|
26. fejezet
Egy csaj 2011.05.17. 14:07
Haruno lakás
19:20
Az éjszaka sötétsége egyre gyorsabban közeledett. A nap a horizont alá bukott, a madarak abbahagyták dallamos nótájukat, és fészkükbe visszatérve, nyugovóra tértek, már ilyen korán. Ez az este másnak tűnt, mint a többi. Mindenki érezte, hogy már ágyban a helye, noha még nyolc óra sem volt.
Ino a neki kikészített matracon feküdt hason, és maga elé meredve emésztette a hallottakat, amiket barátnője mondott el alig egy perce. Hinata az ablakon bámult kifelé, és az utcai lámpák fényében úszó környéket szemlélte. Tenten mint aki se lát- se hall, még mindig a sokk hatása alatt állt. Tátott szájjal figyelt minden mozdulatra, rezdülésre. Temari Sakura mellett ült, és rágódott valamin. Látszott rajta, hogy ki akar bökni valamit, csak azt nem tudja, hogyan fogjon hozzá.
- Sakura – suttogta csendesen. A lány rá emelte smaragd szemeit, és kíváncsian fürkészni kezdte. – Meghallottam valamit, amit talán nem kellett volna. Azt hiszem, rólad volt szó – folytatta tovább ugyanolyan hangszínben, tekintetét az ölére szegezve. Kezeit idegesen tördelte. – Sasori és Pein… beszélgettek, egy bizonyos Orochimaru nevű emberről, és… szó volt egy rózsaszín hajú lányról. Mivel, gondolom, nem sok hozzád hasonló lány járkál így Konohában, ezért…
- Orochimaru és… én? – szólt közbe Sakura. Szemei furcsán megvillantak a név hallatán. Orochimaru…
- Azt mondták, vadásznak rád, és már nem adhatják fel ezt az egészet. Túl sok minden forog kockán – mondta immár hangosabban Temari. Ino felkapta a fejét, szemöldökei a magasba szöktek.
- Sakurára? Vadászni? Sasori és Pein? Várj, ezt fel kell fognom! – tornázta magát törökülésbe, majd lehunyta szemeit, és egy percig mindenki néma csendben csak őt figyelte. – Jézusom! – pattant fel hirtelen rémülten Ino. – de hisz eddig… Karin… most meg… Á, kész, feladom! Elveszítettem a fonalat – azzal visszahuppant a matracra, és várakozón keresztbefonta karjait, várva a magyarázatot.
- Kezd összeállni a kép – sóhajtott fel Sakura. – Konan egyszer említette, hogy Pein valami… Akatsuki vezére. Ha Sasori és Karin benne vannak ebben az Akatsukiban, és az Akatsuki pedig Orochimaru bábzsinórjai által mozognak, akkor minden egybevág. Orochimaru engem akar megölni, mégpedig egy ok miatt. Van valami a múltból, amit eddig ti nem tudtatok rólam.
Hinata elfordította tekintetét a tájról, Ino eltátotta a száját, csakúgy, mint Tenten. Síri csendben várták a beszámolót. Sakura mély levegőt vett.
- Régen, fociztam. Emlékeztek még egy bizonyos Haniko Namura nevű híres csatárra?
- Hát persze – kapott a szón Hinata. – Híres játékos volt, de egy tragikus baleset miatt…
- Meghalt – vágott közbe Sakura. – Hát… itt ül előttetek.
- Mii? – kiáltott fel Tenten.
- Karin hibájából, súlyos baleset történt akkoriban. Meghalt egy kislány, és én csak magamat okoltam emiatt. Karin nekem szánta azt a súlyos eredményjelző-táblát. Ha a kislány nincs rosszkor rossz helyen, akkor továbbra is én lennék Haniko. Orochimaru úgy kerül a képbe, hogy akkoriban tett nekem egy ajánlatot. Világbajnokot akart belőlem csinálni, de én elutasítottam, ezért megfenyegetett. Azóta… azt hittem, elfelejtette ezt a kis incidenst. Ezek szerint nem.
A lányok elhűlve néztek barátnőjükre. Ez az információ túl sok volt nekik egyszerre. Sakura lehajtotta a fejét, és várt, hogy mindenki felfogja, miről is volt szó.
- Várj csak! – pattant fel Ino, és gondolkodva járkálni kezdett a szobában. – Ki ez az Orochimaru, hogy csak úgy … tönkreteheti mások életét? Miért akar ezért megölni? Mi jogon akar megölni?
- Orochimaru egy jó hírű cég elnöke, a sok pénzéről és az aljas pénzszerzési módszereiről híres. Megtesz bármit csak azért, hogy mindenkinél több pénze legyen – szólt közbe Tenten. Arca komor volt, szemei feszülten csillogtak. – Ezért nem szerettem én soha a hírnevet – sóhajtott fel fejcsóválva.
