|
20. fejezet
Egy csaj 2011.05.17. 14:01
Konoha utcái
20:56
Az eső szakadt a sűrű, sötét felhőkből. Az út menti fa tövében egy lány ült; kapucniját a fejére húzva meredt maga elé. Sötét tekintettel pásztázta az aszfaltra hulló vízcseppeket. Ruhája már teljesen átázott, de nem érdekelte. Nedves haja az arcához tapadt. Egy fekete autó fékezett le előtte. A lány nem nézett fel, a jármű hátsó kerekét figyelte. Mintha pontosan tudta volna, mire számíthat. Az autó ajtaja kinyílt, és egy hosszú kabátos alak lépett ki belőle. Fekete magas sarkúja kopogott az úton, majd a hang abbamaradt. A lány most felpillantott. Ráérősen vizsgálgatta a jövevényt, majd lassan feltápászkodott. Koszos kezét előrenyújtotta, és lehunyta szemeit.
- Ezer éve, hogy utoljára az alvilágban találkoztunk. Üdv újra köztünk, Karin!
Mikor felnyitotta szemeit, a rég látott lány arca már tisztán kivehető volt. Barátságtalanul komoran fixírozta a felé nyújtott kezet, majd fintorogva ugyan, de kezet rázott ismerősével.
- Látom, megártott neked a jó élet. Mintha nem emlékeznél a régi szép időkre! Ugyan, most mondd, hogy nem volt kellemes.
Karin nem válaszolt. Olyan megvetéssel pillantott az előtte gúnyosan vigyorgó személyre, mintha az csak egy koszos utcán élő tolvaj lenne. Pedig több volt, és ezt ő hiába tudta.
- Nem csevegni jöttem – jelentette ki fagyos hangon. A lány arcáról továbbra sem hervadt le a vigyor.
- Azt egyből gondoltam. Ok nélkül nem fordulnál hozzám. Tehát halljuk, milyen „súlyos” gondba keveredett megint az a patkány? – fonta keresztbe karjait várakozóan. Karin felvonta egyik szemöldökét. Nem értette teljesen, mi járhat a lány fejében.
- Az a patkány a főnököd, vigyázz, hogy beszélsz vele! Ezen kívül, sokkal tartozol neki! Megmentette az életedet! Emlékszel még, Tayuya?
A lány összerezzent neve hallatán. Több éve talán, hogy nem szólította így senki. Mindenkinek csak… tolvaj volt. Lassan bólintott. Fejét lehajtotta, és dühösen ökölbe szorította kezeit. Vigyora vicsorgásba torzult.
- Tessék – csúsztatta a levelet Tayuya orra alá Karin. A lány nem pillantott rá, nem vette el a levelet. Karin türelmetlenül meglengette a borítékot. Tayuya ekkor félreütötte a karját, és felemelte a fejét. Tekintete izzott az ingerültségtől.
- Soha többé ne merd az orrom alá dörgölni, mit tett értem Pein! Az a szívessége örökre törlesztést hagy maga után. Ha jól tudom, neked is ő talált családot! Miatta vagy most az, aki!
Karin hátrált pár lépést. Hirtelen düh járta át a testét.
- Mert én annyira szeretnék olyan szánalmas és alattomost lenni, mint te, igaz? – ordította a lány képébe. – Mert az én életem tökéletes a tiedhez képest, mi? Körözött őrült vagyok, csak mert meg kell ölnöm egy lányt, akihez amúgy hozzá nem szólnék a világ minden kincséért sem! Több évig játszottam előtte a jópofit, erre előjössz nekem azzal, hogy csupa tündérmese vagyok? Hát dugd fel magadnak a megjegyzéseidet, mert közlöm veled: a kutya sem kíváncsi rájuk!
Tayuya komoran hallgatta a lány szavait. Oldalra billentette a fejét, és türelmetlenül figyelte, hogyan magyaráz neki Karin, majd mikor az utolsó sértést meghallva elhomályosult a tekintete, már csak azt érezte, hogy ég az arca, majd a földön köt ki, és egy levél landol a szemei előtt.
Konoha utcái, máshol
21:19
Hinata boldogan ugrott Naruto nyakába. Olyan szorosan ölelte át, ahogy csak tudta, majd forró csókot nyomott ajkaira. Naruto ugyanilyen hevesen viszonzott mindent. Kezével végigsimított a lány selymes haján. Nyelvük vad táncot járt, testük égett a szenvedélytől. A félholdat eltakarta egy borús felhő, majd pár perc múlva hideg esőcseppek kezdtek potyogni az égből. A két fiatal ajkai elváltak egymástól, és egyszerre pillantottak fel. Arcukba több esőcsepp hullott. A lány elmosolyodott, és elhúzódott a fiútól, majd széttárta karjait, és arccal az ég felé, megpördült. Mint egy vezényszóra, az esőcseppek sokkal sűrűbben kezdtek esni fokról fokra.
