|
24. fejezet
Egy csaj 2011.05.17. 14:03
Konoha High teniszpálya
11:10
A lányok egy padon ültek, és a még mindig tartó meccseket figyelték feszülten. Ino a körmét rágta idegesen, Hinata összeszűkült szemekkel, Tenten és Sakura higgadtan jártatták tekintetüket pályáról-pályára. Gai úgy állt mellettük, mint aki várja a halálos ítéletet. Behúzott nyakkal figyelte az eseményeket, és mindig felkiáltott, ha valaki pontot szerzett. A bírók meg is fenyegették, hogy leragasztják a száját szigetelőszalaggal, ha nem bír csendben maradni.
A pálya bejáratánál ekkor egy lány bukkant fel. Haja viharvert volt, és szaporán vette a levegőt.
- Mindjárt jövök! – pattant fel Sakura, mikor pillantása a lányra esett. Odasétált hozzá, és valamit mondott neki, majd mindketten sietve kiléptek a kijáraton. Hinata gyanakodva nézett utánuk.
- Sakura hova készül Konannal? – kérdezte csodálkozva.
- Honnan tudjuk? – vont vállat fesztelenül Tenten. – Úgyis van még kábé egy órája, nem muszáj itt üldögélnie. Biztos mindjárt visszajön.
Hinata viszont nem érte be ennyivel, és nem csak neki tűnt fel a lány távozása. Két szék üresen állt a lelátón.
Konoha utcái
11:15
Sakura fáradtan loholt Konan után. A lány kitartóan, gyors tempóban futott végig az utcán, majd bekanyarodott a sarkon. Ott megtorpant, és hátát a ház falának vetette.
- Sakura – szólt erélyesen a lányra, aki a környezetet szemlélte. Nem is csoda, hisz a sikátor nem volt épp barátságos. Egy szárítókötél volt kifeszítve a két, egymástól talán 2 méterre lévő ház között, és rajta nedves ruhák lógtak. Tőlük távolabb négy nagy szemetes helyezkedett el, amik már annyira tele voltak, hogy a zacskókat a földre kellett rakni. Valószínűleg patkányok szaggathatták ki őket, mert tartalmuk szétszórva hevert mindenütt.
Sakura Konanra emelte smaragdzöld szemeit. Higgadtan pásztázta őt, pedig amit a lány még a pályán mondott neki, nyugtalanító volt.
- Nem értem, mire alapozod a félelmedet, és nem értem, minek hoztál ide – rázta meg a fejét értetlenül, és az eget kezdte figyelni. A felhők lassan úsztak tova a vízkék égen, nem törődve a világ fájdalmas gondjaival. Sakura mindig is arra vágyott, hogy repülhessen. Nem repülővel, vagy szárnyakkal. Csak úgy egyszerűen, mint a levegő.
- Nem akarom, hogy tudják, beszéltem neked erről. Hidd el, az a srác veszélyes. Nem tudom, mibe keveredett, nem is érdekel. Csak arra kérlek, tartsd távol magad tőle! – Konan szigorú pillantást vetett a lányra. Tudta, hogy Sakura túl vakmerő és magabiztos ahhoz, hogy megfogadja a tanácsát, de remélte, hogy nem fog butaságot elkövetni. Bízott a lány jó megérző képességében, de féltette, hisz ő volt talán az egyetlen barátja, aki mindig hitt neki, és számíthatott rá. – Pein… kiszámíthatatlan mostanában. Nagyon furcsán viselkedik, és úgy érzem, eltitkol előlem valamit. Bonyolult ügyekbe keveredett, és nem hagyja, hogy segítsek neki.
- Azt hiszem, mi mind bonyolult ügyekbe keveredtünk! – sóhajtott Sakura. Konan a földre szegezte tekintetét.
- Mennem kell. Vigyázz magadra! – suttogta, azzal olyan gyorsasággal távozott, mint amivel ide jött. Sakura egy percig a lány hűlt helyét nézte, majd megcsóvált a fejét, és kilépett a sötét sikátorból, hogy visszainduljon a pályára. Valaki azonban hátra lökte, és csuklóit a falnak szorította erős kezeivel.
