AJÁNLOM AZ OLDALT
Temariék háza
7:53
Temari pislogott egyet-kettőt, próbálta felfogni a helyzetet. Talán még van ideje elmenekülni. Talán még időben kifuthatna a hátsó ajtón. De hiába, a lába nem mozdult. Pein komoran pásztázta őt tekintetével. Gaara mintha érezte volna a feszültséget, hátrált pár lépést, majd mindent értően biccentett a fiúnak, és elhagyta a helyszínt. Temari dühös pillantást küldött öccse után. Pont ezt nem akarta! Kettesben lenni Peinnel…
- Tudod, miért vagyok itt! – mondta halkan Pein, Temari mégis tisztán hallotta. Számára ez inkább volt ordítás. Szemtől szemben ennyi év után, kísérteties emlékeket ébresztett fel. Csak egy pillantás, csak egy szó, és minden olyan volt, mint az a nap, mikor eldőlt, ki irányít, és kit felednek el.
- Temari – szólította a lányt, de az mintha meg sem hallotta volna. Szemei előtt úgy peregtek az elmúlt éjszaka eseményei, mintha a kazettára felvett filmet nézné vissza. Bonyolult ügyekbe keveredett, és hiába igyekezett, már sok-sok éve eldőlt, hogy amíg szükség van rá, ebből ki nem mászhat.
**
- Kislányom!
Egy szőke, vidám mosolyú kislány lépett ki szobája ajtaján. Alig lehetett több tíz évesnél. Olyan gondtalanul és felszabadultan futott le a lépcsőn, mintha még soha nem bántotta volna senki ezen a világon. Valójában így is volt. Még egy rossz szóval se ártottak neki.
- Ő itt a lányom!
A kislány felpillantott anyjára. A nő arcán is ugyanolyan mosoly pihent. Szeretetteljesen nézett vissza lányára, és bátorítóan meglökte előre. A lány szemügyre vette az előttük álló három embert. Egy férfi, egy nő, és egy fiú.
- No lám, te lennél a kis Temari? – mosolyodott el a férfi. A gyerek lassan bólintott. Sötétkék szemeivel a fiút nézte érdeklődve. – Ő a fiam, Pein…
A fiú előre lépett. Lassan a kislány kezéért nyúlt, felemelte, majd lágyan megcsókolta a kézfejét. Temari beleborzongott az érzésbe.
- …a vőlegényed!
**
- Temari, kérlek, figyelj rám!
Temari megrázta a fejét. Felpillantott a fiúra, és előre lépett. Alig pár centire voltak egymástól. Pein csodálkozva nézett a sötétkék szemekbe. Temari tekintete dühtől csillogott.
- Miért nem fogod fel végre? Nem tartozol nekem semmivel se! – sziszegte összeszorított fogain keresztül a lány, és megfordult, Pein viszont elkapta a csuklóját, és visszarántotta, egyenesen a mellkasára. Temari ökölbe szorította a kezeit. Felnézett a fiúra, hisz magasabb volt nála.
- Csak szeretnéd, hogy ne tartozzak semmivel!
**
Temari szíve vadul kalimpált, ahogy a sötét, elhagyatott utcákon futott. Tizenhat éves volt, és fiatal kora ellenére, gyűrűsujján gyémántgyűrű csillogott. Éles kanyart vett, és szembefordult a sötét sikátorral. Látta egy idegen alak körvonalait, de ahhoz még nem tudta eléggé kivenni, hogy tudja is, kiket rejthet a sötétség.
- Gyere elő! – kiáltotta. Léptek zaját hallotta, és egy férfi lépett elé. Arcán kárörvendő mosoly húzódott. – Engedd el! – parancsolta Temari, és bepillantott a sikátorba. Már látta, ki fekszik a földön. Ki néz rá üveges tekintettel a félelem miatt.
- Kotródj innen, kislány! – suttogta a férfi, de hangjában érződött a vidámság. – Neked ehhez semmi közöd!
Temari habozva pillantott le a kezére. Mély lélegzetet vett, és felemelte a kezét, majd a férfi orra alá tolta.
- Ezért van ez az egész, nem? – kiáltotta dühödten, és elhúzta a kezét. A férfi látszólag jót mulatott a helyzeten.