- Imádom az esőt! – suttogta Hinata. Naruto lágyan elmosolyodott, és lehunyta kék szemeit.
- Én pedig téged!
Haruno lakás
Reggel
7:33
Csöngettek. Sakura rémülten ült fel az ágyban, majd őt követte a mellette lévő Sasuke. Egy emberként fordultak az ajtó felé. A lány felkapta a takarót, maga kör csavarta, összeszedte a ruháit, és megindult a fürdő felé.
- Nyiss ajtót! – kiáltotta még a fiúnak.
- Rendben, de nyugodt szívvel felöltözhetnél előttem is! – kiáltotta kajánul vigyorogva Sasuke.
- NYISS AJTÓT! – jött Sakura hangja.
Sasuke kelletlenül, de felvett egy boxert, és megindult lefelé a lépcsőn, hogy ajtót nyisson. Mikor kitárta a bejáratot, döbbenten nézett a vele szemben álló fiúra.
- Te mi a fenét keresel itt? – kérdezte gyanakodva.
- Ezt én is kérdezhetném! Bár… azt hiszem, tudom a választ – pillantott végig a fiún jelentőségteljesen Sasori.
Sasuke vállat vont, és becsapta az ajtót a fiú orra előtt.
- Menj a francba! – kiáltotta Sasori az ajtó túloldaláról.
- Csak utánad! – kiáltott vissza Sasuke, és visszaballagott az emeletre. Sakura már az ágyat csinálta, mikor belépett a szobába.
- Ki volt az? – kérdezte érdeklődve a lány.
- Sasori.
- Mit akart?
- Nem tudom.
Sakura felvonta a szemöldökét, és keresztbefonta a karjait.
- Most mi az? – kérdezte ártatlanul Sasuke.
A lány megcsóválta a fejét, sóhajtott, majd lement, és beengedte Sasorit.
- Minek köszönhetem váratlan látogatásod? – kérdezte kedvesen a fiútól, mosolyogva. Sasori barna szemeivel a lány szemeibe nézett, és ő is elmosolyodott. Leült a kanapéra.
- Beszélni szerettem volna veled, de… - tekintete megakadt a lépcsőn lefelé jövő, immár felöltözött fiún. - …amint látom, az idő nem alkalmas.
- Szerintem se – helyeselt Sasuke, majd a konyhába ment, hogy reggelit csináljon magának és Sakurának. A lány ismét megrázta a fejét, és bocsánatkérő pillantást vetett Sasorira.
- Majd máskor.
- Esetleg délután a parkban? – ajánlotta a fiú. Sakura egy percig némán nézte őt.
- Legyen – mondta végül, majd kikísérte Sasorit. Sasuke a konyha ajtófélfájának támaszkodva figyelte, hogyan csukja be az ajtót a lány. Sakura, mikor megfordult, szikrázó tekintettel meredt a fiúra.
- Miért voltál ilyen bunkó? – szegezte neki a kérdést. Sasuke elképedve nézett vissza rá.
- Ne mondd, hogy kedveled! Tisztán látszik, hogy nyomul!
Sakura a tenyerét a szája elé kapta, és kuncogni kezdett.
- Most mi van? – kérdezte felháborodottan Sasuke.
- Te féltékeny vagy! – nevetett a lány.
- Nem igaz! – fonta keresztbe durcásan a karjait a fiú. Sakura odalépett hozzá, és megcsókolta.
- Nincs okod rá – suttogta.
Temariék háza
7:48
- GAARA!
Az említett a párnáját a hóna alá szorítva, szemeit dörgölve slattyogott le a lépcsőn. Temari dühtől vörös fejjel, ökölbe szorított kezekkel állt a lépcső aljában.
- Tudod te, hány óra van? – kérdezte Gaara. Temari nem foglalkozott a kérdéssel. Öccse szemeibe nézett.
- Hol van Kankuro?
Gaara a falnak támaszkodott az oldalával, és lehunyta a szemeit.
- Gondolom, alszik – vont vállat nyugodtan. A lány megragadta a két vállát, és rázogatni kezdte.
- Ébredj már fel, te szerencsétlen! – ordította. Ekkor mintha villám csapott volna belé, az éles hangra, ami az ajtó felöl jött, a haja az égnek meredt.
- KANKURO! EZ A TE MŰVED? – kiáltotta, és kezeit a fülére tapasztotta. Valószínűleg másik öccse tevékenykedhetett valamit a csengő körül, mert az most olyan hangerővel szólt, hogy tíz kilométeres körzetben szinte mindenki hallhatta. – Ha apa ezt megtudja, nagyon kikapsz! – morogta az orra alatt, azzal odasétált az ajtóhoz, és erőteljesen felrántotta. A lélegzete is elakadt, mikor megpillantotta a fiút. Gaara lépett a háta mögé, hogy megnézze, ki az. Ő mosolyogva pillantott a váratlan látogatóra.
- Szia Pein, rég láttalak! – nyújtott kezet a fiúnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