Konoha utcái, máshol
11:36
Naruto fáradtan ült le egy padra, hogy kifújja magát. Neji csak kitartóan állt előtte, és keresztbefont karokkal várt rá.
- Azt se tudjuk, hol keressük! – tárta szét karjait Naruto. – Bárhol lehet a városban.
- Ott van, ahol Hinata! – vont vállat nem törődve Neji. Látszott rajta, hogy még neki se esett le teljesen, mit mondott.
- Ott… ahol Hinata? – kérdezte óvatosan a szőke. Neji nagyot bólintott, és türelmetlenül vonta fel a szemöldökét.
- Mi ezen annyira érthetetlen? – forgatta meg a szemeit. Narutoba mintha villám csapott volna, felpattant.
- Hisz akkor a teniszpályán van! – kiáltotta a fejét fogva, és eszeveszetten rohanni kezdett a Konoha High teniszpályája felé, ahol már csak fél óra volt hátra az eredményhirdetésig.
Konoha utcái, előző helyszín
11:38
Sakura dühösen nézett a fiú barna szemeibe. Megpróbálta kihúzni a kezeit az erős szorításból, de hiába próbálkozott. Fogvatartója arcán gúnyos vigyor jelent meg.
- Félsz, Sakura? – suttogta a lány fülébe, aki erre oldalra fordította a fejét. Alig pár centire volt az arcuk egymásétól, de egyikük se jött zavarba. Mereven pásztázták egymást tekintetükkel.
- Nincs okom rá. Viszont elkések, ha nem engedsz el! – válaszolt halkan Sakura, és újra megpróbálkozott a kiszabadulással, esélytelenül. Óvatosan hátrébb húzódott, hogy minél távolabb legyen a fiútól. – Engedj el, Sasori! – suttogta, de az mintha meg sem hallotta volna.
- Menekülsz előlem – állapította meg csendesen. Sakura megrázta a fejét, de a tekintete mást mondott. – Mitől félsz? – kérdezte magabiztosan.
- Semmitől – hazudta a lány, de hangja elcsuklott. Elárulta magát.
- Nem szereted a közelségemet, pedig… - húzódott még közelebb Sakurához. - …én nem tudok a tied nélkül élni!
A lány lehunyta szemeit. Ajkak puha érintését érezte a sajátéin, és karjai akarata ellenére, megremegtek. Egy gyors rántással kiszabadította őket, és a helyett, hogy elmenekült volna, átkarolta a fiú nyakát, és közelebb húzta magához. Érezte, ahogy Sasori elégedetten belevigyorog a csókba, de nem érdekelte. Ajkait kijjebb tárta, és a fiú forró nyelve táncra hívta az övét.
- Sakura…
A lány szemei felpattantak, és ellökte magától Sasorit, aki a szemközti falnak csapódott. Szemeibe könnyek gyűltek, úgy pillantott a tőle nem messze lévő, döbbent fiúra.
- Én nem akartam… - suttogta megtörten, de szavai elakadtak. Érezte, hogy hangja nem cseng hihetően.
Konoha High teniszpálya
11:47
Ino türelmetlenül trappolt fel-le a lelátó lépcsőjén.
- Hol…van…már…Sakura! – sziszegte, minden szavának hangos lépéssel nyomatékot adva. Amint leért a lépcső aljára, Tenten megfogta a két vállát, és leállította.
- Mindjárt ideér, ne aggódj már! Hina…ta – fordult a lány felé, de mikor megpillantotta, szemei kikerekedtek.
- Segítség! – nyögte a lány, aki épp Zaku arcát próbálta távol tartani a sajátjától.
- Itachi! – kiáltotta reflexszerűen Ino. A fiú egyből mellette termett.
- Drágám, mi a baj? Mi fáj? Történ valami? Jól érzed magad? – kérdezte aggódva Itachi. Deidara, aki épp akkor ért le melléjük, szánalmát kifejezve megforgatta szemeit.
- Perverz bunkó – morogta, és keresztbefonta karjait.
