|
25. fejezet
Egy csaj 2011.05.17. 14:06
Konoha utcái
12:06
Az eső vízcseppjei lágyan mosták az utakat. Sakura haja nedvesen lógott az arcába, de nem törődött vele. Sós könnyei keveredtek az esővel. Úgy érezte, minden egyes testrésze ég. Nem bírt megmozdulni, csak szorosan karolta át a térdeit, és könnyes szemeivel a szemközti falat bámulta. Fájt a szíve. Üresnek érezte magát. Soha, soha nem érzett még ilyet.
Az én hibám volt – gondolta. Miért gyengültem el? Miért tettem, ha nem is szeretem? Hisz nem szeretem, igaz? Nem. Úgy sose tudnám szeretni, ahogy Sasukét szerettem. Akkor mégis, miért… miért??
Fejét az ég felé emelte, és a sötét felhőkből áradó vízcseppek az arcára csöppentek. Mintha az időjárás is őt okolná, jogosan. Hisz ki más tehetne erről, ha nem ő? Ellökhette volna a fiút, megmondhatta volna neki, hogy nem akar tőle semmit! De nem tette.
Lassan felállt, és bizonytalanul kilépett az útra, maga mögött hagyva a koszos sikátort.
- Ami megtörtént, azt már nem lehet visszacsinálni, de ígérem, mindent megteszek azért, hogy minden ugyanúgy legyen, mint régen! – suttogta, és ökölbe szorította kezeit. – Szeretlek, és az életem árán is vissza foglak szerezni, kerül, amibe kerül!
Konoha High teniszpálya
12:11
- Kérem a Konoha High versenyzőit, fáradjanak a dobogóhoz – hallatszott a mikrofonba, de a lányok nem álltak épp indulásra késszen. Ino Narutot tartotta szorosan Deidara segítségével, Tenten Nejit próbálta legyűrni egymaga, Itachi pedig még mindig a szerencsétlen Zakut tartotta a magasban. Hinata a lépcső második fokán ült, és a fejét fogta. Próbált nem elájulni.
- Ino! Ez a vakbelem volt – kiáltott fel Deidara, mikor húga egy óvatlan mozdulattal belekönyökölt.
- Hupsz! Bocsi – mentegetőzött Ino, de kisebb-nagyobb gondja is volt most annál. – Naruto, igazán megkönnyíthetnéd a dolgunkat – jegyezte meg óvatosan a fiúnak, aki elszántan küzdötte magát Zaku felé. Mivel a lány választ nem kapott, megforgatta a szemeit, és egy gyors mozdulattal seggbe rúgta Narutot, aki a földön kötött ki, és beájult. – Na, így kötözködjön velem valaki – porolta le a ruháját Ino. – Deidara, fogd le Tenten helyett Nejit, sietnünk kell! – azzal karon ragadta Hinatát, és Tentennel a nyomában a dobogó felé kezdett rohanni.
- Hol van Sakura? – kiáltott Tenten Ino után.
- Nem tudom – válaszolt a lány, és fellépett a dobogó legfelső fokára, magával rántva kómás barátnőjét. Tenten lihegve, de beérte őket, és társult hozzájuk. A bírók egyike odalépett hozzájuk.
- Íme, az első helyezettek. A tízes versenyző, Tenten Hatake, a tizenkilences, Ino Yamanaka, a kilences, Hinata Hyuuga, és az ötös, Sakura Haruno. Várjunk csak! Hol az ötös versenyző? Hol van Sakura Haruno? – kérdezte csodálkozva a bíró. Gai rémülten fogta a fejét. Ha a lány nem jelenik meg, gyanakodni kezdenek a bírók, hogy esetleg doppingról, vagy más, aljas trükkről volt szó a cél érdekében.
Ekkor egy lány futott be a bejárat ajtaján. Nedves haja viharverten lobogott, szemei vörösek voltak a sírástól. Átvágott a négy pályán, és felugrott a dobogóra. Arcán szívből jövő mosoly ült. Minden szem rá szegeződött.
