19. fejezet

Konoha High
12:55

Temari úgy száguldozott a folyosókon, mint valami őrült. Kezében a telefonja kijelzője villogott vagy tíz perce. Idegesen próbált nem rá koncentrálni, de ez nehezen ment neki. Végül feladta a küzdelmet, és felvette a készüléket. Egy darabig megkövülten nézett maga elé, majd lassan bólintott.

- Igen, értem – mondta halkan, csalódottan. – Pein, kérni szeretnék valamit! – jelentette ki határozottan. – Szükségem lenne pár emberre. Még ma!

Konoha utcái
13:06

Egy sötét alak rohant végig egy sikátoron. Idegesnek tűnt. Sűrűn pillantott a háta mögé, hogy megbizonyosodjon róla, lerázta üldözőjét. Mikor néma csend telepedetett az egész utcára, lassan lehúzta fejéről a kámzsát, és hátát egy ház falának vetette. Fellélegzett. Fekete szemei aggódva csillogtak a holdfényben, arcát szegélyező fekete haja ezüstös fényben tükröződött az egyik koszos pocsolyában. Ekkor hirtelen valaki előtte termett, és kezét a szájára helyezte. A lány rémülten nézett a fiú barna szemeibe.

- Ma töltötted be a 18-at, így van? – súgta a fiú gúnyosan, és kezét lassan lecsúsztatta a lány szájáról.

- Mit akarsz tőlem? – kérdezett vissza a lány.

- Ne félj, nem bántalak. Üzenetet hoztam neked. Emlékszel még Temarira, igaz? Pein régi ismerőse. Túl régi… A lényeg, hogy a csaj sok vizet zavar mostanában, de Pein segíteni akar neki. Tartozik ezzel. Mi viszont nem. Te, én, az Akatsuki… és a Hebi. Három napot kaptam, hogy kiiktassam a pinky-baby csajszit. Három napot! De ennyi idő túl kevés lesz. A te dolgod, hogy megkeresd Tayuyát. Ha megtaláltad… - A fiú óvatosan előhúzott a zsebéből egy borítékot. - …add ezt neki oda – nyomta a lány kezébe teketória nélkül, majd ellépett előle. – Sok szerencsét, Karin. Szükséged lesz rá, a zsaruk üldöznek! – vigyorodott el még gúnyosan, majd elfutott.

- Kösz, Sasori. Észben tartom! – morogta maga elé a lány, és fejére visszahúzta a kámzsát.


A Pláza
13:23

Sakura összeszorította a szemeit, és várt. De a fájdalom elmaradt. Csupán egy kis szúrást érzett, majd mikor óvatosan felpillantott, már egy apró lyukat látott a fülén, benne egy kicsi, smaragdzöld, gömb alakú fülbevalóval. Elmosolyodott, és barátnőire nézett. Hinata elismerően bólintott, Ino elvigyorodott, Tenten ugrándozott, Temari pedig az egyik nővel veszekedett, hogy mi a francért nem lehet itt cigizni.

- Szuper – lelkendezett Sakura, és felállt a székből. Fizetett, majd barátnőivel távozott. A még mindig feldúlt Temari morcosan iszogatta a koktélját, amit út közben beszerzett.

- Látod, ezért nem előnyös, ha dohányzol! – emelte fel a mutatóujját bölcselkedve Ino. Temari elfintorodott.

- Az… ott nem Konan? – kérdezte hirtelen Sakura. Hinata követte a pillantását. Szemei megakadtak egy ölelkező páron. És valóban, a lány Konan volt.

- De, és Pein. Na, végre neki is van valami elfoglaltsága. Sikerült találnia egy normális emberi lényt. Karin után ez igen nehéz lehetett – állapította meg vigyorogva Tenten. A lányok elnevették magukat, kivéve Temrit. Ő komoran figyelte a jelenetet.

- Jut is eszembe, Saku! A születésnapodat még nem ünnepeltük meg! Aznap volt… a baleseted – mondta halkan az utolsó mondatot Hinata. Sakura viszont csak mosolygott rá.

- Örök hálám, hogy csak most jutott eszedbe! Utálom a meglepetés partikat – jelentette ki fellélegezve, és vigyorogva hozzátette: - De azért vehetsz nekem valami szép kis ruhát ajándékként!

Hinata mosolyogva bólintott, és berángatta a lányokat egy ruhaüzletbe. Ő egy fekete rakott szoknyát vett Sakurának, Ino egy fehér, csillogó flitteres toppot, Tenten egy térdig érő csizmát. Temari volt az utolsó, aki átnyújtotta ajándékát. Egy kék selyemdobozt húzott elő a kabátja alól. Sakura csodálkozva nyitotta ki. A doboz tartalma egy vékony ezüstkarkötőt volt, rajta egy kinyitható medállal. A lány lassan kinyitotta. Szemei gyémántként csillantak meg, ahogy megpillantotta a vékony üvegen át a képet. Ők voltak rajta. Az öt lány. Ölelkezve, vigyorogva, és önfeledten boldogan.

- Köszönöm, Temari! – mosolygott rá hálásan a lányra Sakura, és becsukta a medált, majd felcsatolta a karkötőt. – Ti vagytok a legjobb barátaim!

A lányok összenéztek, majd vigyorogva bólintottak, és rávetették magukat Sakurára. Ott a Pláza közepén borultak a földre, és nevettek egymásra.


