Ahogy a rózsaszín hajú lány a folyosón sétált, lehajtotta a fejét. A mellette haladó fekete hajú aggódva figyelte. Nem ismerte túl jól Sakurát, de biztos volt benne, hogy ez az egész nagyon megérintette. Nem szólt semmit, csak elfordította a fejét, és a velük szemben álló fiút nézte. A srác fekete szemeivel kíváncsian pásztázta a Harunot. Mikor oda értek hozzá, megálltak.
- Akkor én... magatokra hagylak titeket! - mondta zavartan Hinata, és tovább ment.
Sakura nézte még pár percig barátnője hűlt helyét, majd Sasuke szemeibe nézett, melyek elnyelték őt.
- Tényleg ezt akarod? - kérdezte hidegen a fiú. - Biztos vagy benne, hogy neked úgy lesz jó?!
- Én... nem tudom! - suttogta.
Nem akart szenvedni. Szerette Sasorit, de lehet nem úgy, ahogy kellett volna... Az Uchiha közelebb lépett a lányhoz, és megfogta a kezét.
- Tudod, mit érzek, igaz?
Sakura elfordította a fejét, de a srác gyengéden visszafordította.
- Tudod, mennyit szenvednék! De nem csak én, te is... Érzel valamit, de nem akarod magadnak beismerni. Nem ismerlek túl régóta, de még ez a pár hónap is elég volt ahhoz, hogy beléd szeressek! - mosolyodott el halványan.
A Haruno döbbenten kapta fel a fejét. Nem mást hallott, mint egy szerelmi vallomást.
- Hagyj ezekkel! - rántotta ki végül dühösen a kezét.
Hátra lépett pár lépést, de a fiú a csuklója után kapott. Erősen tartotta, és nem engedte.
- Sasuke, hagyj elmenni! - suttogta.
A srác egy darabig csak nézett a makacsságot szikrázó, smaragd szemekbe, majd közelebb húzta magához Sakurát, és lágyan megcsókolta. Érezni akarta, nem bírt magával. Erőszakosan utat tört a nyelvével a lány szájába. A Haruno egy percig ellenkezett, utána nem bírta ki. Átadta magát az érzésnek. Ahogy ezt Sasuke megérezte, hírtelen elhúzódott tőle, és vigyorogva nézett végig rajta.
- Undorító vagy! - sziszegte Saku, és elfutott.
A fiú pár percig csak nézett utána vigyorogva, majd zsebre tett kezekkel elindult vissza az osztályba.
A lány csak rohant. Nem sírt, nem volt szomorú, inkább dühös. Dühös Sasukéra, de főleg magára. Elgyengült, mikor nem szabadott volna. Megállt. Fejét lehajtotta, és idegesen vágott bele a mellette lévő falba, ami megrepedt.
- Francba! - suttogta, majd felnézett.
Tekintetében elszánt tűz égett.
- Kémkedsz utánam? - fordult meg hírtelen.
Az egyik szekrény mögül Deidara lépett ki. Szokásához híven vigyorgott. Ő már csak ilyen...
- Én? Ugyan... - tette az ártatlant, pedig korán sem volt az.
Sakura hidegvérrel fonta össze karjait, és azzal a tipikus "gyilkoló" tekintettel nézett a srác szemébe. Tudta jól, Deidarának ez gyengepontja.
- Jól van, jól van! Sasori küldött... - adta meg magát végül a szőke.
- Nem bízik bennem? - lepődött meg a lány.
- Mostanság nem! - tűnődött el Dei.
- Hogy érted azt, hogy mostanság? - szűkültek össze a Haruno szemei.
- Nos, az Uchiha kölyök nagyon hajt rád... - vigyorgott.
- Csak egy játékszer, könnyű kihasználni! - vigyorodott el gúnyosan.
- Ha csak tényleg erről lenne szó... Na és jól csókol?
Deidara vigyora ördögien gúnyos volt.
*Látott, mindent...* - futott át Saku agyán.
- Nem olyan jól, mint Sasori! - próbált nyugodt hangon beszélni.
Ez egész jól sikerült is neki.
- Idefigyelj Sakura! - lett komor a szőke. - Sasori a barátom, kicsi korunk óta, és... Nem akarom, hogy csalódjon! Talán soha senkit nem szeretett még ennyire, mint téged. A szakítás nagyon megviselné...
Ilyen beszédet sem hallott még senki Deitől, egyedül csak most és talán utoljára Sakura.
- Tudom! - hajtotta le a fejét. - Akkor nem szólsz neki a csókról? - reménykedett.
- Nem. - jelentette ki hűvösen. - De kérlek, többet ne tedd...
- Jó...

Kicsivel később...

-Deidara ezt az arcát se mutatta még senkinek. El kellene mennie egy sorozat szereplőinek válogatására, tuti megkapná a gondoskodó apa szerepét!
- Temari, ez nem vicces! - orrolta le barátnőjét Sakura. - Kinyiffant, ha még egyszer meglát Sasuke közelében... Aj, ez így nem jó! - rogyott össze a kényelmes székben.
Egy kávézóban voltak. Naomi teljes nyugodtsággal iszogatta a jeges teáját, és barátnőjét fixírozta. Mindig ezt csinálta, mikor elmélyülten gondolkozott.
- Megvan! - rántotta el a szájától a poharat, és diadalittas vigyorral nézett a lányokra.
- Remélem valami hű de jó megoldást talált! - súgta Tema fülébe Saku.
- Hé, figyeljetek már! - förmedt rájuk Nao.
- Figyelünk! - hajoltak közelebb.
- Na szóóóval... Arra az elhatározásra jutottam, hogy... Oh, várj! Egy fontos kérdés : Szereted Sasorit? - szakította meg a mondatát.
- Igen, de...
- De?
- De Sasuke sem hagy hidegen!
- HOGY MI???? - lepődött meg mind a két csaj.
- Ez az igazság, mit vagytok így felháborodva?! - tetette a sértődöttet Sakura.
- Mindegy is! Azt akarod, hogy tönkre menjen a kapcsolatod, vagy nem?! - kérdezte komolyan Naomi.
- Persze hogy nem! - háborodott fel kissé a Haruno.
- Akkor a lényeg, hogy tartsd távol magad tőle! - dőlt lazán hátra.
- Heh, szép az élet! Deidara apuka lesz, te meg beállsz mellé anyának! - viccelődött Tem.
Nao viszont fejbe vágta. Jót röhögtek.
- Megmagyarázzam neked az élet értelmét Saku? - vigyorodott el Naomi.
- Mit akarsz megmagyarázni, kész röhej az életünk! Tem, te jól meg vagy Shikával, kioktatod, mint egy pszichológus. Naomi, te imádod és gyilkolod is egyben Kankyt. Én meg két pasi között himbálózom! Nem jó ez így... - sóhajtott mosolyogva Sakura.
- Hát sajnos ILYEN AZ ÉLET! - vágta rá a Temari és Nao egyszerre.
A három lány nagy nevetésben tört ki. Igazuk van, az élet ilyen, de bele kell törődni. Nem megy minden simán. Hisz milyen unalmas lenne a világ kavarások, beszólások, fizika és matek tanárok nélkül?! És a szerelmi szálak is hanyagolhatatlanok...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.