- Elnézést a késésért – mondta halkan, mégis mintha mindenki hallotta volna. Az összes ember örömkiáltásokban tört ki, de az okát senki sem tudta. A bíró elmosolyodott, és a négy aranyérmet a lányok nyakába akasztotta, a kupát pedig a kába Hinata kezébe nyomta, olyan erővel, hogy a lány leesett a dobogóról, és elterült a földön, de kezeivel szorosan markolta a hatalmas serleget, és a magasba emelte.
- Bajnok a Konoha High – nyögte, és halványan elmosolyodott.
- Ez az! Igeen! Megcsináltaam! Király vagyok! Ezt neked Kakashi! – kiáltott fel Gai, és a mellette lévő férfire mutatott.
- Hm, mondtál valamit? – fordult felé kíváncsian az említett. Gai felkiáltott idegességében, és keresztbefont karokkal, durcásan hátat fordított riválisának. A lányok büszkén integettek a nézőközönségnek.
- Sakura – súgta Ino a lánynak. – Hol voltál, és… mi történt veled? – kérdezte aggódva. A lány felé fordult, és szomorú mosollyal megrázta a fejét.
- Később elmondom – mondta halkan, és újra a tömegre koncentrál.
Moegi, aki a lelátón állva ünnepelte a győzteseket barátjával, szintén aggódva pillantott nővérére.
- Vajon mi baja lehet? – kérdezte csak úgy magától. Látta Sakura arcán azt a bizonyos álmosolyt, és tudta, hogy valami nagyon komolyról lehet szó. Ismerte a nővérét, és mindig fájt neki, ha így kellett őt látnia.
Konoha utcái
12:18
Sasori figyelmesen hallgatta a fiú szavait, majd bólintott.
- Ezek szerint Orochimarunak más indokai is vannak a lány megölésével kapcsolatban? – vonta fel a szemöldökét érdeklődve. A fiú bólintott, és lehunyta szemeit.
- Nem gondoltál néha arra, milyen más lehet normális emberként élni, és nem valami bábuként, amit a bábmester rángat? – motyogta, de kérdését roppant gyerekesnek találta.
- Talán túl sűrűn is eszembe jutott már – válaszolt csendesen Sasori. – De te, mint az Akatsuki vezére, nem igazán lehetnél normális ember, Pein.
A fiú felnyitotta szemeit, és elfintorodott.
- Ha évekkel ezelőtt rájöttem volna, mennyivel jobb is átlagosnak lenni, akkor talán ma már házas lennék.
Sasori elvigyorodott, és hátba veregette barátját.
- Én meg egy csini rózsaszín cicussal kavarnék. Van ez így, haver!
Pein halványan elmosolyodott.
- Ezek szerint bejön a csaj?
- Ha nem ő lenne az, aki miatt létrejött ez az egész ügy, és nem rá kellene vadásznunk, akkor kifejezetten kapóra jönne. De így inkább nem kockáztatok.
- Világos – bólintott rá Pein. – Gyere, menjünk! – azzal kiléptek a sikátorból, és elsétáltak, észre sem véve a fal mellett lapuló, ledöbbent lányt. Sötétkék szemei rémülten csillogtak, és csak egy név kattogott az agyában… Orochimaru.
Konoha utcái, máshol
12:25
Sasuke zsebre dugott kezekkel, fején kapucnival sétált az esőben hazafelé, mikor egy fekete autó lefékezett mellette. Kíváncsian torpant meg, mikor a kocsi ablaka lehúzódott. A vezetője édesen mosolygott rá, és fekete szemeiben furcsa együttérzés csillogott.
- Szia, Sasuke – suttogta a lány, és kezét kinyújtotta, majd óvatosan megérintette a fiú ujjait.
- Karin – suttogta döbbenten Sasuke. A lány varázslatos arca elbűvölő volt. Hiába tudta róla, miket követett el, úgy érezte, egy ilyen angyali lánynak bármit meg tudna bocsátani. Főleg így, hogy közel s távol ő volt az egyetlen ember, aki együttérzést mutatott iránta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
