A folyosón sétáltam. Ebben a percben temérdek gondolat cikázott a fejemben. Nem voltam abban biztos, hogy képes vagyok arra, amit most tenni akarok. De muszáj, első sorban Sasori miatt. Ha nem lenne ilyen féltékeny... Nem is értem, miért? Egy hónapja vagyunk együtt. Temari lassan megbarátkozik a gondolattal, ugyanakkor még mindig ellenszenves vele. Megőrülök! Sok idő telt el azóta, hogy fogadást kötöttem Sasorival, hogy Karin a falnak lökött, hogy meggyógyultam, és hogy... Sasuke megcsókolt. Sem az ital, se más hatása alatt nem volt. Mindent önszántából csinált, azonban fogalmam sincs, miért?! Nem mondta el! Azóta én hozzá se szólok, ő viszont nagyon is próbálkozik, és hiába próbálom Sasorinak bebizonyítani, hogy soha nem volt, és nem is lesz köztünk semmi, nem hiszi el! Azt az egy csókot, valljuk be, tényleg letagadtam. De hát Istenem! Mekkora balhét csinált volna belőle?! Nagyot sóhajtva vágtam ki az osztályom ajtaját. Ledobtam magam Tema és Nao közé, majd unottan néztem körbe. A teremben mi, valamint Naruto, Shikamaru, Kankuro, Gaara, Ino, Hinata és Tenten tartózkodott. Ino jött oda hozzánk, amit furcsálltam, hisz ő sosem állt velünk szóba, leszámítva pár szót, amit Temarinak intézett néhanapján, ugyanis a helyzet a következő volt : Gaara és Ino régen jártak, de valami titokzatos ok miatt szétmentek. Senki se tudja, miért?! Régen Ino már csak Gaara kedvéért is kedves volt Temmel, de velünk aztán már tényleg nem volt hajlandó beszélgetésbe bonyolódni.
- Beszélnem kell veletek! - fogta suttogóra a dolgot.
Itt döbbentünk le, de az is csak pár percig tartott.
- Mond! - hajoltunk közelebb hozzá egyszerre.
A termet Naruto röhögésének a hangja töltötte be.
- Bazdmeg, mi vagy te, félkómás narkós?! - üvöltött Tenten.
A szőke srác fején a narancssárga pulóverének kapucnija volt, és idegbeteg tekintettel közeledett Ten felé. Naomi a fejét csóválta, majd újra Inora koncentrált.
- A helyzet az...hogy még mindig szeretem Gaarát, de... - hatás szünetet tartott.
Temari képe egy "éppen most született meg a kislányom!" arcot felöltő anyukáéra hasonlított. Naomi szemei autógumi nagyságúak voltak, én pedig nem törődöm stílussal hallgattam a továbbiakat. Nem igazán foglalkoztatott a kis ribi beszámolója. Örültem annak, hogy nem az én öcsém Gaara. Tekintetem végigsiklott az osztályon, újra. Figyeltem, ahogy Tenten laposra veri Narutot, ahogy Hinata próbálja menteni a helyzetet, és ahogy Karin nyivákol, mert otthon hagyta a fésűjét. Kivettem a táskámból egy gondosan leragasztott papírlapot, és az előttünk lévő padba dobtam, ami Sasukéé volt. Tudtam, ezzel nagyon meg fogom bántani, és a szívem se ezt mondta, de a testem automatikusan cselekedett. Nem bírtam leállítani. Egyre csak a kis papírt néztem, és a szövegébe merültem.

Sasuke...

Hányszor mondjam még : Kopj le! Ha eddig még nem fogtad volna fel, Sasorival járok, és szeretem. Fölösleges próbálkoznod, semmi értelme. Ne szólj többé hozzám.

Sakura

Rövid de lényegre törő szöveg volt. Kezdetben, mikor megírtam, semmi lelkiismeret furdalásom nem volt. De most, így, ahogy néztem...
- Sakura!
Naruto hangja rántott vissza a valóságba. A képembe hajolt, kapucnija még mindig a fején volt, és álmos, sötét tekintettel nézett rám. Kivételesen nem ordított. Tentennek igaza volt, olyan volt így, mint egy félkómás narkós.
- Hm... Mi a baj? - kérdeztem. - Ugye nem vettél az utcasarkon lévő csövestől egy kis füvet? - pillantottam rá gyilkoló tekintettel.
- Nem, csak nem aludtam egész este! - ásított.
Hangja kicsit sem volt ideges, pedig ő az ilyen megjegyzéseken ki szokott akadni. Most viszont tényleg álmosság volt felfedezhető a hangjában, ugyanakkor amint a vigyorgó fejére néztem, rögtön leszűrtem : az életkedve még megvan.
- Halljam, miért? - fontam keresztbe a karjaimat.
- Sasuke este...hozzám jött tanácsot kérni!
Nagy szemekkel néztem rá pár percig, majd hírtelen kitört belőlem a röhögés.
- Most meg mit röhögsz? - dühöngött Naru.
- Bocs, de te és a tanácsadás... Komolyan, Sasukénak elment az esze!
Leestem a székről. Naruto megunta a röhögésemet, visszarántott és fejbevágott.
- Naaa! - méltatlankodtam.
- Semmi na! Figyelj rám! - mély levegőt vett, majd kimondta. - Sasuke szerelmes beléd! - suttogta komoly hangon.
Mintha egy világ omlott volna össze bennem. Ledermedve néztem magam elé. Újra a papírra írt szöveg vízhangzott a fejemben.
- M...mi?! - néztem fel a szőke kék szemeibe.
A csillogás, amit láttam bennük, elárulta: nem hazudik.
- Úgy van, ahogy mondtam! - forgatta a szemeit.
Nem tudtam, mit tegyek, és azt sem, mit vár tőlem Naruto. Hogy bevalljam, én is érzek valamit a kis nagyszájú iránt? Nem, ezt sok ok miatt nem tehettem. Egyrészt nem vagyok szerelmes belé, másrészt még a vonzódás sem igaz. Vagy...az talán mégis.
Naru csak nézte, ahogy kirohanok a teremből. A lány WC felé vettem az irányt. Nagy sebességgel rúgtam be az ajtaját, kinyitottam egy fülkét, bezártam és az ülőke háttámláját lehajtva ráültem. A lábaimat felhúztam magamhoz, és szorosan átkaroltam őket. Pár könnycsepp folyt végig az arcomon. Nem volt erőm órára menni, de a lógás volt most a legkisebb gondom. Hallottam, amint valaki kinyitja az ajtót. Láttam, ahogy meg a fülke előtt, majd hírtelen eltűnt a lába. Hinata feje tűnt fel.
- Nyisd ki! - kérte.
Letöröltem a könnyeimet, felálltam és kinyitottam az ajtót. A kezeimet a farmerem hátsó zsebébe dugtam.
- Mi az? - kérdeztem.
- Tudom, miért sírtál! - tette a vállamra a kezét Hina.
Ahogy ezt kimondta, újra sírni kezdtem, és szorosan átöleltem. Ebben a percben úgy éreztem, ő a legjobb barátnőim közé tartozik.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.