23. fejezet

Fényképezőgépek kattogásának hangja töltötte be a nagy jégcsarnok minden egyes zugát. Hatalmas reflektorfények világították meg a csillogó jeget, és tették láthatóvá a gomolygó, hideg ködöt. Egy nő éles hangja csendült a mikrofont felerősítő hangszórókból.

- Most pedig következzék az utolsó versenyzőnk… Hölgyeim és Uraim…

A jégpályán egy gyorsan száguldó, vörös ruhát viselő lány tűnt fel, fehéren csillogó korcsolyával a lábán. Rózsaszín haja lágyan táncolt a menetszéllel.

- … Haruno Sakura!


Sakura hirtelen ült fel ágyában. Szemei kitágultak, teste verejtékezett, gyorsan kapkodta a levegőt. Mikor tudatosult benne, hogy csak álom volt, visszadőlt a puha párnák közé. Smaragdzöld szemeivel a plafont pásztázta. Annyira ismerős volt neki az álom. Egyfajta deja vu érzés fogta el, mikor eszébe jutott, hogyan siklott gondtalanul és felszabadultan a jégen. Vágyott a jégcsarnok hideg levegőjére, az álombeli vörös ruhájának tapintására.
Oldalára fordult. Akarta a régi életét, talán ezen az estén jobban, mint bármikor. Mikor még minden rendben volt, nem kellett félnie minden óvatlan lépéstől, akkor magányos volt. Most pedig, hogy már végre megtalálta önmagát, mégis inkább lett volna magányos, mintsem hogy az élete forogjon egy ócska, törött dobókockán.
Elképzelte, ahogy egy asztalon lévő, fekete, fehér pöttyös kocka pörög az élén, néhol megrepedve, eltörve, néhol földdel van fedve amúgy fényben csillogó műanyagja, és ő csak várja, várja, mikor áll már le. Akkor járna le az ő ideje.
A hideg szél befújt a nyitott ablakon, és az asztalon lévő füzetek lapjait felemelte, majd visszaengedte. A halk papír rezgésére Sakura összerezzent. Fázott, de nem akart felkelni, és becsukni az ablakot. Lehunyta szemeit. Csak mozdulatlanul feküdt, és elképzelte, ahogy két meleg kar átkarolja a derekát, és egy izmos test simul a hátához. Halványan elmosolyodott, és megfordult, de mikor felnyitotta szemeit, csak a hófehér párnát látta maga előtt, és az ablakon túli fák ágainak és leveleinek vad táncát. A nap aranysárga sugarai reflektorszerűen világították meg a jelenetet. Sakura imádta a reggeleket.
Hirtelen halk zene lágy ritmusa csendült fel. Az éjjeliszekrényen lévő telefon kijelzője vadul villogott, mintha ez a hívás fontosabb lenne bármi másnál, de Sakura nem törődött vele.


Konoha utcái
10:02

Naruto kék szemei furcsán csillogtak. Megfordult, hogy megkeresse az őt szólító hang tulajdonosát, de nem látott senkit se. Neji furcsán méregette őt, majd elfordította a fejét, és felnézett a fiúra, aki a földre jutatta őket.

- Te vagy Zaku? – kérdezte dühtől szikrázó hangon, de még maga is kihallotta belőle a kétkedést. Rémlett neki egy fiú képe, akit Zakunak hívtak, de ő valahogy egész másképp nézett ki.

- Nem – válaszolta rideg hangon a kérdezett. – Az én nevem Kankuro.

- Kankuro? – vonta fel a szemöldökét Neji.

- Temari öccse – válaszolt Naruto, és felállt. – Bocs, hogy csak így rád támadtunk, de hátulról tisztára úgy néztél ki, mint Zaku! – szabadkozott gyorsan.

- Mit ártott nektek az a balfék? – érdeklődött most már sokkal barátságosabban Kankuro.

- Az most hosszú lenne! – tápászkodott fel Neji is. A távolba nézett. Fogadni mert volna, hogy a többiek már a nyomukba vannak, hogy megállítsák őket. Minél előbb meg kell találniuk Zakut!

- Kankuro! – jött a hang a fiú háta mögül. Az említett megfordult, és egyenesen nővére feszülten csillogó, sötétkék szemeibe nézett.

- Temari – hökkent meg Kankuro. – Mit keresel itt?

- Semmi közöd hozzá. Fiúk, valami baj van? – fordult most Narutoékhoz Temari.

- Neeem, semmi. Most mennünk kell! Sziasztok! – hadarta gyorsan Neji, és elrángatta Narutot. Temari furcsán nézett utánuk.

- Minden oké? – kérdezte öccse.