- Tehát Sasori nem szeret téged, csak össze akart veled melegedni, hogy aztán… megölhessen – suttogta az utolsó szót Temari.
Sakura elkerekedett szemekkel kapott a mobilja után, és tárcsázott egy számot.
- Sasuke! Beszélnem kell veled! Sasori… Nem! Kérlek! Hallgass végig! Sasuke! Sasori és Karin Oro… Sasuke! SASUKE! – kiáltotta a készülékbe, hiába. A vonal túlsó végéről csak egyenletes csipogás jelezte, hogy a telefont kinyomták. Sakura dühösen vágta zsebre a készüléket, és felpattant, majd lesietett a lépcsőn.
- Sakura, hova mész? – kiáltott utána Hinata.
- El! Beszélnem kell Sasukével! – hallatszott a lány hangja, majd egy erőteljes ajtócsapódás.
- Utána kell mennünk – futott le az emeletről Ino, nyomában a többi lánnyal. Fejvesztve igyekeztek utolérni barátnőjüket. Ha igaz az, ami most kiderült, akkor Sakurát minden percben veszély fenyegeti, ha egyedül van.
Konoha utcái
19:42
Karin száguldozott az utakon, szeme meg sem rebbent. Sasuke némán figyelte őt, próbált eligazodni rajta.
- Igaz, amit mondtál? – kérdezte hidegen.
- Ha nem bízol meg bennem, miért vagy itt? – fordult felé egy pillanat erejéig a lány.
- Mert… szeretem Sakurát – suttogta mogorván.
- És ezért képes vagy még bennem is megbízni. Bennem, aki meg akarta ölni őt, majd egyik percről a másikra azt állítja, hogy mindez egy bizonyos Orochimaru nevű ürge hibája, aki mind Sasorit, mind az egész Akatsukit fogva tartja, és megöl, ha nem teljesítjük a parancsait, de hát én vállalom a kockázatot a valaha volt legjobb barátnőmért, remélve, ezzel jóvátehetem a hibámat.
- Tudod mit… Akár hihetetlen a meséd, akár hihető… én bízom benned.
Karin meglepetten pillantott a szeme sarkából a fiúra.
- Miért? – suttogta.
- Mert tudom, hogy a lelked mélyén még mindig Sakura oldalán állsz – mosolygott rá halványan. – Ne aggódj, elintézzük Orochimarut.
Karin szemeibe könnyek gyűltek. Az a fiú, akitől a leginkább nem várta volna el, most itt ül mellette, és bízik benne. Vajon ha Sakura tudná, mire készül most, ő is bízna benne?
Konoha utcái, máshol
19:46
Sakura arcába csapott a hűvös szél. Elfelejtett kabátot húzni, de ez volt most a legkisebb gondja. Érezte, hogy a zsebében lévő telefonja rezeg, de próbált nem törődni vele. Akárki kereste is, nagyon kitartó volt. Egy perc múlva a lány megtorpant, és felvette a készüléket.
- Mondjad gyorsan! Sa…Sasori? Igen. Igen. Miért? Rendben. Ott leszek – azzal kinyomta. Csak nézte maga előtt a poros aszfaltot, nem törődve vele, hogy Ino a vállánál fogva rángatja. – Megyek meghalni – suttogta, és lassan elindult előre.
- Hogy hova? – kiáltott utána rémülten Ino, és gyorsan elé vágott.
- Sasori hívott. Találkozni akar velem. Most fog megölni – suttogta elgondolkodva Sakura. Hinatát az ájulás kerülgette.
- Nem. Sakura! Nem mehetsz oda! Nem! – kiáltotta dühösen Ino.
- Miért nem? Sasuke nem szeret. Előbb utóbb úgyis meghalok. Ha nem ő, majd más öl meg. Nem fogom karba tett kezekkel várni, mikor jönnek végre értem! – azzal ellépett Ino elől, és futni kezdett.
- Sakura! – kiáltott utána kétségbeesetten Tenten, hiába.
- Meg kell állítanunk – suttogta Temari, és ő is futni kezdett.
Konoha utcái, egy sikátor
19:50
Sasori a falnak támaszkodva nézegette a kezében tartott fegyvert. A legjobb volt azok közül, amit valaha a kezében foghatott. Hát igen, Orochimaru még erre is ad – gondolta, és halványan elmosolyodott, majd arcáról lefagyott a mosoly. Hisz azért tartja a fegyvert a kezében, hogy végezzen Sakurával! Lehet ennek örülni? Megcsóválta a fejét, és elrúgta magát a faltól. Kocsiajtó csapódását, és léptek zaját hallotta. Felsóhajtott, és megindult kifelé a sikátorból. Mikor kilépett, elvigyorodott. Sakura. Egyedül, védtelenül, elszánt tekintettel, kát karját kifeszítve oldalra.
- Lőj – suttogta. Sasori lehajtotta a fejét.