- Úgy gondolod? Nos, lehet benne valami – jött a válasz elgondolkodva. Temari egy hirtelen mozdulattal lehúzta a gyűrűt.
- Engedd őt el! – parancsolta újra, immár sokkal határozottabban.
- Csak egy mozdulatodba kerül! – vigyorodott el újra a férfi, és sóvárogva a lány ökölbe szorított kezére pillantott, amiben a gyűrű pihent. Temari egy erős mozdulattal a távolba hajította a kis tárgyat, és farkasszemet nézett a férfivel, aki elkomorodott. - Ügyes kislány! – biccentett neki elégedetten, majd zsebre vágta kezeit. – Azt javaslom, vigyázz a barátodra. Még egyszer miattad kerül bajba – fűzte még hozzá, azzal elfordult, és elsétált. Temari befutott a sikátorba, és letérdelt a fiú mellé. Kezét óvatosan a mély sebre helyezte.
- Pein, kérlek, ne haragudj rám! – suttogta könnytől csillogó szemekkel. A fiú lágyan elmosolyodott.
- Sose tudnék, megmentetted az életemet!
**
- Ha már akkor nem lettem volna ilyen meggondolatlan, most…
Pein elhallgatott. Bizonytalanul hunyta le szemeit. Temari tudta, mire gondolhat.
- Tévedsz! – suttogta. – Nekünk már semmi közünk egymáshoz. Az egyedül az Akatsuki dolga volt. Ha a feleséged lennék, már nem élnél.
Pein csodálkozva nyitotta fel szemeit.
- A fenébe is! – kiáltott fel Temari. – Szereted Konant, hát nem?
Érezte, hogy arcán végigfolynak a könnyek. Kézfejével gyorsan letörölte őket.
- Az Akatsukinak már nincs jövője. Te bíztad meg Karint is, nem igaz?
- Az csak ránk tartozik, hogy miért van útban Sakura! – emelte fel a hangját Pein. Temari kihasználta, hogy enyhült a szorítás a csuklóján. Elrántotta a kezeit, és vagy egy métert hátrált.
- Tudod, miért volt szükségem emberekre? Nem! Mert még ezt sem kérdezted meg! Feltétel nélkül megbízol bennem. Mit csinálnál, ha kiderülne, hogy az ellenséged vagyok, mondd? Lehet, idő előtt meghalnál, az én hibámból. Azt… én sem élném túl. – Temari ökölbe szorított kezét a szívére helyezte. – Meg kellett védenem Sakurát. Tudnom kellett, hogy biztonságban van-e. Nem akarom, hogy bajba kerüljön, és ezt csak miattad csinálom. Ha ő meghalna, szerinted kit okolnának a halálával? Karint! És ha Karin meghal, ki következik? Konan? Tayuya? Te! Ezen kívül pedig, Sakura a barátom. Nem fogom hagyni, hogy bármi baja essen. Akár az életem árán is megvédem!
Pein lehajtotta a fejét, úgy meredt a padlóra. Az, amit most Temari mondott, elszomorította. Összeszorult tőle a szíve.
- Sajnálom – suttogta, és ő is ökölbe szorította a kezeit. Nagy erőfeszítésébe került megállnia, hogy át ne ölelje Temarit. – De ez a kötelességem. Hiába, már nem tudok olyan egyszerűen kiszállni ebből. Kérlek, ne haragudj rám ezért! – azzal sarkon fordult, és elfutott. Temari döbbenten, kerek szemekkel nézett utána. Keze még mindig a szívén pihent.
Gaara halkan nővére mellé lépett, és a vállára rakta a kezét. Mindent hallott.
Konohai park
8:30
Sakura csendben üldögélt egy padon, és húgát figyelte, amint egy csöpögő orrú fiúval veszekedett. Akaratlanul is elnevette magát, mikor a fiú körbe-körbe rohangálni kezdett, Moegi pedig üldözte őt.
- Udon! Gyere ide! – ordította idegesen.
- Nem! – kiáltott vissza a fiú. – Te panaszkodtál, hogy kövér vagy! Kérlek, a futás csak a hasznodra válik!