- Persze… Minden a legnagyobb rendben. Délután versenyem lesz. Eljössz? – mosolygott rá öccsére. Kankurot nyugtalanította ez a hirtelen hangulatváltozás, de azért bólintott. Régen volt már nővére versenyén.


Konoha utcái, máshol
10:09

Hinata az ágyán ült, és Inot figyelte. A lány hol felállt, hol visszaült a székre, hol a telefonját nézegette, nem jött-e üzenete.

- Úristen! – pattant fel ekkor Tenten, aki szinte már aludt a karosszékben, de most idegesen nézelődött jobbra-balra. – Ma meccsünk van! – csapott a homlokára, és lesprintelt a földszintre. – Gyertek már, basszus, elkésünk! – hallatszódott a hangja.

- Tenten, tudod, kisebb-nagyobb gondunk is van, minthogy… - ordította Ino, de ekkor Hinata csendesen felállt, és megindult lefelé, így elakadt, és csodálkozva nézett utána. – Hinata? – kérdezte óvatosan, mintegy megbizonyosodjon arról, hogy barátnője jól érzi magát. A lány megállt az ajtóban, és bal kezével megfogta az ajtófélfát. Visszapillantott a válla felett, és rámosolygott Inora.

- Csak nem veszíthetjük el az év legfontosabb versenyét. Tudod, bajnok a Konoha High, legyen szó bármiről is! – kacsintott rá barátnőjére, és vidáman lefutott Tenten után. – Ino! – kiáltott még fel. A megszeppent lány összerezzent. A lépcsőfordulóig futott, és lepillantott a két várakozó lányra.

- Igen? – kérdezte még enyhén mindig csodálkozva.

- Ez már nem a West High! – tapsolt össze a levegőben Tenten és Hinata, majd rávigyorogtak barátnőjükre. Ino lesétált a lépcsőn, és elmosolyodott.

- Siessünk, mert elkésünk – mondta, és elindultak az ajtó felé. Hinata egy pillanat erejéig megállt, és egy pillantást vetett az asztalon heverő újságra.

TENISZ MECCS – 10:30 KONOHAI PÁLYA

Hirdette a lap nagy fekete betűkkel.


Konoha High teniszpálya
10:25

Már csak öt perc volt hátra a kezdésig. Mindenki feszülten várta a hirdetést, hogy ki játszik ki ellen, és melyik pályán. Hinata idegesen gyűrögette szoknyájának sarkát, Tenten a teniszsapkáját igazgatta, Ino pedig már vagy ötödjére húzta meg a copfját, ami ez által már túl szorossá is vált, így ki kellett bontania, hogy újra megkösse.

- Hol van Saku? Már itt kéne lennie! – suttogta Tenten fülébe türelmetlenül Hinata. Barátnője a vállára tette a kezét, és nyugtatóan a szemeibe nézett.

- Mindjárt jön, ne aggódj! – suttogta vissza, és Gai edző felé fordult, aki most lépett a mikrofonhoz.

- Az egyes pályán a tízes versenyző, Tenten, és a tizennégyes, Sariko játszanak! A kettes pályán a kilences versenyző, Hinata, és a tizenhatos, Kaori! A hármas pályán a tizenkilences versenyző, Ino, és a négyes, Aori! Végül a négyes pályán az ötödik versenyző, Sakura, és a tizenkettedik, Miharu. Kérem a versenyzőket, lépjenek a pályákra! – mondta Gai, és ellépett a mikrofontól. Bíztatóan a lányokra villantotta fehér fogsorát és hüvelykujját, majd leült az edzőknek kijelölt székek egyikére. Ino körbenézett, majd tekintete megakadt a feléje futó Sakurán. Arcára mosoly csúszott.

- Négyes pálya, nálad a szerva. Hajrá, kislány! – kiáltotta oda neki, majd a saját pályájára lépett, és megragadta ütőjét, majd a labdát.
Hinata végigjártatta tekintetét a nézőkön. Nem látta se Narutot, se Nejit, csak Hanabit és Konohamarut, Moegit és egy csöpögő orrú fiút, Sasukét, Itachit, Sasorit, Deidarát, Kibát és Akamarut, akit valószínűleg becsempészett. Sejtelmes sem volt, hol lehet Gaara, Kankuro, Temari és Shikamaru, de ezzel nem is volt ideje foglalkozni. Tekintete átugrott barátnőire. Egyszerre pattintották le labdáikat, és ütöttek bele. Hinata már csak remélni tudta, hogy se bátyja, se szerelme nem művel semmi ostobaságot. Ekkor viszont megpillantott egy arcot a nézőtéren, ami barátságosan mosolygott rá… Zaku!