Konoha High focipálya
19:40

Már csak húsz perc volt hátra a játékidőből. Mindenki feszülten figyelte a meccset. A lányok az első sorban ültek. Sakura és Hinata egymás kezét szorongatva álltak, és aggódva követték szemükkel a labdát. Tenten eltakarta a szemeit, de a réseken azért ki-kilesve konstatálta az eseményeket. Ino sikítozva ugrált a székén, és lelkesen szurkolt a hazai csapatnak. Temari higgadtan cigizett. Tekintetét nem vette le a lustán mozgó, de annál ügyesebben célzó fiúról, Shikamaruról.
Ekkor hirtelen a bíró belefújt a sípjába. A pálya közepén egy fiú feküdt eszméletlenül.

- Kiba! – kiáltotta rémülten Hinata, és a korlátba kapaszkodva nézett a földön fekvő, ájult fiúra. – Ez szabálytalanság! – ordította idegesen. – És nincs tartalék játékos! Lee lebetegedett! Most mihez kezdünk? – sopánkodott egyre idegesebben. Naruto dühösen rontott neki a hibás ellenfélnek. Sasuke és Itachi rángatták le a fiúról.

- Ki kell találnunk valamit! – gondolkozott hangosan Sasuke. Tekintetét végighordozta a lelátón. Elvigyorodott, és az edzőhöz, Gaihoz fordult. – Van egy ötletem, de ezt le kell beszélni a bíróval. Kivételesen… játszhatna egy lány is?

**

Sakura hevesen tiltakozva rázta a fejét, és eltolta maga elől a felé tartott mezt.

- Nem! Kizárt! Én nem játszom! – mondta hevesen.

- Kérlek! Ez az egyetlen esélyünk! Nélküled elveszítjük a meccset! Csak most az egyszer! Kérlek…

Sakura a fiú szemeibe nézett. Az a reményteli csillogás, amit látott, mintha erőt adott volna neki. Kikapta Sasuke kezéből a mezt.

- Soha többé, megértetted? – suttogta szigorúan, és rövid csókot adott ajkaira, majd kitolta a fiút az öltözőből. Pár perc múlva a bíró sípja újra megszólalt, és Sakura összefogott hajjal, elszánt tekintettel, fehér-piros szerelésben rohant a labda után.

- Ez az Sakura! Gyerüünk! – kiáltotta a lelátón Ino. A lány vezette a labdát, de ekkor valaki elgáncsolta. A bíró szabadrúgást ítélt Sakurának. Már csak egy perc volt hátra a meccsből, és a játék döntetlenre állt. Sakurán múlott minden. Az ellenfél kapusa vigyorogva várta a lövést.

- Hajrá Sakura! Megcsinálod!

Sakura kipillantott a pálya szélére. Konan állt ott, és mosolyogva, bíztató tekintettel figyelte a lányt. Sakura biccentett neki, majd szembe fordult a kapuval. Nekifutott… A csuklóján lévő ezüstkarkötő megcsillant a reflektorok fényében. A labda megállíthatatlan sebességgel száguldott a kapu felé. A kapus felugrott. Ujjai súrolták a labdát, de az mégis a kapuban végezte. Egy ideig mindenki síri csendben állt, majd Ino felkiáltott.

- Bajnok a Konoha High, ismét!!

A tömeg ujjongva ugrott fel. Sasuke odafutott barátnőjéhez. Átölelte, és megpörgette. Sakura mosolyogva, könnytől csillogó szemekkel ölelt vissza. Hiányzott már neki a foci…


Konoha utcái
20:15

Sasuke és Sakura kézen fogva sétáltak hazafelé. A lány arcán vidám mosoly terült el. Oly’ sok éve nem játszott már, és most, hogy újra pályára került, átfutott a fején a gondolat, hogy mi lenne, ha ismét játszana. Ötletét viszont hamar elvetette.

- Örülök, hogy láthattalak játszani! – szólalt meg Sasuke. A lány csodálkozva pillantott rá. – Még mindig ugyanolyan jó vagy, mint régen!

Sakura lehajtotta a fejét. Emlékeiben újra felvillant a kislány élettelen keze.

- Lehet, de emlékezz, mit mondtam. Soha többé! – suttogta, és felpillantott az égre. Megérkeztek. Sakura az ajtó elé lépett, majd megfordult. Sasuke fekete szemeibe nézett. – Köszönöm, hogy hazakísértél! – mondta halkan, és egy puszit nyomott a fiú ajkaira.

- Csak ennyi? – méltatlankodott Sasuke. Sakura elvigyorodott, és ajkait a fiú ajkaira tapasztotta. Sasuke nyelve szinte egyből a lány szájába csusszant. Lassan az ajtónak tolta Sakurát. A lány ahogy megérezte, minek ütközött a háta, halkan belenyögött a csókba. Rengeteg vágy és érzés kavargott a csókjukban. Minden átélt perc gyönyörű varázsa érezhető volt. Sasuke megszakította a csókot.

- Ez a tied! – húzott elő a zsebéből egy aprócska dobozt. A lány felnyitotta. Mosolyogva helyezte a mellettük lévő ablak párkányára a nyitott dobozt, és átkarolta Sasuke nyakát.

- Szeretlek – suttogta, és homlokát a fiú homlokának támasztotta.

- Én is téged – suttogta vissza Sasuke, és ajkaik újra összeértek. A nyitott dobozban lévő vékony ezüstláncon két S betű fonódott egymásba szív formában, és most a rá vetülő hold fényének hatására megcsillant.