Konoha utcái
22:51
Karin ziháltan rohant utcáról utcára. Arcára félelem ült ki, de próbált nyugodtságot erőltetni magára. Maga se tudta, hogy süllyedhetett idáig, de ha már belekezdett, véghez is kell vinnie, kerül amibe kerül. Tisztában volt vele, hogy valószínűleg már mindenki tudja, hogy ő volt a tettes, és tudta, hogy nem menekülhet, hisz előbb-utóbb úgyis elkapják. Mi értelme akkor bujkálni? Rengeteg oka van ennek. Nem mehet feleslegesen börtönbe. Akár merénylet volt, akár nem, a tiszta munkát jobban szereti.
- Hé, Karin!
A lány rémülten fordult meg. Fellélegzett, mikor látta, kik állnak vele szemben.
- Fiúk, az idő nem alkalmas. Nekem most… más dolgom van.
De a két alak, akik fején kapucni volt, nem mozdult. Mintha az egyik elmosolyodott volna az árnyék takarásában.
- Segíteni akarunk! Juugo felajánlotta, hogy mehetsz hozzá, amíg keresnek. Sose kedveltük a kis pinky-baby csajt, és… az igazat megvallva, túl sok körünket zavarja már. Kisame időt adott, de ebbe Peinnek is lesz beleszólása. Addig bele se merek gondolni, mit fogunk túlélni – jegyezte meg színpadias hangon az alacsonyabbik.
- Suigetsu, hálás lennék, de…
- Á-á, kislány! Ez nem ajánlat volt. Kakuzu dühös. És tudod, mi történik, ha Kakuzu dühös – szólalt meg a másik is. Karin némán bólintott.
- Rendben van. De tartozom nektek.
- Ne aggódj, ezt ki is fogjuk használni – vigyorodott el Suigetsu, és átkarolta a lány vállát. – Ne félj, cicus, biztonságban leszel.
Konoha utcái, máshol
23:06
- Naruto, ne idegesíts már! Gyerünk, mesélj! Csak tudhatom, hogy csajozott be a legbeszaribb haverom – vigyorgott rá a szőkére Sasuke, aki ezt a beszólást most elengedte a füle mellett. Némán ült a padon, és elmélyedve hümmögni kezdett. – NARUTO, ne ringasd magad álomba! – kiáltott rá kissé feszülten a fiú, mikor barátja előre-hátra hintázni kezdett.
- Jól van, mesélek! – sóhajtott fel Naruto.
Hinata nyöszörögve próbálta kitolna magát az ablakon, több-kevesebb sikerrel. Feladóan támaszkodott a párkányra, és hátra nézett. Az ablak a csípőjénél választotta el őt két lábától.
- Fantasztikus! – suttogta dühösen, és újra nekiveselkedett az erőlködésnek.
- Szép hölgyem, ne segítsek? – szólalt meg egy sunyi, de annál kedvesebb hang. Hinata felpillantott.
- He-he, marha humoros vagy! Na húzz ki innen – nyújtotta kezeit a fiúnak, aki megragadta őket, és szinte egy egyszerű rántással kiszabadította a lányt. Bár a hadművelet kicsit túl hevesre sikeredett… Hinata csodálkozva, és fülig pirulva feküdt a fiú testén, de látva a másik arcán elterülő vigyort, minden zavara alábbhagyott. Elmosolyodott, és játékosan lenézett az alatta fekvőre. Alkarjára támaszkodott.
- Tetszik ez a helyzet – jegyezte meg fölényes gúnnyal. Ekkor a fiú egy hirtelen mozdulattal fordított az álláson. Most ő volt felül, a lány karjait pedig a csuklójánál a földhöz szorította. Fejét óvatosan közelíteni kezdte a lány arca felé.
