÁN-ÜGY! - fordította el a fejét.
Sasuke valahonnan sejtette, hogy ez nem lesz sima menet.
- Visszacsókoltál! - vigyorodott el hirtelen.
Sakura ereiben megfagyott a vér.
- Te nem... - suttogta.
- Nem, nem voltam részeg.
- De hát nem is ismersz! - háborodott fel a Haruno.
- Az most nem lényeges. Visszacsókoltál! Szóval tetszem neked?!
Saku számára ez a vigyor mindennél idegesítőbb volt.
- Igen is lényeg, hogy semmit se tudsz rólam!
Legszívesebben most rögtön kipattant volna az ágyából, és gyorsan hazafelé vette volna az irányt. De nem tehette, hisz az orvos megmondta, egy éjszakát még ki kell bírnia.
- Azon az estén, más voltál! - komorodott el.
- Ez hogy érted?! - csodálkozott.
- Olyan... - itt megakadt.
Mit mondhatna... ?
- Mindegy, hagyjuk! - emelte a plafonra tekintetét.
Kezdte megkedvelni a fal halványrózsaszín színét. Sakura nem faggatta a fiút. Bár nagyon is érdekelte a válasz, egyvalamit még mindig nem értett: miért csókolt vissza? Mind a ketten gondolataikba mélyedtek, nem is néztek a másikra. Nem akarták, hogy tekintetük egy percre is találkozzon.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.