|
11. fejezet
Egy csaj 2011.05.11. 14:27
A múlt néha fájdalmas. Mikor nem törődnek veled, és egyszer mégis úgy döntenek, itt az ideje, hogy tudd az igazságot. Az előtörő érzelmeknek nem tudsz parancsolni. Túlságosan gyenge vagy abban a pillanatban.
- Sakura, hallgass meg! – kérlelte gyengéden lányát Haruno asszony.
- Nem! – kiáltotta idegesen a lány. Könnyei záporesőként hullottak a szőnyegre. – Nem láttam őt… 2 éve! Erre bejelented, hogy egy fél éve halott, és mindezt eltitkoltad előlem! Csak az anyai szeretet vezérelt… Na persze! Hazudni a lányodnak rosszabb, mint bevallani a fájó igazságot! – ordította.
Hátrálni kezdett. A nő felállt, és lassan közeledett felé. Megpróbálta megfogni a kezét, de Sakura elrántotta.
- Ne érj hozzám! – sziszegte.
Kifutott a házból. Nem tudta, hova megy, csak futott. Ki akarta űzni fejéből a rossz gondolatokat. Lassan elért a parkig. Este felé járt az idő, így már senki sem tartózkodott ott. Leült egy fa tövébe, felhúzta a lábait, és szorosan átkarolta őket. Néhány könnycsepp még végigfolyt az arcán, majd lassan megnyugodott. Az apja valaha többet jelentett neki mindennél! Régen ő volt az egyetlen, aki megértette. De mikor elköltözött egy üzleti út miatt, azt ígérte, hamarosan visszajön.
- Nem tartottad be az ígéreted! – suttogta. – Miért nem jöttél vissza akkor? Miért kellett neked minden áron elmenni? Maradhattál volna…
Igen, maradhatott volna. De ő így döntött. Talán azt gondolta, így majd mindent megadhat a családjának. Sok pénzük lehet, és semmiért se kell majd megdolgozniuk. Tévedett. A szeretetet nem lehet pénzen megvenni, és annak a hiányát betölteni vele. Sakura felnézett az égre. A csillagok milliónyi gyémántként ragyogtak. Egy percre apja képe jelent meg közöttük.
- Tudom, ha meg sem történt volna, boldogabb lennél! Sajnálom… - hallatszódott a férfi hangja.
Talán csak képzelődött, de ez a mondat mégis boldogabbá tette. Végül aztán újra elkomorodott. Az anyja elvette az álmait. Azzal, hogy hazudott neki, örökre elásta magát. Szíve már csak a barátainak, szeretteinek élt, és a családját teljesen kizárta. Csak rosszat tettek neki. Új álom után kell néznie.
- Minden rendben?
Sakura érezte, ahogy valaki leült mellé, és tekintetével az arcát pásztázza. Sejtette, ki az, de nem akart rá nézni.
- Persze… - mondta halkan.
- Akkor?
- Meghalt… - suttogta. – Meghalt az apám!
Egy könnycsepp folyt végig az arcán. A mellette ülő Sasuke átkarolta a vállát.
- Sajnálom! – mondta.
- Nem kell… Soha nem hallgatott rám, szinte el is felejtkezett rólam az alatt az egy és fél év alatt, amíg távol volt. Most már biztos, hogy az ígéretét, miszerint visszajön, soha nem fogja valóra váltani!
- Én nem hiszem, hogy elfelejtett téged! Csak épp annyira próbált neked mindent megadni, hogy a végére már nem volt ideje arra, ami fontosabb lett volna!
- Úgy gondolod? – nézett rá könnyes szemekkel.
- Igen.
A lány smaragdzöld szemeivel újra a csillagokat kezdte pásztázni. Halványan elmosolyodott, és fejét Sasuke vállára hajtotta. Tudta, van valaki, aki megérti, és az a valaki a mellette ülő fiú volt.
- Köszönöm! – suttogta.
Sasuke elmosolyodott. Sosem szeretett még lányt ennyire.
- Gyere, hazakísérlek! – állt fel, és nyújtotta a kezét Sakurának.
Másnap Temari, Hinata és Naomi faggatni kezdték barátnőjüket. A Haruno mindent elmondott. Az apjáról, Sasukéről.
- De mi lesz Sasorival? – kérdezte Nao aggódva. – Hisz ismered! Nem fogja szó nélkül hagyni ezt az egészet. Ráadásul ő tudta! Tudta, hogy szereted Sasukét, ezzel meg is gyanúsított. Akkor kellett volna szakítanod vele, véglegesen!
- Kösz Naomi, most még rosszabbul érzem magam! – sóhajtott Sakura.
Az iskola folyosóján álltak. Temari és Hinata szinte nem is foglalkoztak a beszélgetéssel. Tekintetükkel a fiúkat keresték. Mikor Tema felfedezte őket, vad integetésbe kezdett. Shikamaru almosan, de mosolyogva indult meg zsebre dugott kezekkel barátnője felé. Naruto szokásos rókavigyorával, Kanky pedig… Hát ő olyan Kankysan! Vagyis üvöltözni kezdett mind a hülyegyerek…
- Héé Naomi!!! – kiabálta, és megindult a lány felé.
Az említett megfordult, és vízcseppel a fején nézte a felé közeledő srácot.
- Ha kérdezik, nem vagy a pasim! – mondta.
- Most méér? Olyan szép pár vagyunk! – vigyorgott Kankuro.
- A legszebb! – forgatta szemeit Nao.
- Na ugye!
- Sötét ügy, hagyd rá! – súgta oda barátnőjének Sakura.
Sasukéra nézett. Egy ideig a tekintetébe fúrta smaragdzöld szemeit. Érzelemmentes arcuknak köszönhetően senki rá nem jött volna, hogy ők szeretik egymást. Még nem fedhették fel kapcsolatukat, hisz mindenki úgy tudja, a suli szépe (ahogy a fiúk emlegetik Sakut), és rosszfiúja, (nevezetesen Sasori) együtt vannak. Ekkor bukkant fel a tömegben a vörös hajú fiú, és egyenesen a kis csapat felé tartott Itachival. Mikor odaértek, köszöntek. Sakura, ha csak kényszerből is, egy puszit adott a fiú szájára. A fiatalabb Uchiha ez nem nézte jó szemmel, amit bátyja akaratlanul is észre vett.
- Tudom, hogy nem csak baráti a kapcsolatotok! – súgta öccsének.
Sasuke felé fordult, és „ha valakinek elmondod, véged!” pillantást küldött Itachi felé.
- Jól van, tartom a szám! – suttogta.
Annyira azért ő sem volt szemét, még ha az öccséről is volt szó. Csöngettek, így mindenki útjára indult. Sakura biztos volt benne, hogy ez nem egy zökkenőmentes nap lesz. Meg kell várnia a megfelelő pillanatot, hogy szakítson Sasorival.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