Konohai táncstúdió
10:32

A zene elindult, és Temari kecses mozdulattal felemelkedett a földről, jobb lábát kinyújtotta, kezet az ég felé emelte, majd megfordult ültében, felhúzott lábakkal, amiket kinyújtott, kezeivel pedig hátul megtámaszkodott. Hátra feküdt, majd testével megfordult a földön, és újabb kecses mozdulattal felállt. Pördült hármat, majd újra a padlóra ereszkedett, és egy gyors forgás után kitárta oldalra karjaid, majd felemelkedett, és vissza, utána ismét fel álló helyzetbe. Gyors, ügyes léptekkel futni kezdett, majd felfelé nyújtott karokkal, egyik lábát előre, másikat hátra nyújtva ugrott egyet. Gaara és Kankuro elképedve figyelték nővérüket. Shikamaru, akit Gaara hívott magával, csakugyan tátott szájjal konstatálta az eseményeket. Temarit még sosem látta ennyire szépnek. A zene varázsával egybeolvadva, gyönyörű mozdulatokkal táncolt, átérezte minden dallamot. Akkor lepődtek meg leginkább, mikor a zene felgyorsult, és a lány sokkal gyorsabban, élvezetesebben táncolt. Az ablakok fényeiben futni kezdett, majd elrugaszkodott, és egy csodálatos bukfenccel ért földet, majd gyorsan felpattant, szaltózott egyet, és pörögni kezdett a földön.
A tömeg tapsolni és sikítozni kezdett, Temari pedig felpattant, jobb lábát felhúzta, és bal lábán forgott párat, majd kezeit kitéve oldalra, megállt a terem közepén. Boldog mosoly ült az arcán, mikor vadul tapsoló öccseire, és Shikamarura esett a pillantása. Meglepődött viszont, mikor a három fiú futni kezdett felé. Elvigyorodott, és ő is futásnak eredt, majd szó nélkül Shikamaru nyakába ugrott.
Egyértelmű volt, hogy ki nyerte a versenyt!


Konoha High teniszpálya
10:48

Sakura minden erejét belevetve, a labdába ütött, ellenfele pedig hasra esett miatta, és nem tudta visszaütni. Az idő lejárt, Gai pedig örömében a magasba ugrott. Mind a négy lány győzött! Ha a következő meccseken senki nem szerez náluk több pontot, a Konoha High ismét bajnok lesz.
Ino sikítva ugrotta át a hálót, hogy három barátnőjére vesse magát. Mind a négyen a földön kötöttek ki. Sasuke és Itachi lerohantak a lelátóról, hogy gratuláljanak a lányoknak. Sasori dühösen nézte, hogyan ugrik Sakura Sasuke nyakába, és csókolja meg mindenki szeme láttára. Ami viszont a legjobban zavarta a fiút, az az volt, hogy a lány egy pillantásra sem méltatta őt. Felállt a helyéről, és keresztbefont karokkal figyelte tovább az eseményeket.

- Valami baj van? – kérdezte tőle Deidara, tekintetével viszont nem őt figyelte, hanem húgát és Itachit. – Azért ennyire látványosan nem kellene enyelegniük – jegyezte meg gúnyosan. Habár „megengedte” a barátjának, hogy a húgával járjon, azt még nem volt köteles végignézni, hogyan falják fel egymást. – Minő romantikus hangulat, mindjárt elhányom magamat!

- A számból vetted ki a szót – morogta Sasori, de ő nem Inoék miatt.

- Ó, bárcsak az én szép szerelmem is itt lenne most! Ó, minő kín, hogy ezt nekem el kell viselnem! Ó, hát lehet így élni? – szónokolt Kiba. Deidara a homlokára csapott, és szánakozva figyelte barátját.

- Örülök, hogy ennyire drámaian kezeled a helyzetet – motyogta fejcsóválva.

Moegi, aki a fiúktól távolabb foglalt helyet, gyilkoló tekintettel figyelte Hanabit és Konohamarut. Mindent megtett volna, hogy elválassza őket, és végre minden visszakerüljön a normális kerékvágásba.

- Udon. Tudnál nekem segíteni? – kérdezte halkan barátját. A fiú gyanakvóan pillantott rá.

- Ezer éve barátok vagyunk, hagytalak én már cserben? – kérdezte gúnyos félmosollyal.

- Hadd ne kelljen erre válaszolnom – forgatta meg a szemeit Moegi. – Van ötleted, hogyan tudnám eltávolítani ezt a piócát Konohamaruról?

Udon óvatos pillantást vetett a párra.

- Még nincs. De nyugi, lesz! – vigyorgott rá a lányra. Moegi elégedetten dőlt hátra a széken, és nézett le nővérére. Örült, hogy ilyen vidámnak látja.