- Segíts Hinatának, fogd le Zakut! – mutatott a fiúra aggódva Ino. Itachi odafutott, és egy határozott rántással megszabadította Hinatát, a fiút pedig a magasba emelte.
- Ne aggódj, tartom! – nyögte a kezét szívére szorító lánynak. Hinata hálás pillantást küldött felé. Tenten fellélegzett, de szemei újra kitágultak, mikor két fiút pillantott meg a pálya bejáratánál.
- Ajjaj – suttogta.
Konoha utcái
11:50
Sasuke nem tudta elhinni, amit látott. Lehajtotta a fejét, és lehunyta szemeit. Imádkozott, hogy ez csak egy rossz álom legyen, de mikor újra felpillantott, Sakurát és Sasorit még mindig ugyanott látta. Képes volt a lány így átverni őt?
- Miért? – kérdezte halkan. – Miért pont vele?
Bántotta, hogy így kellett megtudnia, de az fájt neki a legjobban, hogy pont Sasorival kapta rajta.
- Mit tud ő, amit én nem? – kiáltotta dühödten, és a fiúra mutatott. Sasori elvigyorodott, és zsebre dugta a kezeit.
- Később találkozunk – pillantott egy félmosollyal az arcán Sakurára, és kilépett a sikátorból, Sasuke mellé.
- Álmodj – sziszegte idegesen a lány, és hátát a falnak döntötte. Könnyei végigfolytak az arcán. Hogy lehetett ennyire gyenge?
- Ő már az enyém – suttogta ellenfelének Sasori úgy, hogy csak Sasuke hallja. A fiú kezei ökölbe szorultak. Riválisa egyre távolodó alakját figyelte, majd mikor végleg eltűnt a szemei elől, erőt vett magán, és megpróbált Sakura smaragdzöld szemeibe nézni. A lány nem viszonozta a pillantást. Mereven a földet figyelte. Szégyellte magát, nem tudott szembenézni Sasukéval.
- Ezek szerint vége – mondta halkan a fiú. Sakura felkapta a fejét, és rá szegezte tekintetét. Sasuke fekete szemei csalódottságot, fájdalmat tükröztek.
- Ne… - suttogta remegve Sakura. – Kérlek, ne mondd ezt! – rázta meg a fejét hitetlenkedve. – Szeretlek! – kiáltotta, és könnyei záporesőként hullottak a koszos földre. Sasuke mintha meg sem hallotta volna, elfordította a fejét.
- Akkor miért őt csókoltad, s miért nem engem?
Sakura szívébe tőrként fúródtak ezek a szavak. Lassan lecsúszott a földre, és két kezével a fejét szorította.
- Ne – suttogta. – Ne hagyj itt! – kérte.
- Vége van, Sakura – mondta halkan Sasuke, és hátat fordított a lánynak. – Véget ért a játék!
A lány hallotta a léptek egyre távolodó hangját, majd már csak a levelek halk zizegését, amit a szél tánca keltett. Átkarolta felhúzott térdeit, és reménykedett benne, hogy hamarosan felébred. Mindjárt felpattannak a szemei, és a fal halványrózsaszín színét látja maga előtt. Lassan, óvatosan felpillantott, de még mindig a sikátor mocskos falát látta maga előtt, és egy patkányt, ami rémülten vetette magát a szemét közé.
Az élete ennél rosszabb már nem lehet. Mi értelem így élni?
Konoha utcái, egy másik szűk sikátor
12:00
Sasori elégedetten fonta keresztbe karjait, és vigyorgott rá a vörös hajú lányra.
- Ezt jól csináltad, szépfiú – mosolygott rá a lány.
- Tudom, Karin – vont vállat higgadtan a fiú. – Na, hajrá! Most te jössz, cicus!
Karin bólintott, és kilépett a járdára. Az égen sötét felhők gyülekeztek, és az eső lassan csöpögni kezdett.
- Tökéletes az időjárás – vigyorodott el a lány, és kinyitotta a fekete autó ajtaját, majd bepattant a kormány mögé, és hangos fékcsikorgatások közepette elindult.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