- Hogy mi van? Szerinted kövér vagyok? – háborodott fel idegesen Moegi, és gyorsabb tempóra kapcsolt, hogy elkaphassa a fiút. Sakura már nem látta, mi lett szegény Udon sorsa, mert a figyelmét lekötötte a parkba belépő fiú. Mosoly terült el az arcán, és intett neki, hogy jöjjön oda. Sasori is elmosolyodott, és odasétált.
- Szia – köszönt halkan.
- Szia – köszönt vissza Sakura, és arrébb csúszott, hogy helyet szorítson a fiúnak. Sasori leült.
- Örülök, hogy most Sasuke nincs itt – vallotta be a fiú. Sakura elvigyorodott.
- Látom, van köztetek némi ellenszenv.
- Némi – bólintott rá Sasori. – De tulajdonképpen, nem utálnám annyira, ha nem vele látnálak minden nap.
Sakura lélegzete elakadt egy pillanatra. Próbálta elrejteni csodálkozását, de Sasori látta, mekkora meglepetést okozott.
- Szeretem Sasukét, ezt te is tudod – suttogta bizonytalanul Sakura. Sasori óvatosan a lány térdén lévő kezére tette a kezét.
- Tudom. De biztosra veszed, hogy megbízhatsz benne, feltétel nélkül?
Sakura szemei megcsillantak. Érezte, ahogy szíve gyorsabb ütemet kezd diktálni, és a vére pezsegni kezd. Félt.
Hyuuga bírtok
8:45
Hinata lágyan nézegette a csokor rózsát, amit imént hozott be az ajtó elöl. Tenten a szemeit forgatta.
- Olvasd el a cetlit – unszolta barátnőjét, de az továbbra is a rózsa édes illatától elkábulva simogatta az egyik virág szirmait. Ekkor a csengő megszólalt, és Tenten felpattant, hogy ajtót nyisson.
- Á, szia Naruto! – mondta jó hangosan, mikor a fiút megpillantotta. Hinatába mintha villám csapott volna, felpattant, és az ajtóhoz rohant. Olyan erővel vetette magát a fiú karjaiba, hogy szegény Naruto kis híján hanyatt esett.
- Köszönöm a virágot! – lelkendezett Hinata. Naruto értetlenül tolta őt el magától.
- Milyen virágot? – kérdezte gyanakodva. Hinata nevetett.
- Hát amit te hagytál itt nekem, butus!
Naruto továbbra is kérdőn pillantott a két lányra.
- A rózsákat! – mondta kissé hangosabban Hinata, hátha leesik szerelmének, de Naruto még mindig nem értett semmit.
- Valaki virágot küldött neked? – kérdezte döbbenten. Hinata szíve kihagyott egy dobbanást.
- Nem… te voltál? – kérdezte aggódva. Remélte, csak valami hülye tréfát játszanak vele. De Naruto megrázta a fejét.
- Ki az a nyamvadt szemétláda tetű, aki virágot merészelt neked küldeni? – háborodott fel Naruto.
- Nincs név – szólt közbe Tenten, aki idő közben visszament a cetliért. – Csak ennyi : „Drága Hinatámank! Egy titkos hódoló” . Reménykedj, Hina, hogy ne valami Lee féle illető legyen az, különben felhívhatjuk Sasorit, hogy készüljön fel a „pankrátor viadalra”, vagy vér fog folyni. Amint látom, Naruto már tervezgeti, hogy csinálja ki a fickót! – vigyorgott Ten.
- Nagyon vicces – fintorodott el Hinata, de azért a szeme sarkából Narutora pillantott. A fiúnak szinte füstölgött a feje, és vészjóslóan ütögette a falat, csúnyábbnál csúnyább szavakat suttogva.
- Sziasztok! – kiáltott ekkor valaki az utca túloldaláról. Ino futott oda hozzájuk. – Hát Narutonak meg mi baja? – kérdezte érdeklődve.
- Hinának titkos hódolója van! – magyarázta Tenten.
- Tényleg? – csodálkozott Ino. Ten odanyújtotta neki a cetlit. – Áh, ez Zaku lesz! – kiáltott fel elégedetten a lány.
- HOGY KI??
Súgó