- Sakura, Sakura, Sakura! – suttogta cinikus mosollyal, és felemelte a fegyvert. A lány lehunyta szemeit. Hallotta a fegyver kattanását. Hirtelen mégsem érezte magát annyira bátornak.
- Sakura! – kiáltotta valaki távolról. Hirtelen egy hatalmas üvegtörést hallott, és szemei felpattantak. Sasori eszméletlenül feküdt a földön, Karin pedig izzó tekintettel állt mögötte, kezében egy törött üveggel, mellette pedig…
- Sasuke – suttogta elcsukló hangon Sakura. Érezte, hogy lábai megremegnek, és a föld egyre közelebb került hozzá, mígnem valaki elkapta, és talpra rántotta. Szorosan ölelte magához a fiút, mintha soha többé nem akarná elengedni. Könnyek csordultak ki a szeméből. Sírt.
- Hála az égnek – lélegzett fel ekkor valaki mögöttük. Ino a szívére szorította a kezét, Tenten és Temari pedig az ájuldozó Hinatát tartották. Sakura továbbra sem engedte el Sasukét, de könnyes szemeivel Karint figyelte. A lány megmentette az életét.
- Tartozom neked – suttogta.
- Nem – rázta meg a fejét Karin. – Én tartozom neked még mindig, amiért tönkretettem az életedet – hajtotta le a fejét bűnbánóan.
- De ennek még nincs vége! Ha nem Sasori öli meg Sakurát, akkor más! Mindig lesz valaki, aki keresztbe tesz neki! – mondta ingerülten Temari, átvetve a hátán Hinata egyik kezét.
- De gáz… az én féltesóm – húzta el a száját kelletlenül Ino. – Ha apa ezt megtudja – csóválta a fejét szánalmát kifejezve. Sakura elnevette magát, és eltávolodott Sasukétől.
- Menjünk haza – mondta halkan, és kezét összekulcsolta Sasuke kezével, és elindult az utcai lámpák fénye alatt. Karin elmosolyodott mögöttük. Annak ellenére is, hogy miket tett, úgy látszik, mindenki megbocsátott neki.
Pár nappal később…
Jégpálya
13:20
Fényképezőgépek kattogásának hangja töltötte be a nagy jégcsarnok minden egyes zugát. Hatalmas reflektorfények világították meg a csillogó jeget, és tették láthatóvá a gomolygó, hideg ködöt. Egy nő éles hangja csendült a mikrofont felerősítő hangszórókból.
- Most pedig következzék az utolsó versenyzőnk… Hölgyeim és Uraim…
A jégpályán egy gyorsan száguldó, vörös ruhát viselő lány tűnt fel, fehéren csillogó korcsolyával a lábán. Rózsaszín haja lágyan táncolt a menetszéllel.
- … Haruno Sakura!
Sakura arcán mosoly ült. A tömeg éljenzésben tört ki, mindenki fejvesztve kiáltozott a lelátón. Ino, Tenten, Hinata, Temari és Karin sikítva ünnepelték barátnőjüket, míg a fiúk büszke mosollyal figyelték a lányt.
- Mi lett Zakuval? – kérdezte Sasuke mosolyogva Narutotól.
- Elintéztük, ne aggódj – vigyorgott rá barátja, és arra gondolt, hogyan lóg talán még most is Zaku a zászlórúdra akasztva.
- És Neji?
- Egy ideig nem lesz rá gondom.
- Ez az! Hajrá kislány, nyomjaad! Király vaagy! – kiáltozott Deidara, nem törődve vele, hogy midenki totál idiótának nézi.
- Ó, az én hű szerelmem is biztos ilyen gyönyörű lenne ebben a csodás piros ruhában. Veszek is neki egyet karácsonyra! – könyvelte el Kiba.
Moegi Udon mellett ült a lelátón, de egyszer csak felpattant, és az egy sorral lejjebb ülő fiú vállát megkocogtatta.
- Hé, Konohamaru! Szeretlek – suttogta a fiú fülébe. Konohamaru csodálkozva fordult felé, és pillantott rá. A lány pirulva nézett más felé, de mikor a szeme sarkából észrevette, hogy Konohamaru vigyorog, és felmászik mellé, elmosolyodott, és a nyakába ugrott, majd megcsókolta. – Kösz Udon, ez tényleg bevált – mosolygott rá a barátjára, mikor eltávolodott a fiútól.
Karin felállt a székére, és onnan figyelte tovább barátnőjét. Tudta, hogy még nincs vége. Orochimaru még mindig szabad lábon van, Tayuya pedig még mindig veszélyt jelent rájuk, ahogy az Akatsuki többi tagja is, de ezzel most egyenlőre ráért foglalkozni. Minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Sakura megállt a jégpálya közepén, karjait magasba emelte, terpeszbe állt, és elkiáltotta magát:
- A jelszó: Srácok, kezdünk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