- Naruto – suttogta Hinata, és megemelte a fejét, hogy ajkaik összeérjenek. A fiú elengedte a lány csuklóit, és kezeit a hátára helyezte. Hinata átkarolta Naruto nyakát, és mélyítette a csókot. Mikor elváltak, ködös tekintettel néztek egymás szemébe. – Mióta várom ezt a pillanatot! – mosolyodott el lágyan Hinata.
- Mióta akarom már elmondani… szeretlek!
Sasuke leesett a padról, szó szerint. Döbbenten ült és mutogatott barátjára.
- Tetetetete! – hajtogatta. Naruto megrázta a fejét.
- Ne gondolj már egyből rosszra!
A fiú végül lenyugodott, és felült.
- Én, soha! De… mit keresett Hinata az ablakban? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.
- Hát… Ez jó kérdés! – csodálkozott el a szőke is. – Mindegy, ez most nem lényeges! A fontos az, hogy… Van csajom, úú jeee, van csajom, huhúú, jeje! – pattant fel Naruto, és mint az őrült, táncolni kezdett a járda közepén, mintha szambázna.
- Rendben, haver! Úgy látom, ideje lenne ágyba bújni! Több hülyeséget nem bírnék elviselni… - sóhajtott Sasuke, és a gallérjánál fogva vonszolni kezdte felpörgött barátját.
Inoék háza
Valamikor úgy 00:52 körül…
- Deidara! Te tökfej, te agyament, te varacskos disznó! Áá, basszuskulcs! Deidara, húzz már innen! ANYAAA!
Az életmentő édesanya, serpenyővel a kezében, álomkórosan rontott be lánya szobájába, és megdermedve figyelte a jelenetet. Ino ágyában Deidara feküdt, csak a lábán volt takaró, és még mindig aludt tátott szájjal. A lány a földön ült törökülésben, és keresztbefont karokkal gyilkos pillantásokat lövellt bátyja felé.
Ekkor rontott be Itachi és Sasori, akik igencsak furcsállták a helyzetet.
- Haver, mi a fészkes fenét keresel te a húgod ágyában? – kiáltott fel Itachi, mire Deidara felriadt, és ráesett Inora.
- ENNYI! Soha többé nem aludhattok itt! – kiáltotta testvére alól a lány. Itachi aggódva ugrott oda, hogy kihúzza szerelmét az idióta Deidara alól. Sasori az ajtófélfának támaszkodott, Mrs. Yamanaka pedig elballagott, maga után húzva a serpenyőt.
- Ino, csöng a mobilod! – állapította meg Sasori unottan.
- Ha nem látnád, fafej, el vagyok foglalva! – ordította dühösen a lány, aki még mindig Deidara termetes hátsója alatt feküdt, és Itachi minden erőfeszítésének ellenére sem tudott szabadulni.
- Akkor most mit csináljak vele? – kérdezte hanyagul a fiú.
- VEDD FEL!
Sasori felvette a telefont, és arca egyből átment paradicsom pirossá.
- Téves szám lesz!! – kiáltotta, és amilyen gyorsan csak tudta, kinyomta a mobilt. – Valaki azt mondta, hogy szerinte rajtam most vörös, fehér pöttyös tanga van!
Itachi majd’ megszakadt a röhögéstől, Deidara pedig ismét bealudt, így Ino még inkább érezhette a súlyt maga felett.
- Megfojtom egy nap! – morogta kelletlenül, és egy határozott rúgással lependerítette magáról bátyját.
- DEIDARA, TE KÖCSÖG! – ordította, majd felkapta a fiút, és kidobta az ablakon.
PIFF! PUFF! DIRR! DURR! NYÁÁÚÚ! Magyarul Deidara ráesett egy macskára. De ezt nem a macska bánta…
- Ez fájni fog reggelre – állapította meg Itachi, ahogy kinézett az ablakon. – Aludhatok itt, szöszikém? – fordult hirtelen vigyorogva Ino felé.
- Álmodj – sziszegte ugyancsak vigyorogva Ino, majd őket is kirúgta a szobájából. – További szép estét! – kiáltotta még utánuk.